Dolgozó Nő, 1965 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

amely teremtő gondolatokat hordoz, amely teremtő módon köti össze családok és az ország nagy emberi közösségének életét. A munka sze­­retete sugárzik e tömör vallomá­sokból, aranyfedezetük az új eszten­dőben magasabb szinten vállalt munka. Olyanok ezek az egyéni sorsokkal fémjelzett vállalások­­tervezések, mintha a szocializ­mus nagy történelemkönyvének egy-egy lapja villanna szemünk elé. Tudatukban jövőnk képe nem valami elmosódott délibáb: minden­napos küzdelmeink révén egyre in­kább kézzelfogható valósággá válik. Tervezgessük lendületes szavai mögött ott az egész ország biztatása: érdemes mind több tudással és odaadással dolgozni. Válasz­csokrunkban csupán egy tucatnyi dolgozó nő újesztendei terveit tudjuk bemutatni. De akár­­hová nyitnánk be városon és falun, hasonló, az országépítés közös gond­jaiból és örömeiből táplálkozó szem­léletet és „jövővárást“ találnánk. Életünk törvényévé vált, hogy egyé­ni sorsunkat csak a nagy egész összefüggéseiben lássuk igazán ki­bont­atkoztathatónak, hogy egyéni álmainkat a milliókéval közös te­vékenység sodrában valósítsuk meg, így kap hangsúlyt és jelentőséget a közös cél szolgálatában a legkisebb egyéni tett is. A mi történelmünk sok millió egyéni tett. Hatéves tervünk utolsó esztendeje újabb nagy megvalósításokkal vi­szi majd előbbre a szocializmus be­tetőzését hazánkban. Asszonyaink és leányaink lelkükből fakadóan vállalják a maguk feladat­részét: tanúbizonyság erre e néhány évkez­deti vallomás is. Amelyek legsokat­­ígérőbb közös sajátsága: a töretlen lendület. A brăilai Glukózé- és Sörgyár, amelynek már négy éve igazgatója vagyok, mind jelentősebb szere­pet kap a gyógyszer-, a textil- és a konzerviparban, amelynek alapanyagokat szállít. Termékeinknek helyt kell állniuk a nemzetközi piacon is. A petróleumipar számára olyan kenőanyagot szál­lítunk, amely a gépek élettartamát lényegesen meghosszabbítja. Ezt az anyagot mi kísérletezzük ki. Mit várok én az új évtől? Hadd toldjam ezt meg azzal, mit vár tőlem a gyár munkaközössége. Tizenöt éve dolgozom ebben a gyárban, mindenkit személyesen, közelről ismerek. Megszoktam, hogy legbensőbb kéréseikkel, örömükkel, nehézségeikkel, egyéni és családi panaszaikkal is hozzám fordul­nak. Asszonyi tapintatot és türelmet várnak tőlem, még több segítséget! Szeretném, ha nem csalód­nának bennem az új esztendőben sem. Ahogy magamnak harmonikus, boldog családi életet kí­vánok férjem és két gyermekem körében, ugyanúgy a gyár minden dolgozójának is! PROFIRA SUHAREANU KÖNYVELÁRUSÍTÓ, SZINAJA Szeretném, ha az új évben minél gazdagabb könyvválaszték állana rendelkezésünkre, s szeret­ném 1965-ben... letenni az érettségit. Eddig, hogy úgy mondjam, „a könyvekből éltem", belőlük vásároltam a tavaly csinos szobaberendezést, most az érettségin szeretném bebizonyítani, hogy a tar­talmukkal is tudok élni. Dr. CSEH ÁGNES KÖRORVOS, TOROCKÓ 1964 végén új körbe kerültem: Torockót és a hozzátartozó négy falut bízták rám. Ebben a körben az elmúlt esztendőben a gyermekhalandó­ság „zéró“ volt. Nyilván mindenekelőtt ezt a szin­tet szeretném tartani munkámmal. Munkatársaim­mal mindent el akarunk követni, hogy körünk­ben 1965-ben se haljon meg egyetlen újszülött sem. Jövőre nagyarányú tbc-ellenes küzdelem indul egészségügyi körzetünkben — én ezt szeret­ném egybekötni a nők rákszűrő vizsgálatával. Új munkahelyemet nagyon szeretem, a korszerűen felszerelt és rendbetett orvosi rendelő minden fel­tételt biztosít a gondos és lelkiismeretes munkához. Én nemcsak kívánok jó egészséget mindenkinek az új esztendőben, hanem minden erőmmel tenni is akarok érte. Remélem, hogy az új esztendőben — orvosi munkám negyedik évében is — sikerrel állom meg a helyem." ELENA PĂTRĂCEANU GÉPÉSZMÉRNÖK, GALAC Szerelőmérnök vagyok az épülő galaci fémipari kombinátban. Munkám nem könnyű, és akkor kell majd megválnom az üzemtől, amikor már gyönyörködhetnék is benne: dolgozni kezd a sok felszerelt gép. Addig azonban arról kell gondos­kodnom, hogy a munka jó minőségű legyen, és időben adjuk át. Mit várok az új évtől? Új csarnokok átadását, új gépek megindítását, minél többet és minél jobban. Kívánhatok-e többet annál, mint gépekben megtestesülve látni a teremtő gon­dolatot ? FLORICA MANEA, A BRĂILAI GLUKÓZÉ- ÉS SÖRGYÁR IGAZGATÓJA

Next