Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-05-30 / 30. szám
*«+• TEST , 1855. MÁJUS 30. —-f*u— S AI) GYÖRGY ÉS MÜVEI. — Jellemrajz. —• — Vége. — februári napok után, mikor a köztársaság ki volt kiáltva s állandósággal kecsegtetett, a franczia színészek akkori parancsnoknéjoknak ép úgy udvaroltak, mint porban csúsznának most III. Napoleon előtt, ha tőle azt, hogy tehessék, mint kegyet, kinyerhetnék. Akkoriban a köztársaságnak jártak kedvébe, s a köztársaságilag kormányzott színészek Sanchez Regnier közlönye által folyamodtak, ki „Francois le Champs“ drámává átdolgozását ajánlotta, s a legnagyobb sükerrel kecsegtette. Sand Györgynek a fölszólítás tetszett, s az új dráma néhány hét alatt elkészült, de előadásával mindig késtek, azonban a kézirat visszaadását is halasztgatták. A „Theatre-frangais“ diplomatizált: a köztársaság még nem volt meghalva, hanem a december tizedikei választás halálos döfést adott neki. Végre Sand aszszony, Móricz fia által, határozottan visszakérette. Borage, az „Odeon“ akkori igazgatója, hallott valamit e drámáról, s rávette Móriczot, hogy neki megmutassa. Ő érezte, minő színpadi hatása lesz e műnek, Nohautba utazott, s a kastély úrnője előtt próba-fölolvasást tartott, hogy megmutassa, mit lehet belőle csinálni. Sand György gyermekként sírt az olvasás alatt, s most már bízott DIVATCSARNOK. 30 -I H#