Dunántúl, 1913. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2. oldal. A beköszöntő új esztendőben kísérlik meg állandósítani párturalmi rendszerüket. Hamis jelszavak lobogója alatt „reform-munkát“ végeznek, mellyel új intézmények keretén belül érik el ezt a kizárólagos céljukat. Az ország politikai életének terjeszkedni vágyó területeit összeszorítják, hogy a pártos kerületbeosztás és raffinált választási eljárás segítségével könnyebb legyen helyzetük. Nem merünk kételkedni benne, hogy programmjukat megvalósítják. Nyers erejükkel szemben nincs politikailag élő társadalom. A parlamenti harc pedig elvesztette már hatását. De ki is vívja ezt meg? Az a heterogén ellenzék, melynek nagyobb része a nemzet közérzületére nem számíthat, mert csalódást hozott és jobb jövőt hasztalan ígér? Nincs háta megött forrongó közhangulat, a lelkesedés ragadó hevülete, a népmilliók diadalmas szeretete. Nincs, mert működése elvesztette az összhangot. Tépett és önkeze által megszégyenített vezéri babérok fakult levelei, a belső meggyőződés hiánya, a programm hamis illúziói s egy rendetlen hadviselés hibái jellemzik az egész baloldalt, melynek pártjai nem akarják belátni, hogy elfut felettük az idő, s nem tudnak győzedelmeskedni még mai ellenfeleikkel szemben sem csupán azért, mert „ők ők“. ■■■KBintiHBMHaunHHUMHHMBH Ferencisei Fii Pécs, Rákóczi-út 42. sz. Nyitva reggel 6 órától este fél 6 óráig. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Az 1912. év eseményei. Január. 1. Hivatalok és egyesületek vezetői üdvözlik az uj év alkalmából gróf Zichy Gyula megyéspüspököt és Visy László dr. főispánt. — Az eucharisztikus tribuum első napja a pécsi székesegyházban. — Gyilkosság Nagykónyiban, Kristóf János leszúrja 24 éves nejét. — 2. Vörhenyjárvány Lakócsán. — Szigethy Antal pécsi és Trim Miklós dr. kaposvári járásbirákat kölcsönösen, áthelyezik. — 5. A Pécsi Dalárda tisztújító közgyűlése. — 7. Pusztító szélvihar Pécsett. — A jótékony nőegylet műsoros teauzsonnája Schmidt Antalné énekszámaival. — özv. Förster Béláné szül. Horváth Etelka halála. — A pécsi Legényegylet bálja.— 10. A rácvárosi rablógyilkos cigányok letartóztatása. — 12. A pécsi takarékpénztár a városi felső kereskedelmi iskolával kapcsolatos internátus létesítésért 100.000 koronát adományoz. — 13. A pécsi jogászifjuság Széchenyi bálja. — 14. Rézbányay János 40 éves igazgatói jubileuma. — 15. Suha Rezső városi erdőmester és özv. Haberényi Gusztávné halála. — 16. Wenk Ferenc pécsi püspöki uradalmi ny. főerdész halála. — 17. Karakas Imre szélhámos álrendőrfogalmazó letartóztatása Pécsett. — 19. Neizer László Lipót szélhámos letartóztatása. — 20. A keresztény szocialisták nagy bálja. — 22. Rumbus Imre szászvári kántor halála. — 23. Az amatőrök pécsi egyesületének közgyűlése. — Plichta Ferenc pécsi iparos halála. — A Belvárosi kath. kör táncestélye. — 25. Értekezlet a pécsi piaci drágaság ügyében. — 26. Zalavári Zuma Károly altábornagy halála. — 27. Installációs ünnep Zirczen. — Papp Ferenc posta és távirdaellenőr halála. — A pécsi postai tisztviselők táncestélye. — 28. Frantich Ágoston kanonok halála. — A pécsi Keresztényiszocialista Egyesület közgyűlései — A pesi lifeváriparosok közgyűlése és Hegedűs Lóránt dr. előadása. — A pécsi polgári kaszinó közgyűlése. — 29. A zenekedvelők egyesületének hangversenye. Február. I. Antialkoholista gyűlés Pécsett. — Bozóky Géza dr. pécsi jogtanár kinevezése Pozsonyba. — Heiinger Istvánná Gerzó Ida halála. — 3. Novák László pécsi püspöki uradalmi mérnök halála. — 7. Lóskay honvédkerületi parancsnok szemléje. — Jogásztáncestély a Nőegyletben — 10. Czirer József halála. — 11. A pécsi takarékpénztár, a pécsi Nemzeti Kaszinó közgyűlése. — A jótékony Nőegylet ,műsoros teauzsonnája, Jellachichné Csurgay Adél énekszámával. — 13. A pécsi Szent Vince egylet közgyűlése. — 14. A pécsi kereskedelmi és iparkamara közülése. — A pécsi tisztikar táncestélye. — 18. A nőegylet utolsó műsoros teauzsonnája. — 19. Városi közgyűlés, a pécsi dolnji-miholjáci vasút, kedvezményes kőszén, munkásházak stb. tárgyában. — Igaz Béla dr. püspöki irodaigazgató kanonok kinevezése. — 20. Városi közgyűlés második napja. — Laskay honvédkerületi parancsnok szemléje. — Győrváry Imre tanító halála. — Alkoholellenes napok az iskolákban. — 22. A pécsi zenekedvelők egyesületének hangversenye. — Farkas Gyula süteménykihordó a Mailáth-téren agyonlőtte Tiboka Szekrényes Mária 17 éves pécsi cselédleányt. — 23. Pártos Gyula mérnök, az üszögi sütőház főnökének halála. — 26. A belvárosi kath. kör közgyűlése. — A vármegyei Gazdasági Egyesület bikavásárja. — A pécsi keresztény szocialisták választójogi gyűlése. — Frühwirt Géza és Glatz Ignác tb. kanonoki kinevezése. — A pécsi zenekedvelők egyesületének hangversenye. — 28. Mattyasovszky tábornok kitüntetése a Lipót rend lovagkeresztjével nyugalomba vonulása alkalmából. — Nyárády Aladár dombóvári plébánost Dombóvárra nevezik ki plébánosnak. 2. Kamarazene hangverseny Mohácson. — 3. A pélmonostii takarékpénztár megalakulása. — 4. Általános munkás sztrájk Pécsett. — 5. A Dunántúl részvénytársaság első közgyűlése. — 6. A milliomos cigányok Pécsre érkeznek. — 9. Angyal Pál dr. pécsi jogtanárt a budapesti tudományegyetem büntetőjogi tanszékére nevezik ki. — Piszaszits Ferenc ny. plébános halála Mohácson. — 10. A városi zeneiskola növendék hangversenye. 11. A király Hardi Sándor pécsi kir. törvényszéki elnöknek a Március szűnt meg, mert a vitéz védelmezők mind elestek. A győzelmes sereg bosszúért lihegett az ostrom hosszú szenvedéseiért, s vad szenvedéllyel fogott hozzá a legborzalmasabb mészárláshoz. A janicsárok, a tengerészek, a rendezetlen katonaság a város utcáin szerteszét kegyetlenül legyilkolt mindenkit, ki a keze ügyébe esett, tekintet nélkül korra, nemre, rangra. Tizenkét óra hosszáig tartott a gyilkosság, ekkor a győrök kifáradtak a mészárlásban s hozzá kezdtek a rabláshoz, főleg arra törekedvén, hogy akik még életben maradtak a legyőzött népből, azok közül kiválogassák a leggazdagabbakat és legszebbeket, hogy azokat drágán eladhassák vagy tőlük óriási váltságdíjat csikarjanak ki. Amint az egykorú krónikás elbeszéli, több mint hatvanezer különböző rangú és rendű embert fűztek rabszijra s ezeket egy tömegbe hajszolták össze, hogy maguk közt felosszák. Adták, vették, csereberélték őket, s a legnagyobb nyomorban végezték hátralevő napjaikat a világ minden táján szétszórva, amerre csak laktak az Izlám vad fiai. A rémület ezen borzasztó óráiban a halál és a rabszolgaság elől menekülni akaró keresztények egy belső vallásos ösztöntől hajtva, a különböző templomokban menekültek abban bízva, hogy az Isten ott oltalmazni fogja őket. Több ezer férfi és nő, gyermek, pap és a bizánci legelőkelőbb nemesség tagjai az Aja-Sophia hatalmas boltívei alá menekültek. Mikor ez a fenséges épület egészen megtelt a szánalomraméltó tömeggel, mely imádkozott és kétségbesetten zokogott, akkor bezárták a hatalmas bronzkapukat és halálos aggodalmak közt várták a győzők megérkezését, miközben a díszruhába öltözött papok utolsó miséjüket mondták. Sajnos, nem sokáig kellett várni. Egy török banda, melyen még gőzölgött áldozatainak vére, megrázta a kapukat, majd erőszakkal betörte. Ekkor következett a világtörténelem egyik legvadabb jelenete, melyet az egykorú történetírók nagy részletességgel beszélnek el. Többé már nem gyilkoltak. A vérszomj már ki volt elégítve. Most csak a rablásra és kéjelgésre gondoltak. Néhány pillanat alatt ezek a démonok rávetették magukat a fegyvertelen tömegre, mely félelmében ordítozott. Mindazokat, kik fiatalok, szépek és egészségesek voltak, kirabolták és rabszijra fűzték. A többit meg kirabolták és megölték. Hosszú rabszijakra fűzték a szerencsétleneket, az aggastyánt a fiatal leány mellé, a zárdaszüzet az ifjak, az előkelő patrícius leányt az utcai csavargó mellé. Mindent felhasználtak kötőszerül, a leányok övét, vállkendőjét, a lovak és tevék kötőfékjeit, a sátorok zsinegjeit. A legtöbb fogolyról letépték értékes ruháját és egész mezítelenül voltak. Sokan viselték hóhéraik erőszakoskodásának véres jeleit. A szerencsétleneknek jajveszékelése és aggódó kiáltása felhallatszott az égig. Az egymáshoz kötözött foglyokat durva sietséggel hosszú sorba állították, hogy a hajókra szállítsák őket, vagy gyalog hajtsák a nagy tömeg között, mely a lefoglalt arany fölött veszekedett, azután pedig egy újabb szörnyű pusztítás következett. * A török katonák hozzáfogtak a híres templom kirablásához, melyben évszázadokon át sok egymásra következő nemzedék kegyelete annyi kincset halmozott össze. Leírhatatlan jelenet volt ez. Azt a sok csodás szép dolgot pár pillanat alatt összezúzták, megsemmisítették, elrabolták: remek arany és ezüst szent edényeket, hallatlan drága papi ruhákat, ereklyéket, képeket, száz és száz ,sőt talán több ezer gyöngyökkel és drágakövekkel díszített arany és ezüst lámpákat; a rablók felöltötték a papi ruhákat, gúnyolódva körülhordozták a kereszteket, kelyheket és turbánnal megcanyitott feszületeket. De legbotrányosabb szemntérés volt a legyőzött ájtatos népre, mi látta, hogy a durva rablók a szélben szétszertékk az ereklyéket, tíz század kegyeltének örökségét, a leghíresebb vértanuk, az" m*i odm?i~Egyház legelőkelőbb szentjeinek te*aine.f A Jeementebb Panagia-nak képeit,melyeket oly gyan tiszteltek, melyek a várost olyan sokszor megoltalmazták a nagy veszélyek idején, most szétszórták, bepit.Ották holttestek és kóborló kutyák közti szentségteremtették. Meg kell emlékeznünirba,apókról is, kik több százan teljes dis/3® öltözve a hatalmas templom szentélyéhe., épen a misét énekelték, mikor a gyilkosok bandája betört a templomba. Ott volt a főváros összes főpapsága: hosszú fürtű, tiszteletre méltó papok, nagy szakáll,, aranyos ruhába öltözve. A legtöbb ugyanarra a sorsra jutott, mint eme borzasztó pusztítás többi áldozata. Megfogták, kirabolták, rabszijra fűzték, eladták őket, az öregebbeket pedig megölték. Egy híres legenda maradt fenn ez időből, mely ma is élénk emlékezetében van az orthodox népnek, mely szerint abban a pillanatban, midőn a gyilkos törökök vad bandája betört a templomba, a templom fala az oltár mögött hirtelen kettévált, s a mséző pap a szent kehellyel és papi kisértével eltűnt abban. Erre DUNÁNTÚL Január 1. Szerda.