Dunántúl, 1913. december (3. évfolyam, 278-300. szám)
1913-12-02 / 278. szám
Kérdi, hogy a közös miniszterek kinek útján értesültek arról, hogy az ülésből nem lesz semmi, mert egyikük sem volt jelen és ezáltal őket is részeseivé tették ennek az egész kis trükknek, nem valami nagy előnyére az ő állásuknak és azon nagy érdekeknek, amelyet képviselnek. Megállapítja, hogy kezdettől fogva az akkori ülésen követett eljárás egész sorozata volt a tudatos és szándékos, nem tagadott ügyrendi kijátszásoknak. (Igaz! Úgy van a középen.) Gróf Tisza István: Nem vagyok ugyan tagja a bizottságnak, de mint a többség vezére, aki hivatva van a többség munkáját vezetni és azért a felelősséget vállalni, ezen a címen szólalok fel és kijelentem, hogy az ügyért a felelősséget vállalom. A múltkori ülésen megkérdezett engem gróf Berchtold külügyminiszter, hogy megjelenjenek-e a közös miniszterek, mire én nemmel feleltem és azzal indokoltam, hogy az, amit tárgyalni akarnak, az ország belügye. Gróf Andrássy Gyula: Hát akkor miért jöttek el ma? Gróf Tisza István: Mert a mai ülésre is csak a további teendők megbeszélése van kitűzve. A maga részéről kijelenti, hogy a többség a legteljesebb lojalitással fog eljárni ezentúl is a kisebbséggel szemben és ezt azért szögezi le, nehogy azt majd Andrássy fenyegetésének tudják be. Vegye tudomásul a kisebbség, hogy az az idő megszűnt, mikor a kisebbség dirigált. Most a többség dirigál... Gróf Andrássy Gyula: Elek Pál többsége. Ezután gróf Hadik János állt fel szólásra és a parlamenti őrségnek a delegációban való alkalmazása ellen tiltakozott. A prlamenti őrségről szóló törvényben szó sincs arról, hogy az őröket a delegációban is alkalmazhassák. A miniszterelnök és pártja métermázsaszámra gyártja a törvényeket, ezt a passzust is vették volna bele. Igénybe vették Vavrikot egy törvénycsavarásra, hogy egy a betű helytelen értelmezéséből meglegyen az az örömük, hogy a parlamenti őrséget ide is elhozhassák. Berzeviczy Albert válasza után Láng Lajos elnök azt mondja, hogy vállalja a felelősséget az őrségnek a delegációban való alkalmazása miatt. Hadik János gróf kérdi az elnökséget, hogy használni fogják-e az őrséget az osztrák delegációval közösen tartandó üléseken is és szándékozik-e az őrséget a delegáció termeiből eltávolítani. Az elnök arra még nem gondolt, hogy az osztrákokkal tartandó közös ülésen megjelenik-e az őrség, a magyar delegációból azonban nem hajlandó eltávolítani őket. Andrássy Gyula amiatt emel szót, hogy Rakovszkyt a többség megválasztotta delegátusnak, de az ülésekre be nem engedi. A delegáció tehát csonka, mert olyan tagja is van, aki az üléseken nem vehet részt. Isza avval felel Andrássynak, hogy ne vonja kétségbe azok meggyőződését, akik nincsenek vele egy véleményen. Magyarázza, hogy a bizottságok alatt a delegáció is értendő. A kitiltás tehát a delegáció üléseire is érvényes, ami abból is kitűnik, hogy a kitiltott képviselő egyáltalán nem léphet be a Házba, márpedig Budapesten a képviselőház épületében van a delegáció ülésterme is. Hogy Rakovszky nem vehet részt az ülésen, annak az ellenzék az oka, az jelölte. Kellett, hogy a delegáció elnökének fegyveres erőt bocsássanak rendelkezésére. Andrássy Gyula gróf: Ezt maga sem hiszi el. Tisza: Ezt kikérem magamnak. Tovább magyarázza az őrségről szóló törvényt, melynek szövegébe tudatosan vették be... Hadik János gróf: Az a betűt. Tisza István gróf: Nem az a betű van azon a helyen. Kifogásolja Hadik nyelvtani ismereteit. Hadik: Önöktől nem fogok sem nyelvtant, sem jogot tanulni. Tisza: A törvénybe azért vették be ezt a szót, bizottságok, hogy a delegációkra is vonatkozzék. Ennek folytán meg van engedve az őrségnek a delegációban való használata. Kéri, hogy nyugodjanak bele. Andrássy személyes kérdésben való felszólalása után az ülés folytatását délutánra halasztják. A délutáni ülés lefolyásáról szóló tudósításunk a „Legújabb“ című rovatban található. Szigorúan szabott árak. Új üzlet. Elsőrendű áru. OccasiO «? Tekintse meg OccaSIO « MOLTER ANTAL MalokaHéf»•^ alatt levő OCCASIO kirakatott és meg fog győződni, hogy vásznak, női fehérneműek, úri divat és rövidáru cikkeket csak ott vásárolhat meglepő olcsó áron, óriási választékból. TELEFON 706. ------- Vidéki megrendeléseket pontosan szállít. TELEFON 706. ____________________________________________________________________________________________ Kedd. December 2. DUNÁNTÚL HÍREK. — Advent. Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szokáiba, az Adventbe. Az Advent négy vasárnapját megüljük szokott hévvel s azután reánk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfés a Karácsony három misés ünnepe. Mi ez az Advent? ünnep; elmúlt idők emléke; régi korok létét, reményét, vágyát ünnepeljük benne. Antifónákat énekelünk, melyekben évezredek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl. Emlékezünk prófétákról. Bele állunk a szent homályba s letakarjuk lelkünket évezredes víziók fátyolával. S miért tesszük ezt? Hogy annál lángolóbban örvendezzünk azon, hogy ime, abból a múltból édes jelen lett. Elgondoljuk, hogy mennyi izzó vagy hasogatta az eget, mig kinyílt; de végre is kinyílt s nekünk ez a fő; mennyi könny melegítette a földet, hogy tavasza legyen; de hát végre tavasz lett. Hála az Égnek. Úgy teszünk, mint az ingerkedő anya: eltakarja gyermeke elől arcát, azután ránéz, hogy mosolyra gyűljön. Mi vagyunk a „beati possidentes“, mi a vágyak boldog gyümölcseinek élvezői! Nekünk megadta ezt az Ur! De ez az Ádvent, mely volt, figyelmeztet arra az Ádventre, mely van, melyben az Ur jövőfélben van. Jön felénk az Ur! A mi egész életünk Advent. Ennek az Ádventnek Karácsonya a halál után Krisztus kegyes és irgalmas arcára vetett tekintetünk; az az első tekintet, melyet a kegyelem állapotában kimúlt lélek az Úrra vet, befejezi az élet Ádventjét. O hát csak igy legyen! Mitis atque festivi Christi Jesu tibi aspectus apparent. Lásd meg lelkem Krisztus kegyes és diadalmas arcát! (Prohászka.) — A megyéspüspök adománya. Zichy Gyula gróf megyéspüspök a pécsbányatelepi rokkantak egyletének 50 koronát adományozott. ___ — Egyházi kinevezések. A király a szatmári székeskáptalanban Benkő József székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra. Szabó István mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta, s az ekként megüresedő mesterkanonokságot Szentgyörgyi Jordán Károly apori címzetes apát, szaniszlói esperes-plébánosnak adományozta. A győri székeskáptalanban Braun Adolf címzetes apát, Szent Adalbertról nevezett győrhegyi prépostnak, Braun Antal pécsi honvédalezredes nagybátyjának az őrkanonokságra, dr. Giesswein Sándor címzetes apát, székesegyházi főesperesnek a Szent Adalbertről nevezett győrhegyi prépostságra, dr. Barits Lajos címzetes apát, püspöki helynök, soproni főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Ruschek Antal címzetes apát, győrvárosi esperes-plébános, mosoni főesperesnek a soproni főesperességre, dr. Sinkó István címzetes apát, locsmándi főesperesnek a mosoni főesperességre, dr. Bedy Vince címzetes prépost, papnevelő-intézeti igazgató, rábai főesperesnek, a locsmándi főesperességre, dr. Molnár Ignác címzetes prépost, tiszteletbeli udvari káplán, komáromi főesperesnek a rábai főesperességre, Köriy György pápai főesperesnek a komáromi főesperességre és dr. Zalka László iskolás- és oldalkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőnek a pápai főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az igy megüresedő utolsó és iskolai kanonokságot Várits Károly Szent Istvánról és Szent Rhadegundáról nevezett kismartonvári kiváltságos prépost, kismartonvári és felsőkismartonhegyi plébános, szentszéki tanácsosnak adományozta. A szatmári székeskáptalan kebelén kívüli ungi főesperességet Tahi Ábrahám ungvári esperesplébánosnak, a mármarosi főesperességet pedig Ilosvay Lajos máramarosszigeti plébánosnak adományozta. Végül Porányi Endre csengeri esperes-lelkészt, Vanyek Ferenc fehérgyarmati esperes-lelkészt és Perényi János szatmári katholikus tanítóképző-intézeti igazgatót a szamári székesegyház kápalán tiszteletbeli kanonokjaivá kinevezte. — Skerlecz báró kinevezése. A hivatalos lap legutóbbi száma közli Skerlecz Iván báró királyi biztosnak felmentését és horvát bánná történt kinevezését. A kinevezésről szóló királyi kézirat az alább következik : A császári és apostoli király Felsége 1913. évi november 27-én kelt legfelső elhatározásával dr. báró Skerlecz Ivánt, Horvát-Szlavonországokban királyi biztosát, ezen állásától felmenteni, őt elmutatál Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjává legkegyelmesebben kinevezni és nevezetthez a következő legfelső kéziratot intézni méltóztatott: Kedves báró Skerlecz! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt Horvát-Szlavonországokban viselt királyi biztosi állásától felmentvén, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjává ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1913. november 27-én. Ferenc József: Gróf Tisza István s. k. 3. oldal.