Delta, 1967 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1967-10-01 / 1. szám
Ha a Föld bármely pontján korlátlan mennyiségű energiát lehetne termelni, az emberiség életszínvonala hihetetlen magasra szökne fel. Jelenleg azonban a Föld minden egyes lakójára átlagosan csak 0,1 kW teljesítmény jut, s ameddig az energiatermelésnek ezen a szintjén maradunk, elkerülhetetlen a nehéz fizikai munka, különösen az iparilag fejletlen országokban. Bár a természetes energiaforrások is lehetővé tennék a jelenlegi termelés megsokszorozását, a szén- és olajkészletek, az urán és a tórium, valamint a vízenergia, sajnos, nem kimeríthetetlenek. Ezért olyan energiabázisokat kell felkutatnunk, amelyek kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre állnak, s aránylag könnyen ki is termelhetők. Napjainkban három lehetőség kínálkozik : létfontosságú probléma N. N. SZEMJONOV Nobel-díjas szovjet fizikokémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, Állami díjas, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikokémiai Intézetének igazgatója. Sokoldalú tudományos munkásságának kiemelkedő eredménye, hogy felfedezte a kémiai folyamatok egyik új típusát, az elágazó láncreakciót, és átfogó elméletet álmegoldására: a szabályozott termonukleáris reakció, a napenergia és a geotermikus energia hasznosítása. Merőben új és rendkívüli távlatok nyílnának az emberiség előtt, ha sikerülne megoldani a szabályozott termonukleáris reakció, vagyis a magfúziós energiatermelés problémáját. Jelenleg úgy állunk, hogy ez elvileg lehetséges, de gyakorlatilag nem. A magfúzió létrehozása ugyanis roppant nehéz feladat, de még sokkal nehezebb kordába fogni a fúzió során felszabaduló óriási energiát (ezt nevezik általában a hidrogénbomba »megszelídítésének«). A kísérletek során ugyan sikerült már rövid időre fúziót létrehozni, de fenntartani, szabályozni még nem tudjuk a folyamatot. Mégis hiszek benne, hogy ezt a problémát sikerül még századunkban megoldani, hiszen a modern tudomány sokszor bebizonyította már, hogy ami elméletileg lehetséges, az előbb-utóbb a gyakorlatban is megvalósítható. Az egyik alapvető termonukleáris reakció a hélium előállítása deutériumból. E folyamatban egy gramm deutérium fúziója során tízmilliószor több energia szabadul fel, mint egy gramm szén elégésekor. Az energiaforrás ebben az esetben közönséges víz lehet, tehát olyan természetes anyag, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a Földön. A közönséges víz minden kilogrammjában átlagosan 0,16 gramm deutérium található. (A deutériumot olyan módszerekkel lehet kivonni a vízből, amelyek már a gyakorlatban is jól beváltak.) Eszerint 1 liter vízben annyi potenciális energia van, mint amennyi 160 kg szénben, s egy 230 méter oldalú kockában elférne a világ egy évi teljes széntermelésének potenciális energiája. Lesz-e korlátja az erőművek energiatermelésének, ha egyszer majd sikerül megoldani a szabályozott termonukleáris reakciót? Bármilyen furcsa, van ilyen határ. A reakciók során felszabaduló hőenergia ugyanis veszélyesen túlhevítheti a légkört és a földfelszínt. Ezért nem valószínű, hogy több termonukleáris energiát termelhetünk, mint a Föld és a légkör által elnyelt napenergia. De még ez a mennyiség is elképesztő: az összes létező tüzelőanyagból (fából, szénből, tőzegből, olajból, gázból) termelt villamos és hőenergia mennyiségének több százszorosa lenne. Még ennél is nagyobb lehetőségeket kínál a napenergia — csak meg kell tanulnunk, hogyan lehet gazdaságosan felhasználni. A Nap másodpercenként 40 trillió kalória hőt sugároz a Földre. Igaz, ennek nagyobb részét szétszórja, illetve elnyeli a légkör (főként a felhők), így átlagosan ennek mindössze kb. 30 százaléka éri el a Föld felszínét. De ha ezt a 30 százalékot villamossággá alakíthatnánk át, sokkal több energiához juthatnánk, mint a termonukleáris energia maximális felhasználásával. Ez azonban teljességgel lehetetlen, mert ehhez a Föld egész felszínét (beleértve az óceánokat is), napelemekkel, hőelemekkel Mesterséges Mars-légkör Erőművek a Holdon lutott fel e jelenség magyarázatára. A holnap energiaforrásai A világ energiagondokkal küzd, hagyományos energiahordozóink nem kimeríthetetlenek. Kihasználatlan még a Föld belső melege, a végtelen napenergia, a tengervíz deutériumtartalma, s talán a Holdat is sikerül majd egyetlen óriási erőművé átalakítani. 4