Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1918

az 1918 — 19-ik tanév­ története. Az országosan érezhető papírhiány, a magas nyomdai költségek érthetővé teszik a nm. VKM. azon rendelkezését, amely a középiskolák ez évi értesítőjének terjedelmét egy nyomtatott ívben állapítja m­eg. Ez a körülmény kényszeríti az igazgatót arra, hogy néhány sorba tömörítse mindazt, ami szülőt és tannulót közelebbről érdekelhet. Az intézet fennállásának hatodik esztendeje az intézet eddigi tör­ténetének legválságosabb esztendeje. Az évet megkezdi egy nem teljes számú tanári kar, folytatja 14 tárgyfelosztással és órarenddel, 54 napi spanyol­ szünettel és egyes ta­nárok hosszabb-rövidebb időn át való szabadságolásával hónapokon át 26—28 órával megterhelve, a megélhetés nehéz gondjaival küzködve, hazánk és az egyén sorsa felett majdnem kétségbeesve június 12-ig, a szovjet papírrongy kiosztásáig. Már november első heteiben erősen érezhető az októberi forrada­lom hatása a dombóvári társadalomban. A tanári karból ebben az idő­ben még csak Molnár György rajztanár veti magát az árba, de már látszott, hogy a lejtőn eldobott kőnek nincs megállása. Molnár György fellépése a Nemzeti Tanácsban, majd a földosztás élén, mind jobban és jobban elvonja őt az iskolai munkától. Nap-nap után tárgyal a cselédekkel, bérlőkkel. Sűrűn keresik fel őt a felmerült ügyekből kifolyólag magában az iskolában, sőt óráin is olyan elemek, amelyeknek az iskola beléletébe való betolakodása épen nem volt kívánatos s erősen befolyásolta a tanítás eredményes munkáját, más­oldalról meg erősen felizgatta a tanuló ifjúságnak az újság ingerétől erősen túlfűtött képzeletét. Dombóvárnak, mint fő vasúti csomópontnak fekvése alkalmat szolgáltatott arra, hogy a harctérről hazatérő csapatok fegyelemsértései, tivornyái, az élet- és vagyonbiztonság ellen elkövetett kihágásai, uradalmi cselédségnek­ felvonulásai a tanulók közt megbe­szélés tárgyává tétettek és azokban olyan indulatokat ébresztettek, melyek őket a bolsevizmus eszméivel való megbarátkozásra alkalma­sakká tették. A tanuló ifjúságnak egy jó része — bár külsőségekben! — csakhamar behódolt az új világboldogító eszméknek úgy, hogy a márc. 15-én rendezett iskolai ünnepélyen már tömegesen látható volt a vörös jelvény is a tanulók sapkáján és gomblyukaiban. Minthogy ezekben az időkben már erősen érezhető volt a balra­­kanyarodás, az igazgató és a tanári testület hazafias érzésű tagjai nem láthatták tanácsosnak a vörös jelvények elleni fellépést. Az új idők destruktív szellemét meg lehetett érezni egyes tanárok erkölcsi aláhanyatlásában s ügybuzgalmuk erős csökkenésén.

Next