Dunántúl, 1915. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1915-10-01 / 226. szám
Péntek- Október 1. DUNÁNTÚL „írók“ és „kiadók“ szövetsége. (Vigyázat jönnek... !) Hazánk „elnyomott“ fiatal írói, az „agyalágyult“ öreg írók által örökös hallgatásra ítélt „fiatal óriások“, régi szokás szerint bizonyos időközökben úgy érzik, hogy a „mellőzés“ már tovább el nem viselhető. Ennélfogva periodikus pontossággal mozgolódni kezdenek, mely akció esetről-esetre távol, a hivatásos irodalom berkeitől folyik le. A fiatal titánok, minthogy zöngeményeiket egyetlen nagyobb lap sem közli le és így elesnek a honoráriumoktól, e fölötti elkeseredésükben egymásra találnak és egyesületbe tömörülnek, ezáltal is élénken illusztrálva azt a tényt hogy Magyarországon túlnyomóan sok a haszontalan, céltalan egyesület. Most három esztendeje mozgolódtak utoljára a szegény „elnyomottak“. Akkor a mozgalom bizonyos Vér Pál nevezetű fiatal „író“ kezdeményezésére keletkezett Vagyunk! címmel. Mint mindig, ha fővárosi tugvállalkozásról van szó, a vidékiek bőrére utaztak Vér Pálék is, akik Vagyunk! címmel „irodalmi“ „szemlét“ is indítottak. Meglepően jól értették őkelméék félrevezetni a vidéki fiatalembereket, akik némi népszerűségre áhítoztak. A lapba ugyanis csak Vér Pál és társai, néhány ügyes kompilátor (semmi egyéb) írhattak, a vidékiek neveit alig lehetett néha látni benne. A cél világos volt: a vidékiek fizettek évi 12 korona tagsági díjat, melynek fejében kapták a szemlét. Volt pediglen körülbelül 100 tagja a „Vagyunk“ című rrói egyesületnek és 100-szor 12 korona, az nem kevesebb, mint 1200 korona; tehát Vagyunkék igen jó üzletet csináltak, aminthogy más céljuk aligha lehetett. Ennek dacára, vagy éppen ezért alig pár havi fennállás után megszűnt a fiatal titánok egyesülete. Ugyanerre a mintára nyilván ugyanezzel a célból alakult meg most a nyilvánosság teljes kizárásával az „Írók és Kiadók Szövetsége“, amely Budapesten a Kígyó tér 2. számú házban rezideál, valami klubszalonban. Ez az új egyesület arról nevezetes, hogy ellentétben a címével, nincsenek benne írók és nincsenek benne kiadók. Hogy azonban ennek az újabb írói szövetségnek mégis mennyi köze lehet az írókhoz és magához az irodalomhoz, azt megtudhatjuk, ha elolvassuk kisded fölhívását. Ezt az egyesületet nem egy ember alakította, hanem nagyon is sokan; annyira sokan, hogy már a „hivatalos“ levélpapiroson sem tudtak megegyezni, kinek szerepeljen ott az „irói“ neve. (Mennyire szerethetik ezek az urak nyomtatásban látni a nevüket!) Kiírták hát valamennyit. íme: Elnökség: H. Holly József, a „Tőr“ felelős szerkesztője, prózai előadó, az írók és kiadók szövetségének elnöke; B. Urbányi István, Liray (!) előadó, a „Tőr“ szerk., a vigalmi (!) bizottság elnöke; H Király Ernő, dramaturg, bíráló bizottsági tag, a „Tőr“ főmunkatársa; Z. Varga Hugó, az I. K. Sz. intézője és hivatalos levelező. Ez a négy az alulírottnak két, egyesületi pecsétekkel, bélyegzőkkel telebélyegzett írást küldött erre a címre: Nagyi-Rudolfo Horváth „író“ Italia , Genova Vico superiore S. Sabina, s. A nyomtatványok gyanúsak voltak, mert „író“ címzéssel jöttek, holott e sorok írója — aki mellesleg megjegyezve: szokott irogatni a fővárosi lapok hasábjain — sohasem szokott szerepelni ezen a címen, hanem mindig megelégedett hírlapirói foglalkozásának megjelölésével. Szólt pediglen a két nyomtatvány közül az első eképpen: Nagyrabecsült Cim! '' Mellékelt tájékoztatónkat szives figyelmébe ajánljuk, őszinte örömmel látnánk Szövetségünkben, ha személyesen fölkeresne, hol bővebb fölvilágosítással szolgálunk. Amennyiben ezt nem tehetné, úgy levélben kérjük szives válaszát. (Hivatalos órák: csütörtökön este 8—10-ig és vasárnap este 8—10 óráig.) Illő tisztelettel Királyi (Pecsét.) Holly József titkár, elnök." Tehát a „Szövetség“ valóban udvarias: témában fölkeres és mégis — meginvitál személyes purparléra . . . Érdekesebb volt azonban a másik nyomtatvány, amely — mint azt sejteni lehetett — az üzlet című rovatot „képezte“: „Tájékozató. Az „Írók és Kiadók Szövetsége“ az egyetlen magyar egyesület, amelynek célja érvényre juttatni az új s az ismeretlen tehetségeket, úgy könyv, valamint folyóiratok kiadása által. Széleskörű összeköttetései lehetővé teszik úgy az irógeneráció, mint a nagyközönség irodalmát tagjai (kiknek túlnyomó része lapszerkesztő) lapjában elhelyezni úgyszintén a saját kiadásában megjelentetni. Kivonat az I. Sz. alapszabályaiból: 3. §. Csatlakozás a szövetséghez. A tagság (némi különbség nélkül) négyféle, mégpedig: tiszteletbeli, alapító, beltag, és rendes illetve pártoló tagság. A) Tiszteletbeli tag csak azon magyar honpolgár lehet, aki irodalmi és művészeti tevékenységet fejt ki s már huzamosabb ideje szerepel a nyilvánosság előtt, vagy pedig akit a vezetőség magasabb társadalmi pozíticójánál fogva e célra ajánl a taggyűlésnek s akiket a közgyűlés 2/3-ra e célra elfogad, úgyszintén mindazon előkelőségek, akik az irodalom pártján eddig is tevékenységet fejtettek ki. B) Alapító tag lehet, aki a szövetség pénztárába egyszers mindenkorra 200 koronát fizet be. C) Beltag lehet minden magyar irodalommal foglalkozó egyén, aki egy eredeti művel (tárca, novella, vers) igazolja irodalmi munkásságát, úgyszintén eddigi tevékenységét, évi tagdíja 12 korona, ami 10 évenként is törleszthető. D) Pártoló tag lehet, aki évente 12 korona tagdíjat fizet. 6. §. A tagok jogai: A tagok jogai: a szövetség összes intézményeiben és kedvezményeiben való részvétel, a folyóiratok féláron való beszerzése, színházi stb. kedvezmények, a szerkesztőségi állások közvetítéseinek igénybe vétele, a folyóiratokban s a könyvekben való szereplése stb. A jelentkezés három évre kötelező. Hivatalos órák: csütörtök és vasárnap este 20 10-ig. A bel- és pártoló-tagsági jegyet félévi nyugtával küldi a vezetőség. Illő tisztelettel (Pecsét.) Párkányi József intézeti s hiv. levelező.“ A soknevű — és legyünk csak őszinték: sok ismeretlen nevű — úrral homlokán megalakult, nulla működésű „irodalmi“, sőt „írói“ egyesület alighanem nem sok vizet fog zavarni, éppen úgy, mint hozzá hasonló dicstelen elődje, a Vagyunk! Mert az eset ugyanaz, csak a nevek és a cégér más: a Vagyunk! helyett „I. K. Sz.“, a „Vagyunk!“ lap helyett pedig a „Tőr.“ A cél: bussiness. És bár ezt tudjuk mi és tudja mindenki, mégis szükségesnek tartottuk az üggyel foglalkozni, mert a tájékozatlan és naiv embereket meg ke®, óvni mindenféle fölültetés ellen. 3. oldal. Ha „I. K. Sz.4"-ék a saját zöngeményeiket nyomtatásban is olvasni akarják, ezt a saját pénzükön és ne a vidéki balekok pénzén tegyék. Horváth Rezső: Az új évnegyedre való tekintettel tisztelettel kérjük lapunk előfizetőit, hogy az előfizetés megújítása iránt idejekorán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. HEREK. A pécsi Oltáregylet tagjaihoz A pécsi Oltáregylet rendes gyűlését október hó 1-én, pénteken délután 3 órakor tartja meg a zárdában. Október 3-án a legméltóságosabb Oltáriszentség imádása lesz a Corpus Christi kápolnában. Október 4-én reggel 7 órakor a Corpus Christi kápolnában az elhunyt tagokért gyászmise lesz. Zichy Lujza gr. elnöknő. — Kitüntetett főherceg. A király megengedte, hogy Henrik Ferdinánd főherceg 6. sz. drag. ezredbe® őrnagy, parancsőrtiszt a 4. hadseregparancsnokságnál, a német császár által neki adományozott vaskereszt 2. osztályát elfogadja és viselje. — Egyházmegyei hírek. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Font Gyula püspökszentlászlói helyettes plébánost a pécsváradi espereskerület jegyzőjévé nevezte ki. Réthelyi József dr. pécsváradi plébánossá történt kinevezése folytán a megüresedett pécsi székesegyházi kar kápláni állásra Spera János bakóczai káplánt nevezte ki s egyúttal megbízta őt a pécsi kath. fővédő egyesület igazgatói teendőivel. Azonkívül kápláni minőségben áthelyezte a következő segédlelkészeket: Bende Józsefet Bátaszékről Bakóczára, Szentiványi Józsefet Himesházáról Bátaszékre, Schlachter Ferencet Babarczról Himesházára, Auguszt Istvánt Nagynyárádról Babarczra és Visy Pált Kajdacsról Abaligetre. A nagynyárádi és kajdacsi káplánállomások egyelőre betöltetlenül maradnak. A képviselőház alelnökét besorozták. Az öreg legények sorozása folyamatban van az egész országban . Vígan és bátran lépnek a sorozó bizottságok elé, mint akár 30 évnek előtte. Számos esetben a 18 éves fiú és a 48 éves apa egy napon találtatnak a katonai szolgálatra alkalmasoknak. Az alkalmasoknak talált újoncok között van Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, volt tolnai főispán is, akit a sok harci dicsőség koszorúzta 44-ik gyalogezredhez osztottak be. Simontsits Elemér, ki annak idén szintén a 44-eseknél szolgált, kérni fogja az őt megillető hadnagyi rangjának visszaadását. — Katonai kitüntetés. A király az ellenséggel szemben tanúsított különös kötelességhű szolgálata elismeréséül Schmidt István 69. gyalogezredbe® címzetes szakaszvezetőnek az ezüst érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szalagján. — Tanügyi áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Csapó Kálmán segédtanfelügyelőt a kaposvári tanfelügyelőséghez helyezte át.