Dunántúl, 1929. december (19. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-01 / 274. szám
XIX. évfolyam, 274. szám.■4 Ára 31 Kilép Pécs, 1929. december 1. Vasárnap rwmnwmrm ....................................................................................................................................... mm in 37 szERkssztőseg LYCEUM UTCA 4. SZÁJT TELEFON: 049. SZÁM KIADÓ HIVATAL, LYCEUM UTCA 4. SZÁM TELEFON: 222. SZÁM HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT 01: 1K1K NEM ADUNK VISSZA MI. A hétfői tisztújítás az eddigieknél nagyobb felelősség elé állítja azokat, akiknek szavuk van a tisztújító közgyűlésen. Többféle okból nagyobb a felelősség. Minden eddiginél nagyobb gazdasági nehézségek tornyosulnak, s éppen ezért a választók minden eddiginél nagyobb figyelemmel óhajtják kísérni a törvényhatóság munkáját, de még a választás előtt minden eddiginél nagyobb várakozást és reményeket ébresztettek egy jobb városi jövő iránt. A tisztviselőket most nem bizonyos időre, hanem életfogytiglanra választják. Mindezek az okok és szempontok nagy jelentőséget adnak a hétfői tisztújításnak ... Az általános választások intézői szinte száz-százalékos többséggel vonultak be a városházára. Ez a többség nem pártoknak vagy embereknek, nem is a hatalomnak, hanem a város jobb jövőjébe vetett bizakodásnak szólt. Ezért sokszoros a felelősség, nehogy csalódás érje a bizakodókat. A törvényhatósági választáskor megnyilatkozott közhangulatból mindenki kiolvashatta, hogy a lelkek mélyén bizonyos keserűség ,és elégedetlenség uralkodott a múlttal szemben s minden érzésével tiltakozott az eddigi székem változatlan folytatása ellen. Nem kutatjuk most, hogy az elhangzott kritikákból mennyi esik a személyes mulasztásokra s mennyi a körülmények mostohaságára, de az bizonyos, hogy a város minden polgárának hő óhaja: milyen jó lenne, ha végigzúgna városunk közéletén valami frissítő, élesztő, levegőt tisztító vihar, mely nem rombol, nem zúz, de megmozgat minden gályát, minden levelet s az ásító unalmat, álmos látóhatárt felébresztené. Teljesül-e ez a vágy, hoznak-e az új emberek új szellemet, meg lesz-e a régiekben az új és súlyos idők követelte lendület, vagy tovább döcög a városvezetés a régi szellemben, a régi utakon, — erre most még nem lehet felelni. De a mandátum, melyet a választóktól kaptak, kétoldalú szerződés s ha amegválasztottak nem akarnak szerződésszegők lenni, akkor szilárdan és férfias bátorsággal kell síkra szállaniok annak a tömegnek az érdekében, melynek képviseletére .Önként vállalkoztak. Egy német tudós mondja, hogy az a legjobb kormány, mely ellesi a társadalomtól, hogy mi kell neki s' mire' van' szüksége és semmi mást nem tesz. Ez a megállapítás nemcsak a jó kormánynak, hanem a jó városvezetőségnek is irányadóul szolgálhat. Szeretnénk, ha az új vezetőségben is meglenne a helyes érzék, mely kitapogatja a polgárok szükségleteit és őszintén, kitartóan dolgozna s hatalmával soha nem élne vissza. Szívesen elismerjük, hogy formák, fiókok nélkül semmit sem lehet adminisztrálni, elismerjük, hogy a tekintélynek impozáns kárpitozás kell, hogy a leomló redők gyámolítsák a benyomás silányságát; elismerjük, hogy a hagyományosnak csontváznak kell lennie az eleven testben s összekötő hídnak kell lennie a múlt és jövő közt. Minderre szükség van, de ugyanakkor méltán elvárhatja minden polgár a komoly munkát s a közérdeknek önzetlen szolgálatát a tekintélytől épúgy, mint a közvitéztől, a hatalomtól épúgy, mint az alattvalótól. Nem érjük be az állással s a hagyományos előkelőség impozáns kárpitozásával. Nem érjük be a névvel, sem a címmel. Nem érjük be a munkátlanság megszokott, de még nem olott ki vakságával. A ragyogó cégérek s a magas spanyolfalak előtt nem borulunk le, mint az igazhívő muzulmán a Rába köve előtt. A magyar közigazgatást — tisztelet a kivételnek — sokan vádolják még most is basáskodással s hogy az egyszerű néppel szemben nem elég figyelmes. Nagy hiba volna ez, ha erre a tettek rá nem cáfolnának! Ennek a szellemnek nem szabad bevonulni, a városházára! Ha hivatalos ügye akad annak a szegény polgárnak — amitől még az írástudó embernek is ludbörzik a háta — s ott vergődik a bürokrácia és akták őserdejében, legyen iránta emberséges érzéssel és segíteni kész akarattal a hivatalos apparátus s ne zavarják napóleoni gesztussal egyik hivatalból a másikba, mert ha így lenne, kárára volna a közéletnek s rászolgálna a végnélküli panaszra és keserűségre. A többségi párt a keresztény és nemzeti gondolat jegyében kérte és kapta a választók bizalmát. Reméljük, hogy a kereszténység nem volt kortes eszköz, hanem komoly meggyőződés. Szánalmas látvány az, ha a magyar keresztény meggyőződésnek nincs gerince a közéletben, ha a hivatalos képviselői bujkálnak és tojástáncot járnak, ha az okos tartózkodás, a tapintatos óvakodás, a bölcs előrelátás koldus gúnyába öltözteti és hallgatásra kárhoztatja az uralomra született elveket! Az ügyeskedő sakkhúzások, kicsinyes praktikák, hatalmi önkény, rutinos zsonglőrkedések, az alkalmazkodás elvtelen lovagjai nagy feladatok megoldására képtelennek. Csak a belső meggyőződés tüzétől izzó, elvekért küzdő közéleti férfiak tudják megnyerni és kiérdemelni a polgárok szeretetét és ragaszkodását. Pécsi polgár. A reir/z/dna^ff^ Igtsaesáig «r fmigyverG A munkásság b&Lépé&t& új korszakat jsf&stt tg Rmvfmfás életekor* Budapest, nov. 30. •— Ma délelőtt 10 órakor kezdte meg a Magyar Revíziós Liga a pesti Vígadó nagytermében országos nyilvános igazgatósági ülését, amelyen a Liga bpesti tagjai és avidéki testületek képviselői is nagy számban jelentek meg. Az ülést Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke nyitotta meg. A Liga eddigi életét mondottan két korszakra oszthatjuk. Az egyik a megalakulás 1927. augusztus 1-től 1929. május 1-ig tart, amikor megjelent az a felhívásom a munkássághoz, amely nemcsak nálunk, hanem az egész világsajtóban viszhangra talált. A munkásság válasza új korszakot jelentett a Liga életében, 1929. május 1. óta a munkásság közül önszántából csatlakozott 23 munkáscsoport 24 ezer taggal, 44 gyári- és ipari vállalat 35 ezer taggal, 15 földmunkástestület 10 ezer taggal, 12 általános munkástestület 18 ezer taggal, 30 vasutas, hajós-és postásszervezet 63 ezer taggal, 30 közalkalmazott, tisztviselő és altiszti testület 22 ezer taggal, 90 társadalmi egyesület és politikai testület 180ezer taggal, végül 133 kereskedelmi és politikai testület 108 ezer taggal, amely összesen több, mint 400,000 tagnak csatlakozását jelenti. A tagok a Ligán kívül szabadon érvényesíthetik demokrata, szocialista, vagy szociáldemokrata felfogásukat, mert a Ligának egyetlen célja a revízió, amelynek zászlaja alatt kell sorakozni. A Liga minden politikai, vallási, vagy szociális ellentétnek földje emelkedik. A Liga nem foglalkozik egy v általéban politikával, ugyancsak helyteleníti azoknak az egyes előkelő külföldieknek eljárását, akik sorrendet kívánnak a belső és külső revízió tekintéthez, felállítani, ám aki a belső revíziót akarja, harcoljon érte, de a sorrend önkényes megállapításáért senki se vállalhatja a felelősséget, mert akik azt teszik akarva, nemakarva a kí'"í”tént szekerét tolják. 9. évfordulója volt november 4-én annak, hogy a világ legifjúzságtalanabb és legembertelenebb békeszerződését törvénybe iktatták. Az azóta eltelt, idő megyőzhetett mindenkit arról, hogy trianoni alapon lehetetlen kultúrember életet élni. Le kell hengerelni a magyar nép lelkéről Trianon malomköveit, mert akik közömbössé váltak és meg vannak elégedve a magyar viszonyokkal, méltók ellenségeink rokonszenvére, de nem méltók a kultúremberi névre. A mi akciónk pacifista mozgalom, céljai és eszközei egyaránt békések. Mi akarjuk megelőzni az egész Európát fenyegető háborút. A trianoni szerződésben lerakott alapok az utódállamok egzisztenciáját sem tudják biztosítani, pedig ezt a szerződést mi büntetésül, ők pedig jutalmul kapták. Államalkotói munkájuk kudarcáért az irredenta „aknamunkát", teszik felelőssé és állandóan kardot csörtetnek körülöttünk bizonyos katonai körök és valósággal üldözési mániában szenvednek. Azonkívül is minden alkalmat megragadnak, hogy ellenünk töjjenek. Gondoljunk csak arra, hogy Prágában ma is vannak fényképek forgalomban, amelyekkel Budapest és a Balaton északi partja Csehországban tartozóknak vannak feltüntetve, Bukarestben pedig azt hirdetik, hogy a román birodalmat a Tiszáig kell kiterjeszteni. A revíziós mozgalom fegyvere az igazság, taktikája pedig a világ lelkiismeretének felébresztése és a mi harcunk a közömbösség és a kényelemszeretet ellen folyik. A külföld minden alkalommal felfigyel, amikor az ország egységes közvéleménye hallatja szavát. Éppen ezért fontos, hogy mindenki zászlónk alá sorakozzon. Egy amerikai publicista, mondja, hogy igazságunknak győzni is kell, mert nálunk a főhercegek ugyanúgy beszélnek, mint a liftes gyermekek. Herczeg Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után Ecehardt Tibor, Lukács György, Berkes József, Józan Miklós, Hevesi Simon, a délutáni ülésen pedig Jancsó Benedek és Vaskó Endre szólaltak fel. Lapunk mai száma 80 oldal