Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1925

Szóképződés tgézagtöltő hangókkal. Maészar nyelvtudományi értekezés, írta BEBESI ISTVÁN. A nyelvhasználatban idő folytán a szókeletkezésnek, mind több és több lehetősége, újabb és újabb formái állottak és állanak elő, így a figyelmes nyelvész abban a helyzetben van, hogy időnkint a szókeletkezésnek egy­­egy addig ismeretlen módját veheti észre A sajtóhibáktól a népetymológián, gyökérelvonáson, szóvegyülésen és összetételen át a szóképzés sokféle me­chanizmusáig még mindig nem merült ki a szókeletkezés lehetősége. Ilyen — a megszokott szókeletkezéstől eltérő, de épen ezért érdekes szóképző­­dést akarok bemutatni. Ismeretes sajátsága nyelvünknek az u. n. „hiátuspótlás“. A magyar nyelv az egymást követő magánhangzók közé egy-egy hézagtöltő mással­hangzót illeszt s ezzel eltünteti a kiejtés szakadozottságát. A „fiaim“ kiejtése pl fijajim. Hézagpótló mássalhangzóink a j és h. A folyó beszéd nem tesz különbséget a között, hogy a hézagpótló mássalhangzót: 1. ugyanazon szó­testen belül, 2. összetett szó tagjai közt, 3. vagy épen egymást követő külön szavak közt alkalmazza-e? Ez a két utóbbi eset alkalmat ad arra, hogy a szók eredeti határa elhomályosuljon s az elemző nyelvtudat új határokat állapítson meg. Ez a lehetőség aztán csakugyan új szók keletkezését ered­ményezi. Ennek egyszerű, bizonyításra nem szoruló példája az „az" szó­nak zalamegyei alakja, mely nemcsak magánhangzó után: „jaz“, hanem önállóan használva is: „Istók hun vótá ? — Jaz erdőbe“. Azt hiszem teljes az evidenciája s így szintén nem szorul bizonyításra, hogy ilyen eredetű szó a Tsz. következő adata: „Jülep (Erdély Nyr. XVII. 11.; Kolozsvár Schilling Lajos F ülep Kolozsvár Schilling Lajos), szörp Málna-tülep (Erdély Nyr. XVII. 11)“ Egészen világos, hogy a „málnaülep“ szó elő- és utótagja között a folyóbeszédben megkapta a szokásos hézagpótló „j“-t s később aztán az elemző nyelvtudat levágta az értelmes előtagot, a maradékot pedig mint második szót a maga teljességében a j-vel együtt vonta elbírálás alá, így aztán az ülep szó önálló alakja egy „jülep“ változatban állandósult. Miután e két vitathatatlan példán a szóképződésnek ezt a lehetőségét bemutattam, áttérek azokra a képződményekre, melyek kevésbbé világosak ugyan, de ép azért sokkal érdekesebbek. Megkísérlem kimutatni: I. hogy a „jár“ ige az „ár“ (árik, árad) igének a hézagpótlás útján keletkezett származéka ; II. hogy a „hárít“, „háramlik“ szintén az „ár“ igének ily módon keletkezett sarja. I. Ár és jár. Budenz Magyar —Ugor Összehasonlító Szótárában külön egyezteti a magyar »ár« igét és külön a »jár« igét. Ha e mindkét rendbeli egyeztetés

Next