Délvidéki Hirlap, 1950. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

DÉLVIDÉKI HÍRLAP Szerda, 1950. február t fl FUGGETIEH KI SGBZORPJÍRT HBPKiaPia pra 60 *IHQ r Főszerkeszti léth Antal S­zerkesztöbizottsag K­or ez Antal szei eu. Kormány Lajos...''lodma^ty^nieiytiaiona sando. A szovjet és a népi demokratikus sajtó a Magyar Köztársaság évfordulójáról A szovjet sajtó megemlékezik a Magyar Köztársaság kikiáltá­sának negyedik évfordulójáról. A legtöbb moszkvai lap külön cikkben méltatja ezt a napot. A Pravda Gerő Ernő cikkét közli „Magyarország a szocializ­­mus felé vezető úton“ címmel. Az Izvesztijában Har­amov megállapítja, hogy a reakció minden külső és belső próbálko­zása elődöt mondott és a ma­gyar nép, a magyar munkásosz­tály egységes pártjának, a Ma­gyar Dolgozók Párjának vezeté­sével meggyőződött arról, hogy egyetlen út vezet a nemzeti új­jászületés felé: új élet építése a földbirtokosok és a kapitatisták nélkül, szoros szövetség­i barát­ság a Szovjetunióval, a népek szabadságának és függetlenségé­nek hatalmas védelmezőjével. Babin a Trndban ismerteti Ma­gyarország újjáépítésének és fel­­lendülésének eredményeit a fel­­szabadulás óta és megállapítja, hogy a Szovjetunió szocialista munka versenyeinek tapasztala­tai vezércsillaggá lettek a ma­gyar dolgozók számára a szocia­lizmus felépítéséért vívott harc­ban. Babin név szerint emlékezik meg a legkiválóbb magyar G1- munk­ásokról. Befejezésül meg­állapítja, hogy a Magyar Dol­gozók Pártja köré tömörült ma­gyar munkásosztályt a reakció semilyen ármánykodása sem té­rítheti le választott útjáról A csehszlovák és román sajtó is foglalkozik az évfordulóval. fi SE81SSYCSB ERŐFORRÁS . . . A nyugati államokból napon­ta érkeznek hírek a gazdasá­gi válságok kiéleződéséről és a nyomában növekvő általá­­nos munkanélküliségről. A dolgo­­zók bizonytalan ágban élnek, nem tudják, mikor kerülnek ők is sorra, mikor veszítik el a kenyerüket. Legnagyobb a mun­­kanéküliség száma az Egyesült Államokban, ahhol jelenleg 6 mil­lió teljes és 12 millió részleges munkanélküli van. A nyugati ka­pitalista országokban a Marshall, segí''-‘­ég­ovább szélesítette a gazdasági válságot, s egy év alatt szép háromszorosára növe­kedett a munkanélküliek száma. Minthogy a válság csak most kezd igazában kibon­akozni, ez a szám a közeljövőben még emel­kedni fog. Amíg a k­ptalista országokban úgyszólván állandó a munkanél­küliség és a válság, addig a szo­cializmus és a népi demokráciák országaiban mindenütt az ipar állandó munkaerőszükséglete je­lentkezik. Minisztertanácsunk határozata­ a munkaerőgazdálko­­dókról megállapította: „Magyar­­országon a gyáipari munkások munkanélkülisége megszűnt és a munkanélküliséget munkerő­­hiány váltot­t fel.‘‘ A szocialista tervgazdaság törvényéből folyik ez, mert ahol a tőkés uralom ha­talm­át megdöntve, a munkásosz­tály vette kezébe az ország irá­nyí­ását, ott az új szocialista tár­sadalom építése örökre megszün­teti a s­unkanélküliséget, ugyan­akkor a t­énítő munka fokozása a tervszerűség nyomán a m­unka­­erőszükségletet növelő ötéves tervünk sikere érdekében az öt esztendő alatt négyszáznyolcvan­­ezerrel kell növelnünk a mun­káslétszámot. Honnan teremtjük elő ezt a hatalmas munkáslétszámot? A minisztertanács ha­trozata gon­doskodik azokról a forrásokról, amelyekből népgazdaságunk munkaerővel való tervszerű és állandó ellátását biztosítani kell. Ezen a téren is példát mut­­» a népi demokráciánknak a Szovjet­­unió, ahol az egymást követő sztálini ötéves tervek során a munkaerőgazdálkodás terén is rengeteg tapasztalatot és ta­nulságot lehetett szerezni­ Mint a Szovjet­unióban, nálunk is a mezőgazdaság jelenti a leghatal­masabb munkaerőforrást, az el­ső sztálini ötéves tervben a szo­cialista ipar munkaerő-utánpót­lásának kétharmad részét, a má­sodik és harmadik ötéves terv­ben pedig a felét a falu adja. Minisztertanácsunk határozata megállapí­ja: „Az ötéves te­rv munkaerőszü­kségletének fedezé­sére tömegesen kell bevonni az iparba a következő években a leghatalmasabb tniinka®r5-tarta­lékot, a mezőgazdaságban felsza­­baduló dolgozókat.*’* Ez a miniszt­er­tanácsi határo­zat mint ahogyan az egész öt­éves tervgazdálkodás hatalmas perspektívát, új, örvendetes le­hetőségeket nyit meg a magyar falvak és anyák népe előtt * ‘ jólét további ' emelkedései kezt. A Szovjetunió kormánya, el­ismerte * Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányát. Er­ről ez nagyjelentőségű lépésről szóló TSzSz-közlemény ezt mond­ja: „Duk-Kui, a Vietm­amil Demo­kratikus Köztárs­ság kormányá­­nyának hangkongi képviselője január 19-én kormányának meg­bízásából átadta Nyemcsinnek, a Szovjetunió sziámi (taiföldi kö­vetének, Ho-Si-Minhnek, a Viet­­nami Demokratikus Köztársság elnökének január 14 tki felhívá­sát, amelyben a világ valameny­­nyi országának kormányát fel­szólítja, teremt­senek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demo­kratikus Köztársasággal. . Január 30-án a szovjet kor­mány a felhívásra válaszul kö­zölt® a vietnami kormánnyal, hogy hajlandó diplomáciai kap­csolatot létesíteni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, illetve, követet küldeni, valamint el­fogadni**. • * * A TASzSz-iroda az alábbiak­­ben ismertetést ad a Vietnami Demokratikus Köztársaságról. A Vietnami KozFrsas^ („Dél országai’) Tonkin és Annám volt protektorátust és Kokím­i­­nát foglalja magában. A köztár­saság terü­lete 150.000 négyzet­­kilométer, lakóinak száma 20 mil­­lió. Ebből a franci­ák­ elfoglalta területen 2 millió 61. A köztár­saság az 1950. január elsejei ál­lapot szerint Vietnám egész te­rületének 93 %-át tartja ellen­őrzés alatt. A lakosság zömét az am­arcai­­ták alkotják, számuk tö­mrlítő. A Vietnámi Köztársaság kormá­­nya aaffik eredményeként ala­kult, hogy 1945. augusztus 8-án Tonkin tartományban fegyveres felkelés tört ki a japán megszál­lók és a japánbarát bábkormá­nyok ellen, amelyek annak idején Indokína területén léteztek. A felkelés azza­l fejeződött be, hogy 1­945. augusztus 26-én megalakult , Vietnám ideiglenes népi kormá-­­ nya, élén Ho-Si-Minhnel, az ellen­állási mozgalom kommunista ve­­ze­tőijével. 1945. szeptember 2-áig. Vietnám kormánya kikiáltotta a vietná­mi köztársaság függetlenségét. 1945. szeptemberében angol-indiai és francia csapatok a japán can­­inatok maradványai lefegyverzé­sének ü­ ügyével harci cselekmé­nyeket kezdeményeztek a köz­­tásaság ellen. A vietnámi nép hősi ellenállási harccal válaszolt. A franciák 1343. március 2 án, Hanoiban kény­telenek voltak a Ho-Si-ifimni kormánya’-s.. m­eg­állapodást aláírni. Ez a megál­lapodás azonban csak a a francia impetian­sok mesterkedése volt. A harci cse­lek­mények mind a mai napig folytatódnak. A francia csapa­tok megszállás alatt tartják az ipari központokat, a főbb váro­sokat és kikötőket, de ezeknek a lakossága összevéve sem több két milliónál. Ho Si­ Minh kormánya a köz­társaságban főbb demokratikus reformot hajtott végre. Demo­kratikus alkotmányt teremtett, mindenütt létrehozta a népi bi­zottságokat, mint a hatalmi szer­veket, 25 %-ra csökkentette a földbért, bevezette a kötelező elemi oktatást és nagy sikereket ért el a néptömegek írástudat­lansága felszámolásának terén. A Bar-Dal- féle császári család és a franciákhoz menekült föld­­birtokosok földjeit álamosítot­­­ták. A francia imperialisták kísér­lete, hogy harci cselekmények útján semmisítsék meg a Vietna­mi Demokartikna Köztár­sságot — kudarcba fulladt. Ea ám kényszeríthette a francia kor­­mányt, hogy a francia csapatot megszállás alatt álló tervtől őket Rao-Dának, Annám volt császá­rának vezetésével báb-korm­ány létesítsen. A francia kormány 1249. március 8-án megálapodot Rao Dai-val, hogy a báb-Vietná­­rot bekapcsolják a Franci Unióba és a báb-kormánynak franciák ellenőrzésével némi le­­het­őséget nyújtanak, hogy diplo­­máciai kapcsolatokat létesítsél c. külvilággal. Az USA-nak és Angliáinak exc. 'f­iókában áll Bao-Dai bábkorm­. nyát elismerni. Bao-Dai ,,kormánya" Légisre tér, mert egy kicsiny reakciós csoporton kívül senkit sem kép­visel. I A Szovjetunió elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot Közalkalmazottak nyilatkozata a minisztertanács rendeletéről A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának a közszol­gálati, orvosegészségügyi, köz­­szolgálati és köznevelési alkal­mazottak illetményeit felemelő rendelete országszerte nagy v­sszhangot keltett. Tasnádi Sándor, a közalkal­mazottak szakszervezetének fő­titkára a következőket mon­dotta: " A minisztertanácsi rende­let bizonyítja, hogy a népi dem­­­okrácia értékeli a közalkalm­nazottak munkáját. Az új il­letményrendszer a ténylegesen betöltött munkakör és a való­ságban végzett munka alapján a­lapítja meg a dolgozók fize­tését. A rendelet figyelembe­ veszi a szociális szempontokat­­ és különösen a kisebb fizetésű­­ közalkalmazottak járandósá­gait emeli jelentékenyen, a közalkalmazottak százezre megértik, mit jelent számuk ! Az új rendelet. Hálájukat azz­­ fejezik ki, hogy még f­okozo rabban a nép szolgálatába ál­lítják képességeiket. Az MDf es bölcs vezérünk, Rákosi Má­tyás, útmutatásait követve bi­zonyítjuk be, hogy méltó vagyunk a dolgozó nép és munkásosztály bizalmára. A miskolci pedagógusok táv­iratot intéztek Rákosi Mátyás­hoz. Nagy hálával és szerete­tel köszöntik Rákosi Mátyás abból az alkalom­ból, hogy va­­lóra váltotta a pedagógusét régi kívánságát, a pedagógu­ realíka szocialet­t értékelését. A Szovjetunió­ újabb segítsége a magyar iparnak A magyarországi szovjet java­kat kezelő hivatal megbízottai uta ünnepélyesen átadták a Szo­­cialist a Szovjet Köztársaságok Szövetsége és a Magyar Népköz­­társaság kormányai között az 1349. december 31 én kötött egyez­mény értelmében az eddig szov­jet tulajdonban lévő, Magyaror­szágon védett, mintegy 9 ezer szabadalmat, amelyeket a ma­gyar ipar szükségletei szerint felhasználhat. A Szovjetuniónak e­z a lépé­­se is kifejezője annak a po­étikának, amellyel a Szovjet­unió eddig is támogatta építé­sünket és elősegítette a szocia­­lsta fejlődést. Az Országos Találmányi Hi­vatal vezetősége ünnepélyesen közölte ezt az eseményt a h­iatal dolgozóival akik hálá­san ünnepelték a Szovjetunió­nak ezt az újabb baráti segít­ségét. ytbsi­ Perins félé a seger rJv®­ség Sieiné Safrenko Emánuel rendkívül)­sövet és meghatalmazott minisz­ter, a pekingi magyar kövessé vezetője a követség beosztottjai­val együtt állomáshelyére uta­zik. A Moszkván átutazó követ­ég tiszt sietése a Kínai Népköz­társaság moszkvai nagy kivets­é­ge fogadást nem vezíti.

Next