Dolgozó Nő, 1957 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

A szocializmus és Élmunkásnő Úgy indult, ahogyan minden szokványos interjú. Kikészítettem ceruzámat, jegyzetfü­zetemet, feljegyeztem a beszélgetés dátumát, majd a címét „Beszélgetés Bandi Irén kép­­viselőjelölttel, a Herbák János Művek sza­­bászati osztályainak élmunká­snőjével.‘" Azután megkezdődött a beszélgetés ... és a jegyzetfüzet fehér lapja üresen maradt. El­maradtak a szokásos kérdések: ki volt, mi­lyen környezetben nevelkedett ... és hány százalékkal haladta túl napi tervelőirányza­téit. Amit múltjából megtudtam, akadozva, szinte szégyenkezve mondotta el. Látszott, nem szívesen beszél önmagáról. Nehéz kö­rülmények között nőtt fel, szeret dolgozni, élmunkás, becsüli munkatársait... És ha tehet értük valamit, nem kíméli a fáradságot Bándi Irén élmunkásnő bizonyos tekintet­ben semmiben sem különbözik a Herbák Művek többi élmunkásától. Élmunkásnő, csa­ládanya — ugyanakkor pártmunkát végez: alapszervezeti titkár, önfeláldozó munkát végeznek azok a nők, akik két, sőt három arcvonalon állanak helyt az új társadalom építésében... * S a számtalan közös vonás ellenére könnyen észrevehettem, hogy ez a munkás asszony sokban különbözik él munkástársai­tól- A nehézségeket látni, észrevenni az aka­dályokat, amelyek utunkban állanak —­ ez még nem minden, ő gondolkodik, keresi a módját, hogyan lehet leküzdeni azokat a kommunisták segítségével , mi több, ren­delkezik azzal a ritka kitartással, szívósság­gal, amely feltétlenül szükséges a sikeres munkához. Nem elméleti kérdések megoldását keresi A dolgozó asszonyok mindennapi problémái­ról beszél és a Herbák János Művek fiatal­jairól, akik még mindig nem részesülnek olyan nevelésben, mint amilyenre szükségül­­volna. A munkások keresetéről szólt. És ar­­ról, hogy csak a termelés fokozása révén csak a dolgozó társadalom együttes hozzá­járulásával javíthatunk életfeltételeinken Nemcsak elgondolásairól számol be. Telje­sen személytelenül, mintha nem is ő járt volna el a kérdéses ügyekben, felvillant egy egy mozzanatot párttitkári tevékenységéből, amelyből kiviláglik, hogy a kérdések kon­krét kivizsgálásával, kellő mozgékonysággal és — ezt erőteljesen hangsúlyozta — jóin­dulattal sok mindent meg lehet oldani. Tizenkét évi nehéz, önfeláldozó munka után Bándi Irén megérdemli, hogy bizalmat előlegezzünk számára- Munkájában merítsen erőt tőlünk, azoktól a tömegektől, amelyek­nek boldogságáért a felszabadulás után a Kommunisták Pártjának soraiban csatába indult. V. L. táplálkozás miatt sok a gyomorbeteg. Nem késlekedik tehát, kollektívát állít össze, és elkészül a szakácskönyv, amely arra tanítja a falusi asszonyt, ne csak a piacra vigye a zöldségfélét, a paprikát. Használja az ételbe, főzzön ízletesebben. Ima, egy képviselőjelölt gondjai. Nem tart programbeszédeket, nem ígér semmit, inkább intézkedik- De nem egyma­gában. A nőbizottságokkal, néptanács kép­viselőkkel vállvetve intézi az asszonyok ügyeit, az ország ügyeit. És ki értene job­ban az országos gondokhoz, mint az anya, a feleség. Ilyen ember Ciobanu Cornelia, Kolozsvár tartomány egyik képviselőjelöltje. Munkásértelmiségi Amikor e sorokat írom, egy emlék eleve­nedik meg előttem. Képviselőválasztás előtt volt. Hét éves fiúcska lehettem. Darócruhás, feketeképű, borotvált arcú ember állt a falusi kocsma lépcsőjén. Feltűnt nekem, hogy a da­rócruhához egyáltalán nem illő franciaorrú lakkcipőt viselt. Képviselőjelölt volt. Nagy hadonászással beszélt. Falubelieim hall­gatták, s közben éppen úgy bámulták ruhá­zatát, mint én­ígért ez a képviselőjelölt útjavítást, bank­­adósság-törlést. Aztán autójára szállt és elrobogott. A pálinkagőzös kortesek pedig torkuk szakadtából éljenezték. Soha többé nem járt a mi kis falunkban ez az ember. Bojár-ivadék volt... Az a képviselőjelöltnő, akiről most szó lesz,­­nem jár parasztviseletben. Pedig nagy­szülei és édesanyja parasztok voltak. Egy­szerű, városi ruha van rajta. Egyszerűség­hez ízlés párosul. Ciobanu Corneliának hív­ják. Értelmiségi- Még­pedig felszabadulás utáni fiatal, munkásértelmiségi. Életrajzi adatok? Igen... Kantim-kiszol­­gáló leány tizenhárom éves korában a ko­lozsvári dohánygyárban. Néhány évre rá konfekció-üzemben varrónő. Később szövőnő a Brenner Béla Textilgyárban. Aztán, a fel­­szabadulás utáni években lázas tevékenyke­dés. Iskola, tanulás, munka. Sok-sok, meg­feszített munka és tanulás. Előadó lesz a pártiskolában, majd a Kolozsvár tartományi pártbizottság tagjának választják. A nők soraiban végez munkát. A nők közötti munka pedig országos ügy. Lehet ezt a feladatot szólamokkal, vége-hosszat nem érő gyűlé­sekkel is végezni. De Ciobanu Cornelia élet­tel, tartalommal akarja telíteni. Országos ügy a gyermeknevelés? De még mennyire ! És, hogy csak példaként idézzük, itt van mindjárt a felügyelet nélkül maradó iskolás gyermekek kérdése. A szülők, dol­goznak, és nincs aki a gyereknek segítsen a tanulásban, ellenőrizze szabad idejét. C­o­­banu Cornelia­­harcol azért, hogy iskola-kan­­tinokat létesítsenek. Hivatásos nevelők se­gítsék a gyermeket a lecke elkészítésében, osszák be idejét, irányítsák a számára nél­külözhetetlen játékban is. Nagy feladat ez, de megoldható ... A néptanácsi választásokon Ciobanu Cor­­neliát a Beszterce rajon! Feldra község népe képviselőjének választotta. Mi mindent kel­lett itt elintézni. Villanyt akar a község. Szülőotthont a községhez tartozó Rebra falu. Máshol segítséget kérnek községi istálló építéséhez- És megy a képviselőnő — dol­gozik szivvel-lélekkel. Kétszobás szülőotthont kap Rebra, rádiósítása is folyamatban van. Foglalkoznak már Feldra község v­llamosí­­tási tervével is. Sokat jár falun Ciobanu Cornelia. Látja, hogy meg kell tanítani a falusi asszonyokat vitaminos ételek készítésére. Az egyoldalú Élenjáró kollektivista Jelöljük, mert tudjuk, hogy a mi érdekünk­ben fogja végezni munkáját — ezt mondot­ták azok, akik Schlächter Annát a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjelöltjének javasolta. Schlächter Anna még fiatal, de azok közé tartozik, akik eddigi fáradhatatlan munká­jukkal, már kiérdemelték a nép bizalmát. Korábban már néptanácsi képviselő volt Vla­­dimirescu községben (Arad rajon). Válasz­tókörzetében közösségi munkával kijavítot­ták a községi német és román nyelvű isko­lát, karbantartási munkálatokat végeztek a községi utaknál, a vízlevezető árkoknál... Meggyőződése, hogy a dolgozó parasztok jólétének egyetlen útja a kollekt­ív gazdál­kodás. Amikor a községben megalakult a kollektív gazdaság, egyesek nem tudták el­határozni magukat a belépésre- Ezek között voltak Schlachter Anna szülei is. Ingadozá­suk azonban nem téríthette el szilárd meg­győződésétől Annát, aki mind több érvvel támasztotta alá, hogy a föld közös meg­­munkálása, az élenjáró agrotechnika alkal­mazásával sokkal jövedelmezőbb. Hivatko­zott németajkú szomszédaikra, akik beléptek a kollektív gazdaságba és megtalálták szá­mításaikat. Végülis szülei beléptek a közös gazdaságba s ma élenjáró kollektivisták, lá­nyukkal együtt. Nemcsak szüleit, másokat is meggyőzött. Straub Johann, Gerhardt Henrich, Heidt Magdolna és mások az ő állhatatos munkája eredményeként léptek be. Édesapja, amikor megtudta, hogy lányát nemzetgyűlési képviselőnek jelölték, hitet-

Next