Diósgyőri Munkás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 2. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 2.SZAM­ARA 50 FILLÉR 1999. JANUÁR 14. 5 MEGKEZDŐDÖTT ÜZEMEIMBEN TIlRSAPELMI ÉLETÜNK FONTOS ESEMÉNYE: a szakszervezeti szervek újjáválasztása Az elmúlt év utolsó hónap­jában felélénkült a szervezeti élet szakszervezeti szerveink­nél. Mint ismeretes — a SZOT elnökségének 1968. július 29-i állásfoglalása alapján — 1969. január 2. és március 31. között újjá kell választani a szak­­szervezeti szerveket. A vasas­szakszervezet idevonatkozó határozata részletesebben rög­zítette a feladatokat, a válasz­tások célkitűzéseit, elveit, a szervek választásának időpont­jait, s az egyes szervek lét­számával kapcsolatos irányszá­mokat. A Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár szak­­szervezeti bizottságai e hatá­rozatnak megfelelően készítet­ték el intézkedési terveiket. E fontos munka első lépéseként decemberben mindenütt meg­tartották azokat a taggyűlése­ket, ahol a vezetőség beszámolt a tag­ságnak a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről, a végzett gazdasági munkáról, s egyéb reszorttevékenysé­gekről. Itt került sor a je­lölő bizottságok megválasz­tására. A tapasztalatok szerint a tagság a jelölő bizottságokba olyan szervezett dolgozókat ja­vasolt, akik felelősségük tuda­tában tesznek javaslatokat a megválasztandó tisztségvise­lőkre. Mindenütt előtérbe ke­rültek a törzsgárdatagok, a szocialista brigádok tagjai, azok a dolgozók, akik hosszú évek óta lelkiismeretesen, be­csületesen végezték munkáju­kat, nem sajnálták idejüket, ha a közösségről, mások ügyei­nek intézéséről, érdekképvise­letéről volt szó. Ezeket az igényeket máris erősebben tapasztaljuk, hiszen a bizalmiak választásával élénkebbb, pezsgőbb lett a szakszervezeti munkát értékelő vita is. Az egyes bizalmiak megválasztása, vagy újjává­ Ebben a hónapban mintegy 1500 bizalmit választ meg a tagság az LKM-ben és a D­GÉP-ben lasztása üzemeinkben alkalmat adott arra is, hogy a dolgozó­kat foglalkoztató kérdések elő­térbe kerüljenek. A nagyobb aktivitás azt is igazolja, hogy alapszervezeteink többsége az elmúlt évben nem végzett rossz munkát, sőt sok olyan fontos kérdést oldottak meg, mint a kollektív szerződés megkötése, a munkaidő-csök­kentés előkészítése és beve­zetése, az egyes gyáregysé­gen, üzemen belüli hatéko­nyabb munkamegosztás, a nagyobb felelősséggel páro­suló önállóság. A beszélgetések és az értékelő vita során az a tudatosság is egyre jobban kicsendül, hogy mindezeknek végrehajtásáért nemcsak az irányító szervek, hanem az üzemi dolgozók is felelősek. Dolgozóink nagy ré­sze pedig különböző tisztséget tölt be, s mivel nagyobb lett a betekintési lehetőség az üzem dolgaiba, a tagság is szélesebb körű tájékoztatást vár tőlük. Az elmúlt évben kialakult új helyzettel azonban még nem éltek mindenütt tisztség­­viselőink. Többször hallottunk eseteket mind a kohászatban, mind a gépgyárban, amikor a megnövekedett jogok ellenére sem szóltak bele kellően az üzem vezetésébe, nem érvé­nyesítették megfelelően befo­lyásukat, holott a dolgozók legszélesebb rétegeit képvise­lik. Ezek a gondolatok a követ­kező hetekben, hónapokban jobban felszínre kerülnek, alaposabban értékeli a tagság: hol használtuk ki a lehetősége­ket, hol van tennivaló. Ott végeznek igazi jó munkát, ahol a választási munka szo­ros egységet képez az üzemi feladatok megoldásával. Mindkét nagyüzemünk tiszt­ségviselőinek többsége be­csületes, jó munkát igyeke­zett végezni az elmúlt idő­szakban. Mégis jogos igény a tagság részéről, hogy olyan szakszervezeti tagokat kell választani a vezető szervek­be, akik megbízhatóak és a szocializmus, a dolgozók ügye iránt felelősséget érez­nek. E kezdeti tapasztalatok széles körű egyetértéssel találkoznak üzemeinkben. Ha ilyen mérce alapján választják újjá a két nagy gyár mintegy 1500 bizal­miját, további félezer tisztség­­viselőjét, akkor szakszervezeti testületeink még alkalmasab­bak lesznek dolgozóink napi és távlati érdekeinek képvise­letére. Sz. M. iiMwiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiwttimiiMiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiHirfiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMii Bár egyre közeledik az új elektroacélmű felépítésének, részleges üzembe helyezésének ideje, a „régi elektróban” az új év első napjaiban is sikeres munkát végeztek. Finnországtól — Diósgyőrbe A jól sikerült üzleti tárgyalások révén a finnországi Tamperéből rövidesen megérke­zik az a két, 30 tonnás portáltargonca, amit a Valmet-cégtől vá­­rolt az I' " Ké­pünk a targoncaóriást ábrázolja. (Cikkünk a harmad oldalon. Életkörülményeink további javításáért 44 órás munkahét és új munkarend a gépgyárban 1969. január 1-től a Diós­győri Gépgyár számos üze­mében is bevezették a rövidí­tett, 44 órás munkahetet. Ez­zel egyidőben az egész válla­lat területén életbe lépett az új munkarend. A két ese­mény nem függvénye egy­másnak, de szorosan kapcso­lódik. Életbeléptetésüket gon­dos előkészítő munka, vita előzte meg. Kovai Pál szo­ciális igazgatótól először a két fontos rendelkezés életbe lépésének előzményeiről ér­deklődtünk.­ ­• Amikor ismertté vált, hogy a IX. kongresszus ha­tározata értelmében 1970-ben országosan is be kell vezetni a 44 órás munkahetet, mi is nagy készülődéshez kezdtünk — mondja az igazgató. — Már a kezdeti időszakban nyilván­valóvá vált, hogy dolgozóink elsősorban politikai esemény­ként fogták fel a határoza­tot, s csak másodsorban szo­ciális kérdésként. Hiszen­ a ha­tározat bizonyítéka volt annak a harcnak és erőfeszítésnek, amelyet a párt­ 1957 óta követ­kezetesen megvalósít a dolgo­zók életkörülményeinek meg­javításáért. Igaz, kezdetben so­kan fenntartással és féltéssel néztek a jövő elé, elsősorban azért, mert vállalatunknál az új gazdasági mechanizmus első évében vetődött fel a csökken­tett munkaidő bevezetése. Mint ismeretes, a vállalatvezetés, a párt­, a szakszervezet 1968 jú­liusában döntött úgy, hogy a felsőbb szerveknél 1968. októ­ber 1-től kérvényezik a 44 órás munkahét bevezetésének engedélyezését. — Nem volt ez elhamarko­dott lépés? Hiszen most már tudott, hogy a felsőbb szer­vek az engedélyt csak 1969. január 1-től adták meg. — Nyugodtan mondhatom, megfontoltan, felelősségünk teljes tudatában cselekedtünk. Alapos előkészítő munkát és sokirányú felmérést végeztünk. Többek között például, mint egyik legfontosabbat, a munka­idő-csökkentés hatását a vál­lalati nyereségre. Úgy akartuk és akarjuk megoldani az átté­rést, hogy a keres­etekben és a nyereségben ne következzen be csökkenés, sőt ha lehet, előbbre lépünk.­ Gondosan fel­mértük a munkaidő csökken­tése miatt kieső munkaidő­alap pótlásának lehetőségét. Elvégeztük a különféle terme­lékenységi, pénzügyi stb. mu­tatók alakulásának összeveté­sét. S végül ütemtervet készí­tettünk az áttérés bevezetésé­nek konkrét végrehajtásához. Ennek­ lényege, hogy január 1-től a fizikai munkát végzők­nél lép életbe a rendelet, a többi helyen, a kiszolgáló üze­meknél pedig fokozatosan té­rünk át a 44 órás munkahétre. 1969. március 1-től néhány kis jelentőségű munkaterület ki­vételével a vállalat teljes te­rületén bevezetjük a rövidí­tett munkahetet. — A 44 órás munkahét be­vezetése vagy legalábbis részleges bevezetése időben egybeesett az új munkarend életbelépésével. Hogyan fo­gadták ezt a dolgozók? — A 44 órás munkahétre való áttérés mintegy lökést adott az új, munkarend beve­zetésének lehetőségéhez is. A társadalmi szervek, elsősorban a párt felvilágosító munkája tette lehetővé, hogy a munka­idő-csökkentést összeköthettük az új munkarend kialakításá­val. Dolgozóink és vezetőink egyaránt megértették, hogy amikor egy ilyen nagy kedvez­ményt kapunk, mint a rövidí­tett munkahét, ezt megfelelő munkafegyelemmel kell ellen­súlyozni. Mi bíztunk és bízunk dolgozóinkban. Számítottunk és számítunk fegyelmezettsé­gükre és ez tette lehetővé, hogy megszüntessük a blokko­lást, s eltöröljük a menetjegye­ket. Az új munkarend így nemcsak szigorító intézkedése­ket hozott, hanem egyben ma­gasfokú, erkölcsi megbecsülést ad dolgozóinknak. Politikai nyelven úgy fejezném ki ma­gam, hogy ez megteremti az (Folytatás a 3. oldalon.) . Kova­ Pál szoc­­i­s igazgató nyilatkozata lapunknak Megnyílt a vasas képzőművészek közös kiállítása Már hónapokkal ezelőtt élénk készülődés jellemezte képzőművészeink munkáját, hogy megfelelően vegyenek részt azon a nagyobb szabású kiállításon, amelyet Miskolcon terveztek megrendezni 1969- ben. E kiállítás különlegessége, hogy nemcsak diósgyőriek vesznek rajta részt, hanem bu­dapestiek is. Az elgondolás he­lyesnek bizonyult, mivel meg­rendezésére sor kerülhetett. Hétfőn ugyanis nagy érdeklő­dés mellett nyitották meg az SZMT kiállítási csarnokában a munka vörös zászló érdem­rendjével kitüntetetet Vasas Központi Művészegyüttes kép­zőművész körének és a kiváló együttes címmel kitüntetett Diósgyőri Vasas Művészegyüt­tes képzőművész körének kö­zös kiállítását. Képzőművészeink e találko­zója bizonyára sok érdeklődőt vonz majd Miskolc belvárosá­ba. A kiállítás megtekinthető január 24-ig naponta 9 és 21 óra között. CVÁRI TELEX Kevesen tudják, h­ogy az ország egy főre eső nyersacél termelésében Magyarország megelőzi a környező országok közül Bulgáriát, Romániát, Jugoszláviát és a Német De­mokratikus Köztársaságot is. A magyar nyersacélterme­lésnek pedig a Lenin Kohá­szati Művek egynegyedét adja. A múlt év decemberében a Lenin Kohászati Művek közle­kedési gyáregysége az utolsó gőzdarut is kivonta a forga­lomból. Helyettük keletnémet gyártmányú nagyteljesítményű Diesel-elektrodarukat használ­nak. A negyedik negyedévben az LKM húzó-hőkezelő üzeme teljes selejtmentességgel ter­melt. De az egész évet alapul véve is mindössze 2 tonna húzott anyag vált selejtessé. A belső anyagmozgatás die­­selesítése keretében az elmúlt évben 1 darab 600 LE Diesel­mozdonyt szállított a Ganz- MÁVAG az LKM-be. Az anyagmozgatás további megja­vítása érdekében pedig az első negyedévben újabb 9 darab erőgép érkezését várják. A nemesacél- és a nagy­ kovácsműhelyben az ország kovácsolt acél termékeinek 53 százalékát állítják elő. Az LKM munkájáról, életé­ről és termelési sikereiről­­ az el­múlt évben 83 féle saját, illet­ve hírközlő szerv adott tájékoz­tatást. összesen mintegy 1830 kisebb, nagyobb cikk, fénykép és riport foglalkozott a vállalat redményes évéről.

Next