Állami főreáliskola, Déva, 1891

I. A római bányászok temetkezési módja Daciaban. (Tanítványaimnak szánt olvasmány.) Az emberiség szellemi eszmélkedésével, a civilisatio első nyilvánulásaival, egykeletű a halottak emlékezetének kegye­­letes megőrizése, az elhunytak emlék­jeleinek, síri nyughe­lyének, tiszteletben tartása. A­meddig az őskor homályát a kutatók fáradozásainak sikerült felderíteni, mindenütt ott találjuk e gyöngéd emberi vonás tanújeleit is, s a műveltség kezdő gyermekkorának, a praehistoricus időknek első fel­­ötlőbb műalkotásai, a vallásos eszmék mellett, szintén a ha­lottak emlékezetének, tiszteletének valának szánva. Ebben a szomorú esztendőben, mely a tanári testület több tagjával az én családi hajlékomat is gyászba borította, midőn bár igénytelen, de a hazai tudományosságnak egy előttem alig látogatott mezején, a római aranybányászat régészet-történelmi kutatásában felmutatható irodalmi és tu­dományos sikereimnek valódi geniusától fosztott meg áldott jó feleségem elragadásával a kérlelhetetlen halál; midőn ti is gyöngéd fi'v’xr'°TV,n+-nV. annyi tanújelével oly nemesszivüen

Next