Dolgozó Nő, 1957 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
A szocializmus és Élmunkásnő Úgy indult, ahogyan minden szokványos interjú. Kikészítettem ceruzámat, jegyzetfüzetemet, feljegyeztem a beszélgetés dátumát, majd a címét „Beszélgetés Bandi Irén képviselőjelölttel, a Herbák János Művek szabászati osztályainak élmunkásnőjével.‘" Azután megkezdődött a beszélgetés ... és a jegyzetfüzet fehér lapja üresen maradt. Elmaradtak a szokásos kérdések: ki volt, milyen környezetben nevelkedett ... és hány százalékkal haladta túl napi tervelőirányzatéit. Amit múltjából megtudtam, akadozva, szinte szégyenkezve mondotta el. Látszott, nem szívesen beszél önmagáról. Nehéz körülmények között nőtt fel, szeret dolgozni, élmunkás, becsüli munkatársait... És ha tehet értük valamit, nem kíméli a fáradságot Bándi Irén élmunkásnő bizonyos tekintetben semmiben sem különbözik a Herbák Művek többi élmunkásától. Élmunkásnő, családanya — ugyanakkor pártmunkát végez: alapszervezeti titkár, önfeláldozó munkát végeznek azok a nők, akik két, sőt három arcvonalon állanak helyt az új társadalom építésében... * S a számtalan közös vonás ellenére könnyen észrevehettem, hogy ez a munkás asszony sokban különbözik él munkástársaitól- A nehézségeket látni, észrevenni az akadályokat, amelyek utunkban állanak — ez még nem minden, ő gondolkodik, keresi a módját, hogyan lehet leküzdeni azokat a kommunisták segítségével , mi több, rendelkezik azzal a ritka kitartással, szívóssággal, amely feltétlenül szükséges a sikeres munkához. Nem elméleti kérdések megoldását keresi A dolgozó asszonyok mindennapi problémáiról beszél és a Herbák János Művek fiataljairól, akik még mindig nem részesülnek olyan nevelésben, mint amilyenre szükségülvolna. A munkások keresetéről szólt. És arról, hogy csak a termelés fokozása révén csak a dolgozó társadalom együttes hozzájárulásával javíthatunk életfeltételeinken Nemcsak elgondolásairól számol be. Teljesen személytelenül, mintha nem is ő járt volna el a kérdéses ügyekben, felvillant egy egy mozzanatot párttitkári tevékenységéből, amelyből kiviláglik, hogy a kérdések konkrét kivizsgálásával, kellő mozgékonysággal és — ezt erőteljesen hangsúlyozta — jóindulattal sok mindent meg lehet oldani. Tizenkét évi nehéz, önfeláldozó munka után Bándi Irén megérdemli, hogy bizalmat előlegezzünk számára- Munkájában merítsen erőt tőlünk, azoktól a tömegektől, amelyeknek boldogságáért a felszabadulás után a Kommunisták Pártjának soraiban csatába indult. V. L. táplálkozás miatt sok a gyomorbeteg. Nem késlekedik tehát, kollektívát állít össze, és elkészül a szakácskönyv, amely arra tanítja a falusi asszonyt, ne csak a piacra vigye a zöldségfélét, a paprikát. Használja az ételbe, főzzön ízletesebben. Ima, egy képviselőjelölt gondjai. Nem tart programbeszédeket, nem ígér semmit, inkább intézkedik- De nem egymagában. A nőbizottságokkal, néptanács képviselőkkel vállvetve intézi az asszonyok ügyeit, az ország ügyeit. És ki értene jobban az országos gondokhoz, mint az anya, a feleség. Ilyen ember Ciobanu Cornelia, Kolozsvár tartomány egyik képviselőjelöltje. Munkásértelmiségi Amikor e sorokat írom, egy emlék elevenedik meg előttem. Képviselőválasztás előtt volt. Hét éves fiúcska lehettem. Darócruhás, feketeképű, borotvált arcú ember állt a falusi kocsma lépcsőjén. Feltűnt nekem, hogy a darócruhához egyáltalán nem illő franciaorrú lakkcipőt viselt. Képviselőjelölt volt. Nagy hadonászással beszélt. Falubelieim hallgatták, s közben éppen úgy bámulták ruházatát, mint énígért ez a képviselőjelölt útjavítást, bankadósság-törlést. Aztán autójára szállt és elrobogott. A pálinkagőzös kortesek pedig torkuk szakadtából éljenezték. Soha többé nem járt a mi kis falunkban ez az ember. Bojár-ivadék volt... Az a képviselőjelöltnő, akiről most szó lesz,nem jár parasztviseletben. Pedig nagyszülei és édesanyja parasztok voltak. Egyszerű, városi ruha van rajta. Egyszerűséghez ízlés párosul. Ciobanu Corneliának hívják. Értelmiségi- Mégpedig felszabadulás utáni fiatal, munkásértelmiségi. Életrajzi adatok? Igen... Kantim-kiszolgáló leány tizenhárom éves korában a kolozsvári dohánygyárban. Néhány évre rá konfekció-üzemben varrónő. Később szövőnő a Brenner Béla Textilgyárban. Aztán, a felszabadulás utáni években lázas tevékenykedés. Iskola, tanulás, munka. Sok-sok, megfeszített munka és tanulás. Előadó lesz a pártiskolában, majd a Kolozsvár tartományi pártbizottság tagjának választják. A nők soraiban végez munkát. A nők közötti munka pedig országos ügy. Lehet ezt a feladatot szólamokkal, vége-hosszat nem érő gyűlésekkel is végezni. De Ciobanu Cornelia élettel, tartalommal akarja telíteni. Országos ügy a gyermeknevelés? De még mennyire ! És, hogy csak példaként idézzük, itt van mindjárt a felügyelet nélkül maradó iskolás gyermekek kérdése. A szülők, dolgoznak, és nincs aki a gyereknek segítsen a tanulásban, ellenőrizze szabad idejét. Cobanu Corneliaharcol azért, hogy iskola-kantinokat létesítsenek. Hivatásos nevelők segítsék a gyermeket a lecke elkészítésében, osszák be idejét, irányítsák a számára nélkülözhetetlen játékban is. Nagy feladat ez, de megoldható ... A néptanácsi választásokon Ciobanu Corneliát a Beszterce rajon! Feldra község népe képviselőjének választotta. Mi mindent kellett itt elintézni. Villanyt akar a község. Szülőotthont a községhez tartozó Rebra falu. Máshol segítséget kérnek községi istálló építéséhez- És megy a képviselőnő — dolgozik szivvel-lélekkel. Kétszobás szülőotthont kap Rebra, rádiósítása is folyamatban van. Foglalkoznak már Feldra község vllamosítási tervével is. Sokat jár falun Ciobanu Cornelia. Látja, hogy meg kell tanítani a falusi asszonyokat vitaminos ételek készítésére. Az egyoldalú Élenjáró kollektivista Jelöljük, mert tudjuk, hogy a mi érdekünkben fogja végezni munkáját — ezt mondották azok, akik Schlächter Annát a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjelöltjének javasolta. Schlächter Anna még fiatal, de azok közé tartozik, akik eddigi fáradhatatlan munkájukkal, már kiérdemelték a nép bizalmát. Korábban már néptanácsi képviselő volt Vladimirescu községben (Arad rajon). Választókörzetében közösségi munkával kijavították a községi német és román nyelvű iskolát, karbantartási munkálatokat végeztek a községi utaknál, a vízlevezető árkoknál... Meggyőződése, hogy a dolgozó parasztok jólétének egyetlen útja a kollektív gazdálkodás. Amikor a községben megalakult a kollektív gazdaság, egyesek nem tudták elhatározni magukat a belépésre- Ezek között voltak Schlachter Anna szülei is. Ingadozásuk azonban nem téríthette el szilárd meggyőződésétől Annát, aki mind több érvvel támasztotta alá, hogy a föld közös megmunkálása, az élenjáró agrotechnika alkalmazásával sokkal jövedelmezőbb. Hivatkozott németajkú szomszédaikra, akik beléptek a kollektív gazdaságba és megtalálták számításaikat. Végülis szülei beléptek a közös gazdaságba s ma élenjáró kollektivisták, lányukkal együtt. Nemcsak szüleit, másokat is meggyőzött. Straub Johann, Gerhardt Henrich, Heidt Magdolna és mások az ő állhatatos munkája eredményeként léptek be. Édesapja, amikor megtudta, hogy lányát nemzetgyűlési képviselőnek jelölték, hitet-