Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-05-30 / 30. szám

*«+• TEST , 1855.­­ MÁJUS 30. —-f­­*u— S A­­­I) GYÖRGY ÉS MÜVEI. — Jellemrajz. —• — Vége. — februári napok után, mikor a köztársaság ki volt ki­áltva s állandósággal kecsegtetett, a franczia színészek akkori parancsnoknéjoknak ép úgy udvaroltak, mint porban csúsznának most III. Napoleon előtt, ha tőle azt, hogy te­hessék, mint kegyet, kinyerhetnék. Akkoriban a köztársaság­nak jártak kedvébe, s a köztársaságilag kormányzott színészek Sanchez Regn­ier közlönye által folyamodtak, ki „Francois le Champs“ drámává átdolgozását ajánlotta, s a legnagyobb sükerrel kecsegtette. Sand Györgynek a fölszólítás tetszett, s az új dráma néhány hét alatt elkészült, de előadásával mindig késtek, azonban a kézirat visszaadását is halasztgatták. A „Theatre-frangais“ diplo­­matizált: a köztársaság még nem volt meghalva, hanem a decem­ber tizedikei választás halálos döfést adott neki. Végre Sand asz­­szony, Móricz fia által, határozottan visszakérette. Borage, az „Odeon“ akkori igazgatója, hallott valamit e drámáról, s rávette Móriczot, hogy neki megmutassa. Ő érezte, minő színpadi hatása lesz e műnek, Nohautba utazott, s a kastély úrnője előtt próba-föl­­olvasást tartott, hogy megmutassa, mit lehet belőle csinálni. Sand György gyermekként sírt az olvasás alatt, s most már bízott DIVATCSARNOK. 30 -I H#

Next