Dolgozó Nő, 1976 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

ÚJABB BOLDOG ÖT ÉVET! öntudatra ébredése pillanatától terveket sző az ember. Természet és társadalom sanyargatta őseink az új évtől, a holnaptól várták sorsuk jobbra fordulá­sát, mindannak teljesülését, amit az ó év megtagadott. S elődeink a legbizonytalanabb jövőt is ígéretesnek hitték, az ó évet búcsúztató az újat köszöntő szilvesz­teri hangulatban. De hitük legtöbbször álomképnek bizonyult,és a csalódásért a sorsot okolták. Tájainkon a fordulat több mint harminc éve történt Azóta már nem hisszük, hanem tudjuk, hogy az új év valóban jobb lesz, valamennyiünk élete örömtel­­jesebbé, boldogabbá válik. Terveink már nem álmok. Társadalmunk erejére és lehetőségeire épített valós, a jövőt tudatosan alakító elképzelések, s egyre vilá­gosabban, pontosabban határozzuk meg életutunkat nemcsak egy-két évre, hanem emberöltőnyi időre előre. Ezért lehettünk 1975 szilveszterén biztosak a hol­napban, ezért várhattuk fokozott igénnyel az új év első napjait. Tulajdonképpen boldog új öt évet kel­lett volna kívánnunk egymásnak, mert 1976 januárja nemcsak esztendő kezdetét jelzi, egyúttal új szakasz nyitánya is hazánk történetében, amely arra hivatott, hogy véglegesen felszámolja az elmaradottságot, túljuttasson a fejlődő ország színvonalán, közelebb vigyen a fejlettebb szocialista országokhoz és más, gazdaságilag fejlett államokhoz. Közel másfél éve—azóta, hogy a XI. pártkongresz­­szus dokumentum-tervezetei megjelentek — tudjuk, mit hoz számunkra ez az öt év. Együtt olvastuk és tanulmányoztuk a tervezeteket, és a Kongresszusi Palota nagytermében jelenlevő küldöttekkel együtt, gondolatban mi is szavaztunk 1974 novemberében hazánk ötéves fejlődésének fő célkitűzéseit meghatá­rozó irányelveinkre. Tudjuk, mit jelent az országnak, minden megyének, kisebb vagy nagyobb település­nek a tudományos-műszaki forradalom vívmányait értékesítő ötéves terv. Új gyárak, lakások, iskolák, bölcsődék sokaságát, több kenyeret és könyvet, kor­szerű ipart és mezőgazdaságot, jobb munka- és életfeltételeket. Mindaz, amit az 1976—1980-as ötéves terv előír, a kommunizmus felépítését, minden egyes ember boldogulását célzó pártprogramra épül. 1976 januárjának első napjai, a termelésben és az alkotó munkában elért eredmények és sikerek egyút­tal az első lépéseket is jelentik egy öt évig tartó úton. A kitűzött célt tisztán látjuk. Azt elérni, sőt túlhaladni, csak odaadó, becsületes munkával tudjuk. De éppen a cél nagyszerűsége igényli, hogy erőnk megfeszíté­sével és kitartással munkálkodjunk, mert öt év múlva örömmel és büszkeséggel akarunk visszanézni a magunk mögött hagyott útra, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének jelentős szakaszára. Sokat várunk ettől az öt évtől. Terveink megalapo­zottsága és elszántságunk, hogy azokat maradék­talanul valóra is váltjuk, indokolják reményeink jogos­ságát, biztosítják jövőfaggató elképzeléseink betel­jesülését. KESZTHELYI GYULA lépcsőfokai ÉRDEMES LESZ IDE VISSZATÉRNI Hol lehetne egy gyárban leghamarabb tudomást szerezni a termékújdonsá­gokról, ha nem éppen a tervezőosztályon? A szatmári Tricotex kötöttárugyár tervezőosztályán is szebbnél szebb színű blúzok, pulóverek, szvetterek vonják magukra a figyelmet Molnár Olga technikus a bemutatásukkal sem késlekedik. — Idén a legfőbb újdonság — magyarázza —, hogy belföldön eddig még nem gyártott fonalakból dolgozunk. Buklészálas blúzokból például kétféle is kapható majd, egy vastagabb, amely poliamid és PNA-szál keveréke, és egy lengébb, vékonyabb, amely jelen és PNA-szál összesodrásával készül. Újdonság még a gyapjúhoz hasonló melaria és poliészter szálak vegyítésével, rendkívül szép, lila, kék, drapp színekben gyártott fonal. — Változatosabb, tetszetősebb árucikkek gyártására nyújtanak lehetőséget az alig másfél éve felépült új részlegünkön működő Protti síkkötőgépek is — teszi hozzá Kovács Erzsébet mérnöknő, a tervosztály vezetője. Bizonyságul már mutatja is Molnár Olga a több színű kockás, csíkos és az egyszínű, áttört mintájú modelleket Olyan szeretettel, szakavatottsággal magya­rázza a blúzok, pulóverek szabásvonalát, előnyös tulajdonságait, hogy alig tudom elhinni, amikor kiderül: tulajdonképpen díszlettervezőnek vagy műépítésznek készült, ötéves gyakorlata azonban meggyőzte arról, hogy szerencsés fordulat volt ez a pályaválasztásában. Fonalból is lehet szépet hasznosat álmondi, alkotni — különösen egy ilyen gyárban, ahol évente hatszázötven új modell készül, ahol egyre modernebb gépekkel dolgoznak. Gyár iránti ragaszkodás és szeretet csendül ki minduntalan Kovács Erzsébet mérnöknő szavaiból is, amikor a termelési részlegek bemutatása közben akarat­lanul is beleszövi mondanivalójába saját tevékenységének mozzanatait Éppen tíz éve, hogy Iaşi-ban textilmérnöki diplomát szerzett Itt a Tricotexben nem is dolgo­zott előtte mérnök, igaz, kicsi volt a gyár, ma raktárhelyiségül szolgál az akkori épület 1968-ban épült fel az első egymillió darabot gyártó részleg, s 1974-ben üzem­be helyezték a másodikat is. Közben Kovács Erzsébet — a tervosztály vezetőjéhez illően — textilmérnökből közgazdásszá, pénzügyekkel, termelési mutatókkal fog­lalkozó szakemberré képezte át magát, így aztán alig kell jegyzetfüzetét segítsé­gül hívnia, amikor a gyár eredményeit, célkitűzéseit tükröző adatokat idézi. — Az elmúlt ötéves tervben, amelyet még 1975 júliusában teljesítettünk — magyarázta —, a termelés globális értéke 179 százalékkal nőtt 1970-ben elért ered­ményeinkhez viszonyítva, az export pedig közel a nyolcszorosára emelkedett. Eb­ben az ötéves tervben is hasonló tervmutatók állnak előttünk: a termelés globális értéke 1975-höz viszonyítva 166 százalékra emelkedik, s az export is 155 százalékra nő. Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettünk a szakmunkásképzésre, hiszen hozzáértés nélkül nem lehet minőségileg kifogástalan munkát végezni, a legmo­dernebb gépeken különösképpen nem — fejezte be a rövid tájékoztatót. — Saját munkájára vonatkozóan mit irányzott elő? — kérdeztem, s a válasz a vártnál sokatmondóbb. — A fővárosi Ştefan Gheorghiu Akadémián elvégzett tanfolyamon kedvet, bátorítást kaptam újra a tanuláshoz. Szeretnék doktorálni, egyelőre azonban csak keresgélem a megfelelő dolgozattémát. Közben itt a gyárban is vállaltuk, techni­kusok, mérnökök, hogy megoldunk egy-egy munkaszervezési problémát. S ter­mészetesen mindez ráadás lesz a megszokott napi feladatok mellé. A következő kérdésemet a gyár igazgatójához, Toader Viorelhez intézem, aki két évvel ezelőtt még malterhordó taligások, meszesgödrök és vasbeton ele­mek között magyarázta, milyen lesz az új részleg, hova épül a száz férőhelyes bölcsőde, az üzemi büfé... Most, hogy mindez megvalósult, kikivánkozott belő­lem a kérdés: -Tartogat-e izgalmas feladatokat az új ötéves terv a Tricotex munkaközös­sége számára? — Talán válaszként elég e néhány adat: 1979-ben egy újabb, másfél millió darabot gyártó részlegünk kezdi meg a termelést lényegesen növeljük erdődi részlegünk termelőképességét közben a mi irányításunkkal felépül Szilágycseh kötöttárugyára, természetesen a munkásokat is mi szakképesítjük. Mondanom sem kell, hogy ezalatt nem feledkezünk meg termékeink hírnevének öregbítéséről sem... A helytállás beszédes példáiért érdemes lesz még a Tricotexbe visszatérni. Kovács Erzsébet és Molnár Olga Smutz Terézia harmadik éve dolgozik a gyárban LEN ILONA 3 NICOLAE CEAUŞESCU A XI. kongresszus irányelvei értelmében az 1976—1980-as ötéves terv a műszaki-tudományos for­radalom romániai teljes mérvű érvényesítésének ötéves terve lesz, gyökeresen megjavítva a tudomá­nyos vívmányok alkalmazását a termelésben, az egész társadalmi életben. A jelenkori tudomány és technika vívmányai alapján fejlesztjük és korszerűsítjük a szocialista ipart, hogy jobban hasznosítsuk az ország összes erőforrásait, a rendelkezésünkre álló anyagi és emberi potenciált.

Next