Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1860-01-10 / 2. szám
szintén elismerésben részesült Petőfi „Széphalmon“ czimű költeményé- nek szavalata Aigner Lajos által ; továbbá még néhány zongora-darab, humoristikus dal és szavalat fordult elő; végre még kört és csárdást járt az ifjúság és aztán fáklya-kiséretben haza ballagott. Az arczkép pedig, mely a teremben függött, most a reáltanoda igazgatási irodát diszíti. AIGNER LAJOS: Sátor-Alja-Ujhely jan. 3-án 1860. Ha jól tudom, eddigelé az országban mintegy hetven hely ünnepelte meg Kazinczy emlékét, de nagyszerűbben, szebben alig ünnepelte meg egyik is, mint Zemplén megye. De úgy is illett. Ott, a hol élt s századokra ható nagy eszméje, a nemzetiség védelme megszületett benne, helyre kelle hozni az ivadéknak azt, mit az elődök elmulasztottak. A sirt, melyben a nyelv apostola nyugszik s melyet temetésekor alig állt annyi körűl, hogy elég volt volna rá húzni a földet, most négyezer ember állta körül és áldást mondott emlékére. Ó, miért nem látta e kegyeletet, e lelkesedést, e könyeket az ország, hogy fölsírt volna örömében, és millió nyújtott volna e sír fölött kezet egymásnak annak megpecsételésére, mit e könyben úszó négyezer ember némán, hallgatagul, de annál forróbban érezve fogadott. De én nem a túláradó érzelmeket akarom festeni, hanem csak egyszerűen feírni az ünnepet ; hiszen, ezt is alig tudom, hát amazt mikép tudnám ? ! Amaz átalános részvét és buzgalomnál fogva, melyet Zemplénmegye a megpendített ünnep megtartása iránt mutatott, várni lehetett, hogy a fényes előkészületeknek az eredmény megfelel. Az ünneprendező bizottmány, élén a derék Károlyi Ede gróf és Sennyey Pál báró, mindent elkövetett, hogy az ünnep a nagy férfi emlékéhez és érdemeihez méltó legyen. Nem akarom e két főúrnak különös érdeméül felróni, hogy e nemzeti ünnep rendezésébe tettlegesen befolytak, mert szerintem az, mint magyar mágnásoknak kötelességük volt, de mégis elismerést érdemelnek, mert nem emlékezem, hogy másutt az aristocratia ily tettleges részvétet tanusított volna, és hogy az ünnep itt ily fényesen ütött ki, részben nekik tulajdonítható. Az ünnep megnyitása előtt négy felczifrázott hat ökrös szekér zenekiséret s herczeg Breczenheimné vadászszemélyzete vezetése mellett azon négy óriás cserfával megindult, melyet nevezett herczegné a széphalmi sír körüli ültetésre ajándékozott. Egy órával később kezdődött az ünnepélyes menet Széphalomra. A rend fentartása végett díszruhába öltözött úri lovasok mentek elől. A kocsik menetét megindította az ünneprendező bizotmány két elnöke, kiket a többi bizottrványtagok, temérdek kocsi és elláthatatlan sokaságu gyalogok tömege követett. A széphalmi sirhoz érve, gyönyörű látvány tárult föl a szem előtt. Tengernép hemzsegett a halmon. A szomszéd Abauj, Sáros, Torna, Ungh, Szabolcs, és Szepesség nemzeti díszruhába öltözött urak és nők által volt képviselve ; közel és távol vidékről a köznép ünnepiesen öltözve jelent meg. Ez nem egy halott emlékezetének, hanem egy nagyszerű feltámadás ünnepe volt, mintha a Megváltó kelt volna fel sírjából és eljött volna Izrael népe, hogy a rég várt Messiás előtt térdre boruljon. Most föllépett a szószékre báró Sennyey. Lelkes „éljen“ üdvözölte , mielőtt szólott volna. A közérzetem jól sejtette, hogy nem mondhat mást, mint azt, mit itt minden ember érzett. Beszélt szépen és meghatottam Végül mondá : legyünk egyetértők és kizúrók az egyetértésben.“ Négyezer alak rebegte utánna ajtatosan, buzgón, elérzékenyülve, mintha imádkozott volna. Ezután Erdélyi János lépett az emelvényre. Beszédét hazafias meleg érzelem jellemezte. Most a sárospataki tanulók énekkara Kölcsey hymnuszát zengé el, melybe belezendült a nagy tömeg és buzgón, fölmagasztaltan kérte az Istent „hogy áldja meg a magyart.“ Ezután Szemere Miklós remek költeményét Matolay Attila szavalta el. Ezt Vörösmarty „Szózatjának eléneklése követte. E lélekemelő dal közben egy tündér jelent meg, ragyogó magyar öltözetben, halvány arczczal, sugárzó szemekkel és oly költői kifejezéssel, hogy égből alászállt angyalnak véltük, kit leküldött az Isten, népe közé, koszorút adva kezébe, hogy tegye azt a sírra, melyet a nép emlékezete megszentel. E tündér Károlyi-Kornis Klarissa grófné volt. A szép grófné kegyelettel lépett a sirhoz, nemes vonás harczán a meghatottság tükrözte magát, szemeiben a szív gyöngyei , könyek ragyogtak, és mély alázattal, térdre borulva tette a koszorút a sirra. Kísérete a nép közöl választott szüzekből állt, kik szintén koszorúkat tartottak kezeikben és a grófné után letették a sirra. Csodálatos, isteni gondviselés! E sirt, melynek alig volt tanúja, midőn a hullát betették, s melyen évekig kórót lengetett a szél, most egy országos szépségű grófné, egyesülve a nép szüzeivel, ezrek jelenlétében, köny és sóhaj kíséretében megkoszorúzza és fiatal kíséretével annyi koszorút rak rá, hogy azok terhe lenyomná az élőt. A zárbeszédet Károlyi Ede gróf tartotta, melyben a sír felügyeletére a hosszulázi községet kérte föl. Károlyi gróf beszéde után még egy megható jelenet következett. Egy öreg pap lépett a szószékre. A megindulás miatt alig tudott szólni, tisztes arczán könyük peregtek alá. — Áldom Istenemet, mondá körülbelől, hogy megérnem engedte e napot. Én temettem el Kazinczyt. Akkor 15 ember volt jelen a temetésen. Ez nagy vigasztalás nekem és megerősít az Urban vetett reményemben. Ne hagyjon el bennünket a remény. Ki hitte volna, hogy e sírt, melyet 28 év előtt 15 ember vett körül, egykor ezrek fogják körülvenni, a nemzet gyöngyei, urak és asszonyságok, az egész nemzet, kik e szent maradványok körül bástyát képeznek ! Az ünnepet a négy cserfa leásása zárta be, mit a bizottmány tagjai egy nekik nyújtott kapával kezdtek meg, a hölgyek pedig csermakkot szórtak el. Ekkor a menet visszaindult. Mintegy 400 kocsi, ezek között számos úri fogat hajtott be Ujhelybe, hol a „Magyar koronához“ czimzett fogadóban 400 személyre volt teríték és az ebéd folyama alatt lelkesnél lelkesebb felköszöntések történtek. SZÉPHALMI, Székesfehérvár, dec. 29-én 1859. Városunk szellemi mozzanatairól röviden ismét annyit irhatok, hogy erélyes új polgármesterünk egy annyira óhajtva várt casinó (gyülde) alakítását tervezi, de az elágazó nézetek nehezen fogják eredményezni a kívánt sikert. Az én csekély véleményem az, hogy az alakulandó társaság alapszabályai értelmében az alapító tagok közös szavazatai szerint minden becsületes, mivelt egyénilég a társulat tagjai közé fölvétethetik, s mint részvényes tag bizonyos időre köteleztetik. Üdv és áldás e vállalatra. A Kazinczy-iv, mely az egész nemzet kezei között forog, nálunk is szépen megtelt, s közel 400 ftot hozott be nemzeti nyelvünk megváltójának kegyeleti emlékéül a széphalmi jószág megvételére. A nemzeti öltözék, és az evvel karöltve járó nemzeti szellem itt is örömszinben ragyog, s halljuk, hogy a jövő farsangi bálakon szép delnőink nemzeties mezben fognak megjelenni, mi buzdításul szolgálhat minden magyar lovagnak a szépnem iránt kölcsönös figyelmét tanúsítani. Csabai Pál társulata, mely újra szerveztetek, folytatja előadásait ,színházunkban ; az igaz, hogy gyér közönség előtt, minek oka , hogy drámai előadások nincsenek, s az újonnan szerződött társulati tagok még nem érkeztek meg. A bálákról már beszélnek s a lövész álarczos színházi bál Ullmann úr által rendezendő nyilvános bálákon kívül nincs semmire kilátásunk, hacsak egy gyakorlott rendező nem akad, ki a város szellemét ismerve, a középosztály családait részvény útján fölszólítaná s zártkörű tánczvigalmakat rendezne. Végre a szegényekről sem kellene megfeledkezni, és jótékony czélra is kellene valamit áldoznunk. Isten velünk ! L. S.