Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-23 / 8. szám

1971. február 23. DIÓSGYŐRI MUNKÁS 3 OT Hozzászólások a DIGÉP küldöttértekezletén Előző lapszámunkban már is­mertettük a gépgyár választó­­küldöttértekezletére kiadott be­számolót. Ehhez kapcsolódik a küldöttértekezleten elhangzott szóbeli kiegészítő, melyet Var­ga Barnabás, a szakszervezeti bizottság titkára terjesztett elő. — Szakszervezeti tevékeny­ségünk új tartalmat kapott a gazdaságirányítás új rendsze­re bevezetésével. Vállalatunk gazdasági fejlődése is ki­egyensúlyozottabb lett. A politikai és gazdasági veze­tés és az egész gyár kollek­tívájának akarati és cselek­vési egysége eredményesen alakította a vállalati gazdál­kodást. Ezeknek az elmúlt éveknek tapasztalatai alapján kell kidolgozni a vállalat negyedik ötéves tervét. Szak­­szervezeti bizottságunk el­múlt négy évi munkájáról, vagyis az 1967. márciusában tartott választott küldöttérte­kezleten kitűzött feladatok végrehajtásáról az előterjesz­tett beszámoló számot ad, mégis kiemelnék néhány gon­dolatot, melyet az csak­ át­fogóan érint. — Először a mostani vá­lasztásokról, melynek során teljes mértékig érvényesült a szakszervezeti demokrácia. Tagságunk felelősségteljes ér­tékeléssel, teljes aktivitással vett ezen részt. Emelkedett a szakszervezeti tisztségvi­selők között a nők száma, a bizalmiaknak 28 százalékát teszik ki, 63 százalékuk mun­kás és 18 százalék 30 éven aluli. Az aktivitást 980 hoz­zászólás bizonyítja. A jelölő­­bizottság jó munkát végzett, 456 javaslatát csupán 17 eset­ben nem szavazták meg. A gazdasági szervezésben be­következett változások alap­ján választott bizottságaink száma egy üzemi szakszerve­zeti bizottsággal, öt műhely- és osztálybizottság létreho­zásával növekedett. A párt­tagok aránya 67 százalék. Az önállóság növelésére ezúttal hat üzemi szakszervezeti bi­zottság területén társadalom­­biztosítási tanácsot is vá­lasztottunk. Az újonnan megválasztott szakszervezeti tisztségviselők elsőrendű fel­adata a mintegy háromhóna­pos választások során el­hangzott javaslatok értéke­lése s azok megvalósítása.­­ Munkánkban a gazdasá­gi erőforrások növelése, dol­gozóink érdekeinek védelme, az élet- és munkakörülmé­nyeik javítása, a szocialista együttélés érvényre j­u­tása ke­rült előtérbe. Nagy gondot fordítottunk a szocialista bri­gádmozgalom, a munkaver­seny szervezésére, irányítá­sára, ezzel elősegítve a vál­lalati feladatok teljesítését. Eredményről számolhatunk be az üzemi demokrácia, a politikai képzés, a kulturális program megvalósításában, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javulásában, az ifjúság és a nők nagyobb bevonásában a szakszervezeti munkába. Új tartalmat ka­pott érdekvédelmi munkánk is, melynek célja, a vállalat gazdasági munkájának segí­tése. — Az előterjesztett beszá­moló és a kiadott határozati javaslat tartalmazza azokat a feladatokat, melyeket az elkövetkezendő negyedik öt­éves tervben a szakszerve­zetnek meg kell valósítania. Kérem megvitatásukat, és azt, hogy javaslataikkal egé­szítsék ki az üzemi, gyár­egységi tapasztalatok alapján, megbízóik, a gyár szervezett dolgozóinak nevében. Ezután Kovács Zoltán ve­zérigazgató-helyettes, terme­lési igazgató, a küldöttérte­kezlet levezető elnöke hozzá­szólásra kérte fel a jelenle­vőket. A kiadott beszámoló, a szó­beli kiegészítő és a határoza­ti javaslat első hozzászólója Székely József volt, a MEF küldötte. Először az elmúlt négy évben kialakult jó, dif­ferenciált munkamegosztás­ról beszélt az üzemi és a vállalati stb között. A tag­ság és a vezetők jó kap­csolatát pedig a megjavult információs munka tette szorosabbá. Fontos eredmény­ként emelte ki a szakmai és politikai tanfolyamok sike­rét, a dolgozók aktív részvé­telét azokon. Végezetül meg­állapította, hogy az elmúlt időszak középpontjában a négy évvel ezelőtti küldött­­értekezleten kitűzött célok megvalósítása állt. A TMK dolgozói nevében Krasznai Imre lakatos szólalt fel. A küldöttértekezlet min­den részvevőjének nagy he­lyeslésével találkozott az a véleménye, hogy a kisebb te­rületek, az üzemek, a gyár­egységek különböző gyűlésein legyenek azok akár szakszer­vezeti, vagy más jellegűek, mindig a helyi problémákról beszéljenek, az adott terület konkrét feladatait, eredmé­nyeit, gondjait tárgyalják meg, mert vállalati szintű megbeszéléseknek, a dönté­seknek az az alapja, hogy tisztázottak legyenek a rész­területek adottságai. A kollektivitás erejével A kollektivitás erejét hang­súlyozta Tóth Pál, az E- gyáregység géplakatosa hoz­zászólásában. Ennek tulajdo­nította a gyár eddigi ered­ményeit, s ennek további szilárdításában látja azt az erőt, mely képessé teszi a gyár dolgozóit arra, hogy a következő időszak jóval na­gyobb feladatait is megold­ják. Javaslatot tett még a brigádmozgalom értékelésé­nek módszerére, és kérte a vasszerkezeti üzem dolgozói­nak nevében a zsúfoltság megszüntetését, s ezzel a hegesztők balesetveszélyes munkakörülményeinek. Magyar János, az Sz-gyár­­egység dolgozói nevében egyetértését fejezte ki a be­számolóval és a határozati javaslattal. Az üdülési le­hetőségekről beszélt, arról, hogy a beutalókat többnyi­re csak nyári szezonban igénylik. Javasolta, hogy az egy- és kéthetes üdülések he­lyett, vezessék be a tíznapos rendszert. A szakszervezeti bizottság húszéves munkavédelmi te­vékenységéről beszélt Ju­hász László, a szociális igaz­gatóság küldötte, a gyár bal­eseti statisztikája szerinti­­ legexponáltabb területről, az anyagmozgatásról. Felhívta a figyelmet az utóbbi évek egyre gyakoribb megbetege­désére, az idegkimerültség­re. Ez utóbbi témával Bollo­­bás Józsefné, a tervosztály küldötte is foglalkozott. El­mondta, hogy a gyárban csaknem ezer foglalkozási ártalomnak kitett dolgozó van, és felhívta a figyelmet a táppénzesek területi hova­tartozás szerinti megoszlásá­ra. Arra, hogy a 20 százalék vidékiből tevődik ki a beteg­­állomány 52 százaléka. En­nek okára keresett választ, s a felvetődő szabálytalan­ságok megakadályozását kér­te a vállalatvezetéstől. Merészebb feladatokat A bérekkel, a fluktuáció­val, a túlórafelhasználással foglalkozott Gulyás István esztergályos, az A-gyáregy­­ség küldötte. Hozzászólásá­ban az egység szocialista brigádjainak kérését tolmá­csolta: a műszaki vezetők merjenek sokkal nagyobb, merészebb feladatokat is ad­ni a szocialista brigádoknak. Támaszkodjanak jobban a feladatok kitűzésénél azok véleményére, s a megoldás­nál erejükre, lelkesedésükre. A gyár KISZ-fiataljainak nevében köszöntötte a kül­döttértekezlet minden rész­vevőjét Benczkó Béla, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára.­­ Ismertette az elmúlt négy év sikeres ifjúsági ak­cióit, s a kevésbé látványos KISZ mozgalmi munkát. Bár ezt az időszakot úgy foglalta össze, „a fiatalok lelkesednek az igaz ügyért,” de sok még a hiányosság. Javítani kell a munkahelyi foglalkozáson, mely nemcsak azt jelenti, hogy az idősebb dolgozók szakmai tanácsokat adjanak a fiataloknak, hanem azt is, általános nevelő feladatot kell ellátniuk, segíteni ab­ban, hogy a jó munkahelyi légkör szoros kötelékkel tartsa meg a fiatalokat a munkahelyeiken. Felszínes­nek mondotta a kapcsolatot a fiatalok oktatását végzők­kel is. Az Sz-gyáregység vezetője, Perjési József beszámolt ter­melési sikereikről, de hang­súlyozta, hogy a szocialista brigádmozgalomban elért számszerű és minőségi javu­lás ellenére, még sokat kell tenni a jövőben a szocialista gondolkodási mód, a kultu­ráltabb élet megvalósításá­ért. Az újításokkal kapcsolatos problémákról beszélt többek között Nyikos Zoltán, a K- gyáregység küldötte. Tudjuk, csökkent — főleg a fizikai dolgozók részvétele az újítá­si mozgalomban, s a gyár­egység dolgozói nevében ezt annak tulajdonította, hogy túladminisztrálták az újítás beadását, nehézkes, lassú az elbírálás, s azok elfogadása után is igen sokszor kell hosszú ideig várni a hasz­nosnak minősített újítások bevezetésére. Vállalták a népszerűtlent is A következő hozzászóló Mónus Antal, a nagyüzemi pártbizottság titkára volt. Az elmúlt négy évben kifejtett szakszervezeti munka sikerét a következőképpen foglalta össze: éltek a megnövekedett önállósággal, érvényesítették a párt politikáját, segítették a vállalat termelési felada­tait, a dolgozók érdekvédel­mét képviselték, s minden feladataiért a szocialista de­mokratizmus szem előtt tar­tásával oldották meg. Külön értékelte a munkavédelmi, a nőbizottság és a többi szerv munkáját is. Hozzászólásá­ban több időt szentelt a fo­gyatékosságok ismertetésére. Elmondta, az újjáválasztott vezetőségnek az egyik leg­főbb feladata az legyen, hogy szervezettebbé, minő­ségileg jobbá tegye a moz­galmi munkát, kerüljék a formalizmust, a felületessé­get. Hozzák egyensúlyba a jogokat és a kötelességeket mert az utóbbi időszakban túlzottan nagy hangsúly esett a jogokra. Vállalják a nép­szerűtlen feladatokat is, in­tézkedjenek a munkafegyel­met sértőkkel szemben, se­gítsenek a meglevő tartalé­kok feltárásában, felhaszná­lásában a gazdaságosabb ter­melés érdekében. Jó példa­ként állította a szocialista brigádok elé az MSZBT bri­gádokat, akik a termelési feladatokat, a szakszervezeti munkát szorosan összekap­csolják az aktuális, konkrét politikai feladatokkal. Fog­lalkozott az ifjúmunkások helyzetével, a kollektív mun­kaerőket megduplázó hatásá­val, azzal, hogy a jövőben még inkább támaszkodjanak a gazdaságvezetők dolgozóik véleményére, s alakítsanak ki jobb kapcsolatot a szak­szervezeti bizottságukkal. Vé­gezetül köszönetet mondott a gyár minden szakszervezeti tagjának, mert mint mond­ta, „segítségük nélkül a vál­lalat nem érhette volna el kimagasló eredményeit.” Kerekes Györgyiné, a TMK vill­amostekercselőj­ének dol­gozója a nők bérproblémái­­ról beszélt, továbbtanulási lehetőségeikről, a több mű­szakos megterhelésükről, az egyedülálló nők segítéséről. Elmondta, hogy a szakmásí­tott tanfolyamok beindítása helyes volt, ez az az út me­lyen a legjobban megoldható a nők keresetének növelése, vagyis a férfiakéval egyen­lővé tétele, az egyenlő mun­káért egyenlő bért elvének érvényesítése. Reálisan ítélnek Drótos László, a városi pártbizottság titkára mint „a mozgalom küzdelmeiben ed­ződött kollektívá”-t üdvözölte küldötteiken keresztül a Diósgyőri Gépgyár csaknem kilencezer szervezett dolgo­zóját. Méltatta a szakszerve­zeti mozgalom jelentőségét, azt hogy nemzeti célkitűzé­seinkből nagy feladat hárul a szakszervezetekre. Egyik legfőbb, hogy fokozzák a munkásosztály politikai ak­tivitását. E feladatból jól vizsgáztak a gépgyáriak, mert tapasztalható a szocialista demokrácia, az üzemi de­mokrácia is. Elmondta, hogy a beszámoló s a küldöttérte­kezleten elhangzottak alap­ján az a véleménye, hogy a gépgyáriak helyesen, a szél­sőségektől mentesen ítélik meg az eredményeket és a hibákat. Reálisan ítélik meg a jövőt, a lehetőségeket is, tudják elosztani csak azt le­het, amit megtermeltek. Be­fejezésként elmondta, hogy a városi pártbizottság meg­ítélése szerint javult a vál­lalat vezetési színvonala, s az elkövetkezendő négy­ év feladata, hogy ez egyre jel­lemzőbbé váljék az üzemek­ben is. Varga Gyula kovácsüzemi csoportvezető az F-egység küldötte a törzsgárda-tagok megbecsülésével kapcsolat­ben említette az LKM-ben már bevezetett aranygyűrű jutalmazást, melyhez hason­lót örömmel fogadnának a gépgyár régi dolgozói is. Be­szélt még a nehéz fizikai munkát végzők bérezéséről, a szakmunkás-utánpótlással kapcsolatos gondokról. Egy nemcsak a gépgyárban előforduló hibára hívta fel a figyelmet Varga László, a B-egység küldötte. A szak­­szervezeti taggyűlésekről be­szélt, melyek gyakran válnak termelési tanácskozássá, a mozgalmi élet kérdései mel­lékessé a termelési jellegű megbeszélések mellett. Az újjáválasztás előtt, mint na­gyon aktuális kérdést vetette fel a tisztségviselők felelős­ségét. Döntő a párt vezető, irányító szerepe A Minisztertanács és a SZOT zászlaja bizonyítják a Diósgyőri Gépgyár dolgozói­nak elmúlt négy évben kifej­tett fő munkáját — mondta Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, szakszervezetünk főtit­kára. A beszámolóban és a küldöttértekezleten jobban kiemelt kérdésekben össze­hasonlítást tett a gépgyár és az országos helyzet között. Például: a fluktuációról el­mondta, hogy míg 1969-ben a gépgyárban az 20 százalékos, addig a vasipari átlag 34—35 százalékos volt. A szakszer­vezeti munka megítélésében nagyon fontos — mondta —, hogy hogyan látja azt a tag­ság. Véleményüket kifejezték az aktív részvétellel és hoz­zászólással. A párt-közvéle­mény megítélése elhangzott a pártválasztásokon, a kong­resszuson, s most a szakszer­vezeti választásokon is,, s ez pozitív volt. A munkásmoz­galom ítélete a vasasok he­tedik konferenciáján hang­zott el: a szakszervezeti moz­galom módszereiben, tartal­mában nagy változáson ment keresztül. A nemzetközi vi­szonylatban is sikeres ma­gyar szakszervezeti mozga­lom azonban nem sajátítja ki magának az eredményeket, tudjuk, hogy döntő a pártve­(Folytatás a 4. oldalon) Székely József Nyikos Zoltán sjt.ti­­ ik­ Krasznai Imre Mónus Antal Tóth Pál Kerekes Györgyné Varga Barnabás elvtárs beszámolója közben. jUtAt /­­ Drótos László Varga Gyula Varga László Méhes Lajos Benczkó Béla Képes István Perjési János Gácsi Miklós

Next