Állami főreáliskola, Déva, 1907
. Elischer József felügyelet gyakorlása tehát rendkívüli terhet rótt az új hivatal viselőjére. Az iskolafentartó hatóságok sokfélesége, a vallási és nyelvi eltérések, a tanári testületek tagjainak személyes megismerése körültekintést, tapintatot igényeltek az új embertől. Meg kellett hódítania úgy ismereteivel, mint társadalmi fellépésével az itt felsorolt tényezőket, hogy nem csak a törvény betűjénél, hanem a magasabb szellemi felsőbbség révén is, önkénytelenül vezetője legyen a kerület középiskolai oktatásának. Ily viszonyok között esett az emberismerő Trefort Ágoston kultuszminiszternek választása Elischer Józsefre. 1883 augusztus 19-én nevezte ki ő Felsége főigazgatónak, azóta szünet nélkül, a kötelességtudás páratlan mintaképeként, vezette a kerületet. Működésének sikerét ez Értesítő XXXIII. évfolyama részletesen méltányolta. Az ez idő óta lefolyt három év ép oly lankadatlan munkában telt el, s nem is akartuk elhinni, hogy nyugalomba készül. De a hír valónak bizonyult és az 1883 óta teljes 24 éven át működő főigazgató 1907 november 3-án kelt 123330. sz. r. nyugdíjazva dec. 14-én végleg elbúcsúzott kerületétől. A búcsú örök emlékéül hadd legyen itt a levél szövege, mely a testület minden tagjának keblében a legmelegebb rokonszenvtől sugalt visszhangot keltette fel. Ő császári és apostoli kir. Felsége folyó évi november hó 3-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy saját kérelmemre végleges nyugalomba helyeztessem. Midőn életemnek ezen jelentős határkövéhez érkezve fáradtan odábbállni s a reám már-már túlontúl nehezedő terhet erősebb vállakra hárítani készülök, mély megilletődéssel tekintek vissza a hosszú útra, melyet a mennyei gondviselés különös kegyelme