Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-11-25 / 65. szám
PEST , 1855. NOVEMBER 25. 1855. november 19-ike, mig magyar élni fog, gyászbetűkkel lesz beírva nemzeti irodalmunk történetébe! E napon, délutáni 10 órakor, hunyt el VÖRÖSMARTY MIHÁLY, a magyar költők koszorús fejedelme. Hosszas gyöngélkedés után, csöndes megadással költözött el a nagy szellem közölünk; s míg halálos ágyát szerető neje és szeretett három árvája (Béla, Hon és Erzsébet) zokogák körül, addig a gyászhír hallatára, meg vagyunk győződve, megdöbbenve, sőt megrendülve fogott fölsóhajtani széles e hazában minden igaz magyar: „Isten, igy veszed magadhoz sorban jeleslejeinket?!“ A SZÓZAT, nemzetünk e magasztos néphymnusának írója egyébiránt élni fog közöttünk, s nevének emlékezetét enyészhetetlen fénysugarakból szőtt koszorú fogja körülragyogni mindörökre. A nemzet fiának, költőjének sírja fölött, a nemzet kegyelete fog virrasztani, míg egy kebel lesz, mely hű magyarúl fog dobogni. Béke és áldás a NAGYNAK hamvaira! örök dics emlékezetére! DIVATCSARNOK.