Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-17 / 271. szám
4 Vak jelzőlámpák Látszatra sok pénz és munka fekszik a közúti jelzőlámpák föld alá süllyesztett berendezéseiben Szegeden, a Nagykörút és a Petőfi Sándor sugárút kereszteződésében, ugyanígy a József Attila sugárút és a Nagykörút találkozásánál is. Annak idején, amikor a lámpaoszlopokat felállították, és az azokat működtető berendezéseknek helyet csináltak, a járókelők úgy vélték, hogy végre megoldódik a forgalom korszerű és automatikus irányítása a városnak e két igen forgalmas pontján. De a lámpák működtetése annyira tiszavirág életű volt, hogy Szeged idegenforgalmának nyári, fő szezonjában sem tudták irányítani a forgalmat, még felügyelet mellett sem. Jobb is volt leállítani azt az „automatikát”, mielőtt súlyos karambolt okozhatott volna a Moszkvai körút és a Petőfi Sándor sugárút találkozásánál. Ennek is több hónapja már. Mi lesz ezután, vajon meddig maradnak vakok a jelzőlámpák e fontos csomópontokon, s egyáltalán jó-e, hogy sorsukkal nem törődik senki? Ha a kérdés egyszerűnek látszik is, a megoldás távolról sem ilyen könnyű. Markos Károly, az I. kerületi tanácsi hivatal elnökhelyettese és Tölgyesi Béla, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője egyaránt arról tájékoztattak, hogy a jelzőlámpákkal kapcsolatos problémának múltja van, sőt a megoldásnak jövője. A hiba és a várakozás megítélése sem olyan egyszerű, hiszen annak idején a Villamosautomatikai Intézet Budapesten elvállalta a szegedi igényeknek megfelelő megrendelést és kivitelezést. Hazai gyártmányú automatikára épültek volna a csomópontok jelzőlámpái, amelyeknek működése kifogástalan volt az Intézeti kísérletezés stádiumában, a gyakorlatban azonban nem vált be. Éppen ezért működtetésüket nem is engedélyezték. A város mint megrendelő, nem vette át a munkát a Villamosautomatikai Intézettől. Az ügy tisztázása végett döntőbizottságnál végződött a dolog, amely a város javára megítélte a kártérítést, ugyanakkor nem mondtak le a jelzőlámpák továbbépítéséről. Az ügy folyamatban van, már csak azért is, mert — bár konkrét határidő nincs — bérkötelezettség sarkallja a szóban forgó Intézetet mint tervezőt és kivitelezőt, hogy a korábbi megrendelésnek maradéktalanul eleget tegyen. A kényszerű várakozás még „nyereséggel” is zárul, ha azt vesszük alapul, hogy a módosított KRESZ azóta kötelező érvényűen másképpen rendelkezik az ilyen csomópontokon felállítandó jelzőlámpák általános működtetésével kapcsolatban, mint amely annak idején érvényben volt, amikor a kivitelezésre a megrendelést elvállalták. A módosított KRESZ ugyanis kötelezően intézkedik arról, hogy a jelzőlámpák működése összhangban legyen a nyomsávjelzésekkel, illetve üzemeltetési időn kívül egyaránt, és minden irányba sárga fényű villogó jelzést adjon. Ennek a követelménynek nem feleltek volna meg a kérdéses helyeken felállítandó jelzőlámpák, ha azokat korábban helyezik üzembe, illetve most utólag „megokosodva” többe került volna az átalakítás. A Villamosautomatikai Intézet ez év december 15-ig új konstrukció alapján és külföldi automatikus berendezéssel eleget tesz mind a Nagykörút és a Petőfi Sándor sugárútnál, mind pedig a Nagykörút és a József Attila sugárútnál levő csomópont jelzőlámpáinak végleges és üzembiztos átadásának, illetve legyünk kicsit türelmesebbek: ez év december végére a munkálatokat befejezik. Lényegében ugyanilyen automatikára kell kicserélni, és átépíteni a Tolbuhin sugárút és a Nagykörút kereszteződésében — jelenleg a hagyományos alapon működő — forgalomirányító berendezést, ugyanígy a Lenin körút és a Kossuth Lajos sugárút kereszteződésében működő jelzőlámpát, s majd mindazokon a helyeken az új automatikával felszerelt berendezéseket állítanak fel, ahol azokra szükség van Szeged közúti rendjében. L. F. Képünkön a vak jelzőlámpák a Petőfi Sándor sugárút és a Nagykörút nagy forgalmú találkozásánál a kongresszusi pályázat A városi KISZ-bizottság és a városi tanács művelődési osztálya Kongresszustól kongresszusig címmel irodalmi, fotó- és plakátpályázatot hirdetett. Felhívásuk visszhangra talált: gazdag anyagot küldtek be a fiatalok. A mintegy száz pályázó legtöbbje plakátot tervezett a kongresszus üdvözlésére, a béke megőrzésére, Angela Davis megmentésére. A fotók a fiatalok életét, munkáját, szórakozását mutatják be. Az irodalmi pályázatok között sok a vers, de novella, riport, tanulmány is akad bőven. A pályamunkák elbírálásában írók, költők, festő- és fotóművészek is részt vesznek. A díjazott munkákat a Bartók Béla művelődési központban rendezendő kiállításon fogják bemutatni. A pályázat zsűrizése már megkezdődött, az eredményről december elején értesülnek az érdekeltek. December 8- án, a KISZ-kongresszus első napján fogják megnyitni a kiállítást, akkor osztják ki a díjakat is. vadvédő fásítás Az apróvadakban rendkívül gazdag Szolnok megyében, az összefüggő nagyüzemi táblák kialakításával, erősen megcsappant a vadállomány búvó- és fészkelőhelye. A szolnoki Diana Vadásztársaság most kezdeményezést tett vadvédő fásítási program kidolgozására. A társaság öt-hatezer hektárnyi kiterjedésű „felségterületén” számos olyan határrész található, ahol a föld kevésbé alkalmas mezőgazdasági kultúrák termesztésére, fásítással azonban hasznosítható. A szolnokiak módszereit később kiterjesztik az egész megyére, új, természetes otthont alakítanak ki a növekvő vadállománynak. Népi minták Borsod megyében az utóbbi években újra divatba jött a hímzés. A művelődési otthonokban 80 díszítőművészeti szakkör működik, s a téli hónapokban mintegy kétezer lány és asszony tanulja meg a régi magyar motívumok varrási módját. A magyaros minták variálásával térítőket, párnahuzatokat, fali futókat és ruhákat hímeznek. SZERDA, 1971. NOVEMBER 17. és átszervezés Az üzemszervezésben — mondta nemrég egy hozzáértő szakember, a helyzet kiváló ismerője — nagyon elmaradtunk. Messze vagyunk lehetőségeinktől, sokkal többet kellene tennünk a munka jobb megszervezéséért, a feltételek előzetes és folyamatos biztosításáért. Ehhez, úgy hiszem, minden munkahelyen tudnának valamilyen megerősítő kommentárt fűzni. Az, aki nem kapja meg időben az anyagot, az, aki hibás anyagot kap, nem olyat, amilyent előre terveznek a munkájához — éppúgy el tudná sorolni negatív tapasztalatait, mint a különféle szolgáltatásokra, szerelések elvégzésére, vagy éppen házuk felépülésére várakozók. Csak az hiányzik még igen sok helyen, hogy alapos revíziónak vessék alá munkájukat, szervezési szempontból. Pedig a szervezési hiányosságok egész láncreakciót szoktak elindítani. Egyik vállalatnál csak a gyárkapun kívül, de van, ahol messzire hatnak, más üzemek munkájára is. Például nemrégiben drága importgépet vásárolt a bútorgyár, az NSZK-ból Szegedig el is hozták a masinát minden baj nélkül. Itt azonban szállítás közben leesett a súlyos szerkezet a teherautóról, és összetört. Használhatatlanná zúzódtak a nemesebb részei, így aztán vissza kellett vinni az NSZK-ba, kérni a céget, hogy cseréljék ki. Ez esetben tehát a szállító vállalat dolgozóinak hibájából kárt szenvedett a másik fél is, hisz a bútorgyáriak már azóta munkára is fogták volna a fontos berendezéseket. A másik gép megérkezéséig azonban várni kénytelenek, s mindezt azért, mert nem szervezték meg kellő gondossággal a gépszállítást Ide kívánkozik még egy gondolat: az ütemes, egyenletes munkához kell a jó szervezés. Esetenként az átszervezés, a változtatás is szükséges. De ilyenkor nagyon meg kell gondolni: mit miért és meddig? Mert az újra meg újra való átszervezés, a korábban jónak hirdetett munkarend gyors megváltoztatása rossz visszhangot vet. A minap egy szocialista brigádvezetői tanácskozáson tettek ilyen gondot szóvá: a szocialista brigádok munkáját megnehezíti a létszámhiányból adódó sok brigádátszervezés. Ha egy évben kétszer is átszervezik a munkacsapatokat, az nyilván károsan befolyásolja teljesítményüket. A családias légkör, az összeszokottság is kárát látja ennek. Nagyon kell tehát óvakodni az elhamarkodott átszervezésektől, mert míg az indokolt, megalapozott szervezési változtatások jó eredményt hoznak, ezek hangulati töréseket okoznak, s csak energiaveszteséget jelentenek. A szervezést tehát nem lehet valamiféle „varázsszernek’ tekinteni, ami magában megoldja a gondokat. Jó előkészítéssel, következetes ellenőrzéssel ma már a tudományos vezetés rangján kell biztosítani a munka szervezettségét. S. M. 9. — Ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Selyem Zsiga nem egy iszákos, műveletlen parasztember. — Ez határeset! — tiltakozik Géza. — Az egyik téeszben meg van engedve, a másikban bűnnek számít. Az öreg főagronómus, aki kérdezés nélkül még soha nem szólalt meg, most megszólal. Remeg a hangja az izgalomtól.— Ha következetesek akarunk lenni, a saját mércénket kell alkalmaznunk. Nálunk bűnnek számít. — El kell bocsátani! — kiáltja Pigniczki barátja. — Emiatt? — csodálkozik Géza s nézi az embereket Zsuppannal és Sárayval már tisztában van. Csorvás arca olyan tartózkodó, vegyszerrel se lehetne előhívni róla semmilyen véleményt Két paraszt kerüli a tekintetét, a többiek ellenségesek. Kiszúr egy öregembert. — Magának mi a véleménye, Márton bácsi? Az öreg komótosan kiveszi a pipáját — Hát, ugye, ha nem teszed meg, az emberek elgondolkodnak: mi okod van védeni — egy idegent. Géza nézi őket. — Ha akarják.... ha a többség akarja, elbocsátom. A Járási Tanács székháza a legkisebb magyar nagyváros legrondább épülete. Hajdan Habsburg-sárga fala az idők során nedvessé mállott, mint az elhagyott sóházaké. Szűk és sötét lépcsőházában lehangoló aktaszag üti meg a belépő orrát. Meg a korhadt és recsegő padlók, az egérrágta por, az ablakpárkányokig felkúszó talajvíz és az „ügyfelek” belső zsebéből minduntalan előrángatott szilvapálinka szaga. Ősegei, mezőgazdasági osztályvezető szobája alig háromszor négyméteres, berendezése mégis a nagy miniszteri tárgyalószobákat utánozza A sarokba szorítva az íróasztal, mögötte karosszék, az íróasztalnak éllel alacsony dohányzóasztalka, előtte két fotel, mögötte a talajvizes fal. A maradék sarokban, az ablak egy részét is eltakarva, a páncélszekrény és egy iratszekrény Az iratszekrény tetején egy gipsz Lenin és Muhina Felszabadulási Emlékműve. Csegei negyvenéves, kilencvenkilós, csizmát és kiülepesedett nadrágot hordó „paraszt”. Húsz éve dolgozik az apparátusban a legkülönbözőbb beosztásokban, ő az, aki mindig ott áll helyt, ahova „a párt állítja”. Két hathónapos pártiskolát végzett és a Népszabadságot sem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőle, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten, többféle brosúrában a tájékoztatást — bár a brosúrákat megincsak nem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőlük, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten a tájékoztatást... A különben üres páncélszekrényből elővesz egy demizson pálinkát, meg két vizespoharat, leteszi a dohányzóasztal lapjára Zsiga elé, s tölt a poharakba. A magáét kicsit megemeli, s leönti. Selyem Zsiga önkéntelenül megrázkódik a büdös szilvapálinkától — ő nem ilyenhez van szokva. Ő nem iszik, vagy csak márkást. De persze, nem mutatja. Csegei dühös arca nem árul el semmi jót. — Az én nevemet miért köpted be? — Gondoltam, minél nagyobb neveket mondok, annál könnyebben elsimítják az ügyet. Csegeinek jólesik a bók: nagy nevek! Nemcsak a rendőrségen vált be — most is beválik. Csegei haragja irányt változtat: — Ez már a második eset! Hogy semmiségekért levált valakit! Hatalmi mániája van ennek a Niklasnak, vagy mi...? Most megint én segítsek rajtad. Mire kellett százhúsz kiló hal? Zsiga sóhajt. — Kiszámítottam, ha mindenkinek csak öt kilót adok, márpedig annyit muszáj... — Mért nem vesztegeted meg egyszerre az egész országot? Az egész béketábort? — A feleséged bezzeg örült volna — és Zsiga beleszagol a pohárba. — Ez a pálinka is tőlünk való. — Hol van az már! — s Csengés újra tölt a poharakba, isznak. — A területi szövetségnél fellebbezd meg a leváltásodat, s amíg nincs döntés, maradj a faluban ... Majd kitalálok valamit. A téesziroda előtt Ütött-kopott Pobeda áll meg egy pillanatra, sövény, szemüveges fiatalember lép ki belőle, búcsút int a zsúfolt autónak. — Háromkor itt! — s az iroda felé indul. Az autó továbbmegy. A tömés falú, innen-onnan összekoldult bútorokkal berendezett Irodában Csorvás Tibort találja, a főkönyvelőt. Most másik ruhában van, de most is olyan elegáns, mint egy vidéki bonvívan. Nyakkendőjében tű. Az újságíró kinyúlt, kikönyökölt pulóverben. Köszön, bemutatkozik. — Galambos, a megyei lap munkatársa. — Csorvás Tibor főkönyvelő. — Csorvás fölélénkülve ugrik talpra, kijjebb húz egy széket. — Foglaljon helyet az elvtárs Az újságíró leül, aktatáskáját az íróasztalra helyezi. (Folytatjuk.) Lengyel atomerőmű A lengyel Minisztertanács határozata értelmében hozzáfognak az első lengyel atomerőmű építéséhez. Az atomerőmű üzembe helyezésére az 1980—1982-es években kerül sor. Első atomerőművének építésénél Lengyelország felhasználja a Szovjetunió tapasztalatait NAPI KISLEXIKON a Marx téri buszokról Hogy félreértés ne essék, természetesen nem a helyközi és távolsági buszokról van szó, melyek a pályaudvarról indulnak. Hagytak itt egy kisközpontra való helyi járatot is a november előtti centralizált közlekedési rendszer maradványaként • Járatai? Itt a hetvenes jelzésű autóbuszok tanyáznak. A 70-es és a 71-es együtt halad a MÁV igazgatóság érintésével a Széchenyi téren, hídon, azután a 70-es az Alsó Kikötő sorra fordul, s a Lövölde úton a Füvészkertig közlekedik. A 71- es a Vedres utcán, Csanádi utcán, Odesszai körúton, Bérkert utcán át az Erdélyi tér felé fordul, s ott a végállomása. A 72-es busz a Nagykörúton, Hunyadi János sugárúton, Hámán Kató utcán — a nagyállomást is érintve —, Szövetkezeti úton az átrakó vasútállomásra érkezik. A 73-as szintén a Nagykörúton jár, de éppen ellenkező irányban, s a Felső Tisza parton, majd a petőfitelepi Irinyi János utcán át Tápé a végállomása. A 74R (csak munkanapion) a Londoni körút, Tolbuhin sugárút vonalon a textilművekig jár. A 75-ös a Kossuth Lajos sugárúton, Budapesti úton, Dorozsmai úton végig Kiskundorozsmára érkezik. # Átszállás? A sok átszállási lehetőség közül ismét csak néhányat sorolunk fel: a 70-es és a 71-es buszról a Széchenyi téren a 40- esre, 41-esre, 42-esre, az 50-esre és a 60-asra és B1-esre, a 70-esről. Trésről és a 73-asról a MÁV Igazgatóságnál a 10-esre, 20-asra, 30-asra, 32-esre, 34-esre, a 40- esre, 42-esre lehet átszállni.