Dolgozó Nő, 1972 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
A MA ÉRDEKES - HOLNAP HASZNOS Rohanó hétköznapjainkban észre sem vesszük, hogy mennyi zavaró tényező is van körülöttünk — kellemetlen színű falak, rikító szőnyegek, kényelmetlen formájú székek, egyhangú síkok stb. —, melyek tudat alatt mind csökkentik munkabírásunkat, fokozzák fáradékonyságunkat, befolyásolják hangulatunkat. A zavaró tényezők kiküszöbölésére vállalkozott az ergonómia, azon az alapon, hogy az utóbbi évtizedek tudományostechnikai vívmányai megkövetelik és szükségszerűen megteremtik az új környezetet. Ezt szinte észre sem vesszük. De figyeljünk csak, hogy közvetlen környezetünkben is nap nap után változnak a tárgyak formái. A gépkocsik formája alkalmazkodik a sebességhez, a telefon is más alakot öltött szebb, mondhatni hangulatosabb lett. S így tovább, mennyi példa akad. .. — Ezekkel is, mármint ergonómiával, formatervezéssel, és még sok minden mással szeretnénk megismertetni hallgatóinkat — mondotta ION ANTONIU tanár, a SINEX elnevezésű tanfolyam vezetője. Ő tájékoztatott az alábbiakról. — Tanfolyamunk a kolozsvári METALUL klub helyiségében működik, hetente kétszer tartunk előadást. Ma már 150 a hallgatók száma, köztük 50 nő, amit örvendetesnek tartok. A tanfolyamot a helyi szakszervezeti tanács patronálja, és országos viszonylatban is elsőnek mondható ez a korszerű kolozsvári kezdeményezés. A tanfolyam tantárgyai között elsőként foglal helyet az IPARESZTÉTIKA. Nemzetközileg angol elnevezése után INDUSTRIAL DESIGN-ként ismerik. Felhasználási területét felmérni, meghatárolni nem is olyan könynyű. Ugyanis a tárgyak, termékek formatervezésén túlmenően az ember és környezetének különféle kapcsolataival (pszichológiai, szociológiai, fiziológiai stb.) is foglalkozik. Az előadók — tanárok, mérnökök, építészek, grafikusok—vetítéssel kísért kurzusokat tartanak. Iparesztétika, ergonómia, ipari pszichológia, formatervezés, reklámgrafika, technológia, piackutatás, nyomdai tördelés, írástechnika, az ipari cikkek tanulmányozása — mind-mind a tanfolyam tantárgyai közé sorolhatók. A tanfolyam fő célja mindenesetre megismertetni a hallgatókkal az ipari tervezés esztétikai kérdéseit Nem elvontan, ami már abból is kiderül, hogy a kurzus beindítása előtt gyűlést tartottak a kolozsvári vállalatok és intézmények vezetőivel, felmérték a helyi igényeket és lehetőségeket — egyszóval megvizsgálták azokat a sajátos területeket, ahol a tanultakat mielőbb hasznosítani is lehet. Ennek érdekében kapcsolatot létesítettek az Armătura, Terapia, Electrometal, Iris porcelánárugyár és más vállalatokkal. Ha az elgondolás beválik, akkor a SINEX, mely most még a növendékek anyagi hozzájárulásával és a szakszervezet támogatásával tartja fenn magát, a Kolozs megyei iparvállalatok közösen patronált intézményévé alakul át. Kik a növendékei, hallgatói ennek a tanfolyamnak? Nagyrészt különböző vállalatok és intézmények dolgozói (munkások, technikusok, mérnökök) valamint a Politechnikai Intézet és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákjai. — Miután elvégzem az egyetemet, divattervező szeretnék lenni —mondja Asaftei Doina. —Jelenleg másodéves vagyok a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Nagyon örvendek ennek a tanfolyamnak, mert az itt tanultakkal kiegészítem a főiskolai tanulmányaimat. Hozzásegít olyan ismeretek elsajátításához, amelyekre egy iparesztétikusnak feltétlenül szüksége van. — A reklámgrafika, az írástechnika, az iparcikkek tanulmányozása, a piackutatás mind-mind fontos kellékei munkánknak — mondotta Gerendi Anikó, a kirakattervező technikum diákja. — A gyár küldött a tanfolyamra. Tudták, hogy nagyon szeretek rajzolni és ez számomra továbbképzést jelent — Borzea Edit, a Kartongyár munkásnője így folytatja: — Az iparesztétikust stilizátornak is nevezik, stilizálja, szépíti azt a tárgyat, amin dolgozik. Mivel gyakorlati kivitelezést is,tanulunk, a tanultakat hasznosítani is tudom. Én is szeretnék majd korszerűsíteni munkahelyemen. Szebb mappákat, füzetborítókat tervezhetek és korszerűbb csomagoló kellékeket, melyek az áruforgalomban jelentős szerepet játszanak. Befejezésül még csak annyit az 1971—75-ös ötéves terv egyik fő előirányzatát szolgálja a kolozsvári tanfolyam: a minőségi tényezők előtérbe helyezését. CS. K. A A DIÓSZEGIEK ÉS KÖZELJÖVŐ Kerekasztal 1971 utolsó napján Képzeletbeli kerekasztalhoz ültettük a Bihar megyei Diószeg néhány vezetőjét, hogy a mármár várossá fejlődő nagyközség és a hozzátartozó három falu fejlődéséről, eredményeiről és közeljövőbeli kilátásairól elbeszélgessünk, azoknak a szempontoknak a tükrében, melyek a községi pártbizottsági titkárok és néptanácsi elnökök első országos konferenciáján, Nicolae Ceauşescu elvtárs ott elhangzott nagyszabású beszédében felvetődtek. Képzeletbelinek mondjuk a kerekasztalt, mert az év végi, év eleji sürgős teendők (pénzügyek lezárása, kimutatások, jelentések szerződéskötések stb) nem tették ugyan lehetővé, hogy a tanács székházában vagy a szép tágas kultúrotthonban asztal köré üljünk, a négy és hatszemközti beszélgetések viszont láncszemekként kapcsolódtak egymásba, s végül is annyira szerves és egységes képet rajzoltak ki, hogy különbet a közös tanácskozás sem vázolhatott volna fel. Sumalan Viorel,a községi néptanács végrehajtó bizottságának titkára: Kezdem talán az alappal, a gazdasági tevékenységgel. 1971-ig Diószegen két termelőszövetkezet létezett, az egyik megyei, sőt országos viszonylatban is kitűnő eredményeket ért el, a másik a gyengébbek közé tartozott. 1970 végén egyesítettük őket, s hogy a szervezeti lépés helyénvalónak bizonyult, hogy a jók emelték magukhoz a gyengébbeket — mi sem bizonyítja ékesszólóbban, mint az: a norma értéke 1971-ben elérte a 30 lejt. De hadd mondjak egy,az általános helyzetre jellemző apróságot hónapok óta próbálunk alkalmazni havi 900 lej fizetéssel egy őrt a néptanácshoz, de az emberek nem jönnek, mert a termelőszövetkezetben jobban megtalálják számításaikat, aki meg jelentkezett, azt mi nem tartottuk megfelelőnek. Gazdasági egységeink közé tartozik a vermutpalackozó állomás és az 1971-ben néptanácsi és szövetkezeti összefogással létesített téglagyár, mely év végéig 90 000 darabot gyártott le. Hozzáteszem még azt is: ezutáni építkezéseinkhez nemcsak a téglát, hanem a betoncsöveket is magunk gyártjuk, sőt a szállítást is magunk oldjuk meg. 1971-ben vásároltunk ugyanis egy 5 tonnás billenőkocsit is. Bodogai Alexandru,a közszégi pártbizottság helyettes titkára: Nem szeretném, ha valaki dicsekvésnek venné szavainkat, de a mi községi néptanácsunk a pártbizottság irányításával eddig is igyekezett a gyakorlatba ültetni azt a gondolatot, melyet Nicolae Ceauşescu elvtárs az országos tanácskozáson erőteljesen hangsúlyozott és általános feladatként jelölt meg, hogy tudniillik a néptanácsok legyenek a községek ügyeinek, életének felelősségteljes vezetői; ne várják felülről, a megyei vagy még felsőbb szervektől különböző kérdéseik megoldását Ezt mi már régebben alkalmazzuk akár a község gazdasági ügyeiről, a jövő távlatairól vagy pedig éppen az azonnali húsellátás megoldásáról van szó. S ezt azért nem lehet dicsekvésnek minősíteni, mert Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára nyomatékosan hangsúlyozta: az országos konferencia az eddigi gyakorlat jó eredményeit általánosítja, s a megtett út alapján olyan általános következtetéseket von le, melyek az alsó szervek hatáskörét tovább szélesítik, a szocialista demokratizmust még jobban kiterjesztik és megerősítik. Sumalan Viorel: 1972-től még szebb eredményeket várunk. Tavaly megtisztítottuk, rendbe tettük és válogatott halfajtákkal népesítettük be két halastavunkat, s összekapcsoltuk őket a második világháború előtt épült tankcsapda 1200 méternyi szakaszával, így valóságos halastó-rendszert építettünk ki. A