Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
1854-05-30 / 30. szám
A SZERELEM ÉLETE. Beszély-füzér sokugyan meghalt Napoleon! szólt atyám anyám felé fordulva, ki háló fejkötőjére csokrot vetvén, reggelin papucsban és felső köntös nélkül akart kinézni a konyhára , mert a kávé késett, noha már fél hétre. — Ki az a Napoleon? kérdem összefogott kézzel, minthogy a büntetésből, melyet tegnapi hanyagságomért rám szabtak, hátra vala egy egész ,,Idvezlégy." — Napoleon nagy férfiú volt, ki gyermekkorában nem viselte rostul magát, mint te, jegyző meg anyám az ajtó kilincsét tartva. — Napoleon kicsiny, zömök ember volt, a milyen te fogsz lenni, szólt atyám, az elolvasott hírlapból vékony szeletet pipagyújtónak szakítván. Ezután az ágyból, hol apám reggelijét be szokta várni, bodor füst kerekedett ; a konyhából pedig, hol mama a szakácsnőt szorgalomra buzdító, élesebb hangok tévedtek hozzánk, s én a vassütő mellől, hová az imának szórakozás nélküli végzésére ál-DIVATCSARNOK. 30 Itta KEMÉNY ZSIGMOND.