Delta, 1968 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

MESTERSÉGES DNS SZINTÉZIS? Hírmagyarázónk írja: A nagyobb hírügynökségek röviden jelentet­ték, hogy az amerikai Arthur Kornberg pro­fesszor és mun­katársai mester­séges DNS-t szintetizáltak és annak tulajdonságai mindenben meg­egyeztek az élő sejtek DNS-ének tulajdonságaival. A kísérletről tudományos közlemény még nem jelent meg. Az élő sejtek magjának DNS (dezoxiribonukleinsav) molekulái a sejt egész életének, működésének irányítói, tulajdonságainak meghatározói és az átöröklés anyagi hordozói. A DNS-molekulák megfelelő enzimek és a DNS fel­építéséhez szükséges alapvegyületek jelenlétében képe­sek arra, hogy önmagukkal azonos óriásmolekulák fel­építését irányítsák. Ily módon jut el az utódsejtbe az anyasejt DNS-ének pontos mása. Az élő szervezetből származó DNS kémcsőben is megsokszorozható, élő sejtből származó enzimek és a DNS-t felépítő alapve­gyületek segítségével. Arthur Kornberg professzor a DNS bioszintézisének egyik világhírű szakértője. Ilyen irányú munkásságáért kapott 1959-ben Nobel-díjat. A baktériumsejtből szár­mazó és a kémcsőben megsokszorozódott DNS-nek azon­ban csupán különféle kémiai és fizikai tulajdonságai egyeztek meg a »szülő« DNS-ével, de hiányzott ún. biológiai aktivitása. Vagyis: rokonfajú baktériumsejtek­be juttatva nem adta át a benne rejlő információkat, nem eredményezte új tulajdonságok megjelenését. A sikeres kísérletnek nem elvi, hanem inkább gyakorlati akadályai voltak, s most Kornbergéknek sikerült meg­teremteniük a biológiai aktivitás elérésére alkalmas kí­sérleti körülményeket. A siker nem jött váratlanul. Éppen két éve az ugyancsak amerikai Spigelman és munkatársai egy vírus öröklődési anyagát, RNS-t (ribonukleinsavat) sokszoroz­tak meg mesterséges úton. Az RNS azonban csupán né­hány vírusban az öröklés hordozója, míg a DNS kevés kivétellel az egész élő­világban az öröklési anyag, így szintézisének elvi jelentősége természetesen sokkal na­gyobb. Az élő anyagok »királyának« mesterséges előállítá­sával nagy lépést tett a tudomány az élő anyag teljesen mesterséges létrehozása felé. DR. CSÁNYI VILMOS, a biológiai tudományok kandidátusa KEDVES SZERKESZTŐSÉG Tüzetesen áttanulmányoztam a Delta első számát. Általánosságban csak annyit mondhatok: látszik, hogy a lap nagy gondossággal ké­szült. Ha tőlem őszinte szót várnak, akkor csak annyit mondhatok, hogy én olyanfajta tudománynépszerűsí­tésre vennék irányt, mint Herman Ottó tevékenysége volt, a madarak hasznáról és káráról írott könyve. Írni kellene a kemizálás veszélyeiről. Orvos létemre mindig nagyon ér­deklődtem a természettudomány és a műszaki tudományok fejlődése iránt. Nem arra gondolok, hogy agyoncsépelt izotóp-cikket írjunk, hanem például affélét, mint a vér­edények láthatóvá tétele élő ember­ben vagy­ egyebeket. Mit gondol a szerző, mit lehet megtudni egy olyan képből, amilyent az utolsó előtti olda­lon találok UNIGAR címszó alatt? Miért nincsenek megszámozva az ábrák? Miért szűnik meg az oldal­­számozás a 35. oldalon? Dr. Zsebők Zoltán egyetemi tanár a BOTE Röntgenklinikájának igazgatója Örömmel üdvözlöm és olvasom lapjukat. Érdekes és tanulságos dol­gokkal van tele. Nálunk, a nyugdí­jas körben is vita volt második szá­muk néhány írásával kapcsolatban (Párbaj a halállal, A holnap vasút­ja). Az idősebb emberek már nehe­zebben fogják fel e rohanó század egyre újabb, korábban nem is sej­tett vívmányait. De az élet bizonyít, és lassan megbarátkoznak velük. Árvay József nyugdíjas Bp., XI., Kőrösy József u. 10. Engedjék meg, hogy őszintén gra­tuláljak a lap megjelenéséhez. Ren­geteg, érdekesnél érdekesebb cikk ta­­lálható benne. Kriston Mihály Mezőkövesd, Sallai I. u. 4. Azt hiszem, a fiatalok örömmel fogadták a hírt, hogy megjelent a Delta. Nagyon érdekesnek tartom a folyóiratot. Javaslom, hogy nyissa­nak a lapban egy olyan rovatot, amelyben az olvasók kérdéseire vá­laszolnak. Hiszen az újságot olyan fiataloknak szerkesztik, akik közül nem mindenki rendelkezik tudomá­­ny­os felkészültséggel, és nagyon sok dolgot nem értenek meg. Én is be­­állnék a kérdezők sorába. Erdélyi Ildikó Hajdúböszörmény, Szoboszlai u. 2. A televízió Deltájának több mint két éve vagyok szorgalmas nézője. Kívánom, hogy a folyóirat ugyan­olyan sikeresen szolgálja kitűzött célját, mint a tv-Delta. Megjegyzés­ként el kell mondanom, hogy nehe­zemre esik, amikor az olvasnivalót a közepében elhelyezett cím, a kép­regények mintájára elhelyezett kép­sor gyakran szakítja meg úgy, hogy­ keresni kell a szöveg folytatását. Bár az első szám e vonatkozásban nem esik túlzásba, mégis ebben a tekintetben — és tartalmi szempont­ból is — Straub akadémikus cikkét tartom mintaszerűnek. Dr. Nizsalovszky Endre akadémikus, ny. egyetemi tanár Olvasóink írják:

Next