Delta, 1980 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Vírus és cukorbetegség A cukorbeteg gyermekek száma állandóan növekszik, a szakértők becslése szerint jelenleg már több mint kétmillió cukorbeteg gyermek él a világon. Az új megbetegedések csúcsa az ötödik és a 11. életév között jelentkezik. Brit tudósok tízéves kutatás eredményeként most nyugtalanító felfedezésre jutottak. Gyermekek hasnyálmirigyéből olyan vírust különítettek el, amely a cukorbajt valószínűleg létrehozza. A gyakran előforduló Coxsackie B—4 vírust sikerült sejttenyészetben kitenyészteni, majd kísérleti majmokat beoltani vele. A fertőzés hatására létrejöttek a cukorbetegség jellegzetes tünetei a kísérleti majmok hasnyálmirigyében. Még nem lehet tudni, hogy ezeket a kísérleti megállapításokat milyen mértékben hasznosíthatják majd gyógyító célokra. Mindenesetre a vírust további kockázati tényezőként kell figyelembe venni, ami megfelelő körülmények között kiválthatja a cukorbetegséget. Házikutya 11 ezer évvel ezelőtt Az állatok háziasítása, az állattartás a csontleletek tanúbizonysága szerint a középső kőkorban, vagyis az i. e. 8000 körül kezdődött Európában és a Közel- Keleten. A kecske volt feltehetően az első háziállat. Az Irán nyugati részén talált kecskecsontváz-maradványok az i. e. 8000-re datálhatók. A kecskét a juh és a kutya követte. Angliában már az i. e. 7500- ból származó házikutyacsontokat találtak, Görögországban pedig az i. e. 7200-ból származó juhcsontokat. A ló háziasítása és az ember céljaira való felhasználása viszonylag későn kezdődött. Az első lócsontokat Ukrajnában találták és a tudományos elemzés szerint az i. e. 1350-ből származnak. Akad néhány korábbi lócsont-lelet is, ezekről azonban nem dönthető el egyértelműen, hogy valóban háziasított lovak maradványai-e. Szovjet tudósok nemrégiben nagy jelentőségű leletre bukkantak Távol-Keleten, Kamcsatka félszigetén. Egy házikutya teljes csontvázát találták meg, amelyről azt állapították meg, hogy a kőkori vadászok 11 ezer évvel ezelőtt kultikus célokból ölték meg és hántolták el a vörös talajba. Az ős házikutya sarki kutya típusú, csak valamivel kisebb volt mai utódainál. Növekvő nyersanyaggondok A világ jelenleg ismert biztos és valószínű fémérckészletei már csak egy nemzedékre elegendőek — jelentette ki egy nyugatnémet geológus a földtudományok művelőinek legutóbbi hannoveri tanácskozásán. Becslései szerint a cinkérckészletek 22, az ólom 31, az ón 32, a réz 34, az alumíniumérc-készletek pedig 54 évre elegendőek. Ebben a becslésben figyelembe vette a fogyasztási igény éves növekedését. Szerinte az ónigény évente 1—1,5, a cinkigény 1,5—2, az ólom 2—2,5, a réz 3—3,5, az alumíniumigény pedig 4,5—5 százalékkal növekszik. A kitermelési kapacitás évről évre mintegy öt százalékkal csökken, mert a lelőhelyek kimerülnek. Az új kitermelési kapacitások kiépítése körülbelül tíz évet vesz igénybe és egyre drágább lesz, mert a kutatás olyan területek lelőhelyeinek felderítésére összpontosul, ahol még nincs infrastruktúra. 1990-ig a kitermelési kapacitás pótlására és bővítésére világviszonylatban több mint százmilliárd dollárt kell felhasználni, hogy az emberiség hozzájuthasson a szükséges alumínium-, ólom-, réz-, nikkel-, cink- és ónmennyiséghez. A falósejtek jelei után a növekedési inger vegyi úton továbbítódik és a növekedési tényező, faktor közvetíti. A Bad Nauheim-i Max Planck-Intézetben e feltételezett növekedési faktor után nyomoznak, kiterjedt, költséges és időigényes kutatásokkal. Eleve feltételezték, hogy a növekedést kiváltó anyag rendkívül kis mennyiségű lehet. Sok-sok friss sertésvérből elkülönített élő leukocitára volt tehát szükség, hogy a keresett anyag elkülönítését egyáltalán megkísérelhessék. Az intézetben olykor 200 liter friss sertésvért is feldolgoztak naponta és ebből 500, maximálisan ezer grammnyi leukocitát állítanak elő. A kutatók úgy gondolják, hogy néhány milligrammnyi jelzőanyag elkülönítéséhez 30—50 kilogrammnyi leukocitára lenne szükség. A nehézségek ellenére röviddel ezelőtt sikerült a vérből elkülöníteni és kikristályosítani bizonyos jelzőanyagot. Leukotaxinnak nevezték el. Ezzel a jelzőanyaggal rövidesen széles körű kísérletekbe kezdenek. További kísérletekkel kell azt is tisztázni, hogy a kollaterális erek növekedése kiváltható-e infarktus nélkül is, pusztán gyulladással. Erre szolgál majd az elkülönített leukotaxin, ezzel a jezőanyaggal ugyanis leukocitákat „csalogathatnak” bizonyos területekre és nem immunológiai eredetű gyulladást válthatnak ki mesterségesen. A biokémiai vizsgálatokon kívül fizikai módszerekkel is elemzik majd a nagy kísérleti állatok szívműködését és vérkeringését. Elektronmikroszkóppal vizsgálják az erek növekedésének egyes szakaszait, hogy felvilágosítást kaphassanak a sejtek között lezajló kölcsönhatásokról. A kutatások rendkívüli horderejűek, mert a kísérleti megállapítások eredményeit talán a gyógyítás is hasznosíthatja: szívinfarktus után meggyorsíthatják a nagy teljesítményű kollaterális keringés kialakulását, sőt, a veszélyeztetett betegek esetében talán megelőzésül is létrehozhatják a „pótkeringést”. Hasznát láthatja a kísérleti eredményeknek a rákbetegek gyógyítása is, mert gyanú szerint a növekedési faktornak fontos szerepe lehet a daganatok növekedésében is: kiválthatja, hogy ezek hatoljanak be a daganatos területbe a környező egészséges szövetekből, így gondoskodva a daganat táplálásáról és lehetővé téve további növekedését. Alapvető kérdés, hogy a kollaterális keringés kialakulásakor, a sebek gyógyulásakor miért megy végbe szabályozott növekedés, más esetben, a daganatokban pedig miért valósul meg féktelen burjánzás. Sok kutató arra gondol, hogy a döntő különbség abban van: az infarktust követően a szövetek gyulladásba jönnek, a rák korai stádiumában azonban nincs nyoma ilyen folyamatnak. Valószínű tehát, hogy a szabályozásban a leukocitáknak van döntő szerepük. És valószínű, hogy a leukociták nem nézik tétlenül a szövetekben lezajló eseményeket, hanem aktívan beavatkoznak, vegyi szabályozó anyagok kiválasztásával vezérelve az osztódó sejtek társas magatartását. Ma még nem tudjuk, hogyan? A kutatások megteremthetik rá a lehetőséget, hogy megértsük a szabályozott és a szabályozatlan, a burjánzó sejtnövekedés lényegét, eltéréseit és ezeket az ismereteket később talán a gyakorlatban is hasznosíthassuk. AZ EVOLÚCIÓ LÉPCSŐJE Az egyre finomodó vizsgálati-mérési módszerekkel mind jobban sikerül a múlt ködébe visszatolni a földi élet kezdeteit. Maga a Föld ötmilliárd éves. Grönland nyugati részén olyan 3,8 milliárd éves kőzetet találtak, amelyben biológiai folyamatokból származó szénfeldúsulást és klorofill-bomlástermékeket mutattak ki. Az első egysejtű mikróbák kövületének 3,2—3,6 milliárd éves dél-afrikai kőzetrétegekben bukkantak nyomára — ezek a legidősebb megkövült szervezetek azonban felismerhető sejtmag nélküli egyszerű sejtek voltak. A Kínai Népköztársaságban most olyan megkövült algákat fedeztek fel, amelyeknek sejtjei már jól felismerhető sejtmagot tartalmaztak. A kövületek 1,2—1,4 milliárd éves kőzetekből származnak és az élet evolúciójának jelentős fejlődési lépcsőjét képviselik. Növényvédelem feromonokkal A rovarok bioaktív illóanyagok, feromonok útján cserélik ki információikat és szabályozzák tevékenységüket. Ezt a tényt újabban szovjet tudósok a kártevő rovarok ellen viselt háborúban hasznosítják. Mesterséges úton előállított feromonokkal odacsalogathatják vagy elriaszthatják a rovarokat, növelhetik agreszszivitásukat vagy gátolhatják tevékenységüket. Az újfajta vegyszereket behatóan vizsgálják a krasznodári területen, a Krím-félszigeten, Moldáviában és Azerbajdzsánban. A kísérleti eredmények szerint kitűnően megvédhetik velük a gyümölcsösöket, szőlőskerteket, gyapot- és gabonaföldeket a rovarkártevőktől. Szuper-távcső a láthatáron Minden eddiginél nagyobb, tíz méter átmérőjű csillagászati tükrös távcső építésének lehetőségeit vizsgálják a kaliforniai egyetem szakértői. (A jelenlegi legnagyobb, hatméteres távcső a Kaukázusban, a híres ötméteres óriás távcső pedig Dél-Kaliforniában, a Palomárhegyen működik). A számítástechnika rohamléptű fejlődése is hozzájárult, hogy egy szuper-távcső műszaki nehézségeinek megoldására gondolhatnak. Valószínű, hogy a tízméteres távcsövet 54 darab kisebb, hexagonális alakú tükörből állítják majd össze. A „mozaik” pontos beállítását mikro komputerrel érik majd el. A mozaik-kialakítás révén a szupertávcsőnek csak tizedakkora lenne a súlya, mintha a hagyományos módon készítenék el. A gigantikus távcső megépítése az előzetes számítások szerint minimálisan 40 millió dollárba kerülne. Nikkel - szennyvízből Alkalmas ioncserélő berendezéssel teljesen visszanyerik a nikkelt a galvanizáló fürdők szennyvizéből a Német Demokratikus Köztársaság drezdai VEB Galvanotechnik gyárában. A kivont nikkelt újra felhasználhatják, de az új eljárásnak nemcsak ez az előnye, hanem az is, hogy a többszörös vízfelhasználással 50 százalékkal csökkenthették a gyár vízfogyasztását. Az új eljárással más fémeket is kivonhatnak az üzemek szennyvizéből.