Délvilág, 2000. április (57. évfolyam)

2000-04-25

4 Krónika Vasúti szerencsétlenség Felelőtlen gyerekek Namur (MTI) Három belga fiú bevallotta, hogy ők helyezték a vasúti sínre azt a betonfedelet, amely miatt két vonat összeütközött Charleroi közelében. A sze­rencsétlenségnek egy halálos áldozata volt, huszonegyen megsérültek. Azt már megáll­apították, hogy a súlyos bal­esetet egy, az elektromos ká­belek takarására szolgáló be­tonfedél okozta, amelyet vala­­kik a sínre helyeztek. Egy nyolc-, egy kilenc- és egy ti­zenhárom éves fiú beismerte, hogy ők mozdították el a bűnös betondarabot. Azt is bevallották, hogy átállították az egyik váltót is, majd hát­rébb húzódtak a helyszínről, nehogy maguk is áldozatai le­gyenek a balesetnek. A namu­­ri ügyészség a lakhelyük sze­rint illetékes hatóságoknak adta át a kiskorúak ügyét. A La Libre Belgique című belga lap egyébként megszólaltatta az említett vasúti körzet fe­lelősét, aki szerint az érintett vonalat a lehető leggondosab­ban felügyelik. Christian Ja­­doul úgy vélekedett, hogy na­ponta kerülnek kövek és kavi­csok a sínekre, de ezeket ki­vétel nélkül mindig észreve­szik, vagy a vonatok lökhárí­tói távolítják el őket a kerekek útjából. Rakétatalálatok Moszkva (MTI) Robbantótöltet nélküli orosz cirkálórakéta talált el hétfőn egy ukrán teherhajót a Fekete-tengeren, hadgyakorlat közben. Az Interfax orosz hír­ügynökség szerint véletlenül történt az incidens, amelyben egy ukrán tengerész megsebe­sült, az ukrán tartályhajó pe­dig csekély mértékben meg­rongálódott. A Verescsagin ukrán olajszállító a hadgya­korlat miatt a hajózás előtt le­zárt övezetben tartózkodott. Az elmúlt héten két rakétain­cidens is történt a volt Szov­jetunióban. Csütörtökön egy ukrán föld-föld rakéta kioltotta három ember életét, amikor tévedésből Kijev közelében, Brovariban egy lakóépületben csapódott be. Pénteken letért pályájáról egy célpontként használt orosz rakéta és egy kazahsztáni falutól mindössze két kilométerre csapódott be. Húsvéti majális a baksi fogadóban Pörkölt rotyogott a bográcsokban A baksi Park Fogadó­ban az elmúlt hét végén igen sok vendég fordult meg. A panzió és tulaj­donosa, Makalicza La­jos adott otthont a me­gyei bográcsos marha­­pörköltföző verseny­nek. Persze, akadt, aki nem marhát rotyogta­­tott bográcsban, hanem pacalt avagy őzet, ám ez semmit nem változ­tatott a lényegen: íny­csiklandó ételek kerül­tek a tányérokra. A mögöttünk lévő ünne­pek Csongrád megyében is bővelkedtek látnivalókban. Aki a baksi Park Fogadóba látogatott el szombaton, az garantáltan jól érezte magát. A panzió tulajdonosa, Ma­kalicza Lajos marhapör­költfőző versenyre invitálta a bográcsokkal bánni tudó­kat és persze a hagyomá­nyos magyar ízek kedvelőit. A hangulatról a helyi citerá­­sok és dalosok gondoskod­tak, a Szent Vince Borrend italai pedig arról, hogy iga­zán zamatos nedűk is kerül­jenek az asztalra. Makalicza Lajos 10 éve fogott bele családi vállalko­zásként a vendéglátásba, ak­kor nyitotta meg Szegeden a Marika Panziót. A baksi fogadója pedig négy éve várja a vendégeket. Az ópusztaszeri emlékpark 5 kilométerre van, sok diák- és felnőtt csoport érkezik az ország különböző részeiből oda, ha alaposan szét akar­nak ott nézni, arra egy nap kevés - fejtette ki üzletpoli­tikájának apropóját. A pör­költfőző versenyt pedig a hagyományok ápolása, nem titkoltan, a fogadó nevének megismertetése, illetve a vendéglátós szakma képvi­selőinek találkozója kedvé­ért szervezte meg. A siker­hez kétség nem fért, mert tényleg remek hangulatban tölthették el a napot a ven­dégek a baksi fogadóban. Tizennyolc bográcsban rotyogott az étel. Volt, aki őzet főzött, más pacalt, bir­kát, kakast. A megyei gaszt­ronómiai társaság elnöke, Frank Sándor is a készülő ételek körül sürgölődött. El­mondta, minden olyan kez­deményezést fel kell karol­ni, amely a belföldi, a kül­földi vendég érdeklődését felkeltheti. A szakma is összejöhetett Bakson, bele lehetett nézni a kollégák bográcsába, ebből pedig csak tanul az ember. A me­gyében olyan fűszerek te­remnek meg, amelyek sajá­tos ízt adnak az ételnek, a bográcsosnak, a könnyű ho­moki tájborok pedig reme­kül csúsznak ezekre - véle­kedett Frank úr, aki címze­tes mestere a fakanalas tu­dománynak. Pásztortarhonyát a férfi­ak készítették mindig is - magyarázta a sándorfalvi Szőgyényi Zoltán, aki szor­gosan kavargatta a tésztát a bográcsban, oda ne kapjon. Három fia is elkísérte, így volt segítsége a krumplipu­­culáshoz, a tűz ébrentartásá­hoz. Legkisebb sráca 6 éves, de úgy sürgölődött a munkánál, hogy szinte borí­tékolni lehetett, ő is szakács lesz, mint az apja. A baksi Kávai István vi­szont komótosan tényke­dett. Hetven körül már mi­nek kapkodjon az ember, kérdezte. A birkának leg­alább 4 óra kell, lassú tűzön szabad csak főzni - ennyit árult el, meg még azt, hogy lakodalmakban is főző helyi emberektől leste el a tudo­mányt. Hogy ez jól sikerül neki, az is bizonyítja, hogy a legjobbak között jegyez­ték az általa főzött pörköl­tet. Bár nem a verseny volt a lényeg, de azért meg kell jegyezni a zsűri Gondi Jenő (Szeged), Virágh István (Balástya) és Süli Attila (Kistelek) bográcsából kike­rült ételt találta a sok jó közt a legjobbnak. V. Fekete Sándor A hagyományos bográcsost a férfiak tudják igazán jól elkészíteni. (Fotó: Miskolczi Róbert) Gondatlanságból tűz a vásárhelyi Kincses temetőben Megperzselt fenyő a síron Gondatlan koszorú­égetéssel okoztak kárt két vásárhelyi asszony­nak, amikor is szüleik Kincses temetőbeli sírjá­ról valósággal lepörköl­ték nemrégiben az oda ötven éve ültetett fenyőt. A vásárhelyi Kis Jánosné és Zsoldos Imréné néhány héttel ezelőtt döbbenten vet­ték észre, hogy valaki tüzet gyújtott szüleik, Sárai Pál és Pálné Kincses temetőbeli sírja közelében, s a lángok megcsapták a nyughelyre öt­ven évvel ezelőtt ültetett fenyőt. Megkeresték a te­metőgondnokot, majd Kis Jánosné elment Dányi József espereshez is a panasszal, aki azt mondta neki, hogy legközelebb majd vigyáz­nak. Nos, ez a legközelebb nemsokára elkövetkezett, amikor is a két asszony is­mét csak kilátogatott a te­mető D2-es parcellájában nyugvó sírhoz. Ott azonban az előzőnél még elkeserítőbb kép fogadta őket. - A szomszédos sírokba nemrégiben temettek -mondják, szinte egyszerre - s az elszáradt koszorúkat embernél is nagyobb kupac­ban itt halmozták fel, a szü­leink nyughelye melletti üres területen. Aztán meggyújtot­ták, s a tűz a síron álló fenyő egyik felét az aljától a csú­csáig leperzselte. Zsoldos Imréné elkesere­detten mutatta a mára telje­sen elszáradt, néhol feketére szenesedett fenyőt. - Ez már nem hajt ki töb­bet - panaszolta. - Eszünk sincs hozzá, hogyan lehetett elkövetni ezt a felelőtlen tet­tet. Dányi József református esperes lapunknak hangsú­lyozta: végtelenül sajnálja a történteket. Nem tudja, ho­gyan keletkezett a kárt oko­zó tűz, hiszen azt akár egy égő csikk eldobása is kivált­hatta. Arról azonban meg­nyugtatta az érintetteket, hogy az egyház részéről semmiféle szándékosság nem történhetett az ügyben. Az esperes elmondta azt is, hogy sajnos megoldatlan a temetői szemét kezelése. Azért égetik el helyben, mert többe kerülne a kommunális hulladéklerakóba való el­szállítása, mint amennyi pénzt hoz a sírkert. B. K. A. Kis Jánosné és Zsoldos Imréné: „A sír melletti gondatlan égetéssel valaki tönkretette a szüleink sírjára ötven évvel ezelőtt ültetett fenyőfát." (Fotó: Tésik Attila) Kedd, 2000. Ápr. 25. macskaköröm A nyeremény Trotormán volt a legnagyobb szerencsejátékos az egész IV vállalatnál. Garmadával vásárolta a totó- és lottószelvényeket és a Sportfogadást, s egész nap csak a szelvényeket töltögette. A totó is érdekelte, éppen úgy mint a lottó, de igazából ez utóbbi, az öt szám varázsa igézetében élt. Mindenki ismerte a szenvedélyét, s mikor egyszer beütött neki egy hármas, rengetegen kezdtek játszani Az akkori huszonhétezer forintos nyeremény ugyanis egy évi fizetést tett ki Kotormán arról ábrándozott, hogy egyszer megüti a főnyereményt, eltalálja mind az öt számot, s akkor... de akkor itt hagyja a céget, de előbb beolvas annak az undok igazgatónak. Aztán nekivág a nagyvilágnak, s megkerüli a Földet. Ábrándjaival éveken át szórakoztatta kollégáit, akik szájtátva hallgatták, hogyan fog majdan - dúsgazdag utazóként - krokodilra vadászni a Nílus deltájában, evezni a Colorado folyó hátán, átszelve az egész Grand Canyont. A mesélés közben megszerelte az elromlott gépeket, s nyakig olajosan is álmodozott, havi háromezer forintos fizetésért. Kotormán fantáziája megindította a többiekét, s így már ők is nagy igyekezettel töltögették a szelvényeket, s álmodoztak: ki egy családi házról, ki arról, hogy Zsigulira cseréli Wartburgját, ki pedig, hogy végre vesz magának egy új horgászbotot, s egy pár olasz papucsot. A nyerőszámokat péntekenként mindig kiírta krétával a munkavédelmisek táblájára Magdika, a titkárnő, s a dolgozóknak ilyenkor általában perceken belül roppant sürgős dolguk támadt az iroda táján. Beléptek az ajtón, kezükben a szelvényekkel, s megálltak egy pillanatig a tábla előtt, aztán csalódottan mentek vissza a munkapadjukhoz, a szemetesbe szórva a szelvényeket, s megfogadva, soha többé nem adnak ki pénzt ekkora badarságra. Kotormán azonban ilyenkor sem sztomorkodott, hanem kijelentette, hogy akkor majd legközelebb. S szárnyaló fantáziájával mesélte tovább, mihez is kezd majd a Kajmán szigeteken vagy Új Zéland partjainál, s hogy Monacóban majd végigheveredik a strandon és visszagondol a gyárra. Egy pénteken aztán történt valami Magdika alighogy kiírta a számokat máris sorjáztak a dolgozók, hogy meglássák, mennyit nyertek. Egyikük fogott egy spongyát, törölt, s felírta azt az ötöt, melyet Kotormán minden héten megjátszott, s melyről azt tartotta, egyszer úgyis nyer azokkal Kotormán jött, látott és néhány perccel később elvörösödött arccal rohant vissza a csarnokba, s hosszan kutatott a szerszámosfiókjában a szemüvege után. Aztán kezében a szelvénnyel feltett okuláréval vágtatott vissza az irodaépületbe. Kollégái közül néhányan ott ücsörögtek a kávé autó­mézánál, s dohányoztak. Kotormán elhaladt mellettük, egy szó nélkül berohant a titkárságra, s az elképedt Magdika szeme láttára egyetlen mozdulattal rúgta be Penészleghy, az igazgató irodáját. Az meg sem tudott mozdulni, amikor Kotormán ráüvöltött: „Milliomos vagyok, te meg elmehetsz a...!” fejezte be a közismert népies fordulatot, majd sarkon fordult, s lerohant a lépcsőn. A tábla mellett elhaladva egy pillanatra elbizonytalanodott, majd újra elővette a szelvényt. Gyöngyözni kezdett a homloka, amikor meglátta, hogy bizony mégsem lett gazdag. Végül sarkon fordult, s lajhárként mászott föl Pernészfeghy irodájához Ott jól nevelten kopogtatott az ajtófélfán, majd kedvesen szólt be: „Milliomos még nem vagyok igazgató elvtárs, de azért ön eljöhetne velem a hétvégén horgászni, a kedves családjával együtt.” Igenészleghy csak intett egyet a kezével, hogy persze, Jó persze, mire Kotormán visszaballagott a csarnokba, kezébe vette a villáskulcsot, s nekiállt dolgozni Kollégái meg - a röhögéstől - napokig meg sem tudtak szólalni... Korom András Sony-vásár Tokió (MTI) A japán Sony elektronikai óriáscég hamarosan megvásá­rolja az ugyancsak japán Fuji Television Network 10 száza­lékát - jelentette a Nihon Keidzai Simbun című japán gazdasági lap. A tőketársítás alapján együtt fognak fejlesz­teni internetes és interaktív televíziós szolgáltatásokat. A megállapodás májusra várha­tó - írta az újság. A Sonynál azzal kommentálták a lapérte­sülést, hogy még semmi sincs eldöntve, de megerősítették, hogy internetes tevékenysé­gük fejlesztését vizsgálják, és a lehetőségek között van a szövetség is „egy magántele­vízióval” - tette hozzá az AFP hírügynökség. Kérje ingyenes­­ szaktanácsadásunkat! egészségügyi hulladék, egyebkfo%Tegyszerek Design Kft. (szükség esetén csere­edényt adunk) . .. ■ IINNII■ [ij.jiiiiM 6000 Kecskemét, Szélmalom u. 40. ■ V, MHlUUjd­rafCgjB Telefon: 76/329-920 Tijt M 76/483-197

Next