Divatcsarnok, 1857 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1857-01-15 / 1. szám
*H.—biztosan magát a nemzetet, az alapitja meg jövőjét, s teszi nagygyá és fényessé messze századokra! Lehet, hogy ily komolyabb irány mellett nem fogok ezereknek írni? . . . Biz az könnyen meglehet ; de azért én még nem esem kétségbe — hanem írok pár száznak , vagy bár kevesebbnek is, addig , mig majd ezreknek irhatok — vagy irhát más boldogabb — hasonló, szerintem legalább, igen üdvös iránynyal. Isten velünk ! A SZERKESZTŐ. A HALÁSZ CSALÁD. — Tengeri novella. — — -----BEVEZETÉS. egyszerű kis történetet fogok itt elbeszélni, t. olvasók; egyszerűt, mint közönségesen lenni szokott élete — halála azon osztálybeli embereknek, kik közé novellám Micsei tartoznak. Egyszerű kis történet az egész , de mely egyszerűsége mellett sem nélkülözi azon változatosságot, mely az élet pár évi szakaszában, a legridegebb helyzetben is, meg-megjelen, mint a ború a derű után, és viszont. Hogy pedig ezen egyszerű kis történet fonala nem a magyar alföld délibábos rónaságain gombolyodik le, hol a Tisza és Hortobágy oly lustán, a Maros és Körös viszont kissé vigabban kanyarognak az ősz Duna medre felé, s még a szép Balaton hegykoszorús partjaitól is messze esik : címe a „tengeri“ is tanúsítja; mindazáltal mégis magyar vizeken halászott az agg Menegor — a szép halászleány apja, és az öreg Coppo, Bertino nagyapja. Az időben ugyanis, mikor történetünk szálai fonódtak, az adriai tengeröböl egyik legkeletibb szakadéka—a Quarnero — által öntözött partok nagy részét „Magyar tengervidék“nek nevezé a földtan. 1 Domokos. — 2 Jakab. CVT 3v\