Dunántúl, 1917. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1917-02-01 / 26. szám

4. o­n­at. D Li N­AMIÜL Csütörtök, február 1. Nehéz napok az olasz fronton Véres harcok 1916. október 31-én és november 1-én — január 24/ (A sajtóh­adiszállás engedélyével.) Hat napja állt már a csata a fensikon. Hat napja zuhogott ránk a pergőtűz. Rendületle­nül kitartottak a mieink szétlőtt árkaikban, köztük a báró Georgiról nevezett tarnopoli, 15. sz. gyalogezred. Az ezred dicsősége na­gyon régi: már szavojai Jenő herceg alatt, majd „Zach“ néven Aspernnél, később mint Nassaubakák, most pedig mint 15-ös Geor­­gi-bakák minden harctéren kitüntették ma­gukat fiai. Október 31-én, késő délután az olaszok végre támadásba mentek át. Az ellenséges aknák és gránátok füstje szurokfekete felhő alakjában üli meg legelső állásunkat és a fel­­porzó rögök néha még a kilátást is mega­kadályozzák. Kint a tábori őrsnél, a szét­lőtt fedezékek felől felhangzik: — Jönnek az olaszok — és —lőni. Ároktól árokig, lőréstül lőrésig hangzik a parancs. Az ellenség zárótüze máris hátsó­­állásainkig ér és tartalékainkat megakadá­lyozza az előnyom­ulásban. Az első állásban már helyükön vannak az emberek. Száz meg száz fegyver csöve szegeződik az ellenség­nek, gépfegyverek ontják a golyót beléjük és minden pornál és füstnél magasabban cikáznak a századparancsnokok jelrakétái, amelyek tüzelést kérnek.­­ mert ebben a percben hátrafelé minden más összeköttetés megszakadt. A jelet megértik. Egynéhány másodperc és a mi zárótüzünk vág le az első sorban küzdő vitéz harcosok elé. Acél­idegek kellenek hozzá, nyugton maradni az ellenséges zárótűz és a saját zárótüzünk kö­zött és ugyanakkor célozni és tüzelni is. Az ellenség nemsokára vad futással menekül. Távozását ismét világítórakéták közük a tüzérséggel és lassan-la­ssan a tüzérségi tűz is alábbhagy. Beállott az éjszaka, de nem nyugodhatunk,­­ mert ez éjszaka alatt ki kell javítanunk a hibákat és egy új támadás felfogására kell előkészítenünk az állásokat. A szétlőtt és részben betemetett árkokban egész sereg sebesült fekszik, kihúzzuk őket, valamint a halottakat is, akik majdnem ugyanoian van­nak. Lázasan dolgozunk. Sebtiben helyreál­lítjuk az akadályokat és az árkokat, muní­ciót, a világításhoz szükséges anyagokat és a kötőszert előkészítjük és telefondrótot hú­zunk. Mindenszentek hajnala az ezred tiszt­jeit és legénységét álmatlanul és nagy mun­kában eltöltött éjszaka után helyükön ta­lálja. Az olaszok ismét erős gránáttüzelést indí­tanak ellenünk, és folyton fokozzák. Reggel 7 órakor az ellenség nehéz aknáinak és lég­­torpedóinak robbanásai hallhatók. — Az ellenség gázbombákkal és foszfor­petárdákkal lő! — jelentik az ezredparancs­­nokság telefonján. Rögtöni készenlét gáztámadás ellen! — megy a parancs valamennyi alosztályhoz.­­— A harmadik zászlóaljhoz vezető drótot­­ szétlőtték! — jelenti a telefonista.­­ Járőrt a vonalra, hogy m­egioszgálja! Száz lépést sem tehet a járőr, lecsap egy­­ gránát,­­ az őrvezető halott, a másik két ember súlyosan sebesült. Másik járőr siet oda, ezúttal sikerül a merész vállalkozás, az összeköttetés helyreáll. A második zászlóalj tüzérségi támogatást kér és ágyúink az el­lenséges akna­vetőket legalább részben el is hallgattatják. Hat siket i­tő, idegölő lármában folyik tovább az ágyuharc... Fél 11 órakor jelentés érkezik a tartalék telefonján: — Az olaszok tőlünk jobbra áttörtek és előnyomulnak *** felé. Nincs tovább. Az összeköttetés megsza­kadt. Tüstént rövid parancs megy ki a tar­talékokhoz cédulán, amelyet az őrségek egy­másnak adnak át. Már szalad is vele az első staféta, de az első őr, akinek át kellene ad­nia: halott! A második — halott! A harmadik is . . . a negyedik is... . Hála Istennek, ncs is szükség már a parancsra. Felismer­ve a veszedelmet. D­o­­­e­gn­y százados, a szárnyzászlóalj parancsnoka már intézke­dett: — Zászlóalj- és ezredtartalékok előre! Dörgő hurrával tör előre a már erősen megfogyatkozott 8. század. Az ellentáma­dásra az ellenség meghőköl és megáll, első ■v­onala már hátrál is. Ekkor századunk az ellenség tüzérségi tü­zébe kerül: sorszámra esnek el derék embereink. Elesik hősi vezé­rük is. Klempfner Károly, tartalékos fő­hadnagy. Jobb felől v­a­d­á­szkü­lön­ít­mén­y­ü­n­k indul rajtamra: kicsi, de vakmerő csapat­ ,vérv szempillantás alatt körülfogja az ellen­ség. Három irányban kell frontot csinálni, de most már elcsendesedik a kézitusa ezen a szárnyon és tüzisharc kezdődik. Minden hü­vés talál, olyan kicsiny a távolság. A va­­dászkü­lönítmény emberei — nem egy közü­­l"­( állva — tartják távol az ellenséget, min­ten talpalattnyi földet megvédelmeznek, ahol mno­yon közel jön, szuronnyal és puskatus­­­ n­­ verik vissza az olaszt, és amikor kifogy­■­­ készül a lőszer, a gépfegyverek köröske­deverő patronjait szedik föl, úgy segíte­nek macsikon. Parancsnokuk, Pollak Fe­renc hadnagy, megsebesül abban a percben, amikor revolverét a nekirohanó ellenségre ‘■■"ti. helyettese, a 19 éves Spi­szak zász­lós holtan esik össze. Az ellenség tüzérségi tüze ekkor hátunk anögé koncentrálódik. ■— A 98-as ezred támad! — Hurrá!­ — Közeledik a segítség! A kis csapat fellélegzik. Az öklök görcsö­sebben­­szorítják a fegyvert, egy harsány ' 'tényszó: előre megvívik! Meglepve hát­. az ellenség és több mint 100 emberét és 3 lisztét hagyja fogolyképen a vadászkülö­­nítm­ény kezén. Még mielőtt a 98-asok meg­érkeznének, Mudroch tartalékos zászlós már ott is van a visszafoglalt állásban, 98-a­sok csatlakoznak. * nincs ellenség, amely át­ tudna törni ezen az ércfalon! Eközben a bal szárnyon a negyedik zász-­­­lóalj a neusandeci népfelkelőkkel együtt­­ remi kevésbbé szerencsésen harcolt. Ja­­nowski, egyéves önkéntes hadapródjelölt a 15 század egy szakaszával kiverte a beha­­*'■’1 ellenséget az árkokból, egy őrnagyot, 4 tisztet és 200 főnyi legénységet foglyul ej­­­­tett. A 16. század Peres tartalékos had­,­y vezénylete alatt állva verte vissza a támadást. Az ezred centrumában hogy fel ■ in­dulva a harctér. A szétlőtt árkokban tö­megesen feküsznek a halottak: Podélia és a magyar puszta szülöttei, a messzi Bukovina mit együtt a karintiaikkal és a stájerokkal... De itt sem tágíthatta ki az ellenség a rést. ■mi-elvet ütött! A 15-ösök és 98-asok tarta­­’''V zászlóaljai itt is kiverték. Másodszor szál­­j­­t le reánk az éj s a mieink teljesen meg­­j­óiztották az állást, az olasz Catanaro-dan- i­dór, amely hat hullámban indult támadásra !' '-nénünk, hiába hozta nagy áldozatait. A vi­­t­­éz tizenötösök két nagy napot éltek meg. pocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx> A DUNÁNTÚL TELEFONSZÁMAI: Dunántúl szerkesztősége 6-50 Dunántúl kiadóhivatala 2-22 Dunántúl könyvkereskedés 5-59 J Miért fizes a pécsi piac? Hazáinak a falusiak Pécs, január 31. (A Dunántúl tudósítójától.) Ha valaki időt és fáradságot nem sajnálva, lemenne egyszer a pécsi főpályaudvarra és figyelemmel kisérné az érkező parasztasszo­­nyokat, az mindjárt tisztába jönne azzal, hogy miért üres a pécsi piac? Nem látni egyiknél sem tejes kannát, mert üvegekben hozzák be a tejet, amelyet aztán elvisznek az ő rendes házaikhoz, ahol literjét 80 fillérért árusítják. A tejfölt előre kimérve, kis lába­sokban hozzák be és méregdrágán, protekciós vevőiknek adják el. Sőt még kenyeret is hoz­nak magukkal, amelyet 6 koronáért árusíta­nak. A legkülönfélébb élelmicikkeket hozzák így be nagy rafinériával. A rendőrséget az­zal vezetik félre, hogy az ennivalót közeli hozzátartozóik részére hozzák, akik valame­lyik pécsi lábadozó osztagnál van beosztva. Behatóbb érdeklődésre megnevezik az utcát, házszámot is, ahol az állítólagos beteggel ta­lálkoznak és azért hoznak oly sokat, mert ők maguk is Pécsett maradnak pár napig. Mi­kor aztán a rendőr tovább engedi őket, akkor a markukba nevetnek, homlokukra csapnak. Hogy ha nektek van eszetek, hát nekünk is van. Ilyen és ehhez hasonló csalafintasággal ját­­szák ki az ellenőrző közegeket. Az élelmi cik­kekért oly hihetetlen árakat kapnak, amelye­ket az amúgy is nyomorban élő szegényebb városi nép, hivatalnok vagy kisiparos nem képes megadni. Persze a piacra ezek után egyik sem megy, hisz ott a helypénzen és álldogáláson kívü­l még a hatósági árakat is be kell tartaniok- Lelkiismeretlen emberek megszedték magukat a háború nem mindig legtisztább üzletein és felcsapják az árakat oly hihetetlen magasságba, ahova a szegény­­embernek még a képzelete sem ér fel. Ezek az üzleti haramiák nem elég, hogy kizsarolják az ember pénzét, hanem még a betevő falatot is kiveszik a szánkból. Ennek kellene véget vetni egyszer és nem­csak a piacon kellene razziát tartani, ahol úgy sincs mit ellenőrizni, hanem ezeknek a házaló hiénáknak kellene a nyomukban járni, akkor talán nem lenne oly üres a pécsi piac. Dráma a fehér cár birodalmi­­ ból 4 felvonásban. Főszerepben: [Earl Himbál! Young A LEGHATALMASABB MOZGÓFÉNYKÉP! Az Orosz terrorizmus bűnei, filmen az .■» 1 I if-BAN! JEGYEK MÓR MATJI ELŐJEGYEZHETŐ«!! !

Next