Dunántúl, 1920. november (10. évfolyam, 225-246. szám)

1920-11-21 / 239. szám

2. oldal Vasárnapi levél Ifjúságu­nk — A korszellem és a mi hanyagságunk — Az alma materek feladatai — Valami a moziról és színházról fia, nov. 20. — Felolvasáson voltam a miinap. A nevelés művészetéről hallottam tartalmas, megszivlelésre méltó fejtegetése­ket. Ifjúságunk lelkivilága elhanyagoltságá­nak, ferde irányba terelődésének szomorú tünetei is szőnyegre kerültek. Megmozgatták lelkem húrjait a találó megállapítások. Minden ember lelke rezonátorhoz hasonlít. Azok a hangok, melyekre a lélek hangoló­dott, sokáig elbugnak benne, ha beröppennek ajtaján, így rezonál az én lelkem minden hangra, mely az ifjúságról, és annak ügyéről szó. Nagyon, nagyon elszomorít ifjúságunk elhanyagoltsága és ebből folyó telki deka­denciája. Még jobban elszomorít, hogy pusztában kiáltó szónak bizonyult még ed­dig minden beszédem, mely élő hang vagy nyomatott betű útján, eddig ebben a tárgy­ban megmozdulást és tevékeny munkásságot sürgetett. Az időket vádoljuk ifjúságunk aláesésé­­ért. A korszellem számlájára írjuk rendsze­rint azokat a bántó kinövéseket, elszomo­rító tüneteket, melyeket ifjaink életében tapasztalunk. A korszellem nem igazodik a mi gyenge sóhajaink és tétlen diagnózisaink a ebből fakadó vágyaink szerint. Sóhajokkal nem érünk el semmit ott, ahol kitartó, ön­­meg­tagadó, céltudatos munkásságra van szükség. Épen azért szeretném, ha mielőbb a tettek mezejére lépnénk. Ifjúságunk leg­főbb baja az, hogy magára van hagyatva. Az iskola elvégzi vele szemben az ismeret­­közlés feladatát, a szülők megadják a lét­­feltétel­eket, élelmet, ruházatot, megfelelő la­kást. Azután pontot tehetünk. Nagyon kevés szülő ér rá arra, hogy gyermekének megfe­­felelő szórakoztatásról, jellemképző időtöl­téséről gondoskodjék. Mély tisztelet illesse­n,­­ néhány szülőt, ki teljes odaadással, adja oda magát gyermeke lelki szükségei betöltésének. De ez a néhány is érzi, hogy nem elég ehhez a szülői készség és jóakarat. Utóvégre az a serdülő gyermek és ifjú nem ülhet mindig a szülő oldalán. Vágyik a vele egykorúak társaságába, vágyik azokkal egy­ben szórakozni. De itt állunk valóságosan tehetetlen helyzettel szemben. A komoly szülőre nézve fontos kérdés ez, kik azok az egykorúak, akiknek körébe nyugodtan en­gedheti el a fiát? Mert a leányok csak job­ban megvannak az édes­anyjuk oldala mel­lett és azok könnyebben találnak megfelelő barátnőt. A fiuk nevelése azonban nagyobb probléma. Ennek a problémának része az a kérdés, hogy kik legyenek fiának barátai. A szórakozva való együttlét veszedelmesebb lehet, mint az iskolai együttlét rontó hatása. Itt nyílik alkalom egyiknek a másik gondo­latvilágába mélyebben bepillantani Az, aki előtt nincsen abszolút vagy semmilyen te­kintélye a szülőnek, valóságos apostola a megrontás szellemének azzal a romlatlanabb pajtással szemben, kit gyanútlanul enged közelébe a szülő. „Hát te még nem do­hányzós? Nekem több eszem van. Mire való az „öreg" dohánya?! Hát a moziban miért sem látunk? Én bizony nem kérem az osz­tályfőnökömet, de még az öregeimet sem nagyon. Engem különben elengednek min­denhová. Azután meg kivágom magam, ha kell. Tudok én hazudni. De kacsintani is tudok. Bomlanak is értem a leányok" . . . stb. Hány szülő borzad meg a gondolatára is annak, hogy ilyen hatások alá kerüljön a fia? Pedig ez még jelentéktelen minta eb­ből a fajtából. Hát, ahol már durvább bűnök veszik magukra csábító öltözéküket, vagy mutatják ruhátlanságukat és a „gyerekei­­lesajnálva viaskodnak azért az érin­tetlen lélekért! Bizony sok ifjú túlérettnek bizonyul még jóval az érettségi előtt, de nem azokban a dolgokban, melyekben a szülők, vagy a nevelők lel­ke gyönyörködik, íme itt a probléma egyik kényes része. A másik meg ifjúságunk intézményes elhanyagolásá­ban rejlik. Az iskola csak a komoly, néha komor tudnivalók közlésére nyílik meg előtte, de szórakoztatására nem. Nagy baj ez, hogy az alma mater-hez nem fűződhet­nek a megfelelő, nemes szórakozások édes emlékei is. Egy-egy vasárnap délutánra elég lenne egy-két lelkes professzor önkéntes in­spekciója, hogy vállalja a jelentkező diákok szórakoztatását, vagy annak felügyeletét, önképzőkörök tréfás, szórakoztató délután­jai, a mulattatóan tanulságos dolgok vetí­tett képes előadása; lapdázás az intézet udvarán; ugyanott korcsolyapálya létesíté­se stb Nem szorulnak tanácsadásra azok, kik erre hivatottak. De az Isten szerelmére kérem az intéző köröket, tegyenek már va­lamit ebben az irányban! Elegendő lenne, ha egyelőre csak e téli félévben vállalnák is a tanintézetek tanárai ezt a nagyfontosságú missziós márkát. A nyári félévben már bő alkalom nyílik a sza­badban, testedző szórakozások keresésére, éa­bár az alma maternek ekkor is késznek kellene lennie a szórakoztatva nevelés és nevelve szórakoztatás munkájára. A mozihoz és színházhoz joga lenne az ifjúságnak is. Mai heyzetében úgy áll a dolog, hogy a mozi, meg a színház formát ugyan jogot ifjainkhoz, de lelketlenül, olyan ennivalót ad lelkünknek, mellyel nem mun­kálja azok igazi javát. Detektív történetek, izgató szerelmi drámák peregnek le a mozi­vásznán ifjaink előtt és a színház — elő­legezett bizalmunk és érdeklődő várakozá­sunk ellenére — egyáltalán nem látszik hajlandónak ifjúsági előadások tartására. Szabadkán szenzációt keltve mutattak be egy nagyszabású Krisztus-filmet Várva­­vártan, majd csak eljut hozzánk is ez a film, hiszen ennek nem lehet technikai akadálya sem. De bizony nem jött. Pedig itt is kifi­zette volna magát és ifjúságunk is látott vollna olyant, a­mi lelkére is nemesítőleg hatott volna. Ami a színházat illeti, tudok arról, hogy egyik tanintézet igazgatójával tárgyalt ennek direktora az ifjúsági előadá­sokról, de a dologból a helyárak kérdése miatt nem lett semmi. Hát ,ilyen nagy fon­tosságú dolognak nem szabadna ilyen potom megfeneklenie. A színháznak mérsékelt helyárak mellett, rendszeresen kellene ifjú­sági előadásokat tartania. Ezt elvárja váro­sunk közönségének ama tekintélyes része, kik nemzedéket nevelnek az óhajtott bol­dogabb jövendőnek. Vajha e soroknak visszhangjaképen mi­előbb összeülne valamely bizottság, mely csakhamar reményt keltő munkába kezdene. Igazán itt a tizenkettedik óra, mozduljunk meg és induljunk el olyan munkára, mely­nek horderejét csak akkor látjuk meg iga­zán, ha gyakoroljuk. Fiaink jövőjéről van szó! Dunamenti. DUNÁNTÚL Vaaanwp, JL&EO. *o»*«*b*t 81. ' AloiaEaioeoaaiooiai A Wrangel-hadsereg összeomlása Hága, nov. 27. — Londoni lapok konstantinápolyi jelentése szerint a Wrangel-hadsereg összeomlása külö­nösen a vörös csapatok óriási gáztá­madásaira vezethető vissza, amelyek rengeteg veszteséget okoztak a kellő­képpen nem védett Wranger csapatok soraiban. Berlin, nov. 20. — A Deutsche All­gemeine Zeitung konstantinápolyi be­­jerntése szerint oda a Krím-félszigetről rengeteg sok menekült érkezik, akik­nek jelenléte éhínséggel fenyegeti a török fővárost. Angolellenes tüntetések Washington­ban Zürich, nov. 20. -r­ A Nouvelle Correspondance jelenti Washington­ból: Az írek­ agitáció­ja következtében az angol-ellenes hangulat növekedő­ben van. Múlt vasárnap egy asszony letépte a newyorki kapitóliumról a szövetségesek sorából az angol zászlót s odadobta egy csoport izgatott nőnek akik a zászlót rögtön darabokra tépte. A rendőrségnek kellett fa­­tüntetők ellen fellépni. Washingtonban a hétfő­re virradó éjszakán a Fehérház előtt néhány ír ember angol-ellenes tünte­tést rendezett. Az antant a tiroli nemzetőrség leszere­lését követeli Bécs, nov. 20.­­• Zuccari olasz tá­bornok, a szövetségközi katonai bi­zottság elnöke, értesítette a német­osztrák szövetségi kormány külügyi államtitkárát az antant katonai bizott­­s­­ágának nevében, hogy Tirolban a­­ nemzetőrségek gyanúsan mozgolódnak , és monarchista terveket forralnak. Ha­­ a német-osztrák kormány nem szereli le ezeket a nemzetőrségeket és nem akadályozza meg a tiroli nemzetőrsé­gek innsbrucki országos céllövészeti ünnepét, akkor a szövetségközi kato­nai bizottság beszünteti a lisztszállí­­t­­ásokat és Német-Ausztria ettől fogva­­ egy szemernyi lisztet sem kap. A tiroli­­ kormány eddig nem teljesítette a ko- i vetélést. A további adótárgyalások Pécs, nov. 20. — A pénteken dél­után tartott városi rendkívüli jövedel­mi adó tárgyalása során a második­­ turnusban a bizottság a következő ha­tározatot hozta: Richter József ügynök írásban kérte a bizottságot, halassza el adójá­nak tárgyalását, mert fekvő beteg. Ké­rését teljesítették. Horváth Béla adója ügyében új vizsgálatot rendelt el a bizottság. Az adózók mindegyike felebbezett a kivetett összegek nagy­sága miatt. Az ebben a csoportban fel­sorolt adózók 2 millió 950.000 koro­nára javaslatba hozott adóját 1 millió 70.000 koronára szállították le. Szombaton d. u. az első turnusban a következő adózók kerültek sorra: Hoffmann J. Károly 150.000 60.000 Frankl Gerő ügyében új vizsgálatot rendeltek el. A második turnusban a következő adókat állapíta­nák meg: Török Károly ügyében vizsgálatot rendeltek el, hogy őt, vagy feleségét rójják-e meg e nagyobb adóval. Az előirányzott 5 millió 490.000 koroná­ból a bizottság kivetett 2 millió 35.000 koronát. *­­ Javasolt Kivetett Spiller Mór 200.000 100.000 Weisz Árrni* 250.000 120.000 Berénvi Nándor 200.000 100.000 Csőgl János 100.000 100.000 Gerő Imre 100.000 100.000 Graumann Gusztáv 400.000 100.000 Horváth Béla 300.000 Kummer Gyula 400.000 70.000 Poszek Géza 200.000 100.000 Rosenberg és társa 300.000 80.000 Lavritz és társa 300.000 100.000 Glanz H. és Greiner 200.000 100.000 Javasolt Kivetett Spitzer Károly 250.000 100.000 Spitzer Ede 120.000 60.000 Schuller testvérek 250.000 100.000 Glöckner Gyula 300.000 100.000 Lang H. fia 200.000 80.000 Gross Gézáné 250.000 80.000 Adler és Grossz 300.000 150.000 Schwarcz és társa 300.000 200.000 Hirschler Mór 200.000 100.000 Steinbach Antal 150.000 60.000 Ábrah­ám Mór 150.000 60.000 Javasolt Kivetett Lukács Aladár 200.000 100.000 Hirsch Henrik 500.000 100.000 Wortmann Simon 150.000 50.000 Arnold János 150.000 100.000 Pápa János 100.000 60.000 Reinstein Adolf 150.000 70.000 Radócsay Imre 150.000 100.000 Schmidt János 200.000 70.000 Ketterer Lajos 150.000 70.000 Ott Béla 150.000 75.000 Mandl Ármin 150.000 50.000 Fodor Hugó 120.000 100.000 Száznegyven milliárdos hitel Ausztriának B­é­c­s, nov. 20. — Parisból jelen­tik. A párisi jóvátételi bizottság Sir William Good javaslatára hozzá­járult azoknak a hiteleknek megadá­sához, amelyek szükségesek arra, hogy Ausztria újjáépítését megkezdhessék. Hogy ezeknek a hiteleknek a nyújtá­sában milyen államok fognak részt­­venni, az egyelőre még nincs eldöntve. A tárgyalások ebben az irányban még folynak. A hitel nagyságára azonban állítólag már megegyezés jött létre,­­ amennyiben megállapítottak egy mi­nimumot és egy maximumot. A mini­mum kétszázötven millió dollárt ten­ne ki, ami a jelenlegi árfolyam szerint száznegyven milliárd osztrák koroná­val egyenlő. A hitel nyújtásában való­színűen Amerika, Anglia, Franciaor­szág és Olaszország fognak részt ven­­­­ni, még­pedig az első két állam sokkal nagyobb összeggel, mint az utóbbiak. A görögországi helyzet Az özvegy királyné a görög régen* Paris, nov. 20. — Olga özvegy ki­rályné átvette Görögország régensé­­gét. Venizelosz, végleg visszavo­nult. Athénben befejezett ténynek ve­szik, hogy ismét­ Konstantin lesz a ki­rály. A R h a 11 - s kormány végleg megalakult és holnap fog felesküdni. Az antant kormányok utaszólták honi képviselőiket, jelentsék ki, hogy nem járulnak hozzá Konstantin exki­­rály visszatéréséhez. Olga királyné Konstantin exkirály anyja,­­ György görög király özvegye, szüle­tett orosz nagyhercegnő, jelenleg 68 éves. Zavargások Athénben B­éc­s, nov. 20. Athénben november 15-én véres zavargások voltak a tün­tetők és a csapatok közt­. Egy Venize­­losz-párti tisztet az utcán az egyik házból lelőttek. A bankok bezártak, mert megostromolták őket. György spártai herceg is királyjelölt Kopén­hág­a, nov. 20. — Athén­ben proklamációkon hirdetik Konstan­tin exkirály visszatérését. Az angol la­pok példátlan háládatlanságnak neve­zik a görög választások eredményét és állást foglalnak Konstantin ellen. Azt hiszik, hogy Konstantin minden valószínűség szerint ,nem foglalja el a trónt, hanem fia, György spártai her­ceg részére kívánja megtartani a ko­ronát. OIOVOIOtOIOIOIO ■ o Danidon a magyar zsoldoshadsereg ellen Paris, nov. 200 mPanteloni a trianoni béke előadója az Éclairben cikket kö­zölt A zsoldos hadsereg veszedelme a legyőzött népekre címmel. Ebben kifejti a magyar kormány véleményét, hogy zsoldos hadsereg esetén egy magyar katona ellátása ezer koroná­ról harmincezerre emelkednék,­­ ami­nek terhét az ország képtelen volna viselni. A zsoldokat csak a bolsevista eszmék számára hozzáférhetőbb ipari munkásokból lehetne toborozni, az el­foglalt földmívesek pedig kimaradná­nak belőle, így a hadsereg valamely­ párt eszközévé is válhatna. Kifejti, hogy Magyarország nem nagyobb csak­ az ország bizalmára érdemes elemek­ből álló hadsereget kíván. Ugyeneze­­ket az érveket Ausztria és Bulgária is hangoztatták. Nessel tábornok a balti német zsoldos sereget briganti bandá­nak nevezte. Foch tábornagy is a so­rozás rendszere mellett nyilatkozik, csak rövid szolgálati időt kíván. Né­metországra vitásnak tartja a zsoldos hadsereg kérdését, de Bulgáriára és a többi kis államra ez valóságos ve­szedelmet jelent. Olaszország ratifikálta a rapallói s szerződést­­ , M­i­l­a­n­o, nov. 20. — Olaszország ratifikálta a rapallói szerződést, ame­lyet Olaszország az SHS­ állammal kö­tött. Az ébredők egyesületének átszervezése Budapest, nov. 20. A belügym­i­nisztter az ébredő magyarok egyesüle­tének felfüggesztését annyiban hatály­talanította, hogy a kiküldött minisz­teri biztos összehívhatja az egyesület központi választmányát és az egyesü­let alapszabályait revideálja, illetve megváltoztatja, továbbá megteszi a szükséges intézkedéseket az egyesület átszervezéséhez.­­ “■

Next