Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
Péntek, 1988. április 29 Matematikai hét Makkosházon A kísérleti matematika tagozatos makkosházi általános iskolában hétfőn matematikai hét kezdődött, melynek kiemelkedő programja volt az 5—6. osztályosok számára szervezett városi szintű verseny. Ezen részt vettek a megye tagozatos iskolái is. A programsorozatot, illetve a vetélkedőt Szendrei János, a matematikatudományok kandidátusa, tanszékvezető főiskolai tanár nyitotta meg, s a magas színvonalúnak minősített versenyt is ő értékelte. A versenyen az alábbi eredmények születtek: Nem tagozatos ötödik osztályosok: 1. Dévényi Csaba (Ságvári gyakorló), 2. Juhász Szilvia (1. sz. gyakorló), 3. Nagy Ferenc (Mező Imre Általános Iskola). Tagozatos ötödik osztályosok: 1. Olasz Dóra (Ságvári gyakorló), 2. Szalay Miklós (Makói Kun Béla Általános Iskola), 3. Drezsa Krisztián (makkosházi általános iskola). Nem tagozatos hatodik osztályosok: 1. Megyeri Zoltán (1. számú gyakorló), 2. Hriska Ágnes (Tarján IV. Általános Iskola), 3. Pete Gábor (Mező Imre Általános Iskola). Tagozatos hatodik osztályosok: 1. Szakáll Gábor (makkosházi általános iskola), 2. Lengyel András (Béke Utcai Általános Iskola), 3. Kiss Zoltán (Makói Kun Béla Általános Iskola). Az első helyezett tanulóknak a megyei művelődésügyi osztály balatoni jutalomtáborozást biztosított. Díszhangverseny a színházban A szegedi kórusmozgalom ünnepe Hánki M. Ede szegedi pékmester, aki minden szabadidejét a zenének áldozta, a Szegedi Híradóban olvasott felhívás nyomán összetoborzott 16 dalolni vágyó iparost. Próbákat tartottak, fölterjesztették az alakítandó egyesület alapszabályzatát, toborozták a pártoló tagokat. 1863 őszén felléptek egy szerenádesten. A Szegedi Dalárda megkezdte működését. A város művészeti életének ma is szerves része a kóruséneklés; a mozgalom kezdetei 125 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Az évforduló alkalmából jelent meg — a városi tanács művelődésügyi osztályának megbízásából — a megyei tanács művelődési központjának kiadványaként Erdős Jánosnak, a szegedi kórusmozgalom jeles alakjának könyve (125 éves a szegedi kórusmozgalom 1863—1988 címmel). A kitűnő zenepedagógus, karnagy, a Kóta megyei szervezetének titkára a 125 év eseményeinek összefoglalása mellett a jelenleg működő felnőtt és iskolai énekkarokról is pontos adatokat szolgáltat. A jubileumra megjelenik a mozgalom időszakos lapjának, a Szegedi Dalolónak a második száma (a művelődésügyi osztály megbízásából a Bartók művelődési központ adja ki), kórustagok és -vezetők portréival, a múltra visszapillantó és a jelen kóruséletét áttekintő interjúkkal. Ugyancsak a Bartók művelődési központ megbízásából készült el Lapis András alkotása, a jubileumi plakett. Az ünnep legjelentősebb eseménye az a jubileumi díszhangverseny lesz, amelyet a nagyszínházban tartanak meg holnap, szombaton délelőtt 11 órakor. Nem volt még ilyen nagyszabású énekkari koncert: első részében négy szegedi gyermekkar énekel Kodály-műveket és népdalokat, majd munkáskórusok következnek (a Démász Erkel Ferenc Kórusa, a MÁV Hazánk Énekkara, a Szakszervezetek Szegedi Általános Munkáskórusa, az Ipari Szövetkezetek Vegyes Kara), végül az egyetemi és főiskolai énekkarok. A hangverseny második részében lépnek fel a középiskolai kórusok, a női karok, valamint a vegyes karok (a Canticum, a Bartók kórus, az Ifjú Zenebarátok, a zeneművészeti főiskolai vegyes kar). A koncert fináléja: az összkar (több mint ezer énekes) Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódájának Kodály Zoltán által írt kórusműváltozatát mutatja be, Oberfrank Gézának, a város fő-zeneigazgatójának vezényletével. A hangverseny a szegedi kóruskultúra nagy hagyományokból táplálkozó jelenkori virágzásának méltó demonstrációja lesz — Bartók, Kodály, Bárdos Lajos műveivel. Szép hagyomány már a városban, hogy az énekkarok a jeles napokon, évfordulókon elhelyezik a tisztelet koszorúit a magyar zenekultúra kiemelkedő egyéniségeinek emlékhelyein; gyertyákat gyújtanak a szobrok talapzatán, mécseseket a temetői sírokon. Szombaton este a panteonban Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán szobra előtt tisztelegnek a dalosok — koszorúkkal és a művek előadásával. Az eddigi dalolónapok kedves-hatásos hagyományát is folytatják: a város legszebb pontjain, tereken, udvarokban, parkokban hangzik majd fel — az éjszakai szerenád. 5 A Dégáz brigádja Vannak, akik temetik a brigádmozgalmat, s akadnak, akik létükkel és tetteikkel bizonyítják értelmét, fontosságát. Csakhogy ők kevesebbet filozofálgatnak, és többet dolgoznak. Igazolják nap mint nap, hogy az emberi közösségnél aligha van nagyobb erő, hitelesebb, jellemformáló, személyiségalakító mérce. A Dégáz Dr. Hága László szocialista brigádja példás harmóniában tudta megvalósítani termelőmunka, közösen vállalt társadalmi tevékenység és a magánélet egységét. Algyői munkahelyükön a mindennapi termelési feladatok érdekében úttörő munkát vállalnak, kezdeményezői és aktív résztvevői az újítómozgalomnak, a minőségi munkamódszerek elterjesztésének, az anyag- és energiatakarékosság fokozásának. Folyamatosan és kritikusan figyelik a világ dolgait és az ország sorsát. Ott segítenek, ahol kezdeményezőkészségre, erős férfikézre, szakértelemre, lelkesedésre, emberi szóra van szükség. Ezért vállaltak önkéntes munkát a földrengés sújtotta Berhidán, az épülő SOS Gyermekfaluban, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, a Szegedi Városszépítő Egyesületben, ezért lettek kezdeményezői a megyei rákszűrő autóbusz kialakításának, ezért ismerik őket az óvodások, várják jelentkezésüket a szociális otthonok lakói. Ha azt írom, hogy megalakulásuk, tehát 12 év óta társadalmi munkájuk értéke 3 és fél millió forint, nem mondtam el a lényeget. A mindenkori készenlétet, a kemény munkák jó hangulatát, a segítőkészség emberi tartalmait. És szólni kell arról is, hogy önmaguk épülését, gazdagítását sem hanyagolják el. Tudatosan is szeretnék gyarapítani ismereteiket, ezért kötöttek megállapodást a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Marxizmus—Leninizmus Tanszékével, ezért születtek baráti kapcsolatok szegedi festőművészekkel, ezért vállalkoztak műveltségi és szakmai vetélkedőkön való rendszeres részvételre. Ács Gézáné Közel negyedszázada a Szegedi Textilművek ifjú vers- és prózamondójaként tűnt fel. Irodalmi és munkás színjátszó kört vezetett. Rendszeresen írt irodalmi értékű riportokat munkásokról, szocialista brigádokról. Munkahelye támogatta a továbbtanulását, 1974-ben végzett a JATE-n. Ács Gézáné jelenleg a 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet tanára. Kezdeményezésére alakult ki és vált hagyománnyá megyénkben a munkásfiatalok és szakmunkástanulók közös vers- és prózamondó versenye. Felkészítője és minősítője a munkásműveltségi versenyeknek. ,,C’’ kategóriájú, színjátszó-rendezői bizonyítványt 1981-ben szerzett. Azóta diákszínpadot vezet. A csoport rendszeresen fellép a Szegedi Textilművek ünnepségein. Meghívásokat is szívesen elfogadnak. Az iskolai diákkönyvtár vezetője 1975 óta. Könyv és ifjúság-vetélkedőket, olvasótáborokat, író-olvasó találkozókat szervez. Az olvasóvá nevelés megszállottja. A megyei középiskolai könyvtárak szaktanácsadója. Munkájával követendő példát mutat tanítványainak, tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok érdeklődő, olvasó, a művészeteket élvezni tudó felnőttekké váljanak. Munkáját csendes, kitartó, mindig megújuló küzdelem jellemzi. Mit tehet egy köztiszteletnek örvendő „A” kategóriás zenész a szakszervezeti mozgalomért? Lepény István sok-sok állomás után 1962-től Szegeden elsősorban a szakmai, politikai oktatásba kapcsolódott be. Kezdeményezésére 1963-ban a Tisza-parti városban is megalakult az Országos Szórakoztató Zenei Központ megyei stúdiója. Ennek művészeti vezetője és tanára lett. Lassan negyedszázada szb-elnök. Kezdeményezésére szakmai, politikai előadás-sorozatok indultak. Huszonegy éve szb-titkár. Vezetése alatt az szb politikai nevelő munkája országos elismerést vívott ki. Az általa vezetett stúdió sok zenésznek nyújtott segítséget. Több százan jutottak magasabb kategóriába. Honnan indult? A negyvenes évek végén megalakította a Béke zenekart. Volt szb-titkár, majd 1951 után kultúrfelelős. Zenésztársai annak idején „vörös püspöknek” nevezték. Később a munkája elszólította Szegedről, de bárhol járt, mindig benne élt a szakszervezeti mozgalomban. Hiába lett rokkantnyugdíjas, munkáját ma is lelkiismeretesen ellátja. Mindent megtesz a zenészek érdekvédelméért. Eddigi tevékenységét a Szakszervezeti Munkáért arany és a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el. Lepény István Gondnokság Az elmúlt néhány hónapban az ÁISH és a KISZ KB kulturális osztálya közös alapítványa vonta magára az ifjak figyelmét. E két szerv egymillió-háromszázezer forint átutalásával ifjúsági letéti számlát hozott létre minden megyében, így a miénkben is. Ekként alakult meg a Csongrád Megyei Ifjúsági Letéti Számla Kuratóriuma. A pályázat januári meghirdetésekor a következőket olvashattuk a Délmagyarország január 28-i számában : az elengedhetetlenül szükséges adminisztrációs munka feltételeit az alapító szervek megyei képviselői, a pénzeszközök kezelését a Szegedi Ifjúsági ház látja el.” Tíz nappal később lapunkban az ifjúsági ház pénzügyi gondjairól olvashattunk. Az április 22-i számban pedig arról kaptunk (adtunk) tájékoztatást, hogy a „megyei videotéka-hálózat kialakítására kilenc pályázat érkezett és a legnagyobb összeget igénylő vállalkozásra a Szegedi Ifjúsági Házat tartották alkalmasnak.” A Szegedi Ifjúsági Ház — mint köztudott — a KISZ városi bizottságának közvetlen irányítása alatt áll. Ezek a megkerülhetetlen tények. Gondoltam, értekezést írok az önmagát menedzselő mozgalomról, — de nem akarom megbántani a belső nehézségekkel küzdő ifjúsági szövetséget. Az is fölvetődött bennem, hogy elévődök a mozgalmi gondnokság, gyámkodás e példáján — de mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy pellengérre állítsam a számomra szimpatikusan dolgozó ifjúsági házat. Megfordult a fejemben az is, hogy minél több összefüggést vélek fölfedezni e tények között, annál hosszasabb válaszra számíthatok, így csupán ennyi közlésre vállalkozom. De erre is születik válasz. Ugye? D. I. Szegeden is sokan megengedhetik maguknak a családias hangulatú megszólítást: „Tata”, azaz Novák Ferenc népszerű művész. A nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválokon kezdettől fogva részt vett, eleinte „csak” az általa alapított máig legnagyobb szakszervezeti néptáncegyüttes, a HVDSZ Bihari János Táncegyüttes vezetőjeként, majd a gálaműsor, az első önálló táncjáték alkotójaként (Hegyen-völgyön lakodalom, 1972.); egy évtizede a fesztivál művészeti vezetője. Elsősorban neki — erős egyéniségének, szervezőkészségének, tehetségének — és persze további táncjátékainak (Májusjárás, Tavaszköszöntő, Boszorkányok, varázslatok stb.) köszönhető, hogy az amatőr mozgalom szegedi fesztiválgálája bekerült a szabadtéri játékok mindenkori programjába; az előadások teltházasak, sikeresek. Novák Ferenc hivatásos néptáncosként kezdte pályáját; együttesvezető koreográfusként — Molnár István és Rábai Miklós hagyományait, tanításait követve — az úgynevezett második koreográfusnemzedék vezéralakja lett. A 60-as, 70-es években készült, a Bihariban előadott alkotásai a művészi színvonal tekintetében „hajózták” a hivatásosok produkcióit, s nagy szerepük volt a néptáncművészet „honfoglalásában” — a művészeti ágak között. Új, sajátos műfajok születtek későbbi munkássága nyomán: a folk-rock opera, a folkrock ballada, a folk requiem koreográfusa is (István, a király, Kőműves Kelemen, Csiksomlyói Passió, Fehér Anna balladája stb.). Együttesvezetői, koreográfiái, szervezői munkájának hatása külföldön is, az országban is, Szegeden és a megyében is jól érzékelhető: a magyar folklór nemzetközi terjesztője; sok hazai néptáncműhely hozzá igazítja művészi zsinórmértékét, a néptáncszínház polgárjogot nyert művészeti életünkben, sajátosan színezi színházi kultúránkat; szűkebb hazánkban a néptánc magas színvonalú művelése immár igény, követelmény, hagyomány. Novák Ferenc