Dolgozó Nő, 1969 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Március 2-án szavazatunkkal erő-sítjük meg mindennapi munkánk, helytállásunk eredményeit, szavazatunkkal mondunk igent vívmányainkra, és pártmutatta jövőnk nagyszerű távlataira. Választásra készülünk románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, férfiak és nők. S ahogy munkahelyeinken együtt dolgozunk és harcolunk közös céljainkért, úgy tömörülünk megbonthatatlan egységbe a Román Kommunista Párt által vezetett Szocialista Egységfront körül. _ A választás nálunk a mérlegkészítés, a számbavétel, az önismeret és az előretekintés iskolája. És e számbavétel során a szocializmus építésének és kiteljesítésének nagy vívmányai közé büszkén soroljuk az egyenjogúságot is, melynek mint nők és mint a magyar nemzeti kisebbség tagjai egyaránt örvendünk, készüljünk. következő gondolatai is/ NŐK A KÖZÉLETBEN BESZÉLGETÉS PETHŐ ILONA NAGY NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐJELÖLTTEL, A HARGITA MEGYEI NŐBIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL Ha csak személyéről akarnánk írni, nem kellene egyebet tennünk, mint elővennünk és csokorba kötnünk azt, amit a csíkszentkirályi jelölőgyűlésen elmondottak róla a 3-as számú tusnádi nagy nemzetgyűlési választókerület dolgozói. Igaz, hogy annyi szép, megkapóan kedves, elismerő, meleg szó hangzott el róla, hogy bizony ezeket is nehéz volna katonás rendbe sorakoztatni, de Pethő Ilona különben is nyomban másra tereli a szót, amikor a jelölőgyűlési bemutatásra emlékeztetjük. — Nem annyira személyemnek szólt az elismerés, mint inkább nőmozgalmunk egészének, munkánk megbecsülésének, hozzájárulásunk tényleges értékelésének. A nagy nemzetgyűlési képviselőjelölés mindenekelőtt a dolgozó nők iránt tanúsított bizalomnak, a dolgozó nők társadalmi életben betöltött szerepének a jele, a közügyintézés irányításában betöltött szerepének a bizonyságtétele. Örömmel hangsúlyozom — teszi hozzá — ,hogy a március 2.-i néptanácsi képviselőválasztásokra javasolt 171 megyei néptanácsi képviselőjelölt között 47 nő van. — Vagyis ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időben talán még fokozottabban számíthatunk a dolgozó nők élénk, sokoldalú tevékenységére a helyi vezetésben, irányításban. De mit mondhatnak az eddigi eredményekről? — Gazdasági sikereinkkel kezdeném. Megyénk iparában döntő szavuk van a munkásnőknek,technikusnőknek és mérnöknőknek. A Csíkszeredai és a székelyudvarhelyi készruhagyárak, a gyergyószentmiklósi Lenfonoda munkásainak legnagyobb része nő. Mindhárom üzem nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta múlt évi össztermelési tervét. Amikor pedig az 1969-es terv mutatószámainak megvitatására és a munkavállalásokra került sor, az említett üzemek munkásnői elsőként jelentették ki, hogy az ötéves terv döntő fontosságú évében tettekkel bizonyítják hozzájárulásukat megyénk iparának tovább-izmosításához, országunk felvirágoztatásához. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós tovább épült, szépült 1968-ban. Ezekben a városokban a dolgozó nők több millió lej értékű hazafias munkát végeztek. Ez az eredmény, ez a hozzájárulás persze, a nőmozgalom eredménye is. A jövőben még inkább arra törekszünk, hogy gyarapítsuk gazdasági eredményeinket. A munkaidő még ésszerűbb kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítására, a szakmai továbbképzésre, a munkatermelékenység fokozására, az önköltség csökkentésére, az ésszerű munkaszervezésre, a gépek teljesítő képességének maximális kihasználására buzdítjuk, serkentjük a munkában eddig is derekasan helytállt munkásnők ezreit. Ami pedig a munkakörülményeket illeti, dicsérjük mindazt, ami példamutató, de egyben felhívjuk az üzemi nőbizottságok figyelmét, hogy éljenek azokkal a nagy lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk biztosít a munkafeltételek és -körülmények állandó, fokozatos javítására. Elégedett a falun végzett nőbizottsági politikai nevelőmunka eredményeivel? — Részben igen. Erről is sok jót mondhatok, de akad bőven javítani való is. Kezdeném azzal, hogy az ősszel a viszontagságos időjárás miatt megkéstünk a krumpliszedéssel. De ahogy az idő engedte, sőt még rossz időben is a TSZ asszonyai és lányai mindent megtettek a bőséges termés megmentése érdekében. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a krumpli és a cukorrépatermés betakarításában övék volt az oroszlánrész. Rá szeretnék mutatni viszont arra is, hogy egyes helyeken a községi nőbizottságok nem végeznek elég hathatós szervezőmunkát, s ezért a nők nem mindenütt élnek tanulási, szakképesítési jogaikkal és lehetőségeikkel. A legtöbb községben sikerrel folyik a mezőgazdasági szakoktatás, gát De sok helyen sajnos, nők nélkül. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy helyenként még húzódoznak a szaktudás e fontos fog kútfejétől. A községi pártbizottságok szervezte politikai körökön, tanfolyamokon való részvétel ugyancsak fontos feladat, hisz a nevelői munka gerincét képezi ez, és egyben új eredményeink forrása. Amikor sikerekről beszélek, nem mulaszthatom el annak hangsúlyozását, hogy az Országos Nőtanács novemberi plenáris ülésének határozata milyen széles körű visszhangra talált megyénk dolgozó női körében, ami abban is megnyilvánult, hogy téli szünidő idején több Csíkszeredai gyermekházi tanuló talált meleg családi otthonra, anyai melegségre, szeretetre. a* Meggyőződésem, hogy országos tanácsunk januári ülésének iránymutatásai elősegítik munkánk még tartalmasabbá tételét, eszmei gazdagítását, s politikai, nevelési célkitűzéseink valóra váltását. Mindehhez csak sok-sok sikert, eredményekben gazdag munkát kí- Ivánhatunk Pethő Ilonának. _ Lujogye*»*: KOLOZSI MÁRTON