Delta, 1967 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1967-10-01 / 1. szám

Ha a Föld bármely pontján kor­látlan mennyiségű energiát lehetne termelni, az emberiség életszínvona­la hihetetlen magasra szökne fel. Je­lenleg azonban a Föld minden egyes lakójára átlagosan csak 0,1 kW tel­jesítmény jut, s ameddig az energia­­termelésnek ezen a szintjén mara­dunk, elkerülhetetlen a nehéz fizikai munka, különösen az iparilag fejlet­len országokban. Bár a természetes energiaforrások is lehetővé tennék a jelenlegi termelés megsokszorozását, a szén- és olajkészletek, az urán és a tórium, valamint a vízenergia, saj­nos, nem kimeríthetetlenek. Ezért olyan energiabázisokat kell felkutat­nunk, amelyek kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre állnak, s aránylag könnyen ki is termelhe­­tők. Napjainkban három lehetőség kí­nálkozik : létfontosságú probléma N. N. SZEMJONOV Nobel-díjas szovjet fizikokémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia tagja, Állami díjas, a Magyar Tudományos Akadémia tisz­teleti tagja, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Fizikokémiai Intézetének igazgatója. Sokoldalú tudományos munkásságának ki­emelkedő eredménye, hogy felfedezte a kémiai folyamatok egyik új típusát, az el­ágazó láncreakciót, és átfogó elméletet ál­megoldására: a szabályozott termo­nukleáris reakció, a napenergia és a geotermikus energia hasznosítása. Merőben új és rendkívüli távlatok nyílnának az emberiség előtt, ha si­kerülne megoldani a szabályozott termonukleáris reakció, vagyis a magfúziós energiatermelés problé­máját. Jelenleg úgy állunk, hogy ez elvileg lehetséges, de gyakorlatilag nem. A magfúzió létrehozása ugyanis roppant nehéz feladat, de még sok­kal nehezebb kordába fogni a fúzió során felszabaduló óriási energiát (ezt nevezik általában a hidrogén­bomba »megszelídítésének«). A kí­sérletek során ugyan sikerült már rövid időre fúziót létrehozni, de fenntartani, szabályozni még nem tudjuk a folyamatot. Mégis hiszek benne, hogy ezt a problémát sikerül még századunkban megoldani, hiszen a modern tudomány sokszor bebizo­nyította már, hogy ami elméletileg lehetséges, az előbb-utóbb a gyakor­latban is megvalósítható. Az egyik alapvető termonukleáris reakció a hélium előállítása deuté­riumból. E folyamatban egy gramm deutérium fúziója során tízmilliószor több energia szabadul fel, mint egy gramm szén elégésekor. Az energia­­forrás ebben az esetben közönséges víz lehet, tehát olyan természetes anyag, amely korlátlan mennyiség­ben áll rendelkezésre a Földön. A közönséges víz minden kilo­grammjában átlagosan 0,16 gramm deutérium található. (A deutériumot olyan módszerekkel lehet kivonni a vízből, amelyek már a gyakorlatban is jól beváltak.) Eszerint 1 liter víz­ben annyi potenciális energia van, mint amennyi 160 kg szénben, s egy 230 méter oldalú kockában elférne a világ egy évi teljes széntermelésének potenciális energiája. Lesz-e korlátja az erőművek ener­giatermelésének, ha egyszer majd si­kerül megoldani a szabályozott ter­monukleáris reakciót? Bármilyen furcsa, van ilyen határ. A reakciók során felszabaduló hőenergia ugyan­is veszélyesen túlhevítheti a légkört és a földfelszínt. Ezért nem valószí­nű, hogy több termonukleáris ener­giát termelhetünk, mint a Föld és a légkör által elnyelt napenergia. De még ez a mennyiség is elképesztő: az összes létező tüzelőanyagból (fá­ból, szénből, tőzegből, olajból, gáz­ból) termelt villamos és hőenergia mennyiségének több százszorosa lenne. Még ennél is nagyobb lehetősége­ket kínál a napenergia — csak meg kell tanulnunk, hogyan lehet gazda­ságosan felhasználni. A Nap másodpercenként 40 trillió kalória hőt sugároz a Földre. Igaz, ennek nagyobb részét szétszórja, il­letve elnyeli a légkör (főként a fel­hők), így átlagosan ennek mindössze kb. 30 százaléka éri el a Föld felszí­nét. De ha ezt a 30 százalékot villa­mossággá alakíthatnánk át, sokkal több energiához juthatnánk, mint a termonukleáris energia maximális felhasználásával. Ez azonban teljes­séggel lehetetlen, mert ehhez a Föld egész felszínét (beleértve az óceáno­kat is), napelemekkel, hőelem­ekkel Mesterséges Mars-légkör Erőművek a Holdon lutott fel e jelenség magyarázatára. A holnap energiaforrásai A világ energiagondokkal küzd, hagyományos energia­­hordozóink nem kimeríthetetlenek. Kihasználatlan még a Föld belső melege, a végtelen napenergia, a tengervíz deuté­riumtartalma, s talán a Holdat is sikerül majd egyetlen óriási erőművé átalakítani. 4

Next