Dunántúl, 1917. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1917-04-01 / 76. szám

4. oldal. A római kérdés Irta: Sipos István dr. teologiai ta­nár. Pécs, 1917. Dunántúl Nyomda r. t. Ára. 3 korona. P­é­c­s. március 31. IX. Pius halálakor fennen hirdette a Pes­ter Lloyd, hogy vele sírba helyezték a pá­paságot is és ezentúl „Ein einfacher Pries­ter“ fog lakni a Vatikánban. Ez az einfacher Priester véletlenül XIII. Leó pápa lett, ki alatt századok óta nem látott fényben ra­gyogott fel a pápa tekintélye, kit nem csak mint a világ összes katolikusainak vallási feje örvendett a legnagyobb tiszteletnek, hanem a nemzetközi­­jogban viszálykodó Németország és Spanyolország közt mint báró ítélkezett és ítélete előtt mindkét or­szág meghajolt. Ez a legmeggyőzőbb jele a pápa nemzetközi tekintélyének, a pápa szu­verén hatalmának. E szuverén jog körül fo­rog a római kérdés, mely igazában csak 1870 óta létezik, amikor a pápa világi bir­tokait elrabolták. A pápa mint a kát.­­egyház látható feje Krisztus Urunktól nyert felhatalmazásánál fogva a lelkiekben szuverén hatalommal rendelkezik, mely szuverén hatalom az egy­ház kormányzásához feltétlenül szükséges­, annak gyakorlásában a pápa senki által sem korlátozható és a pápák tényleg gya­korolták is azt úgy a katakombák sötét fo­lyosóiban, mint világi uralmuk fénykorában, valamint most is mint a Vatikán foglyai. És a pápáknak ezt a jogát a világi uralkodók is elismerik tényleg, mikor a pápával mint szu­verén fejedelemmel tárgyalnak, habár a nemzetközi jog a lelki szuverénség elneve­zését nem ismeri is, és annak pótlására ki­találta a földi területtel nem bíró pápa ré­szére a személyi szuverénség elnevezését. Ámde a személyi szuverénség mégsem­ igazi szuverénség, már­pedig a lelki szuve­rénség sürgetéséig megköveteli, hogy ennek birtokosa a világiakban is szuverén legyen, hogy politikailag se legyen semmiféle ál­lamnak sem alávetve, semmiféle fejedelem­nek alattvalója. Vagyis a lelki szuverénsé­­get megtestestesíti, mintegy külsőleg látha­tóvá teszi és kiegészíti a világi szuverén­ség, vagyis semmi más világi fejedelemnek alá nem vetett független terület fölötti ura­lom. Nem ez hozza létre a lelki szuverénsé­­­­get, mely anélkül is megvan a pápánál, de szükséges kiegészítője annak, mert csak ez biztosítja a pápának a kellő akciószabadsá­got­, melyre­ a lelki szuverénség érvényesí­­­­téséné­l szükség van. A világi szuverénség tehát Ha nem is lényeges eleme a pápaság­nak, de mintegy gondviselésszerű. ..A pápa­ság állását nem­ az egyházi állam terem­tette meg. Lelki hatalmának kifolyása az, és megvolt a pápai állam előtt és megvan most is a pápai állam nélkül. De a lelki ha­talom­ szabad és független gyakorlásához, a pápa vil­ági küldet­ésének zavartalan teljesíté­­séhez szükséges a területi szuverénség mint a lelki főhat­alom függetlenségének záloga és biztosítéka.“ „Területi szuverénség nél­kül nem normális a pápa helyzete, épen­ azért kell megállapítanunk az egyházi ál­lam­ relatív, morális szükségességét.“ Tizenkét századon át bírta a pápa világi uralmát. Ekkor a hitszegő olasz kormány rést ütött a Porta Pián, elrabolta a pápa vi­lági uralmát és a lex garantiae álltal akarta azt pótolni, melyet a pápa soha sem ismert el, méh’ már a békében is gyengének bizo­nyult a pápa tekintélyének megvédésére, most a világháborúban pedig kitűnt annak teljes tehetetlensége. A pápának tehát szük­sége van arra, hogy visszanyerje világi uralmát: ez szülte a római kérdést, mely mindig kényes pontja volt a nemzetközi jognak és a diplomáciai tárgyalásoknak. E kérdésnek különösen most, hogy a há­ború kitörése óta annyire aktuálissá vált, egész irodalma támadt különösen Német­országban. Még a különben, nemi kimondot­tan katolikus „Süddeutsche Monatshefte“ • márciusi. i­0 .oldalas füzete­i? .kizárólag e .kérdésre vonatkozó jogi, . politikai és­ törté­­nelmi cikkeket közöl. A Stimmer der Zeit kat. folyóirat mindéét száma,, foglalkozik e kérdéssel. Ezenkívül számtalan röpirat, ér­tekezés vagy cikk jelent meg e kérdésről, mellyel a napi, sajtó is állandóan, foglalko­zik. E kérdést tárgyalja Sípos István dr. pécsi teológiai tanár „A római kérdés“ cím­ű érdekes műve is, mely szerző előszava sze­rint éppen azt célozza, hogy a római kér­dés mibenlétéről­, keletkezéséről, mai állá­sáról és a megoldás lehetőségéről tájékoz­tassa a magyar közönséget. És itt mindjárt megtesszük a m­unka ellen egyetlen merni is kifogásunkat, mint inkább óhajunkat; a szerző, ki oly behatóan­ foglalkozott e kér­déssel, ismeri­ annak egész irodalmát és több munkát idéz is a szövegben, könnyen meg­tehette­ volna, hogy a nagy­közönség tá­jékoztatására­ egy­ kis irodalmi repertóriu­mot is közölt volna a tovább érdeklődők út­baigazítására. Ettől eltekintve igen derék dolgot végzett a szerző. A munka 146 oldalra terjed. Bősé­ges tartalomjegyzék és előszó után négy fe­jezetben tárgyalja­­a kérdést. I. A pápa, ket­tős szuverénsége. II. Az egyházi állam el­rablása. III. A garancia törvény. IV. Meg­oldás, Melyek után a végszó következik. Az első fejezetben igen érdekes, és sike­rült a világi sz­uverénség szükségességének bizonyítása úgy jogi, mint történelmi érvek­kel. A második fejezetben nem csupán a pá­pai javak elrablásának szomorú történetét fejtegeti, hanem aláfestéssel világos pers­pektívát nyújt egész Európa politikai maga­tartásáról e kérdésben. Legsikerültebb része a munkának a harmadik fejezet a garancia­törvényről, hol kifejti, milyen perfidiával született meg ez a törvény, hogy tagadta le maga az olasz kormány­ainak kezdetben hangoztatott nemzetközi jellegét, és meg­győző érvekkel bizonyítja, hogy ez a tör­vény képtelen a pápa­­ szabadságát biztosí­tani, de nem is akarja, sőt ha akarnia is, elég­telen volna ahhoz. Legérdekesebb része a műnek a negyedik fejezet, a megoldás, hol a különböző módokat sorolja fel, melyek az irodalomban felmerültek a római kérdés megoldásáról. Előre bocsátja a három általá­nos elvet: 1. a pápa nélkül a római kérdés nem­ oldható meg. 2. nem, okvetlenül a régi egyházi állam visszaállításában kell látni a római kérdés megoldását. 3. történjék a megoldás Olaszországgal. Ezek után a részletekre tér át. Kilenc féle megoldási tervezetet ismertet, s maga az Ehrle féle ..kis területű javaslat felé hajlik. A munka lendületesen, szép magyarság­gal világosan és olyan stílusban van meg­írva, hogy a jogász ember is élvezettel ol­vashatja, a laikus ember is könnyen megérti és gyönyörködhetik benne. A csinos kiállí­tás a Dunántúl Nyomda R. T. érdeme. A szerzőnek sikerült érdemes munkáját a nagy­közönségnek melegen ajánljuk. DUNÁNTÚL Vasárnap, április 1. APOLLO m­ai és holnapi műsora: Raskolnikov. Dosztojevszky regénye az orosz borzalmak mélységéből 4 részben. Fő­szereplő: Tóth József közkedvelt volt pécsi színművész. URÁNIA mai műsora: Varázsgyűrü. Dráma. Homunkulus kis­asszony, vígjáték. A DUNÁNTÚL TELEFONSZÁMAI: Dunántúl szerkesztősége 6-50 Dunántúl kiadóhivatala 2-22 Dunántúl könyvkereskedés 5-50 A felmentések ügye A fiatalabb évfolyamok behívása Pécs, március 31. Még mindig, sokat beszélnek arról, hogy a felmentettek­­nagy részének behívása küszö­bön áll. A felmentettek behívásáról egyéb­ként már másfél esztendővel ezelőtt is­­hírek terjedtek el, amelyek azonban, mint utólag konstatálható volt, nem bizonyultak autemnti­­kusoknak. A felmentettek még mindig pol­gári foglalkozásukban mű­ködnek és számuk azóta egyre gyarapodott, sőt indokolt eset­ben a honvédelmi miniszter még mindig en­gedélyez felmentéseket. Most újból, amióta Hazai Samu báró megvált a honvédelmi miniszteri széktől és Bécsbe költözött, tartja magát makacsul ez a híresztelés, hogy Ha­zai báró éppen a felmentettek táborának megritkítására kapott megbízást a királytól és úgyszólván állandó érintkezést tart fenn ez ügyben, valamint a hadsereg utánpótlásá­nak ügyében a felséges úrral. Hogy mi módon fog végbemenni a felmen­tettek megrostálása, arra nézve beavatott politikai körökben úgy nyilatkoznak,­­hogy legelsősorban a kisebb üzemek tulajdonosaii és alkalmazottjai vesztik fel a fellmentésüket. Az ország összes erőtartalékjait igénybe kell venni a háború befejezése előtti hónapokban és ezért mindazokat, akik a hadsereg ellátá­sa szempontjából csak minimális mértékben nélkülözhetők is, be fogják hívni. Legelső­­sorban tehát — mondják a híresztelők — a magánvállalatok tulajdonosai és alkalma­zottai számíthatnak arra, hogy megszüntetik felmentésüket, különösen, ha az illetők har­minchat éven alul vannak. Azok, akik hadse­­regszállító üzemeknél dolgoznak, inkább­ szá­mot tarthatnak a felmentés meghagyására. A hadügyi­­ kormány a jövőben nem fog azzal törődni, hogy egyes kisebb vállalatok a felmentés megszüntetése következtében kénytelenek lesznek működésüket megszün­tetni, mert a jövőben kizárólag a hadsereg akcióképessége nyomul előtérbe. Eme szem­pont mellett minden m­ás érv elveszti jelen­tőségét és nem számít az, ha tömegesen zár­ják is be a kisebb műhelyeket vagy üzleteket. A legfőbb intéző körök azt tervezik, hogy az ilyen kisebb cégeket tömöríteni fogják. Ha egy-egy szakmában most négy-öt kisebb cég alkalmazottai vagy tulajdonosai élvez­nek felmentést, akkor ezt a felmentést meg­szüntetik és e szakma legidősebb felmentett­jének a mentesítését tartják fenn, és rábíz­zák az ugyanabban a városban lévő többi ha­sonló vállalatok vezetését. Hogy miképpen is fogják keresztül vinni ezt az elvben igen tetszetősnek mutatkozó tervet, arra nézve még nincsenek értesülések, de a szakkörök véleménye már­is megegye­zik abban, hogy ennek megvalósítása rend­kívül nehéz. Azaz egy mindenesetre kétség­telenül biztos, hogy a fiatalabb korosztályú népfölkelők a jövőben nem kaphatnak fel­mentést és a minisztériumokban már nem is veszik érdemleges tárgyalásra a huszonnégy évesnél fiatalabb egyének felmentési folya­modványait. A szakminisztériumokban ugyanis az a vélemény alakult ki, hogy a húsz-huszonnégy éves egyének a Szakmá­jukban nem bírhatnak olyan jártassággal és nem sajátíthattak még el olyan nagy tudást, amiért érdemes volna őket felmenteni, míg ellenben az ilyen fiatalemberek a hadsereg harcképessége szempontjából óriási jelen­tőséggel bírnak. Azt az elvet is meg fogják valósítani a jövőben, hogy csak kizárólag segédszolgá­latra alkalmas és lehetőleg harminchat éven felüli népfölkelőket mentenek fel.

Next