Dolgozó Nő, 1982 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
„SZÍVÉBEN A FORRADALOM TETTEI DOBOGNAK“ A költemény e verssora — mely a Megéneklünk, Románia Fesztivál múlt év decemberi díszelőadásán hangzott el — a költészet jelképeivel fejezte ki egész népünk érzelmeit pártunk és annak leghűbb, legforradalmibb kommunistája, Nicolae Ceauşescu elvtárs iránt. A hatvan lépcsőfok című összeállítás dokumentumai, jelkép erejű képei felelevenítették a Román Kommunista Párt hat évtizedének történetét. Az előadást látva újra átéltük a legutóbbi másfél évtized eseményeit, melyeknek mindannyian cselekvő részesei vagyunk. Pergett a dokumentumfilm, s felvillantak előttünk Nicolae Ceauşescu elvtárs munkatalálkozásai a gyárak, az építőtelepek, a mezők, a tudományos kutatóegységek dolgozóival, írókkal és művészekkel az ország egész területén. Az ország fejlődését meghatározó tanácskozásokon és kongresszusokon adott útmutatásait hallottuk újra; láttuk őt az egész népünk békeakaratát kinyilvánító fővárosi békenagygyűlésen; láttuk őt a fogadásokon, amikor a nemzetközi közvélemény megbecsülését kifejező kitüntetéseket átvette. A jelenünkért és jövőnkért érzett felelősség, az országépítő tervek és tettek megvalósításában megnyilvánuló következetesség, az alkotó, forradalmi gondolatot megtestesítő elvek életrekeltése, az ember legjobb jellemvonásait kibontakoztató ösztönzés — íme Nicolae Ceauşescu elvtárs jellemének néhány vonása. Igaz ember, kommunista, aki nagyszerű példáját nyújtja a párt, a haza, a nép, a szocializmus és a világbéke forradalmi odaadással, határtalan hittel való szolgálatának. A megtisztelő cím, amellyel kormányunk és pártunk — egész népünk — kitüntette Nicolae Ceauşescu elvtársat, a Románia Szocialista Köztársaság Hőse egyaránt kifejezi megbecsülésünket és szeretetünket az iránt, aki kora ifjúságától napjainkig népének, hazájának, a kommunizmus és a béke ügyének szentelte életét. A forradalmi igényesség, a tudományos éleslátás és elmélyültség szellemében fogant, gondolatgazdag és mozgósító erejű előadói beszédei országunk gazdasági, társadalmi, szellemi élete fejlődésének határjelzői. Demokratikus fórumaink munkálatainak hangneme és lelkes légköre, a résztvevők által elfogadott nagy jelentőségű határozatok, intézkedések és törvények egész népünk megbonthatatlan pártkörüli egységéről, pártunk és államunk békés külpolitikai vonalához való csatlakozásáról tanúskodnak. Egyöntetűen kifejezésre juttatják — nemzetiségi különbség nélkül — minden dolgozó ama elkötelezett vállalását és elhatározását, hogy harcedzett pártunk és Nicolae Ceauşescu elvtárs vezetésével valóra váltja a XII. kongresszus határozatait, a jelenlegi ötévesend célkitűzéseit. Tudjuk, hogy számos nehézséggel kell megküzdenünk, de tudatában vagyunk annak is, hogy nem szabad megtorpanni, lassítani az előrehaladás ütemén. Követjük pártunk főtitkára útmutatását: «Teljes határozottsággal fel kell lépnünk mindaz ellen, ami régi és elavult, az új szorgalmazásáért, azoknak a forradalmi átalakulásoknak biztosításáért, amelyeket valamennyi történelmi fejlődési szakasz megkövetel.» Pártunk és államunk vezetőjének forradalmi és hazafias gondolkodását, kiapadhatatlan alkotóképességét, a hazai és a nemzetközi valóság alapos ismeretét bizonyítja Nicolae Ceauşescu elvtárs újabb békekezdeményezése. Az élet testvérfogalma a béke — hangsúlyozza minden beszédében és azen , AMIT ELTERVEZTÜNK... Valamikor, a háborús gyermekkori időkben, kimondhatatlanul tudtam örülni a szegényes télifának is, annak a néhány szem szaloncukornak, ami arról nekem jutott. Furcsa borzongással hallgattam a karikás ostort pattogtató betlehemeseket, s vékony öltözékben, kékre fagyva, de lelkesen jártuk végig, együtt a többi gyermekkel, január elsején az ismerősöket, a rokonságot új évet köszönteni. A mai napig megmaradt bennem az újévvel kapcsolatban valami olyanszerű érzés, amit az ősrégi népek élhettek át napfogyatkozáskor: az új, a rendkívüli, az előre nem látható izgalmas várása. De az óra rendszerint elüti a tizenkettőt, és látszólag nem történik semmi, legalábbis semmi látványos, meglepő. Persze, ma már tudom, hogy ami mégis történik, annak bennünk kell végbemennie, mi magunkban, akik az esztendők múlásával egyre gyarapodunk emberségünkben, tapasztalatokban, képesek vagyunk jobban áttekinteni, átértékelni az elmúlt időszakot, s képesek vagyunk arra, hogy az új idők szavára, ritmusára igazítsuk lépteinket. Hiszen az esztendők találkozása csupán egy-egy röpke pihenő életünk útján, s aztán indulunk tovább új vágyakkal és tervekkel, mindig azzal a mélységes emberi érzéssel, meggyőződéssel, hogy az új évben többek leszünk, többet teszünk, megvalósítjuk mindazt, amit elterveztünk. Elindultunk most is, végigjárni 1982 útját. Útitársak vagyunk, sorsunk egybefonódik, még földrészek viszonylatában is. Hogyne fonódna hát egybe az ország népének sorsa, érdeke, egy olyan ország lakóié, amely közös nagy célt követ egy jobb, emberibb, igazságosabb élet megteremtését, a szocializmus, a kommunizmus felépítését. Lényegében minden tervünk, minden elképzelésünk ezzel kapcsolatos. Hiszen, ha béke van a földön, ha az ország ügyei jól mennek, kedvezően alakul gazdaságunk, bőséges termést takarítunk be, ez teremti meg az alapfeltételét annak, hogy a családok, egyének élete is jó körülmények között bontakozzék ki, hogy mindaz az egészséges szándék, amit év elején szőkébb családi körben elterveztünk, valóra válhassék. Ezért különösen értékesek számunkra azok a biztató, bátorító szavak, azok az útmutatások, amelyeket a párt főtitkára, államunk elnöke, Nicolae Ceauşescu elvtárs intézett újévi üzenetében egész népünkhöz. Mert ahhoz, hogy előrelépjünk, hogy megvalósítsuk idei terveinket, hogy sikeresen, gazdag mérleggel zárjuk ötéves tervünk második esztendejét, most valóban minden erőnket és alkotóképességünket össze kell szednünk, s a közös, nagy célok szolgálatába kell állítanuk. A párt főtitkára is hangsúlyozta, hogyebben az esztendőben is számos nehézséget kell legyőznünk, mind a világgazdasági válságból, mind pedig a műszaki anyagi alap biztosítása terén észlelhető egyes lemaradásokból adódóan. Mi ugyanis mondhatni az általános világgazdasági tendenciától eltérően, továbbra is élénk ütemben igyekszünk fejleszteni nemzetgazdaságunkat mert e nélkül aligha valósíthatnánk meg a XII. kongresszus előirányzatait azt, hogy a szocialista Románia rövidesen egy új fejlődési szakaszba lépjen, s alapvető minőségi változások álljanak be munkánkban s népünk életében is. Vagyis a pártpolitika céljának s egész értelmének megfeleően következetesen azt akarjuk elérni, hogy az ország minden lakója jobb körülmények között, a civilizáció magasabb fokán éljen, dolgozzon. S ezért meg kell küzdenünk az energiaválsággal és a nyersanyagok drágulásával, a külpiacok ár- és keresletingadozásaival, miközben szüntelenül fejlesztenünk kell külkereskedelmünket, s törlesztenünk külföldi adósságainkat, hogy mihamarabb helyreállítsuk, kiegyenlítsük fizetési mérlegünket. Ez megköveteli, hogy továbbra is szigorú takarékossági rendszert vezessünk be mindenütt, gondosan, körültekintően bánjunk minden csöppnyi üzemanyaggal, energiával, minden egységnyi nyersanyaggal s különösen azokkal, amelyeket külföldről szerzünk be. De ugyanakkor megköveteli a nagyobb leleményességet rugalmasságot is, a külföldi piacok igényeihez, a kereslethez való gyorsabb alkalmazkodást s azt hogy mindig korszerű, jól értékesíthető, kiváló minőségű árukkal igyekezzünk állani a nemzetközi versenyt. Mindez nyilván azt is feltételezi, hogy szakítsunk számos eddigi rutinos, fékező, visszahúzó gyakorlatunkkal, s számoljuk fel azokat a hibákat, amelyekre a legutóbbi pártplénum dokumentumai is nyomatékosan felhívták a figyelmet s amelyek, mint ez alkalommal is hangsúlyozták, nem elkerülhetetlen velejárói gazdasági és társadalmi életünknek. Nagyobb felelősséggel és több odaadással, gondosabban végzett munkával, előrelátással, jobb tervezéssel felszámolhatók. Minden lehetőség megvan arra : az új gazdasági mechanizmus egész rendszere, a demokratikus részvétel szervezett keretei, az önálló gazdálkodás és a munkásönigazgatás ösztönző módszere —, hogy magasabb gazdasági hatékonyságot érjünk el, alkalmazzuk a tudomány és a technika legfejlettebb vívmányait növeljük a munka termelékenységét, csökkentsük a termelési költségeket, gyarapítsuk a nemzeti jövedelmet. Ebben az évben egy másik nagy közös ügyünk, problémánk az, hogy az új agrárforradalom keretében meg kell valósítanunk a mezőgazdaság erőteljes korszerűsítését a termelékenység növekedését a növényi és állattenyésztési hozamok jelentős gyarapodását Gyakorlatilag minden talpalatnyi földet termővé kell változtatnunk, s el kell érnünk azt hogy mezőgazdaságunk biztosítsa a lakosság bőséges ellátását élelmiszerekkel, a feldogozóipar szükségleteit s még kivitelre is jusson termékeiből. Az idén bevezetjük és általánosítjuk a területi önellátást az önnálló gazdálkodást, s jelentős intézkedéseket léptettünk életbe a mezőgazdasági termelés növelésének ösztönzésére. Ennek folytán a paraszti élet, a mezőgazdasági munka megfelelő társadalmi rangra emelkedik, az