Délvilág, 1999. március (56. évfolyam)
1999-03-30
Kedd, 1999. Márc. 30. A bor útja Villányban már természetes, része az életnek, a hétköznapoknak, hogy a jó borra szomjas vendéget szeretettel fogadják. A magyart is, nem csak akinek sok a pénze. Csongrádon járt boros gazdáktól tudom, hogy a falusi vendéglátás eme formáját tanulták, mert ehhez is érteni kell Csongrádon panaszkodnak a szőlőt termelők. Érdektelenség honol a tájon, gaz borítja a szőlőhegyet. Sokan nem látják a jövőt, persze a jelent sem. Valamire várnak. A bormanna nem fog hullni Ebben biztos vagyok. A csongrádiak gesztenyéjét sem kaparják ki Villányban. Annyit segítenek azért, hogy megmondják: vigyázzunk a kezekre, nehogy megégessük!” Néhány éve azt hallottam, hogy a borünnep valójában önbecsülés. A borosgazda akkor lehet nyugodt, ha van tőkéje és van bora. Jó bora, melyet nem kell rátukmálni a vevőre, vendégre. Eladja magát. E sorok írója először Harkányban ivott villányi bort. Prospektus nélkül is tudta: ez bizony nagyon jó. Később fedezte fel a csongrádi vöröst, amelyik versenyképes lenne, ha... A hír örvendetes: a csongrádi bornak sikere volt az Utazás ’99 kiállításon. Hol lehet kapni? Ezt kérdezték. Ezen a nyáron minden csongrádi boltban lesz palackozott csongrádi bor? Ki tudja?gy órát! A villányi vendég azt mondta: „ Vágjanak Mi bele!” A galériában nem voltak ott mindazok, akiknek ezt hallani kellett volna. A borút már megyei vállalkozás, Csongrád és Pusztamérges, Mórahalom és Vásárhely, Kistelek és Ásotthalom. A borturizmus persze semmit sem ér hozzáértés, igényesség és jó szervezés nélkül CKSírni • Mansfeld Péter emlékérem a csongrádi Sághyban Halálra ítélték, tizennyolc évesen Olyan országban, ahol jogrend van, fiatalkorúakat politikai cselekményért nem ítélnek életfogytiglani börtönbüntetésre, nagykorúsága tizedik napján pedig halálra. Mansfeld Péter olyan fiatalember volt, aki nem tudott élni abban az országban, amelyben a szabadságharc eltiprói diktáltak. Emlékét Csongrádon a bökényi középiskolában március 24-e óta dombormű őrzi. Egy fiatalembert 1958 novemberében „a népi demokratikus államrend megtörésére irányuló szervezkedés kezdeményezés vádjával” állítottak a magyar bíróság elé. Az akkor 17 éves Mansfeld Pétert életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de a hatalomnak ez kevés volt: halált akart. A legfelsőbb bíróság 1959 március 19-én halálra ítélte a tíz nappal korábban nagykorúvá vált, társaival a szabadságharc eltiprói ellen szervezkedő fiatalt. Két nappal később kivégezték. Mindez több mint negyven évvel történt, a ma már uniós csatlakozásra törekvő, ez évben NATO-tagállammá vált Magyarországon. A szomorú és elgondolkodtató évfordulóra Losonczi Zoltán „csongrádi polgárként” kívánta felhívni a közvélemény figyelmét, felajánlásának köszönhetően Dudás Sándor Csongrádon élő szobrászművész elkészítette a mártírt ábrázoló domborművet. Az alkotást március 24-én avatták fel a Sághy Mihály Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző intézet előcsarnokában. Az ünnepségen megjelent a kivégzett ’56-os mártír testvére, Mansfeld László is. Avatóbeszédet Erdélyi Péter tanár, főmuzeológus mondott. Mansfeld Péter emlékét e dombormű mellett többek között könyv és a lengyelországi Poznanban (!) egy utca neve is őrzi. Az utókort egyelőre csak ezeken a helyeken emlékezteti a hazaszeretetre, az önfeláldozásra és a szabadságszeretetre, valamint arra, hogy semmilyen néven nevezett zsarnokságot nem szabad szolgai módon eltűrni. M. I. Mansfeld Péter '56-os mártír tekintete hazaszeretetre, önfeláldozásra és szabadságszeretetre emlékezteti a jövő Sághyban tanuló nemzedékét. (Fotó: Dudás Lajos) • Petőfi Sándor Máté István műhelyében Csongrádról Segesvárra Korábban hírül adtuk már, hogy Máté István csongrádi szobrászművész Petőfi Sándorról egészalakos szobrot készít, mely a Segesvár melletti Fehéregyházára kerül, az ottani világhírű Petőfi-múzeum parkjába. A szobrot halálának százötvenedik évfordulóján, július végén nagy ünnepség keretében avatják föl. Nem oly rég Máté István műhelyében jártunk és megtapinthattuk Petőfit, a szobrot, mely félig készen is nagyon szimpatikus. • Ez a szobor még csak agyagból van, a megformázás véget ért. Mennyi munka van még hátra? - Ezt nehéz megválaszolni. Mint látja, az agyagmodell elkészült, a gipszöntés van hátra. Azon még dolgozni kell, aztán jön a viaszöntés és végül a bronzöntés. Körülbelül a munka felénél tartok. • Milyen magas a szobor? - Kettő méter harminc, plusz a posztamens. • A vállalt határidőt tudja tartani? - Úgy gondolom, hogy elég időm van még a hátralévő munkákra, s a szobor időben megérkezik majd arra a helyre, ahol fölállítják, a múzeum előtti parkba. Korábban azt mondta, nem a lánglelkű forradalmárt, hanem a költő Petőfit akarja szoborként „életre kelteni”. Munka közben ehhez hű maradt? - Úgy érzem, hogy igen. Ha ránéz, akkor nem a katonát látja benne, hanem a költőt. Romantikus alkatát is figyelembe vettem. Egy szimpatikus fiatalember, akiről tudjuk, hogy amit mondott, amit írt, azt komolyan vette. Nem a szokványos Petőfi Sándor áll előttünk. - Úgy gondolom, hogy százötven év távlatából ebben a felfogásban is meg lehet őt formázni. Sajnos nagyon sok előkép jelenik meg az emberben. Ezektől meg kell tudni szabadulni, szinte kitörölni az emlékezetből mindent, amit láttam az előző korok Petőfi-ábrázolásáról. Nyilván Izsó és Kisfaludy és mások annak a kornak megfelelően készítették el, amelyben éltek. Nem akarok erről többet mondani, mert nem a költő korábbi szobrainak tanulmányozása alapján fogtam munkához. Az volt a fontos, hogy bennem hogyan élt. Petőfi Sándor még néhány hónapig Máté István műhelyében „lakik” és formálódik egy kicsit, amíg elnyeri végleges formáját, bronz testét. Ezt a Petőfit sokan megcsodálják majd Fehéregyházán, a hatalmas fák alatt, az egykori csatamező szelíd szegletében. S lehet, hogy lesz aki megkérdezi: hol a kardja? A másik azt mondja erre: nem látod, olvas. Verset. Bálint Gyula György Petőfi Sándor agyagszobra Máté István csongrádi műhelyében. (Fotó: Enyedi Zoltán) A költő szelíden tűri, hogy a szobrász igazítson egy kicsit a fazonján • Csongrádon A Csongrádi Gazdakör tagsága az elmúlt héten megtartott tisztújító közgyűlésen úgy döntött: új alapokra helyezi a szervezet működését. A korábbi alelnököt, Lekrinszki Istvánt bízták meg a kör vezetésével, aki az első intézkedései egyikeként tegnap agrárirodát nyitott. Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a merev működési szerkezet nem életképes a mai gazdasági életben, ezért változtatni kell. Az elmúlt héten a Csongrádi Gazdakör tisztújító közgyűlésén a tagság megváltoztatta az alapszabályt, így már csak öt tagú az elnökség, a felügyelő-bizottság pedig megszűnt, vagyis az „új idők szele megcsapta” e szervezetet is. Az elnökséget titkos szavazás során szinte teljesen átalakította a tagság. Az új grémiumot Lekrinszki István agrármérnök, a gazdakör volt alelnöke vezeti, a korábbi elnök, dr. Bodor János alpolgármester elnökségi tagként segíti tovább a szervezet munkáját. Az elnökség további tagjai: Koncz József vállalkozó (alelnök), Szántai Szilvia közgazdász (titkár), Lovas Tiborné könyvelő (gazdasági ügyintéző), valamint Gyovai Gáspár önkormányzati képviselő, a mezőgazdasági bizottság elnöke és Takács István vállalkozó (mindketten elnökségi tagok). A programbeszédében Lekrinszki István kifejtette: az érdekképviseletnek a jövőben az lesz a jelentősége, hogy már a törvények és a támogatási rendszerek kidolgozása idején hallatja a hangját, s az előkészítésben részt vevőkhöz juttatja el a legérintettebbek elvárásait. Az új elnök a helyi szinten megvalósítandó tervei között elsőként a mezőgazdasági irodát említette, amely az ügyes-bajos dolgok intézésében, információszolgáltatásban tud az agráriumban tevékenykedőknek segítséget nyújtani. Az ötlet már meg is valósult, hétfő reggel óta munkaidőben fogadják ügyfeleket. Az iroda egyelőre Lekrinszki István cégének székhelyén, a Szentesi úti volt autószerviz épületében működik, szolgáltatásai ingyenesek. A közgyűlés után a gazdakör örökös tiszteletbeli elnöke lapunknak elmondta: a szervezet a megalakulása (1993) óta immár a harmadik időszakot éli. Ornyik Sándor szerint az első öt éves periódust az ő, a másodikat dr. Bodor János neve fémjelezte. A harmadik periódus most kezdődött, melyet - az ez évben, februárban megtartott országos tisztújító közgyűlés iránymutatásainak megfelelően - új arcok, új irányok és új módszerek jellemeznek. Ezen irányokat Ornyik úr kifejezetten jónak tartja. A „leköszönt” elnök, dr. Bodor János alpolgármester érdeklődésünkre, miszerint milyen érzésekkel vált meg a vezetői széktől, elmondta: kicsit örömmel hagyja maga mögött e tisztséget, hiszen a helyhatósági választások után vállalt új feladata sok gonddal jár. Mindehhez hozzátette: belátja, hogy a gondolkodása régimódinak tartható, ezért az új időkben, amikor az agráriumban is új szervezetek jönnek létre, az új közgazdasági szellemet képviselő fiataloknak kell teret biztosítani. M. J. , az új elnök: Lekrinszki István Megújul a gazdakör Csongrád 7 Áfész vagy kft.? • Munkatársunktól A múlt héten telefonált egy kedves olvasó, hogy este a Csukában érdekes dolgok fognak történni. Mi lesz a Csukában? Áfész-gyűlés. Ott voltunk a gyűlésen, több órán át sok mindent hallottunk, de nehezen körvonalazódott, hogy miért kellene a fogyasztási szövetkezet vagyonát átvinni a káeftébe. Többektől azt hallottuk, hogy ez csak egy kisebb csoport érdeke, a többség nem akarja. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a többség otthon maradt és nem törődött saját érdekével. Ám a „kisebbség” Lakatos Jenő és Góg János (és mások) véleményét meghallgatva mégis úgy döntött, hogy nem „eveznek át” a káeftébe, megmaradnak fogyasztási szövetkezetnek. Az ügy hátterében (mondják) olyan törekvések vannak, melyekre, úgy gondoljuk, érdemes visszatérnünk e lap hasábjain. Ismét színen Duda Gyuri • Munkatársunktól Az újjáalakult csongrádi amatőr színtársulat ismét bemutatja a Duda Gyuri című előadását. A három felvonásos vígjátékot április 9-én este 6 órától a Piroskavárosi Általános Iskolában láthatja a „csongrádi nagyérdemű”. A Moliere-mű átdolgozásával színpadra állított darab szerepeit ifj. Posta István, Fodor Gyöngyi, László Anita, Sebők László, Kocsis Ferenc, Domokos Katalin, Bodor János és id. Posta István játsszák. A díszlet ez alkalommal is Csák László és Tanács Gábor kezemunkáját dicséri. Jegyek az előadás előtt a helyszínen, illetve elővételben a művelődési központban és a piroskavárosi iskolában vásárolhatók. Kázmér kapitány a Munkatársunktól A március idusán Nagyváradon járt csongrádi gimnazisták élménydús útjáról készült korábbi tudósításhoz kiegészítésként és pontosításként az alábbiakat tesszük hozzá: Rulikovszky Kázmérnak, a magyarokhoz átállt orosz kapitánynak a sírját koszorúzták meg előbb a diákok, majd a Balcescu szobor következett és természetesen Petőfi Sándor szobrához is elzarándokoltak, ahol igen nagy tömeg tisztelgett az ünnep alkalmából. Méltán lehetnek büszkék a csongrádiak Batka Nórára, aki Nagyszalontán elmondott emlékező szavaival öregbítette a csongrádi Batsányi János gimnázium jó hírét.