Dunántúl, 1913. december (3. évfolyam, 278-300. szám)

1913-12-02 / 278. szám

Kérdi, hogy a közös miniszterek kinek útján értesültek arról, hogy az ülésből nem lesz semmi, mert egyikük sem volt jelen és ezáltal őket is részeseivé tették ennek az egész kis trükknek, nem valami nagy elő­nyére az ő állásuknak és azon nagy érdekek­nek, amelyet képviselnek. Megállapítja, hogy kezdettől fogva az akkori ülésen követett eljárás egész sorozata volt a tudatos és szándékos, nem tagadott ügyrendi kijátszásoknak. (Igaz! Úgy van­ a középen.) Gróf Tisza István: Nem vagyok ugyan tagja a bizottságnak, de mint a több­ség vezére, aki hivatva van a többség mun­káját vezetni és azért a felelősséget vállalni, ezen a címen szólalok fel és kijelentem, hogy az ügyért a felelősséget vállalom. A múltko­ri ülésen megkérdezett engem gróf Berchtold külügyminiszter, hogy megjelenjenek-e a kö­zös miniszterek, mire én nemmel feleltem és azzal indokoltam, hogy az, amit tárgyalni akarnak, az ország belügye. Gróf Andrássy Gyula: Hát akkor miért jöttek el ma? Gróf Tisza István: Mert a mai ülés­re is csak a további teendők megbeszélése van kitűzve. A maga részéről kijelenti, hogy a többség a legteljesebb lojalitással fog eljár­ni ezentúl is a kisebbséggel szemben és ezt azért szögezi le, nehogy azt majd Andrássy fenyegetésének tudják be. Vegye tudomásul a kisebbség, hogy az az idő megszűnt, mikor a kisebbség dirigált. Most a többség dirigál... Gróf Andrássy Gyula: Elek Pál többsége. Ezután gróf Hadik János állt fel szó­lásra és a parlamenti őrségnek a delegáció­ban való alkalmazása ellen tiltakozott. A prlamenti őrségről szóló törvényben szó sincs arról, hogy az őröket a delegáció­ban is alkalmazhassák. A miniszterelnök és pártja métermázsaszámra gyártja a törvé­nyeket, ezt a passzust is vették volna bele. Igénybe vették Vavrikot egy törvénycsava­rásra, hogy egy a betű helytelen értelmezé­séből meglegyen az az örömük, hogy a par­lamenti őrséget ide is elhozhassák. Berzeviczy Albert válasza után Láng Lajos elnök azt mondja, hogy vállalja a felelősséget az őrségnek a delegációban való alkalmazása miatt. Hadik János gróf kérdi az elnöksé­get, hogy használni fogják-e az őrséget az osztrák delegációval közösen tartandó ülé­seken is és szándékozik-e az őrséget a dele­gáció termeiből eltávolítani. Az elnök arra még nem gondolt, hogy az osztrákokkal tartandó közös ülésen megjelenik-e az őrség, a magyar delegáció­ból azonban nem hajlandó eltávolítani őket. Andrássy Gyula a­miatt emel szót, hogy Rakovszkyt a többség megválasztotta delegátusnak, de az ülésekre be nem engedi. A delegáció tehát csonka, mert olyan tagja is van, aki az üléseken nem vehet részt. I­­­s­z­a avval felel Andrássynak, hogy ne vonja kétségbe azok meggyőződését, akik nincsenek vele egy véleményen. Magyaráz­za, hogy a bizottságok alatt a delegáció is értendő. A kitiltás tehát a delegáció üléseire is érvényes, ami abból is kitűnik, hogy a ki­tiltott képviselő egyáltalán nem léphet be a Házba, már­pedig Budapesten a képviselő­ház épületében van a delegáció ülésterme is. Hogy Rakovszky nem vehet részt az ülésen, annak az ellenzék az oka, az jelölte. Kellett, hogy a delegáció elnökének fegyveres erőt bocsássanak rendelkezésére. A­n­d­r­á­s­s­y Gyula gróf: Ezt maga sem hiszi el. Tisza: Ezt kikérem magamnak. To­vább magyarázza az őrségről szóló tör­vényt, melynek szövegébe tudatosan vet­ték be... Hadik János gróf: Az a betűt. Tisza István gróf: Nem az a betű van azon a helyen. Kifogásolja Hadik nyelvtani ismereteit. Hadik: Önöktől nem fogok sem nyelvtant, sem jogot tanulni. Tisza: A törvénybe azért vették be ezt a szót, bizottságok, hogy a delegá­ciókra is vonatkozzék. Ennek folytán meg van engedve az őrségnek a delegációban való használata. Kéri, hogy nyugodjanak bele. Andrássy személyes kérdésben való felszólalása után az ülés folytatását dél­utánra halasztják. A délutáni ülés lefolyásáról szóló tudó­sításunk a „Legújabb“ című rovatban talál­ható.­ ­ Szigorúan szabott árak. Új üzlet. Elsőrendű áru. OccasiO «? Tekintse meg OccaSIO « MOLTER ANTAL Ma­lokaHéf»•^ alatt levő OCCASIO kirakatott és meg fog győződni, hogy vásznak, női fehérneműek, úri divat és rövidáru cikkeket csak ott vásárolhat meglepő olcsó áron, óriási választékból. TELEFON 706. ------- Vidéki megrendeléseket pontosan szállít. TELEFON 706. ____________________________________________________________________________________________ Kedd. December 2. DUNÁNTÚL HÍREK. — Advent. Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szokáiba, az Ad­­ventbe. Az Advent négy vasárnapját megül­jük szokott hévvel s azután reánk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfé­­s a Karácsony három misés ünnepe. Mi ez az Advent? ünnep; elmúlt idők emléke; régi ko­rok létét, reményét, vágyát ünnepeljük ben­ne. Antifónákat énekelünk, melyekben évez­redek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl. Emlékezünk prófétákról. Bele állunk a szent homályba s letakarjuk lelkünket évez­redes víziók fátyolával. S miért tesszük ezt? Hogy annál lángolóbban örvendezzünk azon, hogy ime, abból a múltból édes jelen lett. El­gondoljuk, hogy mennyi izzó vagy hasogatta az eget, mig kinyílt; de végre is kinyílt s nekünk ez a fő; mennyi könny melegítette a földet, hogy tavasza legyen; de hát végre ta­vasz lett. Hála az Égnek. Úgy teszünk, mint az ingerkedő anya: eltakarja gyermeke elől arcát, azután ránéz, hogy mosolyra gyűljön. Mi vagyunk a „beati possidentes“, mi a vá­gyak boldog gyümölcseinek élvezői! Nekünk megadta ezt az Ur! De ez az Ádvent, mely volt, figyelmeztet arra az Ádventre, mely van, melyben az Ur jövőfélben van. Jön fe­lénk az Ur! A mi egész életünk Advent. En­nek az Ádventnek Karácsonya a halál után Krisztus kegyes és irgalmas arcára vetett tekintetünk; az az első tekintet, melyet a ke­gyelem állapotában kimúlt lélek az Úrra vet, befejezi az élet Ádventjét. O hát csak igy le­gyen! Mitis atque festivi Christi Jesu tibi aspectus apparent. Lásd meg lelkem Krisztus kegyes és diadalmas arcát! (Prohászka.) — A megyéspüspök adománya. Zichy Gyula gróf megyéspüspök a pécsbányatelepi rokkantak egyletének 50 koronát adomá­nyozott. ___ — Egyházi kinevezések. A király a szatmári székeskáptalanban B­e­n­k­ő Jó­zsef székesegyházi főesperesnek az őrkano­­nokságra. Szabó István mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre való fokoza­tos előléptetését jóváhagyta, s az ekként megüresedő mesterkanonokságot Szent­­györgyi Jordán Károly apori címzetes apát, szaniszlói esperes-plébánosnak adomá­nyozta. A győri székeskáptalanban Braun Adolf címzetes apát, Szent Adalbertról ne­vezett győrhegyi prépostnak, Braun Antal pécsi honvédalezredes nagybátyjának az őr­­kanonokságra, dr. G­i­e­s­s­w­e­i­n Sándor címzetes apát, székesegyházi főesperesnek a Szent Adalbertről nevezett győrhegyi pré­­postságra, dr. B­a­r­i­t­s Lajos címzetes apát, püspöki helynök, soproni főesperesnek a szé­kesegyházi főesperességre, R­u­s­c­h­e­k An­tal címzetes apát, győrvárosi esperes-plébá­nos, mosoni főesperesnek a soproni főespe­rességre, dr. S­i­n­k­ó István címzetes apát, locsmándi főesperesnek a mosoni főesperes­ségre, dr. Bedy Vince címzetes prépost, papnevelő-intézeti igazgató, rábai főesperes­nek, a locsmándi főesperességre, dr. Mol­nár Ignác címzetes prépost, tiszteletbeli ud­vari káplán, komáromi főesperesnek a rábai főesperességre, K­ö­ri­y György pápai főes­peresnek a komáromi főesperességre és dr. Zalka László iskolás- és oldalkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőnek a pápai fő­esperességre való fokozatos előléptetését jó­váhagyta s az igy megüresedő utolsó és is­kolai kanonokságot V­á­r­i­t­s Károly Szent Istvánról és Szent Rhadegundáról nevezett kismartonvári kiváltságos prépost, kismar­tonvári és felsőkismartonhegyi plébános, szentszéki tanácsosnak adományozta. A szat­mári székeskáptalan kebelén kívüli ungi fő­­esperességet Tahi Ábrahám ungvári espe­resplébánosnak, a mármarosi főesperességet pedig Il­o­s­v­a­y Lajos máramarosszigeti plébánosnak adományozta. Végül P­o­r­á­n­y­i Endre csengeri esperes-lelkészt, V­a­n­y­e­k Ferenc fehérgyarmati esperes-lelkészt és P­e­r­é­n­y­i János szatmári katholikus tanító­­képző-intézeti igazgatót a szamári székes­­egyház kápalán tiszteletbeli kanonokjaivá ki­nevezte. — Skerlecz báró kinevezése. A hivata­los lap legutóbbi száma közli Skerlecz Iván báró királyi biztosnak felmentését és h­orvát bánná történt kinevezését. A kineve­zésről szóló királyi kézirat az alább követ­kezik : A császári és apostoli király Felsége 1913. évi november 27-én kelt legfelső el­határozásával dr. báró Skerlecz Ivánt, Horvát-Szlavonországokban királyi biz­tosát, ezen állásától felmenteni, őt elmuta­tál Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjává legkegyelmesebben kinevezni és nevezetthez a következő legfelső kézira­tot intézni méltóztatott: Kedves báró Skerlecz! Magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére önt Hor­vát-Szlavonországokban viselt királyi biztosi állásától felmentvén, Horvát-Szla­von- és Dalmátországok bánjává ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1913. november 27-én. Ferenc József: Gróf Tisza István s. k. 3. oldal.

Next