Dunaferr, 2007 (56. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-23 / 11-12. szám
ÖSSZEÉRT A HÍD Hordógurítási ünnep Egyszeri, megismételhetetlen ünnepségre voltak hivatalosak március tizenötödike előtt Dunaújváros és a környékbeli települések önkormányzati vezetői. Mint ahogy megírtuk, az épülő híd utolsó elemét még decemberben a helyére tették az építők. Mára végleges szerkezeti állapotába került a híd. Az építők hagyományaik szerint söröshordót gurítottak végig az akadálymentes hídon, megünnepelve ezzel tervezők, mérnökök, munkások látványban is rendkívüli teljesítményét. A Hídépítő Zrt. nevében Apáthi Gyula vezérigazgató köszöntötte a vendégeket. A Duna Új Híd Konzorcium nevében dr. Tímár Gyula elnök hangsúlyozta, hogy a dunaújvárosi Duna-híd elkészült, azt már csak fel kell öltöztetni. Megköszönte a hídépítők munkáját Rauf Pál, a Híd Egyesület elnöke, majd elmesélte, hogy pontosan tíz éve, 1997-ben szervezett az egyesület egy hajóra konferenciát. A Dunán ringatózva nézték meg a leendő híd helyszínét, és lám, az álom Dunaújváros és a környékbeli települések lakóinak örömére, valóra vált. Nagy ívű gondolatokkal kötötte össze az álmot a valósággal dr. Kálmán András, Dunaújváros polgármestere. Hangsúlyozta, hogy ez a híd a nagy magyar álom, a Graz és Nagyvárad közötti új közlekedési folyosó fontos eleme, amely összeköti Pannóniát és Hunniát. Megmutatja ugyanakkor a magyar valóságot, a magyar mérnökök és munkások alkotóképességét. A köszöntők után építők és vendégek közösen tették próbára a hidat. Átsétáltak a túlpartig, ahol egy nemzeti színűre festett hordó várakozott a gurításra. Állítólag sör is volt benne, de csak akkor gurult, ha gurították. Elsőként a polgármesterek feszültek neki, majd gördítettek rajta a tervezők, a kivitelező mérnökök, és végül az építők juttatták el a túlpartra. Még séta közben beszélgettünk tervezőkkel és kivitelezőkkel a híd gondolatban való megszületéséről és valóságáról. Elsőként dr. Tímár Gyulát, a Vegyépszer Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük meg, mit szólt a kosárfülű híd ötletéhez? — Amikor meghallottuk, hogy itt híd épül, az első gondolatunk az volt, hogy a Hídépítő Zrt.-vel közösen megpályázzuk a kivitelezést. Nagyon sokat dolgoztunk a tenderen. Megtiszteltetés számunkra, hogy el is nyertük. Nem idegen a hídépítőktől ez a technológia. Több alkalommal készítettünk hídszerkezeteket a parton, majd tettük a helyére. Ez a híd építésének első percétől óriási kihívást jelentett. Európai, sőt világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény, hogy ekkora tömeget úsztattunk bárkákkal a helyére. — Milyen érzés látni, és itt sétálni a hídon? — Kistestvérét Sárváron megépítettük, és átadtuk. Ez a híd annak gigászi változata. Nagyon örülünk az eseménynek, ennek az ünnepnek. Végül is az itt dolgozó kollektívát, kollégákat, munkásokat ünnepeljük ma, ez az ő ünnepük, és a mi örömünk. — Engedjen meg egy személyes kérdést! Melyik a kedvenc hídja? — Nagy választás elé állított. Soviniszta vagyok, most ez a híd a kedvencem, most ennek a hídnak örülök a leginkább. Az ünneplők között találkoztunk Horváth Adriánnal, a híd tervezőjével, a Főmterv Zrt. vezető szakemberével. Tőle azt kérdeztük, miért kosárfülű hidat rajzoltak a Duna fölé. — Volt már korábban egy érdekes munkánk. Azt kérték, tervezzünk a Rába fölé, Sárvárnál egy szép hidat. Belső pályázaton készült a százhúsz méteres ívhíd első rajza. Bár látványában hasonló a két híd, de szerkezetileg nem azonos. A Duna-híd tervezésére hirdetett pályázatra alternatív megoldásokat is lehetett javasolni. Nem az én fejemből pattant ki a kosárfülű híd ötlete. Kollégáim, László Viktor és Nagy Zsolt kezdett a híd látványán dolgozni. Látványos, a funkciónak megfelelő, ugyanakkor gazdaságosan megépíthető hídról gondolkodtunk. Lehetett volna ferdekábeles hidat tervezni, hasonlót az MO autópálya északi hídjához. Borzalom lett volna ide, a felsővezetéket tartó oszlopok közé százhúsz-százötven méter magas pilonokat letenni. Tudtuk, nagyon jó megoldás lehet ebben a nyílástartományban az ívhíd. Számomra különlegesség ennek a hídnak az építése, ahogy a technológiát végigterveztük a kivitelezővel. A kihívás az volt, hogyan lehet ekkora tömeget a Dunán beúsztatni. Különös érzés volt, amikor mint tervezőt kértek, mondjam meg, tényleg mehet vagy nem. Talán érthető, nyugodtan bólintottunk rá, hisz mindent megvizsgáltunk, ami megvizsgálandó volt. Mindent ellenőriztünk, mindent átszámoltunk, mégis mindenkiben volt egy feszültség. Ha valami hiba csúszott volna be, negyven-ötven ember (köztük mi is) meghal. Pályám során, az elmúlt huszonhét évben soha nem éreztem hasonló feszültséget, hisz nem volt ilyen kockázatos tervem. Aztán végigélveztük a munkát. Az építők feszes pontossággal tették a dolgukat. Miután benn volt a híd, este, háromnegyed kilenc körül, az asztalnál oldódott a feszültség, bennünk, tervezőkben és kivitelezőkben egyaránt. Ezek után látni a Duna fölött a hidat, csodálatos érzés és nagy öröm. — Melyik a kedvenc hidam? Megadatott, hogy a világ híres hídjait megismerjem. Jártam Japánban, a világ leghosszabb hídján, az Akashi Kaikyon és Dániában, az Oresund hídon. Mégis, olyan szép hidat, mint a Szabadság híd, sehol nem láttam. Neves tervező kollégám jegyezte meg egy alkalommal, a Szabadság híd méltó a budapesti hidakhoz. A híd lemezein még láthatók a feliratok, számok, jelek. Hamarosan útburkolat takarja be mindet. A dunaújvárosi Duna-híd-beruházás főmérnökétől, Szalay Tibortól azt tudakoltuk, hogy milyen munkálatok következnek a hídon a június végi átadásig: — A híd összeért, akadálytalanul közlekedhetünk rajta. Most már a híd felöltöztetésén dolgozunk. Helyükre kerülnek a korlátok, kiépítjük a világítást, elkészülnek az útburkolatok, és a végső színét is megkapja. A kosárfülnél már látszik, fehér színű lesz. Nekem ez a legszebb híd — intett tekintetével a Duna felett feszülő kosárfülek felé. Hozzátehetjük, nekünk is ez a legszebb híd a Dunán, mára DUNAFERR 2007 március 23. — 11-12. szám T