Diósgyőri Munkás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-30 / 26. szám
jtináns 30. DIÓSGYŐR NfütflCÄS AZ ÉLÜZEM CÍM BIRTOKÁBAN Fel tudnak nőni a feladatokhoz Juhász János érmelési felügyelő I.: — Köztudott, hogy 1970. január elsejével a bánya-gyáregységet egyesítették az alapanyaggyáregységgel. Az eltelt fél év alatt az alapanyag-gyáregység vezetősége előtt — éppen az egyesítés miatt — óriási feladatok álltak, amelyeket azonban megoldottak éppen azért, mert az alapanyag-gyáregység vezetősége a korábbi, szorgalommal és szaktudással intézi az ügyeket.Úgy is mondhatnám, a megduzzadt tennivalókkal megbirkóztak. Véleményem a gyáregység munkájáról pozitív. A munka megsokszorozódott — ismeri el az alapanyag-gyáregység vezetője, Klekner László —, amikor egy hosszas, de igen fontos tárgyalás után helyet foglalunk irodájában. A beszélgetés fő témája természetesen a gyáregység munkája, amely az elmúlt nyolc év alatt nagyon sokrétű lett, és a forinttermelésük, az első évekhez viszonyítva, 130 százalékkal növekedett. De tartsunk sorrendet: az alapanyag-gyáregység — ahogy már írtuk — nyolc éve átesett, és a cél az volt, hogy a Lenin Kohászati Művek fórrummérlegét egyensúlyba hozza. Vagyis a kijövő salakot feldolgozni és a benne levő vasat megmenteni. Azokban a kezdeti időkben, az é&S forintterve a gyáregységnek 170—18 millió forint volt és a vállalati előrelátás nem csalódott, a gyáregység hűen végezte és végzi feladatát. Napi 8 ezer tonna anyagmozgatás Az alcímben semmi hiba, a gyáregység dolgozói ma már napi 8 ezer tonna anyagot mozgatnak meg. Ez a roppant mennyiség hat üzemre oszlik: a salakfeldolgozó, a dolomit- és mészkőbánya, a Nádasrét, törő és gépi rakodó. Szerény számítások szerint ez a hat üzem, 25—30 km-nyi távolságot jelent, úgy hogy elég nehéz feladat, már a területi nagyság miatt is, szinkronban tartani az egységeket. Ami a ma feladatait képezi a gyáregységnek, azok sokrétűek: a martin hulladékanyaggal való ellátása, a nagyolvasztó érc- és kokszellátása, valamint a hengerdének a kívülről jövő öntecsek lerendezése. Ha részletezni akarjuk mindezeket, akkor ismét a számokon keresztül próbáljuk, így a martin részére naponta 800 darab teknőt kell megrakni hulladékanyaggal. Májusban például naponta 870 tonna anyagot biztosítottak a martin és az elektroacélművek részére. A nagyolvasztó és a BÉM számára nagy mennyiségű mészkövet kell biztosítaniuk és jelentős számú salaktálat, gyáron belül. Nagy mennyiségű az^Jakkoigény Klekner László elmondotta: a hazánkra zúdult árvíz, illetve a károk, a rombolások jelentős feladatokat rónak az alapanyag-gyáregységre. A kohászat vállalatvezetősége, megértve a segítség szükségességét, jelentős mennyiségű salakot juttat az árvíz sújtotta vidékekre. Az illetékes szervekkel történt megbeszélések szerint útépítési célokra 80 ezer tonna salakkövet szállít ez a gyáregység, ugyanakkor több ezer tonna habsalakot a debreceni és bodrogkeresztúri házgyáraknak, ahonnan a panelek jelentős részét, most az árvízsújtotta vidékek kapják. Ugyanebből az okból a Hejőcsabai Cementmű is több granulált salakot vár. Ezen a téren vannak még zökkenők, bár a gyáregység vezetősége a lehetőségekhez mérten mindent elkövet, hogy ez a mutatójuk is teljesítve legyen. A hazai igényeken kívül külföldre is exportálnak salakot, természetesen ezt a kötelezettségét is teljesítenie kell a gyáregységnek. Egy hegy eltűnik... Salakhegyről van szó, amely a most épülő finomhengermű helyén állt. Kevesen tudják, hogy ezt a salakhegyet az alapanyag-gyáregység dolgozói tüntették el, folyamatosan, öt éven keresztül. Számokban kifejezve annyit jelent, hogy mintegy 300 ezer köbméter salakot hordtak el, illetve dolgoztak fel, s ebből az óriási mennyiségből 30 ezer tonna hulladékvasat szedtek össze. A hulladékvas árából az új hengermű alapozási költsége megtérült. Hadd tegyük mindjárt hozzá: az új húzóhőkezelő és az új csiszolóüzem alapozási munkáit is az alapanyag-gyáregység dolgozói végezték. Ha már a különféle munkák felsorolásánál tartunk, meg kell említeni, hogy a nagyolvasztótól és az acélműtől naponta 2 ezer torma salakot kapnak, amit nap, mint nap el kell szállítani. Ehhez a mennyiséghez 24 óránként 100 vasúti kocsira van szükség, s ahogy Klekner László mondja: „A közlekedési gyáregység kollektívája, különösen Sarlai Jenő gyáregységvezető, nagy segítséget ad számunkra, gyáregységeink között jó a kooperáció, mindezeken túl a személyi kapcsolatok is barátiak.” Gond a létszámhiány! Nem véletlen, hogy az alapanyag-gyáregységben is elsődleges gond a létszámhiány. Persze oka van itt, a műhelytető az ég, s az időjárás viszontagsága miatt nem szívesen vállalnak munkát azok, akiknek lehetőségük van könnyebb munkaterületen is elhelyezkedni. Mindezek ellenére a létszámfluktuáció nem olyan túl nagy, ami annak köszönhető, hogy a dolgozók 75 százaléka törzsgárdatag, s ez a 75 százalék szocialista brigádtag! A nváregység-vezető a kollektíváról azt mondja: — Törzsgárdánkra mindenkor számíthatunk, éppen ezért, a törvényadta lehetőségeken belül megkapják az anyagi és erkölcsi elismerést. Azt mondhatom: gyáregységünk kollektívája jól dolgozik, kiegyensúlyozott munkát végez, fel tudnak nőni a feladatokhoz. Igaz, a két gyáregység egyesülése után akadtak némi problémák, de az elmúlt fél év alatt jelentős eredményeket értünk el embernevelés terén a dolomit- és mészkőbányában, ahol igen szorgalmas emberek dolgoznak. Harmadszor is élüzem ? A gyáregység az 1968. évi jó munkája jutalmaként először nyerte el az élüzem oklevelet. 1969-ben szintén nagyszerűen dolgoztak, ezért ez év áprilisában kapták meg a jutalmat, szintén élüzem címet, zászlóval. Eddig háromszor nyerték el a szocialista gyáregység kitüntető címet is, s ezek az oklevelek minden kommentárnál ékesebben beszélnek. Bizonyítják, valóban kiegyensúlyozott, jó munkát végez a kollektíva, továbbá, hogy a tervszerű, jól átgondolt műszaki vezetés nem pillanatnyi munkasiker, hanem hosszútávú, tartós fejlődés, megtorpanások nélkül. A szép sikerek dacára a gyáregység vezetősége nem elbizakodott, s ezt legjobban Klekner László szavai bizonyítják. „Mi érezzük, hogy alá kell vetni magunkat a három gyáregység igényeinek, a martin, nagyolvasztó, a hengerdének, s hogy nem ők vannak miértünk, hanem éppen fordítva: mi vagyunk őértük.” Az alapanyag-gyáregység kollektívája az 1970-es év hármas jubileuma tiszteletére szintén megtette felajánlását, amelyek teljesítése folyamatban van, úgyszintén azoknak a felajánlásoknak a teljesítése, amelyet a X. pártkongresszus tiszteletére tettek. Ebben az évben is megpályázták az élüzem címet, s a jelek azt mutatják, a cím harmadszori elnyerése sikerülni fog. A gyáregység a vállalatvezetés bizalmát élvezi, és ez a bizalom pontos, gyors és mindenkori tervteljesítésre kötelezi ezt a kollektívát. Holdi János * A dolomitbánya dolgozóiról mindig elismeréssel írhattunk, mert tervüket évről évre túlteljesítik. 1970-ben is eleget tettek eddigi esedékes kötelezettségüknek, május havi tervüket például 106,5 százalékra teljesítették. A tervek mindenkori teljesítéséből nagyszerűen kiveszi részét Hevesi István robbantómester szocialista brigádja is, amelynek egyik tagja a munka közben látható Fodor József is. Fotó: Irmai. Még a logarlécet is megszerették Egy brigád a süllyesztékes kovácsüzemből Régóta vesz már részt a szocialista brigádmozgalomban a gépgyár süllyesztékes kovácsüzemének Malinovszkij brigádja. Együttlétük alatt számos elismerést, megbecsülést szereztek önmaguknak, hogy csak a leglényegesebbet említsük: az arany jelvényen kívül megszerezték már a szocialista brigádmozgalom valamennyi kitüntetését. A négytagú brigád — Tóth András brigádvezető, Zakar János fogós, Zilahi Sándor kalapácsvezető és Barna Barnabás segítő — a fagypont alatti hidegben és a kánikulai melegben is helytáll kalapácsa mellett. Munkájuk sokszor emberfeletti erőfeszítést kíván, de az izzó vasdarabok akaratuknak engedelmeskednek. Az egy-, kétágú nyomtávkarok, a tengelycsuklók, a kapcsolóvillák, a szabadkézi kovácsolások a minőségi követelményeknek megfelelően kerül ki a kezük alól. A kovácsüzem termeléséből döntően kiveszik a részüket és munkájukra jellemző, hogy selejtmentesen dolgoznak. Első negyedéves vállalásuk 102 százalék volt, de tudatos és önzetlen munkájuk révén a havi átlagok 104—107 százalék között váltakozott. E teljesítménnyel a kovácsüzem első, élenjáró brigádja lett a Malinovszkij brigád, összetételében fiatal a brigád és így a gazdasági munkában mutatott aktivitásuk érthető. Nemegyszer a napi nyolcórai munka után maradnak bent túlórázni — ha az üzem érdeke úgy kívánja, és önzetlen példamutatásukkal lelkesítően hatnak a többi brigádokra. Munkájukat az egység és az üzemvezetőség is kellően értékeli, hiszen többször is részesítették őket erkölcsianyagi elismerésben. Legutóbb éppen a vállalati élüzem cím elnyerésekor. A kép korántsem volna teljes, ha nem szólnánk társadalmi kötelezettségükről is. Hazánk felszabadulásának 25. jubileumi évfordulóján, a Lenin-centenárium tiszteletére felvették a Malinovszkij nevet és így az MSZBT brigádok sorába léptek. Aktívan vesznek részt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság különböző rendezvényein, levelezés útján keresnek kapcsolatot szovjet gyárak, üzemek dolgozóival, és a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának munkatársait is segítségül hívták munkájuk patronálásához. Rendszeres és aktív részfzvevői voltak az 1969—70-es évi pártoktatásnak és a másik kovácsüzemi MSZBT brigáddal — a Gagarinnal — közösen részt vettek az üzemi szakmai oktatáson is. Mint Pusztaszeri György, a szakmai oktatás vezetője elmondotta, nagyon aktívan és lelkesen kapcsolódott be az elméleti képzésbe a Malinovszkij brigád minden tagja. Megismerkedtek az anyag belső szerkezetével és a logarléc használatával, amellyel — ha nincs közelben technikus — már fejben is elvégezhetik a szükséges számításokat. A brigád egyik patronálója, Rózsa János mondja róluk: — Nemcsak a munkában, de a magánéletben, az üzemen kívül is érződik rajtuk hogy összetartozó, összeszokott kollektíva. Közös családi rendezvényeket, színház- és mozilátogatásokat gyakran szerveznek a baráti kapcsolat, a munkatársi szellem jobb elmélyítésére. Együtt a brigád. Segítik a fiatalokat még műszaki gárdája és dolgozói mindent elkövettek. Több új, szocialista brigádot alakítottak — főleg fiatalokból, akik az idősebbek patromálását élvezik, így könnyebben küzdik le a nehézségeket. Az újonnan alakult Tálas László 8 tagú szocialista brigádja például azon túlmenően, hogy a tervüket 105 százalékra, selejtjüket a minimálisra csökkentették, különös gondot fordítanak a gyengébb szaktudással rendelkezők nevelésére. A munkadarabok csereszavatosak, amit a gyengébbeknek nehéz elkészíteni segítség nélkül. Ezért gyakorlati bemutatókat is tartanak. A gépeket, készülékeket és szerszámokat, szocialista emberhez méltóan, gazdaságosan kihasználják. Ez a cselekedetük szoros összhangban van az egység irányvonalával, és biztos alapja annak, hogy az újonnan felszabadult fiatalok jól érezzék magukat. Remélik, hogy a munkahelyeiket a fiatalok a második otthonuknak fogják tekinteni. Követendő példa ez a többi gyáregység fiataljai előtt. (Tudósítónktól.) Mint ismertes, az E-gyáregység vette át a targoncák sorozatgyártását a H-egységtől. A kezdeti nehézség elkerülése érdekében az egy- HETI FIGYELŐ Nemzetközi konferencia Csaknem száz külföldi — angol, csehszlovák, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, NSZK-beli és svájci —, valamint több mint 300 hazai szakember jelenlétében Budapesten, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének székházában a Gépipari Tudományos Egyesület Marketing ’70. címmel konferenciát tartott. A háromnapos előadássorozatot az elmúlt hét végén kerekasztalmegbeszélés követte. A tanácskozás témája a termelőeszközökkel kapcsolatos — tehát gépipari — marketing tevékenység legjobb módszereinek keresése volt. A megnyitó beszédet Kiss Ernő, kohó- és gépipari miniszterhelyettes tartotta. A tanácskozás első három napján 20 magyar és tíz külföldi előadás hangzott el, a kerekasztal-megbeszélést pedig hat magyar és egy külföldi előadás alapozta meg*