Délvilág, 1992. március (49. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

Erdélyi gondok - első kézből Hogyan tovább? Ahogy lehet! Csallóköz, Vajdaság, Er­dély: az egy tőről fakadó gon­dok partikuláris esetei lelhetők föl e vidékeken... jelentette ki a professzor úr. E kérdéskör egyetemes megközelítése az úgynevezett „beavatkozás”­­elmélethez való viszonyulással érzékeltethető. Az erdélyi ma­gyarság legnagyobb támasza egy gazdaságilag, kulturálisan és társadalmi viszonyaiban fejlődő anyaország, amire fölnézhetnek, igénylik a véle­ménynyilvánítást nem csak miheztartás, de az örökös felzárkózás könnyítése végett. A magyar nemzet (éljenek bárhol az egyének) egy testet képez, mi lenne, ha a szem fellázadna a láb ellen? Erdélyi testvéreinkről szólván, azok számarányát érzékeltetve, föl­hívta a figyelmet egy nagyon lényeges szempontra: a száza­lékarányukat tekintve sohasem Románia, hanem a történel­mileg lakott terület, Erdély összlakosságához kell viszo­nyítani. A demográfiai ará­nyok mesterséges megváltoz­tatását konkrét példákkal érzé­keltette Tőkés István. A Ma­ros-, Olt- és Küküllők völgyét bejáró, onnan derűlátó tudó­sításokat közlő írástudókkal ellentétben fölhívta a figyelmet a tömegek identitástudatának hiányára, amit a helyhatósági választások fölkínálta lehető­ségek mellőzése is példáz. Makkai Sándor református püspök, író és történész két háború közötti véleményét - a kisebbségi lét méltatlan az emberhez - manapság három számon tartandó erővonal mentén igyekeznek elkerülni az erdélyiek. Tőkés István ki­mondta: szaporodik az önálló Erdélyt óhajtók száma. Az RMDSZ a kulturális autonó­mia mellett tör lándzsát, míg a Kereszténydemokrata Párt programja szerint, ahol a ma­gyar lakosság eléri a 10 szá­zalékot, ott anyanyelvünk is használtassák hivatalos nyelv­ként; a 30 százalék esetén min­den vezetőhelyettes magyar legyen, míg 50 százalékos arány fölött a vezető tisztségek a magyarokat illessék. Az er­délyi magyarság is nemzet­­alkotó - legnagyobb ellensé­gük, a román alkotmány elő­írásai ellenére. Erdély holnapja a magyar anyák holnapja - ezt ki kell mondani. Hittel vala­hogy megmaradhatunk, anélkül sehogy. Nagy fájdalma Tőkés professzornak a csángók ügye — jártában-keltében szóvá is teszi. Hogyan tovább? - tette föl végül a kérdést. Ahogy lehet! - hangzott a válasz. Az előadást megelőzően Bordási Péter tanár tanítványai a XXV. zsoltárt énekelték, majd Remes Bernadett (Rad­nóti gimnázium) Tőkés István versét (Erdélyi sírás) adta elő. Az előadás végén maga a pro­fesszor szavalt, majd neje, Erzsébet asszony Wass Albert: Erdélyi fák alatt című verset nagy átéléssel mondta el a hallgatóság előtt. Mely hálás­nak bizonyult minden ráadá­sért. A hallgatóság soraiból sok kérdést kapott az előadó­­ utána, egy nyugodtabb idő­szakban jómagam három kér­dést tehettem föl Tőkés pro­fesszornak. PATAKI SÁNDOR Dr. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor, az erdélyi Kereszténydemokrata Párt elnöke tartott elő­adást a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt szegedi, Victor Hugo utcai központjában, Erdélyi gondok címmel. Az előadót és gondolatait­­ népes és igen aktív hallgatóság mellett - megtisztelte jelenlétével Gyulay Endre szeged­­csanádi megyés püspök és dr. Ványai Éva, a Tisza-parti város alpolgármestere. Szirbik nem szavazta meg az idei költségvetést (Folytatás az I. oldalról.) hangsúlyozta, tekintettel a nehéz megélhetési körülmé­nyekre. Másrészt forszírozta a kerékpárút megépítését a tiszai strand irányában. Ártatlan érdeklődésnek in­dult Geréby József kérdése - miféle sörpince épül a város­háza alatt (?) amelyik ké­sőbb a különböző vélemények éles összeütközését hozta! Sőt, Szirbik Imre képviselő emiatt nem szavazta meg az idei költ­ségvetést, mondván, hogy zárt­körű klub létesítését nem tá­mogatja hivatalos forrásból, amikor annyi minden másra kell a pénz a város és a tár­sadalom számára! Említést tett a szerinte nyolcvanszázalékos béremelésről az apparátusi dolgozók körében, és arról, hogy a hivatali ruhapénz adó­zatlan jutalmazásnak felel meg. Dr. Rébeli Sz. József polgármester kifejtette, hogy a mendemondákkal ellentétben nem drinkbár építéséről van szó a városháza felszabadult pincerészében, hanem a hiva­tali és intézményi dolgozók és maguk a képviselők közösségi helyiségéről. A munka a szak­szervezet javaslatára és főleg költségére indult, a társadalmi közreműködést is beszámítva. A kiadások kisebb részét a városháza karbantartására fenntartott alapból fedezik. Ruhapénzt más településeknél is adtak a hivatali dolgozók­nak, és ez Szentesen belül ma­radt a bérkereten. A polgár­­mesteri hivatalnál lévő fizeté­sek egyáltalán nem kirívóak most sem a környező telepü­lésekhez képest! A polgármester külön sza­vazásra kérte a testületet a vá­rosháza karbantartására fordít­ható pénzek kérdésében. Ez ellen végeredményben a vok­­sok megoszlásával együtt nem merült fel kifogás. A köztár­sasági megbízott törvényességi észrevételeinek eleget téve, rendeletek módosítására került sor. Ezután bejelentették, hogy a legközelebbi testületi ülésen - március 13-án lesz - városi érdekegyeztető fórumot hoznak létre, és elbírálják az intézmények irányítására kiírt pályázatokat, illetve kinevezik az új vezetőket. SZABÓ RÓBERT Pál Tamás sikere Marseilles-ben Pál Tamás vezényletével mutatta be a marseilles-i ope­raház Janacek Katja Kabanova című operáját. Az előadás nagy sikert hozott és a helyi la­pok egyöntetűen igen nagy elismeréssel írnak a vendég­­karmesterről. A La Marseilles című lap kritikusa például úgy látja, hogy a műhöz „álmodni sem lehetett volna jobb kar­mestert”. A La Meridional vé­leménye az, hogy a sikerben része volt Pál Tamás „intelli­gens, világos, átérzett és nagy tekintélyű” munkájának. 2 A termelők számára 1992- ben keserű lesz a cukor, foly­tatódik az 1991-ben elkez­dődött válság - hangoztatták Szolnokon, azon a tájértekez­leten, amelyen a termelők és a gyártók képviselői találkoztak. Az alapprobléma az, hogy a világpiacon szinte mindenütt alacsony a cukor ára, így a meglehetősen magas magyar termelési költség miatt az ága­zat jövedelmezősége nehezen érhető el. Sürgető teendő tehát a magyar cukorpiac szabályo­zása, a belső fogyasztás ösz­tönzése. Védelmet kell nyújta­ni a termelőknek a cukorim­port ellett is. A résztvevők megítélése szerint az 1993-tól életbe lépő szabályozási rend­szer már némi reményt nyújt, megkezdődhet az ágazat felfelé ívelése. Az édes keserű lesz Ami a Szolnoki Cukorgyár Rt.-t illeti: 12 ezer hektárra tervezik a cukorrépa vetésterü­letét. A korszerű gyárban 471 ezer tonna répából 55 ezer tonna jó minőségű cukrot kí­vánnak előállítani. A gyár szerződést ajánl minden eddigi partnerének és az újabbaknak is. Kétoldalú megállapodásban rögzítik a fizetés módját és a termelés feltételeit. A korábbi gyakorlattól eltérően a vállalat nem hektárra, hanem répa­mennyiségre szerződik, feltétel a nyersanyag legalább 16 szá­zalékos cukortartalma. Tömeges baleset a ködben Tegnap délelőtt az M5-ös úton, Dabas és Örkény között a ködben mintegy félszáz autó rohant egymásba. A szeren­csétlenségben többen megsé­rültek, köztük olyanok is, akik a szegedi kisgazdanagy­gyűlésre igyekeztek. S­zombat estétől mulattak a csongrádi kisgazdák. Far­sang idején rendjén van ez, s a vigasság éppúgy hozzátar­tozik a társas ember életéhez, mint az evés vagy ivás. Ezt Pintér Pista mondja, többnyi­re így szólítják őt pártbeli társai Csongrádon. Saját ter­mésű borával kínál, családias hangulatban gyorsan oldód­nak a hétköznapi feszültsé­gek, melyekről igyekszik megfeledkezni az emberfia, ha „szól a nóta”... Az már maga a tömény politika lett volna, ha a bálo­­zókat efféle keresztkérdések­kel józanítom, mégis, kinek a nótáját húzzák majd Szege­dében, vasárnap. Mivelhogy nótából és kisgazdából is többféle van, Csongrádon mértéktartóan énekelnek („Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs...), semmi duhajkodás, pohártörés. Vincze tanár úr (önkor­mányzati képviselő, a sport­élet lelkes szervezője) földob négy-öt súlyos kérdést, de rögvest leinti magát, most nem kár lenne hangulatrontónak lenni. Különben is jó hangos a zene, nem beszélni, táncol­ni kell. A tanár úr máris ropja a táncot. A birka is kisgazda, pon­tosabban a kisgazda Tóth La­jos bácsi bürgei közül válasz­tottak, melyet a bútorgyár főszakácsa, Konkoly István főzött jó ízűre. A zenekar (vezetője: Varga János) csak félig kisgazda, de jól húzza a talpalávalót. Kevés, szünettel, ritmust diktálva a fáradni tű­nő lábaknak. Ez most a tánc ideje! Ne politizáljunk! Hallom ettől is, attól is i­s bort, azaz­­mámort töltenek poharamba. Jó ez a bor? - kérdi P. Pista. „Ne politizáljunk!” - fülem­be súgja N. Sándor: „Jó bort alig lehet kapni!” Itt? Csong­rádon? Jó bor? Ez az, amitől tűz­be jön Csongrád. Bor és egészség. Megszólít egy asszony, s víg zenekísérettel családi tragédiát vázol föl. Tizenhét éves volt, amikor apját és anyját sírni látta, mert az agitátorok a tsz-be kényszerítették. Apja, a jónevű kovács belebetege­dett. Nővérét pedig a Petőfi Tsz „urai” kipermetezik a tanyából. Megmérgezik. Bor és méreg? Na, ne politizál­junk! (Újabban sok panaszt hallok a Petőfire!) Kinek az ötlete volt a kis­gazdabál? P. P. mosolyog. Mások kisegítik. Az asszo­nyoké! Jó, ha valódi bálban, valódi táncot járnak a kis­gazdák. Ettől még persze fájdalmasan vajúdik a mező­­gazdaság. Méhében az isme­retlen holnap... Jönnek-e Szegedre? - tu­dakolom.- Nem! A csong­rádiakat nem érdekli már a Torgyán-show! A változás meg... Ki tudja? „Ritka bú­za... árpa... rozs...” (bálint) Csongrádiak Torgyán-show nélkül Áll a kisgazdabál Megnyúlt a Favorit A hazánkban hosszú évti­zedek óta kedvelt Skodák családjának legutolsó sarja, a Favorit távolról sem aratott olyan sikert, mint elődei, az Octavia, az 1000 MB, a 100- as, majd a 120-105-ös, a 130-as és a többiek. Az ok kettős: egyrészt nagyon elhúzódott a régóta ígérgetett kocsi gyártásának elindulása, s mire bekövet­kezett, a gyár tulajdonában, sőt Csehország állami és gazdasá­gi rendjében is változás állt be, aminek a Favorit viszonylag magas ára lett a következmé­nye. A másik ok az ötajtós Fa­vorit rövidsége, ami ugyan előny a városban parkolásnál, de hátrány, ha egy öttagú csa­lád a nagymamáék megláto­gatásakor még csomagokat is szeretne a kocsiba rakni. A csomagtér ugyanis szerfelett szűkre kerekedett. Ezt a cseh­szlovák kereslet csökkenésén is észlelték a gyáriak, de nagyon hamar reagáltak is rá, mégpedig a kocsi meghosz­­szabbításával. Ez a nyújtott Favorit a Forman nevet kapta. A névválasztásban állítólag szerepe volt a világhírű cseh­szlovák-amerikai rendező, Mi­los Forman sikerének is, aki­nek Ragtime című, világsikert aratott filmjét február elején mutatta be a Magyar Televízió. A Forman tehát egy meg­hosszabbított, csapottfarú kombi. Teljes hossza 4,17 mé­ter, szélessége 1,62, magassága 1,43 méter. Motorja 1289 köb­centis, váltója ötfokozatú, cso­magtartója 400 liter térfogatú, tartályába 47 liter benzin fér, csúcssebessége 140 km/óra, állóhelyzetből 17 másodperc alatt gyorsítható 100-ra. Fo­gyasztása az ötfokozatú váltó révén igen előnyös, 90-nel utazva 5,0 litert, 120-szal pedig 7,9 litert fogyaszt 100 kilométeren. (MTI­ Press) Legalábbis ezt szándékozott tenni vasárnap délután a falu apraja-nagyja táncos kedvű, fekete ruhás-piros szarvú ördögök rikoltozása mellett, réz- és fafúvósok hangjára azon a farsangi mulatságon, amelynek - bár tavaly elma­radt - már sokéves hagyomá­nya van a községben. A régi szokásról „tuskóhúzásnak” nevezett nagy esemény délután háromkor fiákeres, maskarás felvonulással kezdődött, majd kiszebábu-égetéssel és fánk­evéssel végződött, de most csak a zenészek húzták (aka­rom mondani fújták) a nótákat, tuskót ez alkalommal senki nem vonszolt végig a falu széles utcáin. (Erről a hagyo­mányról egyébként megtud­tam, hogy valamikor az öreg­legényeknek kellett egy rönköt végighúzni a falu utcáin, amely fát azután a már említett tél­boszorka mellett hamvasz­ Forráskútról is elűzték a telet­­ tottak el a máglyán, talán an­nak reményében, hogy elégeté­sével az új esztendőben majd az asszony nélküli élet kolon­­ca(?) is lekerül a nyakukból.) Na persze nem is igazából ez a lényege a farsangnak, hanem a tavasz jókedvű ébresztése­­köszöntése, s a leszámolás a téllel, azzal a téllel, ami min­den jel szerint (ilyen jelek, úgymint könnyű kiskabátok, lágy, simogató szellő, füst­fátyolos tüzek, bőven akadnak mostanában) már különben is­ kimúlt - ha ugyan meg nem csal bennünket ez a csalfa hírében álló kora tavaszi idő... P. L. HÉTFŐ, 1992.­ MÁR­CI­US 7.1

Next