Divatcsarnok, 1860 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1860-10-09 / 41. szám
NŐI DIVAT- ÉS MŰTANCSARNOK. mai mellékletünk magyarázata. Mai mellékletünk otthonka szabásmintából áll, amely, legalább úgy reméljük, annyival szívesebben fogadtatik tisztelt olvasónőink részéről, minthogy a hűvösebb időjárás napról napra érezhetőbb kezd lenni, a nélkül azonban, hogy a fűtést még most szükségessé tenné. Ezen otthonka mindenféle kelméből készülhet, és nagyon ízletes háziöltöny. Szerintünk a bársony legalkalmatosabb és egyszersmind legszebb is. A szin itt nagyon keveset határoz és azért kizárólagosan az ízléstől függ. Ezen otthonka díszítménye sujtásból áll és pedig gazdagon alkalmazva. A derék három kapocs és ugyanannyi gomb által tartatik öszsze, mely kapcsok mellben vannak alkalmazva. Minthogy az időjárás a magas derekú ruhákat teszi szükségessé, ezen otthonka már azért is jó szolgálatot tesz, mivel igen czélszerűen lehet használni nevezett ruhákhoz, a nélkül hogy ez által a háziöltöny vagy igen pongyolává , vagy ízléstelenné válnék. Székvárosi tollhibák Somogyból. Iluis kombatollik tál. (Lúd Gége barátom. Res.terék. Gutta-Percia- színház. Száz darab crinolin. Elér Anconáig. Báró Erix. Apagyilkos. Ferslag Margaretha. Frigyláda. Wertheim szekrény. Flaszter Poldi. Pénzimádó. Ez aztán a nádméz. Száz adag fagylalt. Korszerű talányok. Jaj de rág. Testálni akar a világnak. Mit ivott Domine Plajbász? Gyomorban a baj. Lehelj rám édes szülöttem. Kaposvári must. Szüretelnek. Pánczél áttette lakását. Ritkasággyűjtemény. Petrifikált pék. Hűségmúmia. No, valahára nekünk is tálaltak már . Lúd Gége barátom olyan konfektet csapott, hogy bármelyik finnyás gyomor megelégedhetnék vele , összeszedte Marcalinak minden édességét, drágaságát és majd nem sokba került; e lapok szerkesztője szólhatna róla, kivált, ha kedve lett volna „hangversenyezni.“ Tegnap adták Reszlerék (23-án) „Hunyadyt.“ Az egész székváros, a regye értelmiségének nagy része, a hangyaszorgalmú gazdaközönség jelen voltak , s volt olyan tele ház, hogy majdnem Bernáth Gazsi Gutta-Perdia színházára szorultunk. A divatárusnők elmértek e napon 600 fős szalagot: eladtak 100 darab crinolint, 400 pár olyan kéztyűt, mely már próbálás közben összedől, 300-at pedig, mely még a próbát sem állja ki. Összetiportak vagy másfél száz tyúkszemet , negyven sarkantyút , összetörött tizenöt darab szék, három szív. . . . S volt olyan hosszú éljenzés és taps, hogy ha rétszámra megmérhettük volna, elér legalább is Anconáig, hol most meglehet, Cialdini tapsol! Úgy is mindig azt mondja Reszler, hogy beteges, az estre legalább illően bevehetett . . . még pedig aleopathice. — Ugyan barátom Porzó, ki az ott a negyedik sor élén, aki annyira veri tenyerét Dalnoki Rózának ? (primadonna, nem a szabadban, hanem a színpadon.) — Az báró Krix. — S mindjárt mellette, az a hórihorgos? — Az meg — Krax. — Tehát testvérek? — Ugyan, hogy gondolhatsz ilyesmit? Krix és Krax testvérek? hiszen mindegyik más név, legfeljebbannyiban rokonok, mert mindegyiknek akkora apagyilkos metszi a fülét, hogy bátran takaródzhatnának vele. — S Krax úr, hogy vagdalódzik szemüvegével arra a matrónára, talán valami rokonság? — Az ördögbe rokonság, sátoroz neki ! — Annak az öregnek, ugyan hogy hívják? — Ferslag Margarétha. — No, jó étvágyat ! — Van is annak barátom, mert minden reggel bevág vagy három messzely kávét; utána egy jó szelet rostélyost s azután neki áll kötni, nem ám kaperát, hanem a frigyet ! Ez a szerelem apotheozisa Kaposvárott; tökéletes frigyláda; s több titok van benne, mint Eszkelesz bármelyik Wertheim-féle szekrényében ! ! Ha haragszik, szája mindig látszik, mint a kakukóra , s ha egy 24 óráig nem látja Kraxot, akkor meg akkorákat sóhajt, mint egy ponyva. Olvassa Bittermann Ede nyomdász ritkaságait, melyeket Flaszter Poldi szert készt. . . . Sokszor akarva felkarczolja ajkát s akkora fekete flastromokat faggat rá, mint egy régi kétgarasos. Vallására nézve: pénzimádós a bankjegynél ,csak az egy — Csókot szereti jobban, azt mondván , mikor ezuppanik : „ez aztán a nádméz.“ . . . Echó : „mind bolond az, ki ilyen vén ferslagra néz“ ! ! — De hova mentünk? Hunyadyról az öreg menyecskéhez? ! Ezt ne sokalják kétezer előfizetőie zöld boritéku lapnak; felvoná- I sok közbe mit tegyen az ember mást, mint az ilyen múzeumba való képeket gyűjti a szeszbe, hogy az utókor egyet-egyet prüszszent- ssen majd rá ! Még a múlt évben, melyet csak azért nevezek szökő évnek, mert benne legalább is 10 szerelmes s vagy húsz közadós — tovább állt, tűztem ki több korszerű talány megfejtésére száz adag fagylaltot ; a talányok igy hangzanak : 1. Mi legnehezebb s legkönnyebb Kaposvárott? 2. Ki az, aki soha sem szégyenli magát ? 3. Melyik ablak az, a melyiken soha sem látni át ? 4. Mi az, a mely az idővel egyre nő?“ mint a dal mondja. b. Miféle tár az, melyik mindig üres? F. évi sept. 10-ig volt a megfejtési határidő, s a tizenkét megfejtő közül Pisztölcsi Jenő nevét huztuk ki a jutalomra. A megfejtés itt következik : 1- fő számra : Legnehezebb Kaposvárott titkot tartani s legkönnyebb azon ember feje, ki azt hiszi, hogy a szerelem sirig tart ! 2- ra: A kaposvári pékek, mert minden nap rájok piritanak az icziny-piezing — kolibritojás nagyságú zsemlyékért s fel sem veszik. 3- ra : Vakablak, (ehez ugyan nem nagy philosophia kellett.) 4- re : A vén asszony szerelme. 5- re : Proletár. Kedves Pisztolosi úr, tessék a száz adag fagylakat bevágni Tamis czukrász urnál, már utalványozva van. Megfejtéseire máskor is számitok. — Jaj Istenem, oda vagyok ... ez görcs ... ez méreg . . . már rág! . . . végem van . . . jaj de rág. . . . Hallatszik egy ablakon át a görcsös vonaglás s a doctorok ugyan csak nyomják a kilincset, mig egy derék fiatal ember bent testálni akar a világnak. — Mit evett ,amire?! szólott az egyik orvos, mig az ütér veréseit számlálta. . — Semmit, semmit, volt az átétt hang. — Mit ivott domine Plajbász ? ! szólt a másik aesculáp, mely szóra egy irgalmatlan nagy szalvétát nyom a patiens gyomrára vagy 12 fontos forró téglával s a másik kezében a hánytatót fogja, suttogván a babillai küzdőnek : vegye be domine Plajbász ! — Bevettem én eleget, szólt, nyögött a beteg s e szóra még nagyobb lett a rémület. — A nyelvét mindenekelőtt látnom kell , halványkodott egy borbély is s a szakállát simogatta, jól tudván, hogy itt még borotiválni is kell ! A beteg kiölti egy tenyérnyire a nyelvét. — Mondom, a gyomorban a baj ; látom a mérget egész hatásában, hiszen ez a nyelv uraim, majd agyon van sülve (oh borbély pbantásra !) szólt ismét a borbély, míg hajaszálai úgy álltak az ég felé, mint az összetépett szénapetrencze.