Diósgyőri Munkás, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1968-12-03 / 49. szám
A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1968. DECEMBER 3. Befejezte éves tervét a italáévá további 20 ezer tonnát ígérnek terven felül Minden évben ünnepi eseménynek számít az az első jelentés, amikor egy adott üzem arról értesíti a gyár vezetőségét, lapunkon keresztül az egész nagy kollektívát, hogy határidő előtt befejezték éves tervüket. November 25-én az LKM dolomitbánya üzeme jelentkezett ilyen hírrel. Mint közük, 1968. évi tervüket — ami 146 ezer tonna dolomit kitermelése volt —, november 15-én teljesítették. A jubileumi verseny segítségével elért eredmény azonban nem teszi elbizakodottá őket: ígéreteik szerint az év hátralevő részében 20 ezer tonna jó minőségű dolomittal kívánják terven felül segíteni a gyár üzemeit. 4 ^★★★★^★★★★★★★**4****4*****4Ht***********r**** 4 4**444 4 4 4 44444**44444444■4»*4444 44444 4444444 444444444444444 444444444444444444444444444444444444444444444í4 i444444444 Befejeződött a pártvezetőségek és csúcsvezetőségek újjáválasztása Sikeres munkát végeztek az alapszervezetek — állapította meg a párt-végrehajtó bizottság Az elmúlt négy hónap egyik legfontosabb pártmunkájáról, a pártszervezetek és csúcsvezetőségek újjáválasztásáról szóló jelentést vitatott meg november 26-én az LKM pártvégrehajtó bizottsága. A jelentés megállapítja, hogy a pártszervezetek aktivistái, a gyár kommunistái a felső pártszervek irányításával, segítségével sikeresen végezték el a párt életének e fontos munkáját. A megfelelő előkészítő munka, a megválasztott munkafoárottságok, a gyár kommunistáinak e fontos munkában való részvétele, aktív tevékenysége következtében az elmúlt években ennyire nem észlelt, eleven, pártszerű, demokratikus pezsgő élet volt tapasztalható a gyár minden üzemében. Az összefoglaló jelentés hangsúlyozza, hogy a vezetőségek újjáválasztásának politikai jelentőségét a pártbizottság tagjai, az aktívák és a csúcsvezetőségek és a pártszervezetek egész tagsága megértette. E munka lebecsülésével, vagy ilyen irányú megnyilvánulással sehol sem lehetett találkozni, sőt megállapítható, hogy a gyár kommunistái igen magas politikai érettségről tettek tanúbizonyságot, a megjelenést, a vitában való részvételt, a pártszerű hozzászólásokat és a fegyelmezettséget illetően. A munka sikerét jól megalapozta az is, hogy a taggyűlések előkészítésével megbízott aktívák jól értékelték pártszervezeteink kétéves munkáját, a beszámolók reálisan tükrözték üzemeink helyzetét, helyesen mutattak előre további dolgaink megismertetésében, ami a tagság alaposabb tájékoztatásához, ismereteinek bővítéséhez, tisztábban látásához járult hozzá. A végrehajtó bizottság feladatául jelölte meg minden pártszervezetnek a választások során felszínre jött jó javaslatok, tapasztalatok hasznosítását. MISKOLC HAJNALA fíl J H december 3-a. Hazánk más területén lakó Ita«I polgárainak nem sokat mond ez a dátum. Ill Vf« Annál többet mond nekünk, miskolci, diósgyőri dolgozóknak. December 3-a annak az emlékezetes napnak a dátuma, amelyen a felszabadító szovjet hadsereg kiűzte Miskolc területéről az utolsó Hitler-fasiszta megszállót is. Hosszú, elkeseredett harc, sok szovjet hős kiöntött vére tette lehetővé, hogy városunk, amely a fasiszták számára gazdaságilag és stratégiailag fontos objektum volt, felszabaduljon, az ellenség megsemmisüljön és országunk teljes felszabadulása még jobban meggyorsuljon. Az idősebbek jól emlékeznek erre a napra. 1944 rosszízű, barátságtalan november vége és december eleje nemcsak meteorológiai értelemben hangolta le Miskolc népét. A krónikások csúnya, ködös időről írtak, a szél ki-bejárt a város utcáin, s cibálta a fenyegető, rémisztgető plakátok cafatjait. Mert plakátokkal árasztották el a város utcáit, hogy a nyilas rémuralom végnapjai borzolják az amúgy is elernyedt, félelemtől gúzsba kötött idegeket. Dr. Pünkösti Mihály kormánybiztos felkoncolással, rettenetes halállal fenyegette meg „a magáról megfeledkezőket”. Egy város fázott, reszketett ezekben a napokban. Felrobbantott hidak, kiégett gyárak, járhatatlan utak ijesztgették az embereket. Árvák és anyák sikolyától volt hangos a város. A német katonák óriási kárt tettek gazdaságunkban, az emberek lelkében egyaránt. A város, elsősorban a diósgyőri munkások azonban ellenálltak. A német Friessner és Klatt egybehangzóan azt jelentették feletteseiknek, hogy a munkásság németellenes, s egyre fokozódik a partizánmozgalom. Klatt a következőket írta: „Miskolcon, ebben a nagy ipari városban... a munkásosztály nagy része felkelt ellenünk ... Mindenütt válságos helyzet, különösen sötét éjszakákon, amikor katonáinkat az ipari környéken ismételten felkelők és orosz rohamosztagok támadják. A város élelmiszerhiányban szenved.” Friessner pedig így írt: „Az iparvárosban 20 000 munkás kelt fel, miközben a harc a kapuk előtt tombol. A miskolci munkások fenyegető magatartást tanúsítanak a katonasággal szemben. Éjjel német katonákra lövöldöznek. Az iparvidéket, nyilvánvalóan, lehetőleg sértetlenül akarják a szovjeteknek kiszolgáltatni.” A november 29-én indított szovjet támadás sikere egyre jobban kibontakozott Miskolctól keletre, délre, sőt északra is. A Vörös Hadsereg csapatai december 3-án bevonultak a felszabadult városba. A vörös csillagos szovjet katonák a szabadsággal együtt a reményt is elhozták Miskolc dolgozóinak. Az igaz, hogy nehéz napok következtek, de már emberhez méltóan éltünk és a kommunista párt vezetésével lépésről lépésre haladtunk előre. Begyógyítottuk a háború okozta sebeket, felépítettük romba döntött házainkat, hidainkat, s az emberek lelkében egy olyan érzés lett úrrá, amelyet úgy hívnak: szabadság, szeretet. A hároméves terv valóra váltása után sikerrel fejeztük be ötéves tervünket. Ennek nyomán új üzemcsarnokok, gépóriások emelkedtek ki a földből, mind az LKM-ben, mind a Diósgyőri Gépgyárban. Óvodák, iskolák, sok-sok lakóház kezdte el hirdetni, s hirdeti ma is, itt most már a munkások és a parasztok az urak, itt most már minden a dolgozó ember érdekében történik. A megemlékezéskor mélységes hálával szólunk a dicső szovjet katonákról, akik elhozták számunkra a szabadságot, s mindazokról a munkásokról, mérnökökről, fiatalokról, öregekről, akik az elmúlt 24 év alatt derekasan kivették részüket a munkából, hozzájárultak a szocializmus alapjainak a lerakásához, városunk, gyáraink, munkáskolóniáink szebb, boldogabb májának, holnapjának megteremtéséhez. A közeljövő legmagasabb lakóháza Nagy érdeklődéssel szemlélték dolgozóink is, azt az építészeti kiállítást, amelyet a Miskolci Tervező Vállalat rendezett a Miskolci Galéria kiállítási helyiségében. Itt mutatták be annak a magas háznak a makettjét is, amelyet a közeljövőben a Győri kapui új lakótelepen építenek fel. A 25 emeletes épületet Nagy Zoltán és Rózsa Sándor (MTV) építészek tervezték. A kis NYOMDOKAIN HALADVA, Jubileumi pártbizottsági ülés az LKM-ben Fekete-fehérbe öltözött nők és férfiak gyülekeztek november 25- én délelőtt az LKM ifjúsági klubjában, hogy megünnepeljék a KMP megalakulásának 50. évfordulóját. A nagyterem feldíszítve várta a vállalat kommunistáit, és a megemlékezésre meghívott vendégeket. A vörös zászlót tartó izmos munkáskezeket ábrázoló óriási plakát mellett két ifjúgárdista állt díszruhában, vörös és nemzetiszínű zászlót tartva, jelképes tisztelgéssel. Az ünnepséget Qirincsik János, a durvahengermű gyárrészleg pártbizottságának titkára nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent 45-ös veteránokat, a kohászat kommunistáit, az elnökségben helyet foglaló elvtársakat, köztük Moldován Gyulát, a városi pártbizottság titkárát, Nemeskéri Jánost, a nagyüzemi pártbizottság titkárát, Árvai Bélát, PTO vezetőjét, Koszti Lajost, a szakszervezeti bizottság elnökét, Zámbó Pál vezérigazgató-helyettest, Káli Lajos igazgatót. A megnyitó után Nemeskéri elvtárs tartott ünnepi beszédet. Az 1918. november 24-én megszületett Kommunisták Magyarországi Pártjával, új típusú marxista—leninista párt jött létre, amely 50 esztendeje vezeti hazánkban a munkásosztály harcát. Ez a párt vezette győzelemre 1919- ben a magyar proletárokat, a szocialista Magyarország megteremtésében. Ez a párt küzdött legkövetkezetesebben a Horthy-évek alatt a demokratikus megújhodásért és függetlenségért, a második világháború alatt pedig a békéért, majd a magyar nép szabadságáért és az ország megmentéséért. A második világháború után, amikor a magyar uralkodó osztályok nemzeti katasztrófába sodorták az országot és népét, ez a párt mutatta meg a kivezető utat a pusztulásból és vezette győzelemre ismét, és most már visszavonhatatlanul a magyar munkásosztályt, az egész magyar dolgozó népet, a szocialista Magyarország megteremtésére. Ez a párt ma társadalmunk vezetője, tudatosan és eredményesen vezeti dolgozóinkat a szebb, boldogabb, emberibb jövő felé, a szocialista társadalom teljes győzelméhez, a gazdasági és társadalmi feltételek megteremtésével, a kommunista jövő felé. Idézte a pártnak 1919. február végén kibocsátott felhívását a munkásokhoz, beszélt a szociáldemokrata párt politikájáról, a Tanácsköztársaság bukásáról, az 1925-ben létrejött Magyarországi Szocialista Munkáspárt legális harcáról, az 1930. szeptember 1-i nagy sztrájkról, a mozgalom mártírjairól. Az imperializmus korszakában csak egyetlen társadalmi erő képes előrevinni a társadalmi fejlődést, és ez a munkásosztály, a nincstelen proletariátus, mert a többit erősebb vagy gyengébb szállal, de köti a magántulajdon — folytatta ünnepi beszédét Nemeskéri elvtárs. — E nincstelen tömegnek lett vezetője a kommunista párt, azoknak az irányítása alatt, akik az orosz hadifogságból már kommunistává nevelődve tértek haza. Sokan közülük részt vettek az októberi forradalom küzdelmeiben is, ötven évvel ezelőtt, ezekből a csoportokból jött létre a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ennek a pártnak az érdekei azonosak a dolgozó nép érdekeivel. Ez a párt mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban olyan sikereket és eredményeket vallhat magáénak, melyeket a történelem során még egyetlen kommunista párt sem ért el ötven esztendő alatt. Éljen és erősödjön a félévszázados jubileumát ünneplő magyar kommunista párt! — fejezte be szavait. A gyár ifjú kommunistái megköszönték az elvtársaknak a szép megemlékezést, majd a veteránoknak és az elnökség tagjainak egy-egy szál rózsát nyújtottak át. E kedves jelenet után kevésbé ünnepélyes, de továbbra is igen megható percek következtek. Nemeskéri és Birincsik elvtárs kiosztotta a gyár legjobb kommunista munkásainak az 50. évforduló alkalmából a végzett jó munkájukért járó ajándékokat. A szép karóra, amit az elvtársak kaptak, kicsit jelkép is. Jelzi az időt, emlékeztet a múltra, az eltelt ötven évre, de gyorsan forgó mutatójával a jövendő perceket, éveket ígéri. Kívánjuk tulajdonosainak és a gyár többi kommunistáinak, hogy az eddigiekhez hasonlóan, de még jobban munkálkodjanak pártunk vezette dolgozó népünk boldogulásán! A pártbizottság ünnepi ülésén Nemeskéri János elvtárs méltatta pártunk félévszázados munkáját. A régi pártmunkások között sok fiatal is helyet foglalt a jubileumi eseményen.