Diósgyőri Munkás, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)

1968-12-03 / 49. szám

A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1968. DECEMBER 3. Befejezte éves tervét a italáévá t­ovábbi 20 ezer tonnát ígérnek terven felül Minden évben ünnepi ese­ménynek számít az az első je­lentés, amikor egy adott üzem arról értesíti a gyár vezetősé­gét, lapunkon keresztül az egész nagy kollektívát, hogy határidő előtt befejezték éves tervüket. November 25-én az LKM dolomitbánya üzeme je­lentkezett ilyen hírrel. Mint közük, 1968. évi tervüket — ami 146 ezer tonna dolomit kitermelése volt —, november 15-én teljesítették. A jubile­umi verseny segítségével el­ért eredmény azonban nem teszi elbizakodottá őket: ígé­reteik szerint az év hátralevő részében 20 ezer tonna jó mi­nőségű dolomittal kívánják terven felül segíteni a gyár üzemeit. 4 ^★★★★^★★★★★★★**4****4*****4Ht***********r**** 4 4**444 4 4 4 44444**44444444■4»*4444 44444 4444444 444444444444444 444444444444444444444444444444444444444444444í4 i444444444 Befejeződött a pártvezetőségek és csúcs­vezetőségek újjáválasztása Sikeres munkát végeztek az alapszervezetek — állapította meg a párt-végrehajtó bizottság Az elmúlt négy hónap egyik legfontosabb pártmunkájáról, a pártszervezetek és csúcsve­zetőségek újjáválasztásáról szóló jelentést vitatott meg november 26-én az LKM párt­végrehajtó bizottsága. A jelen­tés megállapítja, hogy a párt­­szervezetek aktivistái, a gyár kommunistái a felső pártszer­vek irányításával, segítségével sikeresen végezték el a párt életének e fontos munkáját. A megfelelő előkészítő munka, a megválasztott munkafoárottsá­­gok, a gyár kommunistáinak e fontos munkában való rész­vétele, aktív tevékenysége kö­vetkeztében az elmúlt években ennyire nem észlelt, eleven, pártszerű, demokratikus pezsgő élet volt tapasztalható a gyár minden üzemében. Az összefoglaló jelentés hangsúlyozza, hogy a vezető­ségek újjáválasztásának poli­tikai jelentőségét a pártbizott­ság tagjai, az aktívák és a csúcsvezetőségek és a pártszer­vezetek egész tagsága megér­tette. E munka lebecsülésével, vagy ilyen irányú megnyilvá­nulással sehol sem lehetett ta­lálkozni, sőt megállapítható, hogy a gyár kommunistái igen magas politikai érettségről tet­tek tanúbizonyságot, a meg­jelenést, a vitában való rész­vételt, a pártszerű hozzászólá­sokat és a fegyelmezettséget illetően. A munka sikerét jól megala­pozta az is, hogy a taggyűlé­sek előkészítésével megbízott aktívák jól értékelték pártszer­vezeteink kétéves munkáját, a beszámolók reálisan tükröz­ték üzemeink helyzetét, helye­sen mutattak előre további dol­gaink megismertetésében, ami a tagság alaposabb tájékoz­tatásához, ismereteinek bőví­téséhez, tisztábban látásához járult hozzá. A végrehajtó bizottság fel­adatául jelölte meg minden pártszervezetnek a választá­sok során felszínre jött jó ja­vaslatok, tapasztalatok hasz­nosítását. MISKOLC HAJNALA fíl J H december 3-a. Hazánk más területén lakó I­t­a«I polgárainak nem sokat mond ez a dátum. Ill Vf« Annál többet mond nekünk, miskolci, diós­győri dolgozóknak. December 3-a annak az emlékezetes napnak a dátuma, amelyen a felszabadító szovjet had­sereg kiűzte Miskolc területéről az utolsó Hitler-fasisz­­ta megszállót is. Hosszú, elkeseredett harc, sok szovjet hős kiöntött vére tette lehetővé, hogy városunk, amely a fasiszták számára gazdaságilag és stratégiailag fontos objektum volt, felszabaduljon, az ellenség megsemmi­süljön és országunk teljes felszabadulása még jobban meggyorsuljon. Az idősebbek jól emlékeznek erre a napra. 1944 rosszízű, barátságtalan november vége és december eleje nemcsak meteorológiai értelemben hangolta le Miskolc népét. A krónikások csúnya, ködös időről ír­tak, a szél ki-bejárt a város utcáin, s cibálta a fenye­gető, rémisztgető plakátok cafatjait. Mert plakátokkal árasztották el a város utcáit, hogy a nyilas rémuralom végnapjai borzolják az amúgy is elernyedt, félelemtől gúzsba kötött idegeket. Dr. Pünkösti Mihály kormány­­biztos felkoncolással, rettenetes halállal fenyegette meg „a magáról megfeledkezőket”. Egy város fázott, reszke­tett ezekben a napokban. Felrobbantott hidak, kiégett gyárak, járhatatlan utak ijesztgették az embereket. Ár­vák és anyák sikolyától volt hangos a város. A német katonák óriási kárt tettek gazdaságunkban, az emberek lelkében egyaránt. A város, elsősorban a diósgyőri munkások azonban ellenálltak. A német Friessner és Klatt egybehangzóan azt jelentették feletteseiknek, hogy a munkásság né­metellenes, s egyre fokozódik a partizánmozgalom. Klatt a következőket írta: „Miskolcon, ebben a nagy ipari városban... a munkásosztály nagy része felkelt ellenünk ... Mindenütt válságos helyzet, különösen sö­tét éjszakákon, amikor katonáinkat az ipari környéken ismételten felkelők és orosz rohamosztagok támadják. A város élelmiszerhiányban szenved.” Friessner pedig így írt: „Az iparvárosban 20 000 munkás kelt fel, mi­­­­közben a harc a kapuk előtt tombol. A miskolci mun­kások fenyegető magatartást tanúsítanak a katonaság­gal szemben. Éjjel német katonákra lövöldöznek. Az iparvidéket, nyilvánvalóan, lehetőleg sértetlenül akar­ják a szovjeteknek kiszolgáltatni.” A november 29-én indított szovjet támadás sikere egyre jobban kibontakozott Miskolctól keletre, délre, sőt északra is. A Vörös Hadsereg csapatai december 3-án bevonultak a felszabadult városba. A vörös csilla­gos szovjet katonák a szabadsággal együtt a reményt is elhozták Miskolc dolgozóinak. Az igaz, hogy nehéz napok következtek, de már emberhez méltóan éltünk és a kommunista párt vezetésével lépésről lépésre ha­ladtunk előre. Begyógyítottuk a háború okozta sebeket, felépítettük romba döntött házainkat, hidainkat, s az emberek lelkében egy olyan érzés lett úrrá, amelyet úgy hívnak: szabadság, szeretet. A hároméves terv va­lóra váltása után sikerrel fejeztük be ötéves tervünket. Ennek nyomán új üzemcsarnokok, gépóriások emelked­tek ki a földből, mind az LKM-ben, mind a Diósgyőri Gépgyárban. Óvodák, iskolák, sok-sok lakóház kezdte el hirdetni, s hirdeti ma is, itt most már a munkások és a parasztok az urak, itt most már minden a dolgozó­ ember érdekében történik. A megemlékezéskor mélységes hálával szólunk a di­cső szovjet katonákról, akik elhozták számunkra a sza­badságot, s mindazokról a munkásokról, mérnökökről, fiatalokról, öregekről, akik az elmúlt 24 év alatt de­rekasan kivették részüket a munkából, hozzájárultak a szocializmus alapjainak a lerakásához, városunk, gyá­raink, munkáskolóniáink szebb, boldogabb májának, holnapjának megteremtéséhez. A közeljövő legmagasabb lakóháza Nagy érdeklődéssel szemlélték dolgozóink is, azt az épí­tészeti kiállítást, amelyet a Miskolci Tervező Vállalat rendezett a Miskolci Galéria kiállítási helyiségében. Itt mutatták be annak a magas háznak a makettjét is, ame­lyet a közeljövőben a Győri kapui új lakótelepen építe­nek fel. A 25 emeletes épületet Nagy Zoltán és Rózsa Sándor (MTV) építészek tervezték. A k­is­ NYOMDOKAIN HALADVA, Jubileumi pártbizottsági ülés az LKM-ben Fekete-fehérbe öltözött nők és férfiak gyülekez­tek november 25- én délelőtt az LKM ifjúsági klub­jában, hogy meg­ünnepeljék a KMP megalakulásának 50. évfordulóját. A nagyterem feldí­szítve várta a vál­lalat kommunistá­it, és a megemlé­kezésre meghívott vendégeket. A vö­rös zászlót tartó izmos munkáske­zeket ábrázoló óri­ási plakát mellett két ifjúgárdista állt díszruhában, vörös és nemzeti­színű zászlót tart­va, jelképes tisztel­géssel. Az ünnepséget Qirincsik János, a durvahengermű gyárrészleg pártbizottságának titkára nyitotta meg. Köszön­tötte a megjelent 45-ös vete­ránokat, a kohászat kommu­nistáit, az elnökségben helyet foglaló elvtársakat, köztük Moldován Gyulát, a városi pártbizottság titkárát, Nemes­kéri Jánost, a nagyüzemi pártbizottság titkárát, Árvai Bélát, PTO vezetőjét, Koszti Lajost, a szakszervezeti bi­zottság elnökét, Zámbó Pál vezérigazgató-helyettest, Káli Lajos igazgatót. A megnyitó után Nemes­kéri elvtárs tartott ünnepi beszédet.­­ Az 1918. november 24-én megszületett Kommunisták Magyarországi­ Pártjával, új típusú marxista—leninista párt jött létre, amely 50 esz­tendeje vezeti hazánkban a munkásosztály harcát. Ez a párt vezette győzelemre 1919- ben a magyar proletárokat, a szocialista Magyarország meg­teremtésében. Ez a párt küz­dött legkövetkezetesebben a Horthy-évek alatt a demokra­tikus megújhodásért és füg­getlenségért, a második vi­lágháború alatt pedig a béké­ért, majd a magyar nép sza­badságáért és az ország meg­mentéséért. A második világ­háború után, amikor a ma­gyar uralkodó osztályok nem­zeti katasztrófába sodorták az országot és népét, ez a párt mutatta meg a kivezető utat a pusztulásból és vezette győ­zelemre ismét, és most már visszavonhatatlanul a magyar munkásosztályt, az egész ma­gyar dolgozó népet, a szocia­lista Magyarország megte­remtésére. Ez a párt ma tár­sadalmunk vezetője, tudato­san és eredményesen vezeti dolgozóinkat a szebb, boldo­gabb, emberibb jövő felé, a szocialista társadalom teljes győzelméhez, a gazdasági és társadalmi feltételek megte­remtésével, a kommunista jö­vő felé. Idézte a pártnak 1919. feb­ruár végén kibocsátott felhí­vását a munkásokhoz, beszélt a szociáldemokrata párt poli­tikájáról, a Tanácsköztársa­ság bukásáról, az 1925-ben létrejött Magyarországi Szo­cialista Munkáspárt legális harcáról, az 1930. szeptember 1-i nagy sztrájkról, a moz­galom mártírjairól.­­ Az imperializmus kor­szakában csak egyetlen társa­dalmi erő képes előrevinni a társadalmi fejlődést, és ez a munkásosztály, a nincstelen proletariátus, mert a többit erősebb vagy gyengébb szál­lal, de köti a magántulajdon — folytatta ünnepi beszédét Nemeskéri elvtárs. — E nincstelen tömegnek lett ve­zetője a kommunista párt, azoknak az irányítása alatt, akik az orosz hadifogságból már kommunistává nevelőd­ve tértek haza. Sokan közü­lük részt vettek az októberi forradalom küzdelmeiben is­, ötven évvel ezelőtt, ezekből a csoportokból jött létre a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ennek a pártnak az érdekei azonosak a dolgozó nép érdekeivel. Ez a párt mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban olyan sikere­ket és eredményeket vallhat magáénak, melyeket a törté­nelem során még egyetlen kommunista párt sem ért el ötven esztendő alatt. Éljen és erősödjön a félévszázados ju­bileumát ünneplő magyar kommunista párt! — fejezte be szavait. A gyár ifjú kommunistái megköszönték az elvtársak­nak a szép megemlékezést, majd a veteránoknak és az elnökség tagjainak egy-egy szál rózsát nyújtottak át. E kedves jelenet után ke­vésbé ünnepélyes, de tovább­ra is igen megható percek kö­vetkeztek. Nemeskéri és Bi­­rincsik elvtárs kiosztotta a gyár legjobb kommunista munkásainak az 50. évforduló alkalmából a végzett jó mun­kájukért járó ajándékokat. A szép karóra, amit az elvtársak kaptak, kicsit jelkép is. Jelzi az időt, emlékeztet a múltra, az eltelt ötven évre, de gyor­san forgó mutatójával a jö­vendő perceket, éveket ígéri. Kívánjuk tulajdonosainak és a gyár többi kommunistáinak, hogy az eddigiekhez hasonló­an, de még jobban munkál­kodjanak pártunk vezette dolgozó népünk boldogulásán! A pártbizottság ünnepi ülésén Nemeskéri János elvtárs méltatta pártunk félévszázados munkáját. A régi pártmunkások között sok fiatal is helyet foglalt a jubileumi eseményen.

Next