Diósgyőri Munkás, 1981. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 4. szám

4 DIRTSCTORT WC19K4S Boldog születésnapot, Marilyn! Nem mondunk vele újat, hogy Esztergályos Cecília az egyik legtöbbet foglalkozta­tott magyar színésznő. Egy­szerre két új magyar filmben is láthatjuk, a Vámmentes házasságban és most legutóbb a Boldog születésnapot, Mari­lyn! főszerepét játssza. Cili, a balett-táncosnői pá­lyát hagyta ott Pécsett, ami­kor elismert balerinaként szí­nésznőnek jelentkezett a Szín­­művészeti Főiskolára. Kiváló tánctudását, mozgáskultúráját szinte valamennyi filmjében kihasználták rendezői. Esz­tergályos Cecília ugyanis mindent tud. Nyugaton sztár lenne. Szabó István Te című kisfilmjében debütált. Azóta sok mai női főszerepben nyúj­tott emlékezetes alakítást. A megíratlan szerepekben is si­kert aratott. Mindent megtesz azért, hogy Szörény Rezső filmjét sikerre vigye. Nem ő tehet arról, hogy a Boldog születés­napot, Marilyn­ az átlagnéző­ket nem köti le. Nem isme­rem a szakmabeliek, a színé­szek véleményét. Élethűnek fogadom el a vidéki színész­nő alakítását Mégis unalmas­nak tartom a filmet. Elsősor­ban azért, mert nem igaz, hogy egy vidéki színésznőnek, akiben megvan a képesség a tartalmas életre, csak ennyi lehetősége lenne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fővárosi kolléganői nincsenek sokkal kedvezőbb helyzetben Kétségtelen, bármilyen pá­lyáról is legyen szó, jóval ke­vesebb tehetséggel is nagyobb karriert lehet befutni Pesten, és sokkal rövidebb idő alatt, mint vidéken. Szinte érthetet­len ez, mert a verseny, a kon­­kurrencia is jóval nagyobb fent Természetesen a bukás, az elkallódás veszélye is. A beérkezés ugyanis a jó me­nedzsereken is múlik. Az persze nem igaz, hogy vidéken nem lehet elismerést szerezni. A bizonyítási alka­lom viszont mégis igen kevés. Ki figyel egyáltalán arra, ami vidéken történik. Szabó Mari (Esztergályos Cecília) is arra törekszik, hogy ő legyen a ma­gyar Marilyn Monroe. Akkor talán észreveszik. Ezt azon­ban kizárólag csak a főváros­ban bizonyíthatja be. Minden vágya, hogy Monroe legyen. Álma teljesülhet is, hiszen meghívják próbafelvételre, egy filmszerep eljátszására. De az első pillanatban csalód­nia kell. Balettet kívánnak tőle, de erre nincs felkészül­ve. Képtelen önmaga formá­ját hozni, a legegyszerűbb lé­péseket is görcsösen teszi meg. A rendező ennek ellenére lát benne fantáziát, kíváncsi az életére, és meginterjúvol­ja. Nem engedi útjára a vi­dékről feljött színésznőt. Ér­dekesnek látja az életét, egy új film terve bontakozik ki előtte. Szörény Rezső rendező ma­ga sem hiszi, hogy a mai Ma­gyarországon él még a Mon­­roe-mítosz. Az amerikai sztár, aki tragikusan fejezte be pá­lyáját, nem lehet követendő példa. Hiába kérdezi meg a bevezető képsorokban John Hustontől, Marilyn egykori felfedezőjétől, vajon a szocia­lista Magyarországon akar-e valaki Marilyn Monroe len­ni. A filmben nem ad választ erre, de arra sem, hogy Sza­bó Marinak miért nem sike­rül elérnie célját. Azért-e, mert tehetségtelen, vagy mert nem járható, követhető Mon­roe útja. Esztergályos Cecília a lehe­tetlenre vállalkozik. Nem az ő hibája, hogy a nézők idő előtt távoznak a moziból. Hi­telesen, meggyőzően kelti életre a vidéki színésznőt, aki a fővárosba vágyik, hogy be­fusson. Egészen biztos, nem­csak vidéken­­ gáncsolhatják el az embert. A tehetség ön­magában kevés. Ahogy Lati­­novits mondta: kötelékbe kell tartozni. A baj csak az, hogy ezt a tragikus életutat, ezt a tragédiát vonzó típust, szere­pet nem írták meg rendesen. Buzafalvi Győző Esztergályos Cecília, a film egyik jelenetében 1981. január 27. Czeizel Endre könyve Betegség és tehetség Alighanem sokan emlék­szünk a televízió sorozatá­ra, amelyet dr. Czeizel End­rével készítettek. Fő témája az öröklődés volt. Most meg­jelent könyve is erről szól. Egy könyv, amit tudomá­nyos szakember írt, de ol­vasmányosabb, mint sok iro­dalmi regény, és tanulságo­sabb is. Czeizler doktor ért ah­hoz, hogy már a könyve ele­jén megfogja az olvasót. Ka­rinthy Frigyes Cirkusz című könyvére emlékeztet, a hős­re, aki megtanulta a légtor­­nászás minden csínját-bín­­ját, vállalta az életveszélyt, csak azért, hogy végre elő­adhassa azt a dallamot a hegedűjén, amit csaknem egy évtizeddel előbb megál­modott. Beszél a szerző ar­ról, hogy szégyelleni kell-e szereplését a televízióban. ..a cirkuszi körülmények válla­lásával (tv, rádió, napi saj­tó) lehet csak érdeklődést kelteni” — mondja. Mente­getőzésként? Aligha. Hogyan folytatja? „Számunkra, akik élünk e lehetőséggel, meg­nyugtató a festék arcpírt leplező hatása.” A Minerva kiadó jelen­tette meg a könyvet. Az iro­dalommal, de nem is csak azzal, általában a művészet­tel foglalkozik, no persze mint orvos. De éppen ez te­szi érdekessé a könyvet, az, ahogy egy orvos látja. Adyt, József Attilát, Van Gogh-ot, Csontváryt, Shakespeare-t és még nagyon sok embert, akiket mi legtöbbnyire csak mint festőt, vagy költőt i­­merünk. Adynak tizenegy ujja volt ' „Ha az egyház jazz- és beat-misékkel mer hívei ked­vébe járni, ha Jézus Krisz­tusból szupersztár válhat, akkor a tudomány művelői sem utasíthatják vissza a modern hírközlés és felvilá­gosítás lehetőségeit.” A szerző így menti magát, pedig nincs szüksége semmi­féle mentegetőzésre, ez a könyv az utóbbi idők egyik legszenzációsabb kiadása. Az,­ már csak azért is, mert egy­re kevesebb ember van kö­zöttünk, aki a bizonyos po­lihisztorok közé tartozik. Dr. Czeizel Endre nemcsak or­vos, de irodalmár, képzőmű­vészeti kritikus is. Az orvos-genetikus szemé­vel című könyv szerzője sze­reti az irodalmat, érti a mű­vészetet, s tud is beszélni róla. Értésről, tudásról szól ez a könyv, amely nem ke­vés érdekességgel is szolgál. Ugyan ki tudta, hogy Ady Endre tizenegy ujjal szüle­tett — mint egy másik könyv írója bizonyította: az Árpád­házi királyok mindegyike, a normálisnál legalább egy többletujjal született, mint az átlagos ember, vagy mint egy másik szerző írta. Ady­­nak volt egy lánya Lédától, aki örökölte apja „rendelle­nességét”, és szintén tizen­egy ujjal jött a világra. Peteinek a fia Nagyon kevés Petőfi-ra­­jongó tud korai éveiről, nyughatatlan apjáról, aki nagyon jó előadó volt, s csöppnyi anyjáról, akinek külalakját örökölte is a fia. Hogyan lett a délszláv Petrovitsból Petőfi? Ez a név azt jelenti: Péternek a fia. Igen nagy gondot fordí­tott a család arra, hogyan is írják a nevüket, cz-vel, ts-sel, avagy es-vel. Anyja érzékenysége, apja nyughatatlansága öröklődött a szilveszter napján született gyenge gyermekben, Petőfi Sándorban. Vagy mi és ho­gyan befolyásolta Csontvá­­ryt? Vagy Andersent a csú­nyasága? A könyv szerzője éppen azt bizonyítja nagyon is befolyásoló tényező volt ez a külalak, mint ahogy minden testi-szellemi ténye­ző befolyásolja az érdeklő­dést, a személyiség kialaku­lását. S éppen ez az, amit a szerző bizonyítani kíván. Ki az őrült? Az őrültnek hitt, de ha a tényeknél maradunk, akkor is epilepsziás Van Gogh cso­dálatos éleslátással tudott beszélni a testészetről, s még inkább a saját művé­szetéről. Úgy festette meg a világot, ahogy senki, s ho­gyan lehet ezt összeegyez­tetni a betegségével, a krí­zisekkel, amelyek sokszor torkolltak szabályos dühről hamba, s okoztak olyan ször­nyűségeket, hogy levágta a saját fülét. Doktor Czeizel Endre köny­ve bizonyíték arra, mennyi­re sok szemmel, sokfélekép­pen kell nézni magunkat és másokat, ha valamit tudni is akarunk magunkról és má­sokról. T. E A Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központ februári programjában három kiállí­tás is szerepel. Tóth Béla „Színek Csepelről” című, ja­nuárban megnyílt fotókiállí­tása február 19-ig látható a művelődési központ előcsar­­­­nokában. Nyitva reggeltől estig mindennap, akárcsak az a fotókiállítás, amely ugyancsak az előcsarnokban lesz, de februárban nyílik. Február 1-én, vasárnap 18 órától Erdős Péter diszkója. Február 5-én nyílik és 28-ig látható Nádor Ilona „Női szemmel” című fotóki­állítása. Ugyancsak 5-én, csütörtö­kön 19 órakor Tarjáni Fe­renc kürtestje és Kincses Veronika hangversenye a színházteremben. Közremű­ködik Katona Ágnes. A mű­sorban Händel-, Haydn-, Schubert-, Schumann- és R. Strauss-művek hangzanak el. Február 6-án, pénteken 18 órától Szamovár-bár. Február 8-án, vasárnap 18 órai kezdettel Erdős Péter diszkója. Február 12-én, csütörtökön 10 és 14 órakor az Állami Bábszínház vendégjátékában látható a „Csipkerózsika”. Ugyanezen a napon 14.30 órakor nyílik meg a műve­lődési központ előcsarnoká­ban az­ „Amatőr fórum”, amelyben ezúttal Gál János fafaragó­, Hubai Györgyi textilművész és Visi Judit keramikus munkái láthatók március 9-ig. Február 13-án, pénteken 18, illetve 20 órai kezdettel a dunaújvárosi Bemutató Színpad vendégszerepei a Vasas színháztermében. Hu­bai Miklós: „Néró, a legjobb fiú” és Füst Milán: „A lá­zadó” című egyfelvonásosá­­nak szereplői: Kern András, Bárdy György, Egri Márta és Szakács Eszter. Február 14-én, szombaton 16 órától Kicsinyek tánchá­za. 18 órától Görög táncház. Február 15-én, vasárnap 18 órától Erdős Péter disz­kója. Február 17-én, kedden 17.30 órai, illetve 20 órai kezdettel • Hungária-koncert lesz a színházteremben. Február 20-án, pénteken 18 órától Szamovár-bár. Február 22-én, vasárnap 18 órától Erdős Péter disz­kója. Február 23-án, hétfőn 18 órától B. Tóth László szu­perdiszkója. Február 26-án, csütörtökön 20 órától Piros Ildikó és Huszti Péter estje a színház­teremben. Február 27-én, pénteken 18 órától Szamovár-bár. Február 28-án, szombaton 16 órától Kicsinyek tánchá­za, 18 órától Görög táncház. Február 28-án 14 órakor a Népszínház vendégjátékára kerül sor a színházteremben . 10 éven felüli gyerekek­nek mutatja be a Tamás bá­tya kunyhóját. Előítéletek és nosztalgiák nélkül figyelem a DVMK előcsarnokában gyülekező, érkező, ücsörgő, kólázó, szé­­pítkező fiatalokat. Néhány perc múlva kezdődik a szín­házteremben a diszkó. Van­nak itt farmerben és géz­ingben, piros nyakkendővel, garbóban, kockás ingben, mellényben, öltönyben, kis­­estélyiben, pulcsiban, lezse­rül és feszesen, vékony szíj­jal és ormótlanul szélesedő derékövvel. Szegényesen és hivalkodva, de mindenki tiszta, elég ápolt is. Keres­kedelmünket ismerve, nem csodálkozom, inkább csak konstatálom, hogy a sokféle tarka, színes, hétköznapi és visszafogott szerelés közt egyetlen, boltokban, áruhá­zakban, butikokban kínált fényes „diszkóruha” sincsen, még mutatóba sem. A mi korosztályunk még tánciskolába járt, vagy abba se. Aztán amatőr zenekarok szórakoztatták az ifjúságot, tornatermekben, némely művelődési intézmény kul­túrtermében bugizott, rock and rollozott, twistéit az ifjú nemzedék ... aztán, ahogy a beat (pop, rock stb.) befutott, a jó zenekarok pro­fik lettek, a gyöngébbeknek pedig nem volt sikerük. Las­sacskán lényegében elsor­vadtak a táncos összejövete­lek, hiszen a lemezek, le­mezjátszók, magnók elterjedé­sével — az életszínvonal nö­vekedésével —, a tömeg­kommunikációs eszközök jó­voltából a fiatalok a legjobb, a legdivatosabb együttesek zenéjét hallgathatták ott­hon. Ugyan mi csábította volna őket egy negyedrendű zenekar bulijába? A tánc? A kapcsolatteremtés lehető­sége a másik nemmel? De hiszen az újkori divatos tán­cokban jóformán hozzá sem érn­ek partnerükhöz. A tánc már évek óta „ha­gyományos”. Táncol minden­ki, ahogy tud vagy akar. Két lány úgy táncol, hogy egyformán lépegetnek, haj­ladoznak, integetnek. Mintha tükör előtt csinálnák. Gon­dolom otthon úgy gyakorol­nak, nem is keveset, mert sikkesek. Már vagy harma­dik „számukat” figyelem messziről, amikor rádöbbe­nek. két fiú is táncol ve­lük, de a lányok pillantást sem vetnek rájuk, egymás­sal vannak elfoglalva. Summa summárum: a nagy koncertek és pangások után divatba jött a diszkó (disco — nincs rá magyar kifejezés, viszont immár annyira meggyökeresedett nyelvünkben, hogy jogos a honi kiejtés szerint leírni), a fiataloknak az a társas összejövetele, ahol gépzenét hallgatva ücsörögnek, s tán­colnak a tizenévesek. A leg­frissebb ritmusokat hallhat­ják, tulajdonképpen minden formaság nélkül. Éppen ez a minden formaságmentesség idegeníti el a huszonévese­ket és harmincon túliakat a diszkótól Természetesen a magyar diszkóról van szó hiszen külföldön vannak előkelő és drága diszkók is, ahová vi­szont éppen a tizenévesek nemigen jutnak be. De hát a diszkót külföldről vettük át, külsőségeivel együtt, szí­nes, villódzó fényekkel, a számokat bekonferáló és jó­pofáskodó „lemezlovasok­kal’’ együtt. (Mert erre sem sikerült magyar kifejezést fabrikálni, szerencsésebb hát diszkósnak titulálni.) Harsog, árad, dübörög a hangfalakból a diszkózene. Ha egy idősebb embert be­­löknér­ek ide, menten ször­nyethalna. Én megszoktam, a mi korosztályunk még gi­tárpárbajokon edzette fülét. Máig sajnálom, hogy egy szénbányászati tröszt-épí­tők gitárpárbaj felvétele el­kallódott. Rejtvénynek sem lenne utolsó: mi ez a zaj, sugárhajtású repülőgépmo­­tort próbálnak ki vagy egy pályaudvaron egyszerre tíz , gőzmozdony pöfékel? A ze­nét ugyanis elnyomta a kö­zönség sikító ordítása. A diszkóban viszont senki sem sikítozik, esetleg az éneke­sek. A közönség csöndben van, táncol, hallgat. Aki du­málni akar, inkább kimegy a folyosóra, vagy leül az elő­csarnokban, ahol színes té­vét is nézhet. Kezdetben a zenekarok is azt hitték, hogy csak angol szövegre lehet gyors számot csinálni, később Szörényi— Bródy nyomán bebizonyoso­dott, hogy semmi baj a nyelvünkkel, csak a kifeje­zéseken kell rágódni. De er­re nincs ideje a diszkósnak. Különben is, legtöbben egy fél perc múlva meg sem tudnák mondani, ki játszik, ki énekel éppen. A zene a lényeg, nem a címke. A divat ellenére sincs sok diszkó Miskolcon. A zártkö­rű diszkók majdnem klub­­jellegűek, inkább zenét hall­gatnak és felvételeket cse­rélnek az odajárók — tán­colni szinte soha. (Leszámít­va a némelyik oktatási in­tézményben megtűrt diszkó­kat — de azok is szigorúan zártkörűek.) Nem véletlen tehát, hogy a Vasas diszkó­ja nagy közkedveltségnek örvend. Vasárnaponként mindig több mint félezren táncolnak, csellengenek, hall­gatják a „nótákat”. Mert a régiből mintha még a sza­vakat sem vennék át a ti­zenévesek. Ilyen ódivatú szó, hogy egy zenekar ..együttes”. el sem hangzik a diszkóban. Banda a titulus, ami passzol is a nótához. Mindezzel persze nem aka­rom bántani a diszkót. A zsargonszavak is elkopnak. Tíz év múlva a mostani ki­fejezéseken is derülnek majd azok, akik ma csak öt-hat évesek, mint ahogy mi is megmosolyogtuk tanárunkat, aki a huligánokat még jam­­peceknek titulálta. — Az elmúlt vasárnap majdnem hétszázan voltak benn, de nem volt probléma — mondja Perényi Barna, aki a diszkóért felelős a Va­sasban. — Csak azt enged­jük be, aki iskolába jár vagy munkahelye van. Sok a cigány is de velük sincs "Semmi probléma. Már hazafelé tartok a kellemes estéből — a disz­kó minden vasárnap 18-tól 22 óráig tart —, s azon mor­fondírozok kihasználja-e közművelődésünk azt a sok eegbeszült fiatalt. Nem. Alapjában véve nem. Pedig a szünetben is több százan bennmaradnak, s meghall­­h­atják a versmondók a pa­­rodistát. De gondolom, nevaníso­m pahplifist­ának­ egy orvosi előadást, vagy egy jóbeszédű bűnügyi szak­embert. Nyitray Péter Diszkóban

Next