Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
1854-11-25 / 65. szám
PEST, 1854.NOVEMBER 25. 65. —-•+«£«*-» ORSZÁG ILONA. — Történeti beszély. G Nászos idők , véres lapjai a történet könyvének ! Midőn kétféle ember volt : rabló és kirabolt, farkas és bárány, keselyű és galamb, és az igazság fáklyája annyira sem világított, hogy az áldozat halálvonaglása az irgalom szeméig jusson ! . . Sötét romok ti, melyek hegytetőink koronáit teszitek, és melyek láttára kebelünkből oly sokszor emelkedik bánatos sóhaj , dicsőségtekre annyiszor valánk büszkék — csak maradjatok romokban! Sasfészkek vagytok , és szikláitokon, ősi dicsőségünk mellett én az áldozatok vérét is látom és aranyló selyem gyapját az elvérzett bárányoknak, kitépett tollait a hófehér galambnak. Ti, kik merengve jártok e romok körül, szent ereklyeként hordozok el a régi dicsőség épületéből egy korhadt deszkadarabot vagy kavicsot, és lelkesedve kiáltjátok : ,,Itt rengett hős lábai alatt a föld, itt dobogott paripája, ott hullottak honfikönyei !"4— fordítsatok egyet a történet lapján, és e köveken vércsepeket láttok ; a fűnőtt várudvaron halálig korbácsolt jobbágy leány haldoklik ; a sötétes termeken megtört keblű őrült úrnő szaladgál, DIVATCSARNOK ?