Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜL­JETEK! AIM SIMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAMAI: 50 FILLÉR in. szam Nagygyűlés a Sportcsarnokban Előadók: Kádár János és Joszip Broz Tito A Magyar Szocialista Munkáspárt Bu­dapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága kedd délután magyar— jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. Néhány perccel négy óra után a meg­jelentek tapsa, ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnök­sége. Az elnökségben foglaltak helyet ju­goszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Ti­­tóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi mi­niszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cse­­terkci Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Poli­tikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Pap János, a kormány el­nökhelyettese, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Péter János külügyminiszter. Az elnökség tagjai között helyet foglaltak írók, művészek, tömegszervezetek vezetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito, felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánné és Kádár­­ Jánosné. A jugoszláv és a magyar Himnusz el­hangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak, önfeláldozó és győzelmes har­cát a fasizmus ellen. — mon­dotta. A népfelszabadító háború éveiben eltéphetetlen kapcso­latok alakultak ki a jugoszláv nép és a jugoszláv kommunis­ták pártja között. A jugoszláv nép a felszaba­dulás után gyökeresen átfor­málta a háború előtti elmara­dott Jugoszlávia képét. Újjá­építette a háborúban lerom­bolt városokat és falvakat. Fejlődött a népgazdaság, a nemzeti jövedelem ma már az 1939. évinek mintegy há­romszorosa. Az ipari fejlő­dés lehetővé tette a mező­­gazdasági termelés elmara­dottságának felszámolását és e gazdasági ág gyors fellen­dítését. Így Jugoszlávia egyre job­ban bekapcsolódhatott a nem­zetközi árucserébe és hozzá­láthatott a dolgozók anyagi és kulturális életfeltételeinek szüntelen javításához. A kul­turális fejlődést jellemzi, hogy míg a háború előtt Jugoszlá­via három egyetemén mintegy 15 000-en tanultak, addig ma a főiskolai és egyetemi hallga­tók száma több mint 160 000. Jugoszlávia most készülő 7 éves terve a termelés, a ter­melékenység és a nemzeti jö­vedelem gyors fejlődését, s en­nek alapján az életszínvonal további emelkedését célozza. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a dolgos és tehetséges ju­goszláv nép megvalósítja ter­veit és a fejlődés újabb magas­lataira emeli szép hazáját. Eh­hez mi minden magyar dolgo­zó nevében sok sikert kívá­nunk jugoszláv elvtársainknak. (Taps.) Kedves Elvtársak! Népünk, amely mögött csak­nem két szabad évtized áldo­zatos munkája van, nagyra ér­tékeli Jugoszlávia eredmé­nyeit. Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változá­sok következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világrendszer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A világ első szocialista ál­lama, a Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja az utat az embe­riségnek. A történelem fo­lyamán először olyan új erőviszonyok alakultak ki a világon, amelyekben túl­súlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi haladás erői, a szo­cializmus korunk uralkodó gondolatává vált. Erre a 20 évre esnek a leg­döntőbb szocialista átalakulá­sok Magyarországon is. Pár­tunk nyolcadik kongresszusa mérleget készített országépítő munkánkról és megállapítot­ta, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatla­nul uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszonyok, vívmányaink megszilárdultak, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szocializmus teljes felépítésé­nek korszakába lépett. Most második 5 éves ter­vünk negyedik évében va­gyunk. Elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk fejlődése a fő arányokat tekintve a tervnek megfelelően alakul. Idén az első félévben az állami ipar 9,7 százalékkal termelt töb­bet, mint az előző év azonos időszakában, s mintegy 2 szá­zalékkal túlteljesítette tervét. Parasztságunk a múlt év őszén idejében elvetette a ga­bonát, tavasszal pedig jó gaz­da módjára ápolta a vetést. Ennek eredményeként idei kenyérgabona-termésünk fe­dezi az ország szükségletét. 1960 és 1963 között a nép­gazdaság állami szektorá­ban­­foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete kereken 8 szá­zalékkal emelkedett. A nem­zeti jövedelem az 5 éves terv első három évében mintegy 17 százalékkal nö­vekedett. Miután a néphatalmat meg­szilárdítottuk, a gazdasági és kulturális építőmunka lendü­letesen fejlődött és a szocia­lista társadalom alapjainak lerakását befejeztük, hazánk­ban ma minden társadalmi osztály és réteg alapvető ér­dekei azonosak. Az egész nép érdekelt a szocializmus építé­sében nemcsak történelmi, ha­nem napi értelemben is ez a legszélesebb körű nemzeti ösz­­szefogás alapja. Ma minden eddiginél jobb lehetőség van arra, hogy mindenki tudásá­nak és tehetségének legjavát adja a társadalomnak. Kötelességünk, hogy jól él­jünk a szocialista társadalmi rend teremtette lehetőségek­kel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga munkahelyén mindenki terveink megvaló­sításának tevékeny és tudatos részvevője legyen. Munkánk célja, hogy orszá­gunk tovább virágozzék, né­pünk jóléte emelkedjék, dol­gozóink szabad hazában, bé­kében élhessenek és munkál­kodhassanak. Rámutatott, hogy feladata­ink teljesítésének feltételei biztosítottak, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt mar­xista-leninista politikát foly­tat, amely megfelel nemzeti érdekeinek és a kommunista világmozgalom nemzetközi ér­dekeinek. Majd így folytatta beszédét: Kedves Elvtársak! A magyar és a jugoszláv nép kapcsolatai nem mai ke­letűek. Több mint ezer esz­tendeje vagyunk szomszédok Európának ebben a térségi­ben. Sokszor sújtottak ben­­nünket azonos megpróbáltatá­sok s a magyarok és délszlá­vok gyakran küzdöttek váll­vetve a betolakodó idegen Hó­dítók ellen. Hunyadi csatája Szendrő váránál és Nándor­fehérvárnál a törökök elleni honvédő harcok idején arany­­betűkkel van feljegyezve nem­csak a magyar, hanem a ju­goszláv nép történelmében is. Az évszázadok során ma­gyar és jugoszláv jobbágyok sokszor üzentek közösen vu­­dai elnyomóiknak, a feudális nagybirtokosoknak. Amikor pedig országainkban a b­ur­­kásmozgalom bontogatni Kern­te szárnyait, magyar, szerb, horvát, szlovén proletárok egységesen vívták harcukat a kizsákmányolok ellen. A felszabadulás után népe­ink a szocializmus építésének útjára léptek. Az a tény, hogy­­Magyarország is és Jugoszlá­via is a szocialista eszmék (Folytatás a 4. oldalon) ' Televíziós felvétel. Televíziós felvétel. Kádár János elvtárs beszéde Kedves Tito Elv­társ! Kedves Eltársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kor­mánya s a magam nevében szívből köszöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar-jugoszláv barátság­nak szentelünk, őszinte tisz­telettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito elv­társat a jugoszláv kommunis­ták, a jugoszláv nép kiemel­kedő vezetőjét, s a kíséretében érkezett elvtársakat, valameny­­nyi kedves vendégünket Kedves Elvtársak! A szocialista országok veze­tői időről időre találkoznak, hogy eszmecserét folytassanak a közös érdekű kérdésekről, hogy személyesen és még kö­zelebbről megismerkedjenek egymás népeinek szocializ­must építő munkájával, s láto­gatásaikkal tovább erősítsék internacionalista kapcsolatai­kat Ez a célja jugoszláv elv­társaink magyarországi láto­gatásának. Ugyanezek a célok vezérelték a magyar vezető­ket amikor Jugoszláviában jártak. Kapcsolataink kedvező ala­kulásáról ma jóleső érzéssel beszélünk. Az elmúlt esztendőkben nem csak az egykori magyar és jugoszláv uralkodó osztályok szította soviniszta gyűlöletet számoltuk fel, hanem foko­zatosan eloszlatjuk azokat a felhőket is, amelyek 15 év­vel azelőtt és az azt követő években árnyékot vetettek országaink viszonyára. Ma meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szocialista építés és a béke­­megvédésének közös céljai fűznek össze ben­nünket. A mai Jugoszlávia az ide­gen elnyomók és a hazai reak­ció elleni hősi harcban szüle­tett. A jugoszláv kommunisták az illegalitás és a terror súlyos viszonyai közepette harcoltak a nemzetközi kapitalista mono­póliumok és hazai kiszolgálóik ellen. Kádár elvtárs ezután vissza­pillantást nyújtott a hitleri megszállás sötét éveire, ami­kor a jugoszláv nép történel­mének legsúlyosabb szakaszát élte. Az emberiség nem felejti el a hős jugoszláv partizánok Aláírták a magyar-jugoszláv közös nyilatkozatot Kedden délután az Országház Munkácsy-termében ünnepélyesen aláírták a magyar és jugoszláv államférfiak tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, illetve Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára, Péter János külügyminiszter, Bíró József külkeres­kedelmi miniszter, valamint politikai életünk számos más vezető személyisége. Jelen volt az aláírásnál Veljko Vlahovics, a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Vég-­­rehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere. Niko­la Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter és a Tito el­nökkel együtt hazánkba érkezett többi jugoszláv vendég. Ott volt Jovanka Broz, Tito elnök felesége, valamint Dobi Istvánné és Kádár Jánosné is.

Next