Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
/ SZOMBAT, mo, NOVEMBER 21, Forr a bor Somogyi Károlyné felvételei Miniatűr boszorkánykonyhának látszik Varga András birodalma az Állami Pincegazdaság mórahalmi telepén. Sorban megméri minden palack tartalmát, az idei borok hatféle mintáját, és ha szóban mondja az eredményt, az így hangzik: bizony, gyengébb, mint a sok évi átlag. Ami tavaly gyengének számított, az az idén az erősek között is első lehet. (Első képünk.) Tízezer mázsa szőlőt préseltek az idén Mórahalmon, a telepen nyújtózkodó óriási hordókban 5700 hektoliter bor van. Már bornak számít mind, nemcsak ízre, színre, de hivatalos minőségre is. Képünk a festés utolsó mozzanatát mutatja Jelentős intézkedések a dolgozó nők helyzetének javításán A SZOT nőbizottságának tájékoztatója A felső szintű párt- és szakszervezeti fórumok után most az üzemekben is napirendre került a nők helyzetének gyorsabb ütemű javítása — mondotta pénteki sajtótájékoztatóján Czerván Mártonná, a SZOT nőbizottságának elnöke. Sorra érkeznek hírek arról, hogy az üzemekben felülvizsgálják az azonos munkát végző férfiak és nők bérének arányait, javítják a nők munkakörülményeit, fokozottan gondoskodnak a nagycsaládosokról. A Központi Bizottság határozatának megjelenése óta eltelt néhány hónap alatt a vállalatoknál többet tettek a nők helyzetének javításáért, mint az elmúlt öt évben együttvéve. Különösen hatékony intézkedések történtek a béraránytalanságok felszámolására, illetve azok csökkentésére. A leggyorsabban a postánál intézkedtek: a szakszervezet kezdeményezésére — július 1-től visszamenőleg — 1400 n.dolgozó bérét emelték, s ezzel megszüntették a legszembetűnőbb aránytalanságokat. A bányaiparban és a bőriparban a nők számára minimális bérszintet állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy 1200—1300 forintnál kisebb jövedelme egyetlen nőnek sem lehet. A dunaújvárosi gázművekben az azonos munkát végző férfiak bérszintjét alapul véve az eddigi átlagos 5,60-ról 6,50-re emelték a nők órabérét. Sokkal nehezebb feladat a gyermekes anyák éjszakai műszakjának régóta sürgetett megszüntetése. Mindenesetre a szakszervezetek azt szorgalmazzák, hogy belátható időn belül szűnjön meg először a gyermeküket egyedül gondozó, majd a többgyermekes anyák éjszakai műszakja. Néhány vállalatnál, ahol annak feltételei megteremtődtek, már tapasztalhatók örvendetes kezdeményezések. A martfűi Tisza Cipőgyárban 80, az újpesti bőrgyárban 12 nagycsaládos dolgozó nő éjszakai műszakját máris megszüntették. A nőbizottság elnöke rámutatott, hogy a nők helyzetét elsősorban nem központi intézkedésekkel, hanem a helyi lehetőségek jobb kihasználásával lehet és kell javítani. Sok helyütt máris példamutatóan segítik anyagilag és erkölcsileg a nagycsaládos anyákat gyermekeik iskoláztatásában, a lakásépítésben, s arra is van példa, hogy vállalatok egymással összefogva létesítenek új bölcsődét, óvodát. A szakszervezet kezdeményezésére a bányászoknak az üzemek havonta 250 forint ösztöndíjat folyósítanak gyermekeik középiskolai oktatásához. A Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi részlegében 17 szülőnek fizettek ki eddig beiskolázási segélyt, hasonló segélyt kapnak az 1. számú AKÖV arra rászoruló dolgozói. A MEDOSZ kezdeményezésére egyes helyeken az eddigi 800 helyett 1200 négyszögöl illetményföldet kapnak a nagycsaládosok. Szövetkezeti lakás vásárlására, illetve lakásépítésre jelentős összegeket fizetett ki a Vörös Október Férfiruhagyár, a budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a gyöngyösi Lakásépítő Vállalat pedig hat lakást épít fel ingyen leginkább rászoruló dolgozóinak. A kezdeti eredmények tehát biztatóak, s bár valamennyi jogos igényt máról holnapra nem lehet kielégíteni. a következő öt évben a szakszervezetek álláspontja szerint meg kell szüntetni a főbb aránytalanságokat, s lényegesen tovább kell javítani a nők helyzetét, a rövidesen sorra kerülő szakszervezeti választásokon valamennyi üzemi szb mellett a nőbizottságok is megalakulnak, s közreműködnek abban, hogy a vállalati ötéves tervek és a kollektív szerződések kidolgozásakor érvényre jussanak a nők egyenjogúságát biztosító elvek. (MTI) <=» ■a! Miért drágul az élet? Ezt a kérdést hallja az ember mindenütt, nemcsak hazánkban, hanem szinte minden országban. Az árak színvonala nem csökken, sőt: egyre drágább fogyasztási cikkek bűvölik és idegesítik a kirakatok előtt álló embereket. Miért van ez? A munka termelékenysége nő. A termelés önköltsége csökken. S ebből mégsem következik az árak csökkenése... Valamikor úgy gondoltuk, hogy az életszínvonal növelésének döntő módja az árak rendszeres csökkenése. Rosszul gondoltuk. Az életszínvonal alakulását egyébként sem lehet pusztán az árak változásán lemérni, mert annak sok összetevője van. Ezért most maradjunk csak az áraknál és vegyük sorra az okokat, amelyek hatására az árszínvonal csökkenése elmarad, emelkedése bekövetkezik. A legfőbb ilyen ok az, hogy a modern társadalomban egyre nőnek a szociális, kulturális és egészségügyi ellátással kapcsolatos tevékenységek és kiadások. Ha ezekért a lakosságnak nem kell fizetnie — vagy csak csekély összeget —, akkor nyilvánvaló, hogy a lakosság által fogyasztott termékek és szolgáltatások árába kell bekalkulálni az ezek fedezésére szolgáló részt. Az állam megadóztatja a vállalatokat, szövetkezeteket. Ezek csak úgy képesek az adót befizetni, ha bevételük erre is fedezetet nyújt. A vállalati bevétel tehát nemcsak a termelés közvetlen költségeit, a folyó kiadásokat fedezi, hanem az állami költségvetés iránti fizetési kötelezettségeket is. Minél több tevékenységet kell az államnak pénzelnie, annál több adót szed. Az adóknak pedig bele kel férniök a termelői és a fogyasztói árakba. Képzeljük csak el, milyen nagymértékben nőnek az állam kiadásai az útépítés, a közlekedésfejlesztés területén. Ha az állam épít egy műutat, ez számára hatalmas kiadást jelent, de közvetlen bevétele nincs belőle. Ha árvízvédelmi gátat épít, a kiadás az államé, a haszon a vidék lakosságáé, termelőszövetkezeteié. Tudományos kutatóintézetek létesülnek és bővülnek. Ebből nincs az államnak közvetlen haszna, csak kiadása. Az aztán más kérdés, hogy a későbbiekben ez bőven megtérül. Nagy létesítményeket építtet, hogy legyen elég áram, gáz, olaj, cement, műanyag, stb. Ez is csak hosszabb-rövidebb idő után hozza meg a maga hasznát. Valahonnan azonban a pénzt az államnak elő kell teremtenie. Az utóbbi években hazánkban a nyugdíjasok száma túlhaladta az egymillió kétszázezret. Közben a nyugdíjak átlagos szintje is nőtt, mert a nyugdíjalapként számba vehető keresetek növekedése miatt emelkedik a magas nyugdíjjal nyugállományba vonulók száma. Ez is az állami költségvetés terhét növeli. Általános jelenség, hogy nő azoknak a létesítményeknek a száma és azoknak a tevékenységeknek a részaránya, amelyek költségeit az árakban megtérülő és az ország kasszájába befizetett adókból az állami költségvetés fizeti. Már ez önmagában is érthetővé teszi, miért nem csökkennek az árak a ráfordítások csökkenésével. Arra viszont nem ad magyarázatot, hogy miért emelkednek az árak. Az elmúlt két évtizedben rengeteg új gyártmány jelent meg. Gondoljunk csak olyan tartós fogyasztási cikkekre, mint a televízió, a hűtőgép, a zsebrádió, a magnetofon, a mosógép. Ezeknek bizony elég magas az ára. Új szükségletek váltak tömegessé, amelyekhez az ipar csak lassan volt képes igazodni. Ezért az üzletekben egyszer az egyik termék hiányzott, másszor a másik. Ahol a kereslet és a kínálat közötti egyensúly egy viszonylag magas ár mellett megteremthető, ott ezt a módot választjuk. Ezzel vetünk gátat a sorbanállásnak, a protekciónak, a pult alatti árusításnak. Ahol a szükségletek változásához a termelés nem tud gyorsan igazodni, ott felmennek az árak. Az emberek mind többet adnak arra, hogy divatos holmikban járjanak. A divat pedig általában a legdrágább cikkek felé tolódik. Meghasad az ifjú hölgyek szíve, ha nem tudnak 600—700 forintért egy divatcsizmát venni. Meg aztán itt van a maxi divat. Ugyanaz a tavaszi kabát maxiban 200—300 forinttal drágább, mint „mini”-ben volt. Olykor az üzletek kirakataiban szerényen meghúzódó olcsóbb termék csak arra jó, hogy a vevőt a drágább, szebb áru felé taszítsa. Aztán itt vannak a gyümölcs- és zöldségfélék. Olykor a szezon közepén is úgy tűnik, hogy nem akar az áruk csökkenni. A piacra menő háziasszony azt látja, hogy sok a pénz — a másik háziasszony pénztárcájában. Valóban: foglalkoztatottak számának, bérének, jövedelmének emelkedésével a lakosság vásárlóereje gyors ütemben nő. Ahhoz, hogy évente a kiskereskedelmi forgalom 12 százalékkal — az áremelkedést leszámítva is több mint 10 százalékkal — nőjjön, igen sok pénz kell! Ez a szüntelenül növekvő vásárlóerő árukat, szolgáltatást keres magának a piacon, s a kínálatra olyan nyomást gyakorol, hogy néhány kivételtől eltekintve útját állja az árak csökkentésének. Ugyanis az árcsökkentést legtöbbször a kereslet fokozódása kíséri. Vállalataink, szövetkezeteink a nyereségük növelésében érdekeltek. Igaz, bizonyos körülmények között a nagy forgalom, kis haszon elvét érvényesítve a nyereséget árcsökkentéssel is lehet növelni, de olyan körülmények között, amikor viszonylag nagy a vásárlóerő növekedésének üteme és a termelés nem tudja mindig követni az igényeket, a nyereséget könnyebb gyarapítani áremeléssel, mint a termelési és forgalmazási költségek csökkentésével. Ez is belejátszik az árak emelkedésébe. A kormányzat persze mindezzel tisztában van, s úgy szabályozza a bérek, jövedelmek alakulását, hogy azok növekedése érezhetően meghaladja az áremelkedések ütemét. Vagyis: az áremelkedéseket társadalmi méretekben a jövedelmek növekedése lényegesen meghaladja. Erre csupán egy példát: 1969-ben a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos havi keresete 3,7 százalékkal nőtt, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő termékek árszínvonala pedig 1,4 százalékkal emelkedett. Tehát egyhavi, egyévi bérből, fizetésből átlagosan többet lehet vásárolni, mint a korábbi években. Ez persze csak a lakosság átlagát tekintve felel így meg a tényeknek. Vannak, akik szakmájuknál, helyzetüknél fogva lépést tudnak tartani az árakkal, s bérük, jövedelmük növekedése révén képesek fogyasztásukat növelni — az áremelkedések ellenére is. A vállalatoknál, a szövetkezeteknél dolgozók zömének — ha lassabban is — ugyancsak nő a jövedelme. Van azonban egy jelentős réteg, amelyik többnyire képtelen növelni saját tevékenységével a jövedelmét. Ide tartoznak a munkaképtelen nyugdíjasok, az időbéres szakképzetlen munkások egyes csoportjai, a közalkalmazottak, kistisztviselők jelentős része. Ezek számára valóban drágul az élet, Csak az állam segíthet — és segít is — rajtuk, központi intézkedéssel. Ilyen intézkedés volt egyebek között az első negyedévben az egészségügy, a felsőoktatás, a vasút dolgozóinak bér- és fizetésemelése vagy például a nyugdíjak évenkénti 2 százalékos növelésére hozott rendelkezés. Szocialista államunk figyelemmel kíséri az áremelkedések által leginkább érintett rétegek sorsát és erejéhez mérten rendre megteszi a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor a szakszervezetekkel együtt szigorítja a vállalatoknál az árellenőrzést, hogy megakadályozza az indokolatlan árdrágítást, és ne jöhessen létre ily módon tisztességtelen haszon. Pirinyi Ottó Miért emelkednek az árak? Felelősséget, kockázatot vállalva Vasúti önkéntes rendőrök tanácskozása A megyében elsőként a vasúti önkéntes rendőrök tartották meg év végi tanácskozásukat tegnap Szegeden, a nagyállomás kultúrvárótermében. A mintegy 100 önkéntes rendőr közül a legkiválóbbak vettek részt a megbeszélésen, melyet Nagy István állomásfőnök nyitott meg. önkéntes rendőrök. A vasút legjobb dolgozói közül kerülnek ki. Térítés nélkül, önként vállalt munkát végeznek. Vállalják a több elfoglaltságot, a felelősséget, nem egy esetben a kockázatot is. Munkájuk, erőfeszítésük sok mindenre kiterjed, hiszen a vasút jellegénél fogva számtalan, a társadalomra, a közbiztonságra káros cselekvésre adhat lehetőséget. Ezért a vasúti önkéntes rendőrök segítenek és tevékenyen részt vesznek a körözött bűnözők elfogásában, a tulajdon elleni bűncselekmények megelőzésében és megakadályozásában. Mindezzel szolgálják az utazóközönség biztonságát is. Igen fontos a szerepük a társadalmi tulajdon védelmében, a hanyagságból vagy bűnös szándékból származó kártételek megelőzésében. Erről a nehéz munkáról számolt be előadásában Kerepes Mátyás rendőr százados. Valóban, társadalmilag igen fontos feladat hárul a vasúti önkéntes rendőrökre. Az egyre növekvő vasúti számítások, a közlekedés biztonsága, a vasúton szállított társadalmi tulajdon hatalmas értéke, a mind elterjedtebbé váló mozgó bűnözés munkájukat nélkülözhetetlenné teszi. Különleges fontosságához az is hozzájárul, hogy Szeged határváros, ideiglenes menedékük szolgálna a tiltott határátlépésre készülőknek, akik többnyire bűnözők és a felelősségre vonás elől szöknének. Munkájuk fontosságait támasztotta alá Noel József határőr alezredes és dr. Gyömbér János rendőr alezredes, a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetőjének előadása is. Példákat, adatokat soroltak a jól végzett munka és egyben a hiányosságok bizonyítékaként. Az emberek, akik önként vállalt nehéz feladatukat végzik, tudatában vannak munkájuk társadalmi hasznával. Ezt tanúsították hozzászólásaik is. A kiváló munkájáért Sirokmann József önkéntes rendőrnek, a makói csoport vezetőjének a belügyminiszter a Közbiztonsági Érem arany fokozatát adományozta, többb mint tízéves szolgálatának és többek közt az árvízvédelemben tanúsított helytállásának elismeréséül. A MÁV igazgatóság 11, a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság 20 önkéntes rendőrt jutalmazott. Különleges hálók A Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vadász- és halászháló különlegességekkel vesz részt a jövő évi Budapesti Vadászati Világkiállításon. Többek között vízszínzöldre festett, szintetikus műanyagfonalakból speciális gépeken hurkolt, csomómentes halászhálókat mutatnak be. Használatuk — a halászati szakemberek szerint — növeli a halfogási esélyt: egyrészt a vízszintzöld nem riasztja el a halakat, a csomómentesség pedig kisebb közegellenállást, tehát nagyobb hálóhúzási sebességet eredményez. Mintegy másfél kilométeres nyúlfogó labirintust is készítenek hálóból. Ezekkel a beléjük gabalyodó nyulak magukat ejtik fogságba. B mutatnak háromszáz méter hosszan, s nyolc-tíz méter magasan kifeszíthető, csipkevékony madárfogó hálókat is. (MTI)