Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-07-15 / 39. szám
Id:£ 1 ■'S - ---------------------------------------------------------------- «» 762 ti véleményét szívesen fogadja is, mégis megbírálhassa: hányad része e véleménynek tisztán a művészeté? Ennyit a szereposztásokról, melyeket netalán önmaga az értelmes igazgatóság határozna el. De vannak e részben még más hajak is, melyek a szereposztást veszélyeztetik. Ezek a szeszélynek bizonyos neméből veszik eredetüket, mely, mikép értesültünk, a világ minden színpadain otthonos. Úgy mondják, hogy a férfiművészekre nézve e részben sohasem szokott panasz lenni (!), hanem hogy a nők, a természetnek ezen remekművei, szokták rendesen hatalmukat éreztetni, és példátlan ügyességgel bírnak akaratuk kivívásában. E színpadi eredendő bűnnek különféle alakait, melyeket itt folytatólag felhozandunk, nem azért említjük föl, mintha a nemzeti színpad t. művésznőit azokkal vádolni akarnák. Ments Isten ! —Hiszen mi sokkal nagyobb bálványozóik vagyunk, hogysem ilyest tenni csak merészkednénk is, hanem azért hozzuk föl, hogy a t. közönséggel megismertessük a különféle színieket, melyeken az igazgatóságnak átevezni kell, s melyek ez állást sem könnyűvé, de még kedvessé sem teszik! Egy, e részben nagyon is tapasztalt barátunk, minket a következőkbe avatott. Vannak, például, úgymond ő, nők, kik külföldi, példáid párisi, utazás után magukat túlbecslik, s azt hiszik, hogy pártuk most már nincs többé bajtársnőik között, és azért arra hiszik magukat följogosítva, hogy a nekik nem tetsző szerepet — mely, ha vagy nem szende, vagy nem első szerep, bizonyosan sohasem tetszik — szakmányukhoz nem tartozónak állítják, s el nem fogadják, vagy pedig oly szerepet követelnek, mely jellemükkel , egyéniségükkel, szavalási hangjukkal homlokegyenest elleni tétben van! — Vannak, úgymond tapasztalt értesítőnk, mások, akik, például, addig, míg fellépti díjt nyernek, válogatás nélkül minden szerepet, még olyant is, mely nem nekik való, elfogadnak; a föllépti díj megszüntetésével pedig minden másodszerepet visszalöknek, és azon szerepkörbe igénylik magukat visszahelyeztetni, mely, művészi jelességek tagadhatlansága mellett igen, de lassanlassan haladó koruk miatt, nem mindig, s így, talán már nem is , hozzájok illő. — Tapasztalt tanítónk továbbá azt mondja, hogy találtatnak oly női egyéniségek is, kik művészi tökéletességekre nézve sohasem vesztenek, s azért koruk haladását észre sem vévén, bizonyos szerepektől megválni, vagy azokat hozzájok más illőbbekkel felcserélni, semmi áron sem akarják; s hogy olyanok is vannak, úgymond ő, kik azt hiszik, hogy a csinos alak és a pom(') Lehet, hogy szeszély tekintetében nem; de — tisztelet a kivételeknek — bizonyára annál több a hanyagság, a művészet iránti szeretetlenség és cselszövények miatt! SZERK. -10-K-