Dunántúl, 1926. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Péntek, 1926. január 1. DUNÁNTUE’ MOZI • A POLLO­K?*: Péntek, január hó 1. Burleszk világattrakció! Asszonyos! Lányok! Vigyázat! Itt van! I falrengető burleszk 6 felvonásban Főszerepben: Buster Keaton. Szombat, január hó 2. Douglas Fairbanks bravúrfilmje: „7“ A titokzatos fekete lovag Regényes történet Mexico régmúlt idejéből 8 felvonásban. Főszerepben: Douglas Fairbanks. Előadások pénteken: 3, fél 5, 6, fél 8, és 9 órakor. Szombaton: fél 5, 6, fél 8, és 9 órakor. A fél 8 és 9 órai előadások zenekar­­kisérettel. MOZI­­PARKMOZI. Péntek, január hó 1. Douglas Fairoanks bravurfilmje: „Z“ U titokzatos fekete lovag Regényes történet Mexico régmúlt idejéből 8 felvonásban. Főszerepben: Douglas Fairbanks. Szombat, január hó 2.­­ A First National leghatalmasabb alkotása: Ne kényeztesd el gyermekeidet! Szózat az anyákhoz 7 felvonásban. Főszerepben: Mrs. Wallace Raid. Előadások !pénteken: 3, ré: 5,6, rél 8, és 9 órakor.! Szombaton: fél 5, 6, rél 8 és 9 órakor.! ! A rél 8 és 9 órai e.őadások zenekar-­ kísérettel. 217-el több a születés­, mint a haláleset Pécsett , ' 15 év óta ez volt a legkedvezőbb esztendő' Nesidtvlcse Anácr 1926-ban lesz 20 éves polgármester A város tisztikarának újévi üdvözlése Pécs, dec. 31. — Az anyakönyvi hivatal lezárta ezévi statisztikáját olyan kedvező eredménnyel, ami­lyenre 15 év óta nem tekinthet vissza Pécs városa. 1925-ben 1265 gyermek szüle­tett és 1043 egyén halt meg. A kü­lönbözet 217 főnyi. Ez a szám azonban nem jelenti Pécs város lakóságának ilyen arányú szapo­rodását, mert úgy az újszülöttek, mint a halottak számában a vidé­kiek is bennfoglaltatnak. Mivel azonban Pécsett több vidéki egyén hal meg, mint ahány vidéki anya, újszülötte lát Pécsett napvilágot, e természetes szaporodás feltétle­nül nagyobb a születések és halá­lozások számarány különbségénél. Az elmúlt 15 esztendő születési­­és halálozási statisztikáját átte­kintve megállapíthatjuk, hogy az 1925. esztendő volt a legkedvezőbb, mégpedig mind a két irányban, mert­­1910. óta még nem volt egy esz­tendőben sem ily nagy számú szü­letés és ugyanez alatt az idő alatt még nem volt ilyen kevés halál­eset, mint 1925-ben. Az is jellem­ző Pécsnek a múltban közismert népesedési statisztikájára, hogy 1910. óta ez az első esztendő, ami­kor a születések száma felülmúlja a halálozásokét. Ezt a tényt azon­ban nemcsak 15, hanem 30—40 esztendőre visszamenőleg is meg­állapíthatnék, annyira közismertek Pécs ezirányú viszonyai, sajnos azonban a pontos adatok ezúttal csak 1910 óta állanak rendelke­zésünkre.­­ Az elmúlt 15 esztendő alatt egyébként úgy a születések, mint a halálozások tekintetében a leg­gyengébb volt az 1918. esztendő. Ekkor volt a legkevesebb születés 680 és a legtöbb 2086 haláleset. A rossz statisztikát természetesen a háború rovására írhatjuk. De kihatott a háború a házasságok számára is,­ amennyiben a leg­kevesebb 254 házasságot 1917-ben, a legtöbbet 689-et mindjárt a há­borút követő 1919. évben kötötték. Pécs, dec. 31. — Azok, akik az utóbbi 20 év alatt figyelemmel kí­sérték Pécs város fejlődését és an­nak háborús, majd a megszállás alatt és végül a felszabadulás óta történő közigazgatását, meggyő­ződhettek arról, hogy a város ügyeinek a vezetése, hozzáértő, erős kezekben van. Meggyőződhet­tek arról ,hogy a­kit a sors a város élére állított, annak lánglelkű tör­­hetlen magyarsága mindig őrkö­dött azon, hogy a nagy nemzeti ér­dekeket ne érje sérelem. Hogy ezt a talpig magyar és talpig férfit csak a durva önkény kényszerít­­hette arra, hogy helyét elhagyva a Gondviselésre bízza ennek a vá­rosnak­ a sorsát. Ez a férfiú, ez a törhetetlen ma­gyar Nendtvich Andor polgármes­ter. Az ő szerény, puritán egyéni­sége most abból az alkalomból ke­rül előtérbe, hogy az új évben tölti be pécsi polgármesterségének hu­szadik évfordulóját. Húsz év még egy alárendelt állásban is tisztelet­re méltó. Mennyivel kiemelkedőbb­­ tehát egy nagy kultúrvárosnak az élén állva, annak ügyeit 20 éven át vezetni. Olyan húsz éven át, a­­melybe öt éves világháború és há­­­­rom éves ellenséges megszállás ideje is esik. Vezetni és becsülete­sen ellátni egy nagy város ügyeit világháborús zivatarok között és­­ helyén maradva eréllyel ellent-­­ állni idegen megszállók törekvé­­­seinek. Majd számkivetésben élni,­ hogy azután visszakerülve, dereki kas, sokszor emberfeletti munka-i­­­val meg lehessen takarítani súlyos évek pusztításait. Minden körül­mények között becsületesnek ma­radni olyan férfias élet, amelyet észre kell venni és ki kell emelni az élet szürke eseményeiből. Nendtvich Andor 20 éves pol­gármesterségének több mint a fele nehéz küzdelmes időkben foly­ik.­­ Megérdemli, hogy most, amikor a polgármesterségének 20.dik eszten- i­dejére fordul az idő kereke, az­­ egész város szeretettel forduljon­­ feléje. Talán ez a jubileumi esztendő volt az oka, hogy a város tisztikara az újév alkalmából megkülömböz­­tetett módon üdvözli Nendtvich Andor polgármestert. A tisztikar­­díszes karton-lapon köszönti a polgármestert. A lapra Komlósy István városi földmérő találóan rárajzolta a polgármester arcké­pét. Az arckép két oldalán áll a jubileumot jelentő évszám: 1906— 1926. Az üdvözlő szöveg így hang­zik: — Méltóságos Polgármester Úr! Az év fordulója mindig kedves al­kalmat szolgál nekünk arra, hogy igaz tiszteletünknek és ragaszko­dásunknak és szeretetünknek kife­jezést adjunk, de egyben lerójuk keresetlen szavakban mély hálán­kat és köszönetünket, azért a nagy és eredményes fáradozásért, ame­lyet Méltóságod városunk javára kifejt­és azért a jóindulatért, ame­lyet irántunk mindig tanúsítani méltóztatik. — Ugyanakkor azonban mély fohász száll fel tőlünk az Egek Urához, hogy Méltóságodat az új évben árassza el áldásával. Adjon Méltóságodnak erőt és egészséget, hogy a város javára még számta­lan éven át sikerrel működhessen, sok öröme legyen családjában, bennünket­­pedig továbbra is tart­son meg jóindulatában. Az üdvözlést az egész tisztikar, aláírta. __ -a&XSRSSSBBBiSBiBHBBBBB.. z TWBtmsMm­iTm­»urrunt Mmnin mi mmm»«—mm­mmm módjára mereven néztek maguk elé, vagy fejüket rázták és értel­metlen szavakat mormogtak. Mária mégis reméli. Lehetetlennek tartotta, hogy az ló erőtől duzzadó Andrása is az el­tűntek között legyen. Sem az éh­ség, sem a fáradalmak, sem az orosz fél nem tudta őt legyőzni! Egész biztosan haza fog kerülni, éppen úgy mint a többiek, a sok ezer idegen, akik már átvonultak a kis falun. És Liska András valóban meg­jött. De nem Janowska Mária fo­gadta, mert amikor a falu első há­zikójánál kimerülten összerogyen, már éjfél volt. Ereje teljesen el­hagyta és csak nagy kínnal tudott a kapuig vánszorogni. Az öreg Krüger Gottfried fel­ijedt álmából: — Anyó, ha ő volna az, a K­á­­roly! Az öregek minden tagjukban megreszkettek és magukra kap­kodták ruhájukat. Élettelen test feküdt a kapu előtt, de nem a Károly volt. Gyere anyó, úgy kell bán­nunk vele, mintha a saját fiunk volna. Végtelenül bánatosan hangzot­tak ezek a szavak. A kimerült, félig megdermedt embert a lakó­szobába vitték és lefektették. Nem­sokára jóleső meleg töltötte be a szobát. Egy óra múlva a beteg ki-­ nyitotta szemeit. Mohón kiitta a­ párolgó teát. Ajkai mozogtak, de­­ egész közel kellett hozzá hajolni,­ hogy megérthessék rekedt sutlé-i gálát: — Hát mégis sikerült haza ,ön-­­ nem. Itthon vagyok ... Ugye Gott-­­ fried nem ismeritek meg Liska Andrást? Bizony más képe volt, amikor fél évvel ezelőtt elbúcsúzott tőletek. A két öreg egymásra nézett. Hát lehetséges, hogy ez Liska­­ András? Óh nyomorúságos idők. A két öreg könnyezni kezdett. — Ne sírjatok. Sok százezeren még rosszabb sorsba kerültek... Hol van a ti Károlytok? ... Értem ... Ő is kint van még... Ki tudja ... Néhány percre becsukta szemeit, azután folytatta: — Nemsokára végem lesz, de legalább szülőfalum földjében pi­henhetek. Gottfried, még csak egyet kérek tőled. Ismét elhallgatott és szakadt zubbonya alatt keresgélni kezdett. Ezüst rózsafüzért húzott elő. — Vidd ezt el még ma éjszaka Janowska Máriának. Úgy lehet, holnap reggel már késő lenne. Az öreg elment. Janowska Máriáék házában még égett a mécs, amikor Gottfried be­lépett. Mária anyja lázban fetren­­gő gyermeke ágya mellett zoko­­­gott. Máriát nehéz köhögés rázta, s Vörös foltok égtek az arcán. — Te vagy az Gottfried bácsi?­­ Az éj közepén hívtak téged? A jót Isten segítségével majd ismét egészséges leszek. Nem is vagyok olyan rosszul, mint ahogy anyám gondolja. Krüger Gottfried küzdött magá­val. Habozva tette le a kis rózsa­füzét a beteg ágyára. — Neked hoztam Mária. Te is­merni fogod. Mária szemei ijesztően kitágul­tak. Felsikoltott. — András! Hirtelen felült ágyában. Sebe­sen törtek fel belőle az összefüggés nélküli szavak. Eszelősen neve­tett és sírt. — Hol van ő? Oda kell mennem hozzá ... hamar a ruhámat... hagyjatok egy percig sem várok! Nem tudták visszatartani A ha­lálos beteg, szülői karjára támasz­kodott és kivánszorgott a zord téli éjszakába. Fájdalom marcangolta a négy öreg szivét. András még felismerte Máriát. — Csakhogy ismét nálad lehe­tek! Ez volt utolsó szava. Elméje el­borult és amikor a hajnal becsil­lant az ablakon, Liska András már nem élt. Egy nappal később meghalt Ja­nowska Mária. A falu apraja-nagyja kísérti őket utolsó útjukra. A téli nap aranyos sugarai ragyogták be a két koporsót, amelyek két fiatal élete födtek el. Janow­ska Mária és Liska And­­rás közös sírban alusszák utols álmukat. . (i SGS) 3. oldal. Szemüvegek foto-cikkek Bánfai Béla tájszer­észnél Pécs, Király­ utca 4. szám. (Gelfch és Graef drogéria)

Next