Delta, 1987 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
MIÉRT NEM ROZSDÁSODIK A KRÓMACÉL? A századfordulón fedezték fel a tudományos kutatók, hogy bizonyos fémeket - például az alumíniumot - olyan vékony oxidréteg von be a levegőben, amely véd a további oxidációtól és a korróziótól. Az utóbbi években egyre behatóbban kezdte kutatni a tudomány a fémek korróziós folyamatait. Egyebek között arra a kérdésre kerestek választ, hogy miért meghökkentően nagy a turbinalapátok krómacéljának a korrózióállósága. Pontosabban azé az acélé, amely legalább 12 százaléknyi krómot tartalmaz - ennél kisebb krómtartalom esetében az acél nem korrózióálló. Elektronmikroszkópos vizsgálatokkal megállapították, hogy a turbinalapátok felületén 1-2 milliomod milliméter vastag vas-króm-keverékoxid hártya alakul ki. A turbinalapát 12 százalékos krómtartalma esetében ez a réteg is 12 százaléknyi krómot tartalmaz, nagyobb krómtartalom esetében azonban kétszer többet. Ezenkívül a króm krómooxidként vegyileg nagyon ellenálló vegyületet alkot. Hogyan dúsul fel krómban ez a vékony hártya? A gőzturbinalapátok működés közben olyan gőzzel érintkeznek, amely nyomokban kénsavat is tartalmaz. Ennek során vas is, króm is kioldódik a vas-króm keverékoxid rétegből. Hogy mennyi vas és mennyi króm oldódik ki, ez a króm-koncentrációtól függ. Ha a króm mennyisége több 12 százaléknál, akkor több vas, mint króm, növekszik a hártya krómoxidtartalma. UTAZÁS A NAPHOZ Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA és a japán űrkutatási intézet közös miszsziót készít elő a Nap tanulmányozására a naptevékenység következő maximumának idején, az 1990-es évek elején. A naptevékenység maximuma - ilyenkor észlelhető a legtöbb kitörés 11 évenként jelentkezik. A SOLARA űrszondát a tervek szerint 1991-ben bocsátják útjára és három éven át marad majd a pályáján, röntgen- és gammasugárészleléseivel elősegítve a Nap nagy energiájú tevékenységének jobb megértését. BEFAGYOTT HŐMÉRSÉKLETEK Az északi sarkvidék örökké fagyott talaja őrzi a letűnt idők hőmérsékletét, és ez az „emlékezet” egyértelműen a jelenlegi globális felmelegedést bizonyítja - állítja az amerikai geológiai szolgálat két munkatársának most közzétett tanulmánya. A kutatók az alaszkai olajkutató fúrásokat elemezték. Ha a felszínen állandó a hőmérséklet, a felszín alatt bármilyenmélységben is állandó, jóllehet a mélységgel arányosan kis mértékben változik. Ha viszont a felszínen változik a hőmérséklet, a felszín alatti hőmérséklet is követi ezt a változást - bizonyos késéssel, mert a változás lassan terjed az örökké fagyott talajban. Néhány száz méteres mélységig elemezve a hőmérsékletet, a kutatók öszszeállították a felmelegedés mintázatát. Az Alaszka északi területének 14 fúrásából ítélve az utóbbi száz évben mintegy két fokkal nőtt a hőmérséklet. Más adatok ugyancsak a felmelegedési irányzatra vallanak, de arra lehet következtetni belőlük, hogy csak az utolsó két évtizedben kezdődött a felmelegedés. A globális felmelegedés nyilvánvalóan összefügg az erősödő üvegházhatással, az általa okozott felmelegedés pedig az elmélet szerint a magasabb szélességeken a legkifejezettebb. FERTŐZŐ MADARAK Régebben rettegett betegség volt a papagájkor. Nem alaptalanul: 1929/30-ban, amikor még nem voltak antibiotikumok, egy 12 országra kiterjedő járványban minden ötödik megbetegedett meghalt. Ma már alig fordítanak figyelmet erre a betegségre, pedig mint a seattlei egyetem vizsgálatai jelzik: alaptalanul. Az egyetem kutatói két és fél éven át tanulmányozták légzőszervi fertőzésben megbetegedett diákjaikat. Kiderült, hogy a tüdőgyulladásban szenvedők 12 százalékának betegségét a papagájkór kórokozójának (Chlamydia psittaci) egyik törzse okozta. Ez a TWAR-nak elnevezett és először 1965-ben elkülönített törzs csaknem olyan gyakori, mint az influenzavírusok, és fele olyan gyakori, mint a tüdőgyulladás leggyakoribb okozója, a Mycoplasma pneumoniae baktérium. Ezenkívül a bronchitisz-megbetegedések öt, a garatgyulladás-eseteknek pedig 1 százaléka írható ennek a kórokozónak a számlájára. Furcsa ezekben a fertőzésekben, hogy egyetlen diák sem volt közvetlen kapcsolatban madarakkal. Ebből a seattlei kutatók arra következtetnek, hogy a Chlamydia-baktériumok emberről emberre is terjedhetnek. A „klasszikus” papagájkór esetében (ez a betegség fejfájással, végtagi fájdalmakkal, hányingerrel, lázzal és olykor a tüdőgyulladás bizonyos formájával jár) az ilyen átviteli út nagyon ritka. Nemcsak a papagájok, törpepapagájok lehetnek gazdái a kórokozónak, hanem további 130 madárfaj is, közöttük a nagyvárosokat ellepő galambok is. A szárnyas-vágóhidak dolgozói is megfertőződhetnek és végül lehetséges a most felfedezett emberről emberre való kórokozó-átvitel is. Koleszterin-mosás A japán Kanegafucsi vegyészeti vállalat új módszerével eltávolíthatják a koleszterint a vérből. Először plazma-szeparátorba, majd dextrán-szulfát elnyelőbe, végül pedig olyan tisztítórendszerbe szivattyúzzák a vért, amely célzottan a lipoproteineket vonja ki. A kísérletek során 400 magas koleszterin-szintű beteget kezeltek az új módszerrel vérük koleszterin-tartalmának csökkentésére. Ártalmas mellékhatást nem tapasztaltak. A magas koleszterin-szint csökkentésével megelőzhetik a fenyegető érelmeszesedést. A LEGŐSIBB FÖLDTÖREDÉK A Perth városában működő nyugat-ausztráliai technológiai intézet munkatársai felfedezték a földkéreg legősibb töredékeit. Jack Hills övezetében, Perth-től 700 kilométernyire északnyugatra bukkantak rá a 4,3 milliárd éves cirkónium-kristályokra, amelyek 200 millió évvel idősebbek, mint a korábban Ausztráliában talált más cirkónium-kristályok, és a feltevések szerint csak 250 millió évvel fiatalabbak, mint a Föld és a Naprendszer. VÁNDORLÓ HEGYEK Az a két tektonikus tömb, amelyen a Tadzsik SZSZK- ban a Szeravsan-hegymaszszívum nyugszik, állandó mozgásban van. Az egyik tömb nyugat felé, a másik kelet felé vándorol. Szovjet kutatók jutottak erre a meglepő megállapításra a világűrből készült fényképfelvételeket elemezve. A képekről megállapíthatták, hogy a Szervasan-hegység lejtőin valamennyi folyó hirtelen 3-6 kilométernyire kitör. A két tektonikus tömb elcsúszása magával húzza a folyókat is. A vándorlás sebességét évente néhány milliméterre becsülik. KORALLSZIRT AZ AKVÁRIUMBAN A világ legnagyobb tengeri akváriumában a természetes korallszirtek környezetét hozzák létre az ausztráliai Queensland partjaitól északra, Townsville közelében. Az 1987 közepére elkészülő létesítmény parányi korallszirt lesz. A korallszirtek élővilágát nem könynyű mesterségesen életben tartani. A víz csak kevés tápanyagot tartalmazhat, hogy megakadályozzák az algák elszaporodását, amelyek egyébként teljesen elboríthatnák a korallszirtet. Szűrőberendezést nem használhatnak, mert az eltávolítaná a planktont. Az új létesítményben külön tartályokban tartott algákkal távolítják el a tápanyagtöbbletet fotoszintézis útján, és így szabályozzák a víz pH-értékét, valamint oxigéntartalmát. A korallszirt-akváriumhoz műanyag alagúttal kisebb tartály csatlakozik, ebben ragadozókat tartanak majd, beleértve cápákat is. A műanyag alagúton áthaladó látogatók megcsodálhatják a halakat és a tenger élővilágát. TUDOMÁNYOS HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Louis A. Frank * fizika és a csillagászat professzor a Iowa állam egyetemén az Egyesült Államokban. Jeles kutató hírében áll: ő fedezte fel a sarki fény egyik változatát, ő mérte meg elsőként a Szaturnusz bolygó körüli plazmadudort és a Föld iápörét, és felfedezte az univerzum néhány más jelenségét is. A most 48 éves kutatónak egészen a Nobel-díjig vezető fényes pályafutást jósoltak. Mostanában azonban jó néhány kollégája azt mondja, hogy megbolondult. Frank ugyanis azt állítja, hogy a Föld óceánjai a szó valóságos értelmében az égből hullottak, méghozzá a világ távoli térségeiből érkező óriási jégtömbök formájában, amelyek a légkör felső rétegein áthatolva sisteregve vízgőzzé alakultak, és azután esőként vagy hóként aláhullottak a felszínre, így keletkeztek évmilliók során a tengerek - állítja Frank. És mintha ezzel még nem is ártott volna eleget a tekintélyének, így folytatja: ezek a kozmikus jégcsapok még ma is szuperszonikus sebességgel bombázzák bolygónkat. A jégtömbök körülbelül tíz méter átmérőjűek, száz tonna a tömegük, és percenként 20 darab éri belőle bolygónkat. „Ebbéli meggyőződésem sziklaszilárd” - állítja Frank professzor. Nagy feltűnést keltő elméletét a Föld levegőburkáról készült műholdfelvételekre alapozza. Ezeken a felvételeken eddig figyelemre sem méltatott fekete pontocskák láthatók. „Nevetséges és abszurd" - jelentette ki Fred Whipple, a csillagászat nagy öregje. „Rendkívül spekulatív” - minősítette Joel Levine, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Langley kutatóközpontjának munkatársa. Mások egyszerűen bolondságnak minősítik a spekulációt, Frankot pedig az 1986. évi Halley-láz áldozatának. Az „Oceans" című tudományos folyóirat óvatosabban fogalmaz: „A tudományok története teli van vad ötletekkel, amelyek később bebizonyosodtak." Még Frank kritikusainak is el kell ismerniök, hogy az el- W El