Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

2 Magyar—vietnami megállapodás •­ Budapest (MTI) Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a kormány elnökhelyet­tese és­ Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, a VDK külügyminiszter-­helyettese kedd este a Par­lament Gobelin-termében aláírta a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság első ülésszakának jegyzőkönyvét, továbbá az 1971. évi segély- és hitel­nyújtási gazdasági megálla­podást. A bizottság ülésszakán megállapodtak, hogy a két ország gazdasági együttmű­ködést épít ki a többi kö­zött a gyógynövénytermesz­tésben, a gyógyszeriparban, a VDK ásványi kincseinek kitermelésében, bizonyos ba­romfifajták tenyésztésének, hibrid kukoricák termelésé­nek vietnami meghonosítá­sában. Az aláírás után a két mi­niszterelnök-helyettes beszé­det mondott. Nagygyűlés La Pazban L­atin-Amerika újra és szüntelen hallat magáról. Nem is olyan régen még operettbe illő puccsok földjé­nek ábrázolták az amerikai kontinensnek a Rio Grande folyótól délre eső hatalmas részét, de a kubai for­radalommal valami új kezdődött: eljött az az idő, amely­ben a változások immár nemcsak azt jelenthetik, hogy egyik diktátor átadja a helyét a másiknak. A legújabb hírek szerint Bolíviában olyan nagygyű­lésre került sor, amilyet ebben az országban, sőt ezen a kontinensen nem is olyan régen még egyszerűen nem le­hetett elképzelni. La Paz egyik főterén ónbányászok, mun­kások, parasztok, tanítók és más értelmiségiek éltették Juan José Torrez tábornok haladó rendszerét, amelynek védelméhez felajánlották további segítségüket. A puccs­kísérlet bukását ünneplő tömeg ilyen jelszavakat kiálto­zott: „Halált a katonai fasizmusra!” „Szocializmust!” „Szo­cializmust!” Ez a gyűlés, és mindaz, amit jelent, méltó a progres­­szív világ figyelmére és elismerésére. Az előzmény isme­retes: vasárnap reakciós tisztek meg akarták dönteni Tor­­rez hatalmát, Hugo Suarez Banzer ezredes, a katonai fő­iskola parancsnoka és társai elfoglalták a Miraflores­­kaszárnyát, túszként magukkal hurcolták a hadsereg két vezető személyiségét, és felkészültek a kulcspozíciók erő­szakos megszerzésére. Az ilyesmiben a dél-ameri­kai tisztek jelentős részé­nek nagy rutinja van. Banzerék, valamint belső és külső támogatóik korábban csaknem biztos recept szerint jár­tak el, csakhogy elkövettek egy döntő hibát: nem szá­moltak a hazai és nemzetközi helyzet alapvető változá­saival. A kabinet természetesen mozgósította a reguláris fegy­veres erők hű maradt egységeit, és erre még számíthat­tak a puccsisták. De arra nem, hogy Torrez a szó legszo­rosabb értelmében mozgósítja a zendülők ellen a bolíviai népet, amelynek nem fél fegyvert adni. Márpedig pontosan ez történt, és — mint a kormány hivatalos közleménye is hangoztatja — ez tette lehetővé, hogy a haladó rend­szer mindössze hét óra alatt úrrá legyen a nehézségeken Torrez kijelentette, hogy „a fasisztáknak leáldozott eb­ben az országban”, s „holnap új szakasz kezdődik, amelyet az jellemez, hogy a népnek a kormányban nagyobb lesz a képviselete”. „A kabinet — fűzte hozzá — azonnal tanul­mányozni kezdi, hogyan vonhat be munkásképviselőket a kormányba.” Torrez megígérte, hogy száműzi azokat, a külföldi missziókat — az amerikai „békehadtestre” célzott —, amelyek megtagadják Bolíviától az önrendelkezés jogát. Kijelentette azt is, hogy az ország fegyvert vásárol, „mert a fegyver a nép kezében­ út a győzelemhez”. A nép bevonásának és az ezzel kapcsolatos sikernek felmérhetetlen hatása lehet Bolívia — és talán nemcsak Bolívia — jövőjének alakulására. A szomszédos Chile bár­mikor kerülhet hasonló helyzetbe, és a bolíviai példából talán a chilei reakció is megérti, hogy a latin-amerikai történelem színpadán immár nem statiszta, hanem fősze­replő a vívmányait védelmezni kész nép. II Lunohod rekordja. A Lunohod—1 szovjet hold­jármű január 12-ére vir­radóra több mint ötórás út­ja során 517 métert hagyott maga mögött az Esők tenge­rében, közel háromszor an­­­nyit, mint tavaly november­ben, az első holdnappal so­rán. Hét perccel azután, hogy rádiókapcsolatot létesítettek vele, a holdautó útnak in­dult. Harminc métert tett meg a régi kráter mellett,­­majd útját — megbirkózva egy 40 méteres tölcsérrel — kisebb kráterek között ma­nőverezve, egy bazalt fennsíkon folytatta. A korábbiaktól eltérően a Lunohod most nem állt meg, amikor a felszín lejtőssé vált. Eddigi útjai során ilyenkor kamerái segítségé­vel hosszasan „tájékozódott” és a földi irányítóközpont telepanoráma-felvételek alapján jelölte ki számára az utat, most viszont a korábbi ütemben haladt tovább. Újabb száz méter megtéte­le után sík területre ért, itt egy nagy, 30 méter átmé­rőjű kráter felé közeledett, leereszkedett egyik oldalán és az ellenkező lejtő pereme előtt­­ földi parancsra meg­állt. Ezután a Nap irányá­ba fordult, hogy a követke­ző rádiókapcsolatig feltöltse energiakészleteit. A Lunohod az eddigi kí­sérletek során most először tett meg egyvégtében több mint fél kilométert. A földi kezelőszemélyzet mindkét váltása sikeresen birkózott meg feladatával. Vélemé­nyük szerint a holdjármű állandó mozgása jobb össz­pontosítást tesz lehetővé. A kísérlet az Esők tenge­rében folytatódik. Csendes diplomácia • New York (UPI) Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti különmegbízott­­ja „abszolút titoktartás” lég­körében továbbította az EAK és Jordánia megbízottjának a közel-keleti konfliktus megoldására előterjesztett iz­raeli javaslatokat, amelyeket jeruzsálemi látogatásáról ho­zott magával. El-Farra jordániai nagykö­vet kedden reggel egyórás megbeszélést tartott Jarring­­gal. Ezt követően közölte az újságírókkal: „Nincs monda­nivalóm sem most, sem a ké­sőbbiekben”. A hallgatást, amelyben a felek megálla­podtak egymással, nem törte meg El-Zajjat egyiptomi kép­viselő sem, aki keddre vir­radó éjjel találkozott Jar­­ringgal A UPI megfigyelőket idéz­ve azt írja: „A csendes dip­lomácia” azt jelezheti, hogy megkezdődött az igazi tár­gyalás ... Gunnar Jarring Feszült helyzet Jordániában • Amman (AFP, AP­ Reu­ter) A jordániai kormány és a Palesztina­ ellenállási szer­vezetek központi bizottsága kedden délelőtt közös tűz­­szüneti parancsot adott ki, amely az egész ország terü­letére érvényes. A közle­mény leszögezi, hogy a pa­rancs megszegőit úgy fogják kezelni, mint az „arab nem­zet és az arab ügy áruló­ját". A tűzszüneti parancsot Vaszfi Teli miniszterelnök, illetve Ibrahim Bakr, a Pa­lesztina­ ellenállási szerve­zetek központi bizottságának tagja írta alá. Az AP arról adott hírt, hogy egy órával a kormány és a palesztinul gerillák tűz­szüneti parancsának közzé­tétele után újabb lövöldö­zésre került sor Ammanban. Az AFP tájékozott köröket idézve azt írja, hogy a jor­dániai hadsereg „erősítés­ként”1­18 páncélozott jármű­vet irányított Amman belvá­rosába. A jordániai kormány kedd­re összehívta a parlament rendkívüli ülésszakát, hogy megvitassa az utóbbi öt nap súlyos fejleményeit. Vaszii Teli jordániai miniszterel­nök a parlamenti ülésen alá­húzta: „A jordániai helyzet rendezése csak a rend hely­reállításán és a törvényesség biztosításán alapulhat... Olyan kormány, amely kép­telen garantálni a biztonsá­got, a nyugalmat és a sta­bilitást — bukott kormány”. „Mindazok, akik megsze­gik a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet Központi Bi­zottsága és a jordániai kor­mány között létrejött tűz­szünetet, az ellenség ügynö­kei, hazaárulók, közös ügyünk elárulói”. A kormányfő közölte azt is, hogy Jordánia északi ré­szében a kormány „ura a helyzetnek", de Ammanban még elszigetelt harcok foly­nak. A jordániai helyzet újabb éleződése nyomán élénk dip­lomáciai tevékenység kezdő­dött. Fejszal szaúd-arábiai ki­rály kedden felszólította mind a jordániai kormány­csapatokat, mind a Paleszti­nai gerillákat, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és tartsák tiszteletben a kairói megállapodást. A kuvaiti kormány bejelentette: mind­addig megvonja Jordániától a pénzügyi támogatást, amíg Bahi Ladgham, az arabközi fegyverszüneti ellenőrző bi­zottság vezetője nem közli hivatalosan, hogy Jordániá­ban a szembenálló felek „maradéktalanul betartják a kairói megállapodást”. Egyébként Bahi Ladgham kedden délután villámlátoga­tásra Londonba érkezett. A brit fővárosban orvosi keze­lésben részesülő Husszein ki­rályt másfél órás megbeszé­lésen tájékoztatta a legújabb jordániai fejleményekről, s „személyes közbelépését” kérte a­ fegyvernyugvás hely­reállítására. Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője táviratban fordult az arab államfőkhöz, amely fi­gyelmeztet, hogy a helyzet változatlanul súlyosbodik. Arafat a jordániai hatóságo­kat megvádolta, hogy a Pa­lesztina­ ellenállás felszámo­lására törekednek. SZTZTOR. im. JANUÁR TS. Kalandozások kora 13. Milyen az ember, ha angol? A köze­márt irodal­ma és hagyománya egy meglehető­­­sen egyszerűsített klisét örö­kített az utókorra — a koc­­­kás gyapjúöltönyt viselő, fo­gai között kurta szárú pipát szorongató úriemberét, aki nagyvonalú lezserséggel, ugyanakkor rendkívül gya­korlatias úticélokhoz iga­zodva kószál a világiban. E férfiú mindig elegáns, gol­fozik, színlelt szórakozottsá­ga kitűnő üzleti érzéket, szívósságot, emellett a mér­tékletes hívsági örömökhöz való vonzódást takar. Milyen is hát az ember, ha angol? Mindenekelőtt a hagyomá­nyokhoz körömsza­kadtáig ragaszkodó. Egy felmérés szerint a lakosságnak mint­egy a fele még ma sára tudja, mi a különbség a ki­lométer és a mérföld között. Előbbiről a brit polgárok egyharmada még sohasem hallott. Sokan nem tudják, mi a liter, és ugyanezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy a kilo­gramm a súlymérték. A yardról viszont minden honpolgárnak pontos isme­retei vannak. Yard: az a távolság, amely I. Henrik király orra hegyétől az ural­kodó leghosszabb ujja he­gyéig terjed. Törvényerejű bevezetésének időpontja: 1101. S mint hosszmérték­, még ma is konvertibilis. A hagyomány természete­sen ezer szállal kötődik a nemzeti büszkeséghez. Ez megköveteli mindannak be­ható ismeretét, ami brit, és elnéző a tudatlansággal szemben, ha az olyan dol­gokkal kapcsolatos, amelyek kívül esnek a szigetország, illetőleg a birodalom hatá­rain. Ottjártunkkor éppen egy érdekes vizsgálódás végered­ményével voltak tele a la­pok. Vállalkozó kedvű szo­ciológusok kétezer londoni ifjút szondáztak meg teszt­jeikkel. Megkérdezték töb­bek között például tőlük: kicsoda Mick Jagger? A százból kilencvennégy száza­lék egyből megadta a helyes választ: a Rolling Stones­­együttes énekese. A szocio­lógusok azonban tovább próbálkoztak: kicsoda U Thant? kérdezték. Csak 54 százalék adott helyes vá­laszt. Voltak, akik megtették a kínai Vörös Gárda egyik vezérének. Mások feje-éne­­kesnek tartották. De még olyan is akadt a megkérde­zettek között, aki azt hitte a­z ENSZ köztiszteletben ál­ló főtitkáráról, hogy egy­­ tengeralattjáró. A franciák kÄ& nincsenek valami jó véle­ménnyel a britekről. A kö­zelmúltban elhunyt De Gaulle különösen sok borsot tört az orruk alá, elsősorban azzal, hogy megvétózta fel­vételüket a Közös Piac tag­országai közé. A franciák legalábbis az Oggi című olasz lap közlése szerint­­ így vélekednek az angolok­ról: Pénzzel vannak kitöm­ve, arrogánsak (különben hogyan nevezhetnék a La Manche-csatornát Angol­­csatornának?) ; kizárólag a kutyák iránt érdeklődnek (no ebben annyi igazság azért van, mint amennyi egy rágalomban általában lenni szokott); enyhén szól­va ügyetlen szeretők (ami­hez az Oggi vehemensebb vérmérsékletű riportere rög­vest hozzáteszi: igaz viszont, hogy a halvérű angol nők ellenállást kell leküzdeniük. E megjegyzés tipikus példá­ja annak, amikor egy sértést egy másik sértéssel igyekez­nek korrigálni­; még min­dig a világ urainak hiszik magukat; minden körülmé­nyek között megőrzik nyu­galmukat, mivel képtelenek bármi iránt is lelkesedni: imádják a parádékat; túl sok fűszert használnak; olyan állatokra vadásznak, amelyeket nem lehet meg­enni ... Gilbert Keith Chesterton — ez a nem mindennapi szellem, aki néha olyan szellemesen tudott a hala­dásnak ellensége lenni, hogy még önmag­át is nevetséges­sé tette ezzel — aztán iga­zán szerette, bár jól ismerte honfitársait. A hagyományok hanyatlása örvén például így siránkozik: „Anglia va­lamikor a boltosok országa volt, de most csak a bolttu­lajdonosoké” jelentette ki a két világháború között. Ké­sőbb emíísye­ re küdotta meg lesújtó vélem^net: „A múlt őserdeiből a­ történelmen, a valódi haladáson keresztül az ember mindig megtalálta az útját azáltal, hogy embe­ri­ ösztöneit követve, az or­ra után ment. De ezek a maiak, ezek atlétái erőfeszí­téseket tesznek, hogy meg­előzzék saját orrukat.” Ugyanakkor azonban Ches­terton esküdt ellensége a hazájában dívó puritaniz­musnak: „Puritán az az ember, aki feltétlenül lelki­­ismeretf­urdalást érez, ha jól érzi magát” Majd kiegészíti a frappánst jellemzést: „Az angol puritánok ... túlságo­san sokat isznak, és túlsá­gosan szégyellik magukat érte. Jobb volna, ha vala­mivel kevesebbet innának és jóval kevésbé szégyell­nék.” Ily esszéistának is kitű­­­­nő Szerb Antal re­méltbe sikerült tárcát szen­telt annak a témának: mi­ért hallgat az angol? Véle­ménye szerint a hallgatag­­ság a puritanizmus egyik létformája. „Ne add ki ma­gad — ez lett az angol nem­zeti jelmondat. A hallgatás nemcsak a szavakra vonat­kozik; a beszéd kísérő je­lenségeiben az angol még hallgatagabb. Kézzel geszti­kulálni egyike a legnagyobb vétkeknek, amelyet az angol jólneveltség ellen el lehet követni. Az angol inkább tettekben udvarias. Honf­­­­társaim nagyszerűek egy vasúti szerencsétlenségnél, de kevésbé használhatók a bálteremben — mondta egy angol hölgy.” „Az angolok olyan merevek — mondta valaki —, mint a kályha­­­piszkáló vas, anélkül azon­ban, hogy időnként felme­legednének, mint az.” Jel­lemző példaként említi Szerb Antal azt is, hogy „Mi azt mondjuk szívünk hölgyének: Imádlak — az angol azt mondja: — I rat­her tike you — meglehető­sen kedvelem önt” ... Ott­jártamkor jöttem rá, hogy — ami eddig valahogy nem illett bele a bennem élő brit összképbe — meg­lehetősen babonásak is. Igaz, azt már régebbről tud­tuk, hogy a kísérte­tromanti­­­ka előkelő helyet foglal el az átlag angol életében. De az újdonság erejével hat, hogy a szigetország felnőtt lakosságának több mint két­harmada horoszkópot készít­tet magának, és e kéthar­madnak mintegy egyötöde hisz is a horoszkóp szolgál­tatta adatokban. Rengetegen látogatják a jósnőket, emel­lett sok híve van a telepá­tiának Az angol nyakkendőlkészí­tők a divat hanyatlásáról panaszkodnak. Felmérésük szerint egy dzsentlemennek ma is van ugyan — az ille­tőnek a társadalmi rang­létrán elfoglalt helyzetétől függetlenül — ötven-száz nyakkendője, ám a kollek­cióból legtöbben csak né­hányat használnak rendsze­resen. A hagyományos udvarias­ságra sem vet jó fényt a felirat, amely az emeletes londoni buszokban olvasha­tó: „Méltatlan egy dzsent­­lemenhez alvást színlelni, miközben egy hölgy ülőhe­lyet keres!” Qni» bennszülött angollal JUl találkozva nekem az volt az érzésem, hogy túlsá­gosan merevek, túlontúl megtartják a három lépésnyi távolságot a másokkal való érintkezésben, és igazán csak saját körükben érzik jól magukat. S minthogy a világpoliti­kában betöltött szerepük tendenciájában egyre csök­kenő, eme nemzeti eufória kiélezésére így mind több alkalmuk adódik. Papp Zoltán következik: LONDONBAN, MIKÖZBEN HAJNALODUL RUDIQTELEX Szófia A csehszlovák párt- és kormányküldöttség hivata­los bulgáriai látogatása al­kalmából Szófiában tegnap barátsági gyűlést rendeztek, amelyen beszédet mondott Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságá­nak első titkára, Bulgária miniszterelnöke, a bolgár— csehszlovák tárgyalások ked­den befejeződtek. Moszkva A Szovjetunióban kedden Föld körüli pályára bocsá­tották a Kozmosz—390 mes­terséges holdat. Stockholm kedden délelőtt megnyílt az 1970 szeptemberében megválasztott új svéd par­lament első ülésszaka, ame­lyen előterjesztették az 1971 —72-es pénzügyi évre vo­natkozó költségvetési javas­latot. A költségvetés a többi­­ között előirányozza a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságnak nyújtott gazdasági segély fenntartását és az eddiginél nagyobb összeget irányoz elő az afrikai felsza­badítási mozgalmak támo­gatására. Kedden New Yorkban bí­­rói elfogatási parancs alap­ján letartóztatták Meir Kft­­hanet, az úgynevezett Zsidó Védelmi Liga vezetőjét. A december 27-én a szovjet nagykövetség ellen elköve­tett bombamerényletet Ka­­hane „csak kezdetnek” ne­vezte és azzal fenyegető­zött, hogy szervezetének ak­tivistái nyomon követik és zaklatni fogják az Egyesült Államokban élő szovjet diplomatákat. Kahanet azért tartóztatták le, mert nem tett eleget egy korábbi bí­rósági idézésnek. Moszkva A Nemzetközi Beruházási Bank tanácsa keddi ülésén Romániát egyhangúlag fel­vette a bank tagjai sorába. New York J

Next