Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-26 / 148. szám

SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JÚNIUS 26. NAPI MELLÉKLETEK Hétfő A DÉL S­PORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, Péntek A ■ WWW.DELMAGYAR.HU Szerda Csütörtök Sándorfalván, nem messze a központtól takaros családi házban lakik a Bálint család. Szeretik, becsülik őket, s er­re rá is szolgáltak: három saját gyermekük mellett még hatot nevelnek. Évek óta hivatásos nevelőszülők. Bálint Imréné, Rózsika úgy fogalmaz, ezt a feladatot csak szere­­tetből és nagy türelemmel lehet végezni. Az asszonynak egy nagy álma van: a hat nevelt gyerekkel szívesen elmen­ne egy hétre üdülni, de pénz híján nem tudnak utazni. A sándorfalvi főtértől néhány utcát kell sétálni, hogy megér­kezzünk a Bálint családhoz. Bá­lint Imréné, Rózsika a menyé­vel, Edittel együtt nyit ajtót. Az előudvarban kis csónak: ez a „Kisbalaton", a hátra nyúló kertben frissen nyírt, eső után zöldelő gyep, a kertben úszó­medence - ez a „Nagybalaton”, ahogyan ők hívják. Amint belé­pünk az udvarra, egyből látszik, itt minden a gyerekeket szolgál­ja. Kerékpárok a fal mellett, já­tékok szép rendben, talicska, lapát, vödrök. A teraszon két függőhinta a legkisebbeknek. Bálint Imréék három saját gyer­meket neveltek fel, hat unoká­juk van: Dániel, Norbert, Zsófia, Viola, Bence és Laura. A két­szintes, kétszáz négyzetméte­res családi házban most tizen­­ketten laknak: Bálint Imre és fe­lesége, Rózsika, fiatalabb fiuk, Gábor a feleségével, Edittel és a tíz hónapos Laurával - ők át­menetileg laknak itt, amíg a há­zuk elkészül -, valamint a nem saját, de sajátként szeretett ne­velt gyerekek, a 23 éves Zoltán, a 17 éves Norbert és Mária, a 13 éves Ferenc, a 10 éves Ilona és a 9 éves Mercédesz. A konyhában ülünk le, jöt­­tünkre süteménnyel, üdítővel készültek. Az első csodálko­zásra az ad okot, hogy bár sok a gyermek, mégis nagy a rend a házban és környékén. A gye­rekek hamar feloldódnak, Ró­zsika mesélni kezd, Ilona és Mercédesz körülöttünk serte­­pertél, a kislányok megkínál­nak üdítővel, aztán megérke­zik Edit a tíz hónapos Lau­rával, aki kis idő után már barátságosan integet a kony­haasztal túlsó oldaláról. Gyerekek, egymás után Három nagy gyermekük volt már Bálintéknak, amikor Ró­zsa lányuk a nevelőotthonba került gyakorlatra. Ott össze­barátkozott az akkor 3 és fél éves kisfiúval. Zolikát gyakran hazavitték, s nagyon megsze­rették, így gyorsan eldőlt a kér­dés: magukhoz veszik. Ez 1986-ban történt, akkor a csa­lád még a szegedi panellakás­ban élt. 1996-ban Sándorfalvá­­ra költöztek, s ekkor ismét bő­vült a család: négy rokongyer­meket, két kisfiút és két kis­lányt vettek magukhoz Bálint Imréék. Másfél évvel később megkapták a hivatásos nevelő­szülői státust, ami azt jelenti, hogy nem fogadják örökbe a gyerekeket, de hosszú távon biztosítják a neveltetésüket. 2002-ben pedig még egy kis­lány került hozzájuk. Tisztaság mindenütt - Nem könnyű ez a hivatás - mondja Rózsika -, a legfonto­sabb a szeretet, és sok türe­lem kell hozzájuk. Nálunk mindennap elhangzik a sze­retet és a tisztelet szó. Mindez a férjem nélkül nem lehetne, ő is nagyon családszerető. Pluszmunkát vállal még nyugdíjasként is azért, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hi­ányt. A nevelőszülői hivatást pénzért nem lehet csinálni, én mindig azt mondom, csak olyan vegyen gyereket magá­hoz, aki ezt szívből teszi. Bálint Imre és felesége nagy - hét-, illetve tizenegy gyerme­kes - családban nőtt fel, így természetes volt számukra, hogy sokan vannak. Szeretik a zsivajt, ha a gyerekek csivitel­­nek körülöttük. A háznál min­dig nagy a forgalom, barátok, rokonok jönnek-mennek. Edit lefekteti a tíz hónapos Laurát, Rózsika pedig körbeve­zet a házban. A nappalival együtt hat szoba van, mindenütt rend és tisztaság. Nem a vendé­gek kedvéért - ez mindennap így van. Az emeleten Mercédesz és Ilona megmutatja a bizonyít­ványát, aztán bekukkantunk a szekrényekbe, ahol katonás rendben sorakoznak a ruhák, a gyerekek rendet tartanak, ha isz­nak, elmossák maguk után a po­­­harat, segítenek a ház körül is. - Csak így lehet rendet tar­tani - mondja Rózsika. - Igaz, semmire nincsenek kötelezve, ha főzök, szólok nekik, gyere, nézd, hogy csinálom, ha van kedved, próbáld meg te is. Nem várom el tőlük, hogy ta­karítsanak, mert az az édes­anya dolga, én értük vagyok, de megvan az összefogás, mindenki a tudásához, ügyes­ségéhez mérten segít. A fiúk a számítógépnél ül­nek, autóverseny fut a mo­nitoron. Az ő szobáikban is olyan rend és tisztaság van, hogy bárki megirigyelhetné. Hogy befogadnának-e még gyerekeket, azon Rózsika ki­csit tűnődik, aztán válaszol. Nincs pénz üdülésre­ ­ Úgy érzem, a lelkünkbe férne még gyerek, de hely szempontjából telítettek va­gyunk. Az életkor is számít, tudni kell, hogy hol a határ. Egy fiatalabb, frissebb gondol­kodású ember jobban oda tud figyelni, jobban a mai világra tudja nevelni őket. Én szeret­ném még megérni, hogy fel­nőnek, útjukra mennek. Na­gyon szeretnék sokáig örülni nekik. Ha elkerülnek, bármi­kor nyitva áll előttük az ajtó. Arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor, ha az összes gyermek ki­repül, nem lesz-e üres a ház, Ró­zsika mosolyogva válaszol: - Nem lesz üres a ház, mert most sincs olyan nap, hogy a nagyok ne jönnének haza. Kimegyünk az udvara, a kertbe, jönnek ve­lünk a gyerekek. Húzzák a cipő­ket, legalább harminc párat szá­molunk meg a teraszon. A kert­ben tűzhely, medence, az egyik kislány kérdezi is, hogy füröd­­het-e. Rózsika válaszol, hogy igen, ha melegebb lesz, s közben megsimogatja a gyerek buksiját. Bálint Imréék üdülni még so­ha nem voltak, néhány napos kirándulásokra azonban el­mennek. Budapesten, Vésztőn, ha elindulnak, Rózsika 10-12 gyereket visz egyedül. Vagy összefog a család, és akkor több autóval vágnak neki a hét­végi kirándulásnak. Amikor ar­ra terelődik a beszélgetés, mi­lyen álma van Rózsikának, azt mondja: üdülni szívesen el­menne egy hétre a gyerekekkel. Úgy, hogy ne kelljen se főzni, se mosni, se vasalni. De ez csak álom­­ pénz híján nem tudnak utazni. Rózsika még hozzáte­szi: mind a hat gyereket vinné, akkor lenne csak igazi az örö­me, ha mind ott lehetne vele. NYEMCSOK ÉVA A SZERETET ÉS A TISZTELET MINDENNAP ELHANGZIK A SÁNDORFALVI CSALÁDBAN B­álinték kilenc gyermeket nevelnek Bálint Imréné (középen) öt nevelt gyermekével, egyik unokájával és menyével. Arra törekednek, hogy a kicsik semmiben ne szenvedjenek hiányt fotók: frank wette Ilona és Mercédesz a bizonyítvánnyal. Rózsika sokat segít nekik a tanulásban

Next