Állami főreáliskola, Déva, 1891
I. A római bányászok temetkezési módja Daciaban. (Tanítványaimnak szánt olvasmány.) Az emberiség szellemi eszmélkedésével, a civilisatio első nyilvánulásaival, egykeletű a halottak emlékezetének kegyeletes megőrizése, az elhunytak emlékjeleinek, síri nyughelyének, tiszteletben tartása. Ameddig az őskor homályát a kutatók fáradozásainak sikerült felderíteni, mindenütt ott találjuk e gyöngéd emberi vonás tanújeleit is, s a műveltség kezdő gyermekkorának, a praehistoricus időknek első felötlőbb műalkotásai, a vallásos eszmék mellett, szintén a halottak emlékezetének, tiszteletének valának szánva. Ebben a szomorú esztendőben, mely a tanári testület több tagjával az én családi hajlékomat is gyászba borította, midőn bár igénytelen, de a hazai tudományosságnak egy előttem alig látogatott mezején, a római aranybányászat régészet-történelmi kutatásában felmutatható irodalmi és tudományos sikereimnek valódi geniusától fosztott meg áldott jó feleségem elragadásával a kérlelhetetlen halál; midőn ti is gyöngéd fi'v’xr'°TV,n+-nV. annyi tanújelével oly nemesszivüen