Dunántúl, 1927. június (17. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

Szerda, 1927. m­anus 1. DUNXNTOI. PARKMOZI Szerda-csütörtök, június hó 1­2. FOX világattrakció ! A MIDINETTE • Egy varróleány szédületes karrierje a FŐSZEREPBEN: MADGE BELLAMY FOX BURLESZK • FOX HÍRADÓ Előadások: 6, 778 és Válc órakor A két utolsó előadás megerősített zenekarkísérettel Kedvező időben az esti előadások a kertben! APOLLO : SZÜNET. „Magyar Anyák, ti tehetitek naggyá Magyarországot"! S akkor Édes Anyák tiétek , dicsőség! Akkor királynők vágat­tok! Akkor megérdemlitek a ba­bérkoszorút! Akkor megérdemli­­tek, hogy angyalok, glóriát vonja­nak fejetek fölé! Édes Anyák! Hozzátok el gyer­mekeiteket! Lesz felvonulás­, szép­­ségverseny, tonibólá "Jelentkezni előre lehet a Stefánia Szövetség irodájában, (Gyermek­klinika d. u. 2­6-ig, hétfőn, kedden, csü­törtökön és pénteken]. Menetjegyiroda (TAUSZ BANK) Király­ utca 22. Kedvezményes utazás Budapestre. sszépültek: az áldozatból dicsőség­­lett, a fájdalomból büszke emlék, jó vérből és könnyből ujjongó­­diadal, a gyávából bátor s a bát­rak hazájából: vérdíj. Csak mi ma­radtunk számkivetettjei a bé­kének csak a mi kitartásunk ju­talma lett új teher, csak a mi sörényeinké új megpróbáltatás.­­A vérözön, mely leggazdagab- ban a mi szivünkből patakzott ne­künk csak jeltelen sírokat hozott. Sírokat, amelyek száz és száz­ezernyi számra domborodnak itt­hon és ott künn Szibéria hómezői­ben, a Piave mocsaraiban, a Karsztok sziklaréseiben az Ural katlanaiban és mindenütt, min­denütt, ahol csak térdre hull ma a­­magyar emlékezés, össze sem­­gyüjthetjük, haza sem hozhatjuk; ennyi sírnak szűk lenne a trianoni ravatal; meg sem sirathatjuk, eny­­nyi halottat csak egy nemzet tud­na megsiratni, a nemzet szét­tépve; hozzájuk méltó emlékét sem emelhetnük: nincs miből. De nincs is szükség rá! Egyben lova­glás volt hozzánk az ellenség. Ha­lottatoknak emelt­e áldozatuk nagyságának megfelelő­­ emlékét. Alapzata márvány, gyűlöletük ke­ménysége, melyet sem a lelkiis­meret, sem az igazság nem tud ki­kezdeni, s erre a gyűlöletből épült alapzatra ráhelyezték az Is­ten-kéz alkotta, ördögi gonoszság­gal összetört ősi címert, a mi szent a mi vértanú hazánkat: Nagyma­­gyarországot. Hős fiai után halt az édesanya is, hősi halottja lett Európa hálátlanságának. Ugy­e a mi nemzeti ünnepünk halottak­­napja, ugy­e a világkatasztrófá­ban vesztesek csak mi lettünk, s nincs árva más, csak a mi nem­zetünk! Árva mindenki, akit vé­rének csak egy atomja is ehhez a földhöz húz, árva mindenki, aki magyarul érez, aki ezt a földet úgy hívta: hazám. Azt kérdezte tragikus fajtánk tragikus sorsú költője: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Okunk volna rá ezernyi és mégsem sza­bad, mert halál és szenvedés meg­váltásért folyik. A megváltást nem sírásnak, imádságnak kell kisérni. Nem szabad, mert vér­tanú halottakért s halott országért vérezni kell, nem könnyezni. Nem szabad, mert­ a hősöket a csodálat illeti, nem könny! Itt pedig hősök pihenek, magyar hősök, akik tudtak a hazáért küzdeni, tudtak érte meg is halni. Vértanuk pihen­nek itt, akik szertementek a vi­lágon, hogy megtanítsák azt haza­szeretetre. Mentek ... felvirágoz­­va, daloló ajakkal s nem jöttek többé vissza. A virág lehervadt a csákókról sírvirágnak korhadt fakeresztre, az ajkakon elnémult a dal, de nem némult el a szó. Ezek a halott ajkak ma is beszél­nek. Hallga! Szavuk zizeg a ma­gyar föld kalásztengerének hul­lámzásában zúg az­. elrabolt feny­vesek sutttogásában, viharzik az Adria háborgásában: ha tudtok bízni önmagátokban, bízzatok a mi halhatatlan erőnkben, amely lefoglalta számotokra ezt a föl­det örökre. Nem évszázadokig, nem egy évezredig, hanem örök­re, mert a hazáért omlott vérnek honszerző ereje van. Mint az ártatlanul elítélt rab börtöne falára úgy irta ez a nem­zet saját vérével a világtörténe­lembe, hogy az erőszak sohasem igazság, a letiprás még nem győ­zelem. Iszen­vedés, a tűrés még nem lemondás. Ellenkezőleg! Az erőszak dacot szül, a szenvedés hősöket nevel. Vértanú hősök­nek árva fiai s vértanúi hazánk­nak minden gyermeke, minket a történelem gleccser-ereje kény­szerít arra, hogy hősök legyünk, hogy ne fájjon ez a föld se holt­nak, se élőnek. Mert most fáj, nagyon fáj, s míg a föld fáj addig ők nem pihenhetnek, addig mi nem felejthetünk. Addig csak imádkozhatunk. . Ahhoz, aki erőt adott lelkükbe, hogy meghalja­nak azért a földért, mely most r meggyalázva borul rájuk, de amely éppen az ő áldozatuk árán fog diadalmasan feltámadni, mint ahogy az Istenember keresztje is halála árán lett hitünk diadalmas jelvénye Ott áll a szent jel a temető közepén s rajta ég és föld hősi ha­lottja, az Istenember. Mélységes hallgatásában mennyi csodás ki­nyilatkoztatás. Hősi temetők mé­lyén, hősi halottak ünnepén ér­tem meg igazán, — értse meg mindenki, — vigaszos szavát: „Boldog, aki sokat vesztett, de nem veszti el hitét abban, hogy egyszer meg fog találni mindent.*" 42 házhelyhez jutott épített eddig házat Pécsett A házhelyek átvételéért mielőbb kell a város tanácsánál jelentkezni Pécs, máj. 31. — Az országos­­földbirtokrendező bíróság kikül­dött bírája S­i­k­a Endre dr. já­­rásbírósági alelnök most újból Pécsett járt és ellenőrizte a föld­­birtokreform ügyében Pécsett és a környékén hozott ítéletek vég­rehajtását. Ezzel kapcsolatban­­megállapította, hogy az ítéletek végrehajtása rendesen folyamat­ban van. Felkérte egyúttal a város tanácsának, valamint a ma­gyar földhitel­intézetek, orszá­gos szövetségének képviselőj é,­­hogy soron kívül tegyék meg a vá­ros részéről is az ítélet végrehaj­tásával kapcsolatban szükséges­­teendőket, annak szem előtt tar­tásával, hogy a házhelyhez és földhöz jutottak mindannyian mielőbb véglegesen birtokba jut­hassanak. Érdekes, hogy a Pécsett házhelyhez jutot­tak közül eddig összesen 42 kezdte meg lakóháza meg­építését. A házhelyhez jutottaknak egyébként is saját érdekük, hogy akiknek módjuk van rá és komo­lyan építkezni szándékoznak, mi­előbb véglegesen birtokba vegyék telkeiket. A sürgősen való ez irá­nyú intézkedés főképen azért fon­tos a házhelyhez jutottaknak­­mert az országos földbirtokren­­dező bíróság rövidesen végleges­határidőt fog kitűzni a kiosztott földek és házhelyek átvételére. Akik pedig a kitűzendő ha­táridőig nem veszik át ház­helyeiket, azok elvesztik azokat. Az átvételért mielőbb kell a város tanácsánál jelentkezni. Nagynyárád kettős ünnepe Pécs, máj. 31. — A Baranya­­vármegyei Gazdasági Egyesület küldöttsége vasárnap a vármegye egyik legszebb és legmódosabb községét Nagynyárádot kereste fel, hogy ott gazdanapot tartson. A küldöttség tagjai bekapcsolód­nak a község kegyeletes ünnepé­lyébe is, amelyet a hősök emlé­kére rendezett. Az egyesület küldöttjei T­o­l­­d­y Zsigmond titkár vezetése mellett T­i­b­o­r­c­z Elemér, ny. gazd. felügyelő, Némethy Jó­zsef dr. gazd. főfelügyelő, K­ó­­r­o­ss­y János felügyelő, Saly Antal szül. és borászati főfel­ügyelő, Stu­cz János­ vegyész­mérnök, Schnitzer Mátyás in­téző és Z­s­a­­­u­d Gusztáv tanár voltak. Az egyesület tagjai közül Manninger Adolf jószágigaz­gató, Schneider József, Hoffmann Ödön stb. érdeklő­dök vettek részt. A reggeli vo­natnál Kramm János nyug. mű­szaki tanácsos és a községi elöl­járóság Lenner József bíróval élén várta több kocsival a ven­dégeket, kik kocsikkal bejárták a határt, közben megszemlélték Gombár Ferencnek példásan vezetett 150 családból, álló mé­hészetét és az útba eső szőlőket. Ezután állatdijazás volt amelyen Vogel Henrik, K­r­a­m­m János (103), és Kramm János (112) tehenei, Den­de­ György. Sok pénzt takaríthat meg fényképfelvételeinél, ha friss 99AGFA“ kapható Chmura látszerész fotóosztályában. Az „AGFA“ pécs-baranyai főlerakata. 3. oldal. Lepsch György, Bacher Já­­nosné üszői, Kramm János (131) lovait tüntették ki egyesületi el­ismerő oklevéllel. Azonkívül el­ismerő oklevelet kaptak: Vogel Henrik mintaszerű zöldség kerté­szete után és Staub Vencel, Kramm János (118), Lenner József és W­e­i­s­z­­­e­r Ádáma, példásan rendes udvaruk és is­­tálóik után. Nagynyárád községet is érdemesnek tartotta a bizott­ság elismerő oklevélleli kitünte­tésre, mert a község összes lakó­házai gazdasági épületeik, csín­nal beültetett virágos udvaraik, gyümölcsösük méltán váltotta ki az elismerést... Hősök emléknapja lévén az egybegyűlt gazdaközönség áhí­tattal vett részt a tábori misén, amelyen az ifjúság, szép magyar egyházi énekeket énekelt, és a levente zenekar kísért. F­a­l­u­d­y Ádám plébános megható gyász­beszéde könnyeket csalt ki a meghatott, nagy közönség sze­meibe. A leventék közül 3-an lel­kesen mondták el jól betanult ir­redenta szavalataikat. Az isteni tisztelet végeztével a Gazda Egyesület kiküldöttjeinek előadá­sait hallgatta végig a türelmes gazdaközönség. Tiborc Ele­mér magyarul az állattenyésztés kérdését világította, meg. Ugyan­ezen tárgykörrel foglalkozott Zsalud Gusztáv német elő­adása, Schnitzer Mátyás a növénytermelési kérdést fejteget­te, Saly Antal pedig a szőlő­be­tegségek elleni védekezésről tar­tott előadást, T­o­­­d­y Zsigmond titkár a bevezető és záró beszé­deket tartotta. A jól sikerült gaz­danap Kramm Antal ny. mű­szaki tanácsos által rendezett ebéddel és az azon elhangzott szép felköszöntőkkel zárult. Bérma szülők! Órák, láncok, gyűrűk, fülbevalók és mindennemű ékszer óriási választékban mélyen leszállított árban! Hitelképes vevők előnyös fizetési feltételek mellett vásárolhatnak. Hitel­­ ékszerésznél Pécs, Király- Olan­da Utca 20. sz. Telefon 564.

Next