Delta, 1968 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
MESTERSÉGES DNS SZINTÉZIS? Hírmagyarázónk írja: A nagyobb hírügynökségek röviden jelentették, hogy az amerikai Arthur Kornberg professzor és munkatársai mesterséges DNS-t szintetizáltak és annak tulajdonságai mindenben megegyeztek az élő sejtek DNS-ének tulajdonságaival. A kísérletről tudományos közlemény még nem jelent meg. Az élő sejtek magjának DNS (dezoxiribonukleinsav) molekulái a sejt egész életének, működésének irányítói, tulajdonságainak meghatározói és az átöröklés anyagi hordozói. A DNS-molekulák megfelelő enzimek és a DNS felépítéséhez szükséges alapvegyületek jelenlétében képesek arra, hogy önmagukkal azonos óriásmolekulák felépítését irányítsák. Ily módon jut el az utódsejtbe az anyasejt DNS-ének pontos mása. Az élő szervezetből származó DNS kémcsőben is megsokszorozható, élő sejtből származó enzimek és a DNS-t felépítő alapvegyületek segítségével. Arthur Kornberg professzor a DNS bioszintézisének egyik világhírű szakértője. Ilyen irányú munkásságáért kapott 1959-ben Nobel-díjat. A baktériumsejtből származó és a kémcsőben megsokszorozódott DNS-nek azonban csupán különféle kémiai és fizikai tulajdonságai egyeztek meg a »szülő« DNS-ével, de hiányzott ún. biológiai aktivitása. Vagyis: rokonfajú baktériumsejtekbe juttatva nem adta át a benne rejlő információkat, nem eredményezte új tulajdonságok megjelenését. A sikeres kísérletnek nem elvi, hanem inkább gyakorlati akadályai voltak, s most Kornbergéknek sikerült megteremteniük a biológiai aktivitás elérésére alkalmas kísérleti körülményeket. A siker nem jött váratlanul. Éppen két éve az ugyancsak amerikai Spigelman és munkatársai egy vírus öröklődési anyagát, RNS-t (ribonukleinsavat) sokszoroztak meg mesterséges úton. Az RNS azonban csupán néhány vírusban az öröklés hordozója, míg a DNS kevés kivétellel az egész élővilágban az öröklési anyag, így szintézisének elvi jelentősége természetesen sokkal nagyobb. Az élő anyagok »királyának« mesterséges előállításával nagy lépést tett a tudomány az élő anyag teljesen mesterséges létrehozása felé. DR. CSÁNYI VILMOS, a biológiai tudományok kandidátusa KEDVES SZERKESZTŐSÉG Tüzetesen áttanulmányoztam a Delta első számát. Általánosságban csak annyit mondhatok: látszik, hogy a lap nagy gondossággal készült. Ha tőlem őszinte szót várnak, akkor csak annyit mondhatok, hogy én olyanfajta tudománynépszerűsítésre vennék irányt, mint Herman Ottó tevékenysége volt, a madarak hasznáról és káráról írott könyve. Írni kellene a kemizálás veszélyeiről. Orvos létemre mindig nagyon érdeklődtem a természettudomány és a műszaki tudományok fejlődése iránt. Nem arra gondolok, hogy agyoncsépelt izotóp-cikket írjunk, hanem például affélét, mint a véredények láthatóvá tétele élő emberben vagy egyebeket. Mit gondol a szerző, mit lehet megtudni egy olyan képből, amilyent az utolsó előtti oldalon találok UNIGAR címszó alatt? Miért nincsenek megszámozva az ábrák? Miért szűnik meg az oldalszámozás a 35. oldalon? Dr. Zsebők Zoltán egyetemi tanár a BOTE Röntgenklinikájának igazgatója Örömmel üdvözlöm és olvasom lapjukat. Érdekes és tanulságos dolgokkal van tele. Nálunk, a nyugdíjas körben is vita volt második számuk néhány írásával kapcsolatban (Párbaj a halállal, A holnap vasútja). Az idősebb emberek már nehezebben fogják fel e rohanó század egyre újabb, korábban nem is sejtett vívmányait. De az élet bizonyít, és lassan megbarátkoznak velük. Árvay József nyugdíjas Bp., XI., Kőrösy József u. 10. Engedjék meg, hogy őszintén gratuláljak a lap megjelenéséhez. Rengeteg, érdekesnél érdekesebb cikk található benne. Kriston Mihály Mezőkövesd, Sallai I. u. 4. Azt hiszem, a fiatalok örömmel fogadták a hírt, hogy megjelent a Delta. Nagyon érdekesnek tartom a folyóiratot. Javaslom, hogy nyissanak a lapban egy olyan rovatot, amelyben az olvasók kérdéseire válaszolnak. Hiszen az újságot olyan fiataloknak szerkesztik, akik közül nem mindenki rendelkezik tudományos felkészültséggel, és nagyon sok dolgot nem értenek meg. Én is beállnék a kérdezők sorába. Erdélyi Ildikó Hajdúböszörmény, Szoboszlai u. 2. A televízió Deltájának több mint két éve vagyok szorgalmas nézője. Kívánom, hogy a folyóirat ugyanolyan sikeresen szolgálja kitűzött célját, mint a tv-Delta. Megjegyzésként el kell mondanom, hogy nehezemre esik, amikor az olvasnivalót a közepében elhelyezett cím, a képregények mintájára elhelyezett képsor gyakran szakítja meg úgy, hogy keresni kell a szöveg folytatását. Bár az első szám e vonatkozásban nem esik túlzásba, mégis ebben a tekintetben — és tartalmi szempontból is — Straub akadémikus cikkét tartom mintaszerűnek. Dr. Nizsalovszky Endre akadémikus, ny. egyetemi tanár Olvasóink írják: