Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1918
az 1918 — 19-ik tanév története. Az országosan érezhető papírhiány, a magas nyomdai költségek érthetővé teszik a nm. VKM. azon rendelkezését, amely a középiskolák ez évi értesítőjének terjedelmét egy nyomtatott ívben állapítja meg. Ez a körülmény kényszeríti az igazgatót arra, hogy néhány sorba tömörítse mindazt, ami szülőt és tannulót közelebbről érdekelhet. Az intézet fennállásának hatodik esztendeje az intézet eddigi történetének legválságosabb esztendeje. Az évet megkezdi egy nem teljes számú tanári kar, folytatja 14 tárgyfelosztással és órarenddel, 54 napi spanyol szünettel és egyes tanárok hosszabb-rövidebb időn át való szabadságolásával hónapokon át 26—28 órával megterhelve, a megélhetés nehéz gondjaival küzködve, hazánk és az egyén sorsa felett majdnem kétségbeesve június 12-ig, a szovjet papírrongy kiosztásáig. Már november első heteiben erősen érezhető az októberi forradalom hatása a dombóvári társadalomban. A tanári karból ebben az időben még csak Molnár György rajztanár veti magát az árba, de már látszott, hogy a lejtőn eldobott kőnek nincs megállása. Molnár György fellépése a Nemzeti Tanácsban, majd a földosztás élén, mind jobban és jobban elvonja őt az iskolai munkától. Nap-nap után tárgyal a cselédekkel, bérlőkkel. Sűrűn keresik fel őt a felmerült ügyekből kifolyólag magában az iskolában, sőt óráin is olyan elemek, amelyeknek az iskola beléletébe való betolakodása épen nem volt kívánatos s erősen befolyásolta a tanítás eredményes munkáját, másoldalról meg erősen felizgatta a tanuló ifjúságnak az újság ingerétől erősen túlfűtött képzeletét. Dombóvárnak, mint fő vasúti csomópontnak fekvése alkalmat szolgáltatott arra, hogy a harctérről hazatérő csapatok fegyelemsértései, tivornyái, az élet- és vagyonbiztonság ellen elkövetett kihágásai, uradalmi cselédségnek felvonulásai a tanulók közt megbeszélés tárgyává tétettek és azokban olyan indulatokat ébresztettek, melyek őket a bolsevizmus eszméivel való megbarátkozásra alkalmasakká tették. A tanuló ifjúságnak egy jó része — bár külsőségekben! — csakhamar behódolt az új világboldogító eszméknek úgy, hogy a márc. 15-én rendezett iskolai ünnepélyen már tömegesen látható volt a vörös jelvény is a tanulók sapkáján és gomblyukaiban. Minthogy ezekben az időkben már erősen érezhető volt a balrakanyarodás, az igazgató és a tanári testület hazafias érzésű tagjai nem láthatták tanácsosnak a vörös jelvények elleni fellépést. Az új idők destruktív szellemét meg lehetett érezni egyes tanárok erkölcsi aláhanyatlásában s ügybuzgalmuk erős csökkenésén.