Dolgozó Nő, 1965 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
amely teremtő gondolatokat hordoz, amely teremtő módon köti össze családok és az ország nagy emberi közösségének életét. A munka szeretete sugárzik e tömör vallomásokból, aranyfedezetük az új esztendőben magasabb szinten vállalt munka. Olyanok ezek az egyéni sorsokkal fémjelzett vállalásoktervezések, mintha a szocializmus nagy történelemkönyvének egy-egy lapja villanna szemünk elé. Tudatukban jövőnk képe nem valami elmosódott délibáb: mindennapos küzdelmeink révén egyre inkább kézzelfogható valósággá válik. Tervezgessük lendületes szavai mögött ott az egész ország biztatása: érdemes mind több tudással és odaadással dolgozni. Válaszcsokrunkban csupán egy tucatnyi dolgozó nő újesztendei terveit tudjuk bemutatni. De akárhová nyitnánk be városon és falun, hasonló, az országépítés közös gondjaiból és örömeiből táplálkozó szemléletet és „jövővárást“ találnánk. Életünk törvényévé vált, hogy egyéni sorsunkat csak a nagy egész összefüggéseiben lássuk igazán kibontatkoztathatónak, hogy egyéni álmainkat a milliókéval közös tevékenység sodrában valósítsuk meg, így kap hangsúlyt és jelentőséget a közös cél szolgálatában a legkisebb egyéni tett is. A mi történelmünk sok millió egyéni tett. Hatéves tervünk utolsó esztendeje újabb nagy megvalósításokkal viszi majd előbbre a szocializmus betetőzését hazánkban. Asszonyaink és leányaink lelkükből fakadóan vállalják a maguk feladatrészét: tanúbizonyság erre e néhány évkezdeti vallomás is. Amelyek legsokatígérőbb közös sajátsága: a töretlen lendület. A brăilai Glukózé- és Sörgyár, amelynek már négy éve igazgatója vagyok, mind jelentősebb szerepet kap a gyógyszer-, a textil- és a konzerviparban, amelynek alapanyagokat szállít. Termékeinknek helyt kell állniuk a nemzetközi piacon is. A petróleumipar számára olyan kenőanyagot szállítunk, amely a gépek élettartamát lényegesen meghosszabbítja. Ezt az anyagot mi kísérletezzük ki. Mit várok én az új évtől? Hadd toldjam ezt meg azzal, mit vár tőlem a gyár munkaközössége. Tizenöt éve dolgozom ebben a gyárban, mindenkit személyesen, közelről ismerek. Megszoktam, hogy legbensőbb kéréseikkel, örömükkel, nehézségeikkel, egyéni és családi panaszaikkal is hozzám fordulnak. Asszonyi tapintatot és türelmet várnak tőlem, még több segítséget! Szeretném, ha nem csalódnának bennem az új esztendőben sem. Ahogy magamnak harmonikus, boldog családi életet kívánok férjem és két gyermekem körében, ugyanúgy a gyár minden dolgozójának is! PROFIRA SUHAREANU KÖNYVELÁRUSÍTÓ, SZINAJA Szeretném, ha az új évben minél gazdagabb könyvválaszték állana rendelkezésünkre, s szeretném 1965-ben... letenni az érettségit. Eddig, hogy úgy mondjam, „a könyvekből éltem", belőlük vásároltam a tavaly csinos szobaberendezést, most az érettségin szeretném bebizonyítani, hogy a tartalmukkal is tudok élni. Dr. CSEH ÁGNES KÖRORVOS, TOROCKÓ 1964 végén új körbe kerültem: Torockót és a hozzátartozó négy falut bízták rám. Ebben a körben az elmúlt esztendőben a gyermekhalandóság „zéró“ volt. Nyilván mindenekelőtt ezt a szintet szeretném tartani munkámmal. Munkatársaimmal mindent el akarunk követni, hogy körünkben 1965-ben se haljon meg egyetlen újszülött sem. Jövőre nagyarányú tbc-ellenes küzdelem indul egészségügyi körzetünkben — én ezt szeretném egybekötni a nők rákszűrő vizsgálatával. Új munkahelyemet nagyon szeretem, a korszerűen felszerelt és rendbetett orvosi rendelő minden feltételt biztosít a gondos és lelkiismeretes munkához. Én nemcsak kívánok jó egészséget mindenkinek az új esztendőben, hanem minden erőmmel tenni is akarok érte. Remélem, hogy az új esztendőben — orvosi munkám negyedik évében is — sikerrel állom meg a helyem." ELENA PĂTRĂCEANU GÉPÉSZMÉRNÖK, GALAC Szerelőmérnök vagyok az épülő galaci fémipari kombinátban. Munkám nem könnyű, és akkor kell majd megválnom az üzemtől, amikor már gyönyörködhetnék is benne: dolgozni kezd a sok felszerelt gép. Addig azonban arról kell gondoskodnom, hogy a munka jó minőségű legyen, és időben adjuk át. Mit várok az új évtől? Új csarnokok átadását, új gépek megindítását, minél többet és minél jobban. Kívánhatok-e többet annál, mint gépekben megtestesülve látni a teremtő gondolatot ? FLORICA MANEA, A BRĂILAI GLUKÓZÉ- ÉS SÖRGYÁR IGAZGATÓJA