Állami főreáliskola, Déva, 1884

I. Az argesi zárda mondájai) és annak egy hunyadmegyei variatiója. Bármely nép tanulmányozásánál fősulyt kell fektetnünk azon vonásokra, melyek azt más népektől megkülönböztetik, s azon té­nyekre, melyek épen sajátosságuknál fogva a nép lelkéből és lelkéhez látszanak nőve s mintegy sarkpontját képezik a tanulmányozott nép lelki és kulturális fejlődésének. Ez elkülönítő, jellemző vonások feltalálása képezik feladatát az összehasonlító népismének, ama tudománynak, melynek segítségével a népek kultúrája és traditora által szolgáltatott adatokat összehason­lítjuk, hogy elkülöníthessük s kritikával elkülönítjük, hogy össze­hasonlíthassuk ez ellentétes vonásokat. Szűkebb hazánk népével foglalkozva e kritikai ö­sszehasonlító módszert nem szabad szem elől tévesztenünk, mert az itt lakó külön­féle népek lelki és társadalmi élete annyira összeszövődött, hogy e módszer nélkül aligha fogjuk valaha tisztázni az e népek jellemét megállapító vonásokat. Mert bérezés kis hazánkat századok óta lakó magyar nem­zet, szász és román nép a történelem eseményei átviharzó áramlatá­nak egyformán kitéve többé, kevésbé ugyanazon fejlődési feltételek befolyása alatt élve, fejlődve; a külső benyomások perezipiálása s assimilatioja utján, eszményítésben, traditioban okvetlen oly hasonló vonásokat vett fel, melyek kulturális viszonyokban, mese, monda és népköltészetben közösséget hoztak létre. De e közösség csak látszólagos, csak a külsőre vonatkozik, mert minden nép saját — bár idegen tárgyú — alkotására rányomta saját lelke bélyegét. A tárgy, népköltészet, mondában ugyanaz a feldolgozás a népegyéni jellemhez alkalmazkodó. Ez alkalmazkodás minemüsége, a tárgynak a nép lelke korában történt átalakítása. 1) Épen ily joggal nevezhetnek soutari-vár mondájának vagy artai-hid mondának. 1*

Next