Dolgozó Nő, 1972 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

A MA ÉRDEKES - HOLNAP HASZNOS Rohanó hétköznapjainkban észre sem vesszük, hogy mennyi zavaró tényező is van körülöttünk — kellemetlen színű falak, rikító szőnyegek, kényel­metlen formájú székek, egyhangú síkok stb. —, melyek tudat alatt mind csökkentik munka­bírásunkat, fokozzák fáradékonyságunkat, be­folyásolják hangulatunkat. A zavaró tényezők kiküszöbölésére vállalkozott az ergonómia, azon az alapon, hogy az utóbbi évtizedek tudományos­technikai vívmányai megkövetelik és szükség­szerűen megteremtik az új környezetet. Ezt szinte észre sem vesszük. De figyeljünk csak, hogy közvetlen környezetünkben is nap nap után változnak a tárgyak formái. A gépkocsik formája alkalmazkodik a sebességhez, a telefon is más alakot öltött szebb, mondhatni hangula­tosabb lett. S így tovább, mennyi példa akad. .. — Ezekkel is, mármint ergonómiával, formater­vezéssel, és még sok minden mással szeretnénk megismertetni hallgatóinkat — mondotta ION ANTONIU tanár, a SINEX elnevezésű tanfolyam vezetője. Ő tájékoztatott az alábbiakról. — Tanfolyamunk a kolozsvári METALUL klub helyiségében működik, hetente kétszer tartunk előadást. Ma már 150 a hallgatók száma, köztük 50 nő, amit örvendetesnek tartok. A tanfolyamot a helyi szakszervezeti tanács patronálja, és or­szágos viszonylatban is elsőnek mondható ez a korszerű kolozsvári kezdeményezés. A tanfolyam tantárgyai között elsőként foglal helyet az IPARESZTÉTIKA. Nemzetközileg angol elnevezése után INDUS­TRIAL DESIGN-ként ismerik. Felhasználási te­rületét felmérni, meghatárolni nem is olyan köny­­nyű. Ugyanis a tárgyak, termékek formatervezé­sén túlmenően az ember és környezetének külön­féle kapcsolataival (pszichológiai, szociológiai, fiziológiai stb.) is foglalkozik. Az előadók — tanárok, mérnökök, építészek, grafikusok—vetítéssel kísért kurzusokat tartanak. Iparesztétika, ergonómia, ipari pszichológia, for­matervezés, reklámgrafika, technológia, piackuta­tás, nyomdai tördelés, írástechnika, az ipari cikkek tanulmányozása — mind-mind a tanfolyam tantárgyai közé sorolhatók. A tanfolyam fő célja mindenesetre megismer­tetni a hallgatókkal az ipari tervezés esztétikai kérdéseit Nem elvontan, ami már abból is kide­rül, hogy a kurzus beindítása előtt gyűlést tartottak a kolozsvári vállalatok és intézmények vezetőivel, felmérték a helyi igényeket és lehetőségeket — egyszóval megvizsgálták azokat a sajátos terüle­teket, ahol a tanultakat mielőbb hasznosítani is lehet. Ennek érdekében kapcsolatot létesítettek az Armătura, Terapia, Electrometal, Iris porce­­lánárugyár és más vállalatokkal. Ha az elgondo­lás beválik, akkor a SINEX, mely most még a növendékek anyagi hozzájárulásával és a szak­­szervezet támogatásával tartja fenn magát, a Kolozs megyei iparvállalatok közösen patronált intézményévé alakul át. Kik a növendékei, hallgatói ennek a tanfolyam­nak? Nagyrészt különböző vállalatok és intézmények dolgozói (munkások, technikusok, mérnökök) va­lamint a Politechnikai Intézet és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákjai. — Miután elvégzem az egyetemet, divattervező szeretnék lenni —mondja Asaftei Doina. —Jelen­leg másodéves vagyok a Ion Andreescu Képző­művészeti Főiskolán. Nagyon örvendek ennek a tanfolyamnak, mert az itt tanultakkal kiegészítem a főiskolai tanulmányaimat. Hozzásegít olyan is­mer­etek elsajátításához, amelyekre egy iparesz­­tétikusnak feltétlenül szüksége van. — A reklámgrafika, az írástechnika, az iparcik­kek tanulmányozása, a piackutatás mind-mind fontos kellékei munkánknak — mondotta Gerendi Anikó, a­ kirakattervező technikum diákja. — A gyár küldött a tanfolyamra. Tudták, hogy nagyon szeretek rajzolni és ez számomra tovább­képzést jelent — Borzea Edit, a Kartongyár munkásnője így folytatja: — Az iparesztétikust stilizátornak is nevezik, stilizálja, szépíti azt a tárgyat, amin dolgozik. Mivel gyakorlati kivitele­zést is,tanulunk, a tanultakat hasznosítani is tudom. Én is szeretnék majd korszerűsíteni munka­helyemen. Szebb mappákat, füzetborítókat ter­vezhetek és korszerűbb csomagoló kellékeket, melyek az áruforgalomban jelentős szerepet ját­szanak. Befejezésül még csak annyit az 1971—75-ös ötéves terv egyik fő előirányzatát szolgálja a kolozs­vári tanfolyam: a minőségi tényezők előtérbe helyezését. CS. K. A A DIÓSZEGIEK ÉS KÖZELJÖVŐ Kerekasztal 1971 utolsó napján K­épzeletbeli kerekasztalhoz ültettük a Bihar me­gyei Diószeg néhány vezetőjét, hogy a már­­már várossá fejlődő nagyközség és a hozzátarto­zó három falu fejlődéséről, eredményeiről és közel­jövőbeli kilátásairól elbeszélgessünk, azoknak a szem­pontoknak a tükrében, melyek a községi pártbizottsági titkárok és néptanácsi elnökök első országos konfe­renciáján, Nicolae Ceauşescu elvtárs ott elhangzott nagyszabású beszédében felvetődtek. Képzeletbe­linek mondjuk a kerekasztalt, mert az év végi, év eleji sürgős teendők (pénzügyek lezárása, kimu­tatások, jelentések szerződéskötések stb) nem tették ugyan lehetővé, hogy a tanács székházában vagy a szép tágas kultúrotthonban asztal köré üljünk, a négy és hatszemközti beszélgetések viszont láncsze­mekként kapcsolódtak egymásba, s végül is annyira szerves és egységes képet rajzoltak ki, hogy különbet a közös tanácskozás sem vázolhatott volna fel. Sumalan Viorel,a községi néptanács végrehaj­tó bizottságának titkára: Kezdem talán az alappal, a gazdasági tevékenységgel. 1971-ig Diószegen két termelőszövetkezet létezett, az egyik megyei, sőt országos viszonylatban is kitűnő eredményeket ért el, a másik a gyengébbek közé tartozott. 1970 végén egyesítettük őket, s hogy a szervezeti lépés helyén­valónak bizonyult, hogy a jók emelték magukhoz a gyengébbeket — mi sem bizonyítja ékesszólóbban, mint az: a norma értéke 1971-ben elérte a 30 lejt. De hadd mondjak egy,az általános helyzetre jellemző apróságot hónapok óta próbálunk alkalmazni havi 900 lej fizetéssel egy őrt a néptanácshoz, de az em­berek nem jönnek, mert a termelőszövetkezetben jobban megtalálják számításaikat, aki meg jelentke­zett, azt mi nem tartottuk megfelelőnek. Gazdasági egységeink közé tartozik a vermutpa­lackozó állomás és az 1971-ben néptanácsi és szövetkezeti összefogással létesített téglagyár, mely év végéig 90 000 darabot gyártott le. Hozzáteszem még azt is: ezutáni építkezéseinkhez nemcsak a téglát, hanem a betoncsöveket is magunk gyártjuk, sőt a szállítást is magunk oldjuk meg. 1971-ben vásároltunk ugyanis egy 5 tonnás billenőkocsit is. Bodogai Alexandru,a közszégi pártbizottság helyettes titkára: Nem szeretném, ha valaki dicsek­vésnek venné szavainkat, de a mi községi népta­nácsunk a pártbizottság irányításával eddig is igyeke­zett a gyakorlatba ültetni azt a gondolatot, melyet Nicolae Ceauşescu elvtárs az országos tanácskozá­son erőteljesen hangsúlyozott és általános fela­datként jelölt meg, hogy tudniillik a néptanácsok legyenek a községek ügyeinek, életének felelősségtel­jes vezetői; ne várják felülről, a megyei vagy még fel­sőbb szervektől különböző kérdéseik megoldását Ezt mi már régebben alkalmazzuk akár a község gazda­sági ügyeiről, a jövő távlatairól vagy pedig éppen az azonnali húsellátás megoldásáról van szó. S ezt azért nem lehet dicsekvésnek minősíteni, mert Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára nyomatékosan hangsúlyozta: az országos konferencia az eddigi gyakorlat jó ered­­ményeit általánosítja, s a megtett út alapján olyan általános következtetéseket von le, melyek az alsó szervek hatáskörét tovább szélesítik, a szocialista demokratizmust még jobban kiterjesztik és mege­rősítik. Sumalan Viorel: 1972-től még szebb eredmé­nyeket várunk. Tavaly megtisztítottuk, rendbe tettük és válogatott halfajtákkal népesítettük be két halasta­vunkat, s összekapcsoltuk őket a második világhá­ború előtt épült tankcsapda 1200 méternyi szakaszá­val, így valóságos halastó-rendszert építettünk ki. A

Next