Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXVI. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1966. SZEPTEMBER 10., PÉNTEK Olcsó dolog-e iskolába járni? Vannak dolgok, amelyek nélkül nem sokra megy az ember. Ezek közé tartozik az a tudásanyag is, amit csak az iskolában lehet elsajátítani. A magyar közoktatás színvonala mindig jóhírű volt Európában, negyvenöt óta pedig soha nem látott tömegek vesznek részt a szervezett oktatásban, s hogy az ország szellemi-tudományos-műszaki szintje nemzetközileg is oly elismert, ez nagyrészt köszönhető annak, hogy az állam az elmúlt húsz év alatt szinte erején felül hozott áldozatokat a közoktatás fejlesztésére. Néhány figyelemre méltó bizonyíték: 1938-ban Pécsett és Baranyában összesen 1217 gyerek végezte el az akkori iskoláknak megfelelő nyolc általánost, a múlt tanévben jóval több mint hatezer. Ugyancsak 1938-ban Pécsnek s a megyének együttesen 1438 középiskolás diákja volt, a múlt tanévben csaknem hatezer. Két éve pontos elemzésekkel kiszámították, hogy egy általános iskolás kitaníttatása nyolc év alatt körülbelül 45—50 ezer forintjába kerül az államnak, hogy egy szakközépiskolás nagyjából 60—65 ezer forintba négy év alatt. Az állam erőfeszítései és áldozatai jelentősek. Nem kell tandíjat fizetni, soha ilyen demokratikus rendszerű nem volt a magyar közoktatás, a szülők mégis, különösen így szeptember táján sokat panaszkodnak, egyáltalán nem olcsó dolog iskolába járni, és bizony, ahol három vagy négy iskolás korú gyerek van a családban, ez nem kis anyagi gondot okoz. Alaposabban átgondolva azonban kiderül, hogy ezeknek az anyagi gondoknak gyakran nem kis részét el lehetne kerülni. Az iskolába járás sok esetben azért drága, mert vagy az anyagi mérték eltévesztéséről van szó, vagy pedig (mint ez is oly gyakran előfordul, s ebben sok szülő is hibás egyes iskolák fölösleges, külsőséges rivalizálásáról. Vannak anyagi kihatású problémák amelyeket nem az iskolában, hanem magasabb szinten kell megoldani. A tankönyvek egy része például szinte évenként változik, hiába vigyáz rá a család legidősebb iskolása, hogy az öccse vagy a húga is tanulhasson belőle. Sok vita tárgya az iskolai köpeny használata. Az igazgató az általános iskolában nem kötelezheti ugyan, de feltétlenül ésszerű, s mondhatni: demokratikus viselet, csak éppen a tartós, jó minőségű iskola köpenyek ára túl magas. A hagyományosan kötelező felszerelések mellett azonban elég sok a „házi” követelmény, és gyakran az ilyen kívánságok miatt drágul meg az iskolába járás. Az egyik pécsi iskolában a múlt tanévben a lányok kötelező tornaruhája egybeszabott, fekete volt. Most az iskola vezetése — nem tudni mi okból — kétrészes, fekete-fehér tamaruhát rendszeresített. Van iskola a megyében, ahol az év elején az osztályban minden gyereknek egy egész garnitúra színes krétát kellett vinni. Jó, ha egész évben összesen három dobozzal felhasználnak majd. Másutt a tanárok csak tizenkét színből álló ceruzakészletet fogadnak el, van ahol egységesen csak a hosszú színes ceruza használható. A napokban épp a Dunántúli Naplóban jelent meg egy hirdetés: „A szép írás eszköze az általános iskola alsóbb osztályaiban a Művelődésügyi Minisztérium által használatra ajánlott ALFA töltőtoll, mely minden iskolacikkel foglalkozó boltban kapható.” Csak éppen az egyik iskola tanárai elfogadják azALFA-tollat, a másiké nem. Van középiskola, ahol a kémia órán fehér köpeny kötelező. A legtöbb iskolában sorozatosan kapnak a gyerekek olyan feladatokat, amelyek így vagy úgy a szülők számára kisebb nagyobb anyagi megterhelést jelentenek. A szakkörök is kötelezőek lényegében, mert van tantárgy, amiből a rendes tanítási idő alatt szerzett ismeret nem elegendő az ötös osztályzathoz. Kötelezőek az iskolai kirándulások is, természetesen. Csakhogy nem mindegy: természetjárásról, a szó szerinti tanulmányi kirándulásról van-e szó, vagy egy ünnepség kapcsán reggeltől estig tartó töltelék programról, mely ráadásul mindent összeszámítva még közel száz forintjába is kerül a szülőnek. Van általános iskola, ahol már most szervezgetik jövő nyárra a gyerekek tengeri üdülését. (!) Mindezekben először is az a feltűnő, hogy a kívánságok különbözőek, amit az egyik iskolában parancsszerűen megkövetelnek, a másikban ügyet se vetnek rá, és fordítva. Külön problémát okoznak az „aktív” szülők, akik túlzásaikkal gyakran feszültségeket teremtenek az iskolában. Bár a gyűjtéseket szigorú rendelkezések szabályozzák, mégis előfordul, hogy a gyereknek erre vagy arra öt, tíz forintot kell vinnie az iskolába, vagy ennél is többet, s ennek oka majd mindig néhány túlbuzgó mama. Amennyire helyes, hogy az igazgatók nem engedik, hogy a lányok tupírozzák a hajukat, hogy feltűnő eleganciával öltözzenek (épp ezért jó az egyforma köpeny) éppen úgy vigyázni kell az „aktív” mamák ötleteire. A szülőknek alapvető kötelezettségeik vannak a gyerekkel szemben. Ezek közé tartozik a maximális anyagi áldozat, amivel a gyereket iskolába járatják, biztosítva számára azt a tudást, amit elérni képes, és amire korunkban alapítani lehet. Az iskola alapvető kötelezettsége viszont, hogy a legjobb módszerekkel és jól megtanítsa mindenre a gyerekeket. Ez a mindennél fontosabb. Az iskolák közös küzdőtere az oktatás és a nevelés. Csak ezen a téren lehet rivalizálni! CT) Őszinte és hathatós támogatást Hanoi: A Hanoiban megjelenő Nhan Dán terjedelmes cikkben méltatja a legújabb, Budapesten aláírt magyar- vietnami egyezmények jelentőségét. A Nhan Dán kiemeli: Dobi István, Kállai Gyula és más magyar vezetők számos esetben hangoztatták, hogy a magyar nép teljes mértékben és sokoldalúan támogatja a vietnami népet, ha kell, önkéntesek küldésével is. A Nhan Dan a következő szavakkal fejezi be cikkét: „őszinte köszönetet mondunk az MSZMP-nek, a magyar kormánynak és a testvéri magyar népnek”. Leszállt a Gemini II. Újabb sikeres űrrandevú • Az asztronauták kitűnő erőben vannak A-fok. A Gemini 11. elnevezésű amerikai űrhajó két asztronautája, Pete Conrad és Richard Gordon, csütörtökön befejezte háromnapos űrutazását és leereszkedett a Kennedy-fokon lévő rakétakísérleti támaszponttól 1150 kilométernyire kijelölt körzetbe. A Gemini 11. — mint ismeretes — megdöntötte a repülés abszolút magassági világrekordját, több mint 1360 kilométer magasságba emelkedett. A megspórolt üzemanyagból még futotta annyira, hogy a Gemini 11. úgynevezett „rárepüléses" űrrandevút végezzen az Agena-rakétatesttel. Néhány órával a háromnapos repülés befejezése előtt, Conrad és Gordon erősen megközelítette a rakétát, amely előzőleg össze volt kapcsolva az űrkabinnal, de csütörtökre már vagy 40 kilométernyire eltávolodott attól. A Gemini 11. először megelőzte a rakétát, majd alárepült. A pilóták elmondták: különös látvány volt, hogy a huzal, amely még szerdán az Agena köré tekeredett, s ezáltal a rakéta úgy festett, mintha becsomagolták volna, a rárepüléses randevú időpontjában már „az égnek meredt”, teljesen kiegyenesedve lebegett az űrben. A legújabb űrrandevú nem szerepelt a kísérleti programban. A fékezőrakéták bekapcsolása után 14.24 óra után a Gemini 11. elkezdte a leereszkedést. Az eredeti tervek szerint, az űrhajósok a fedélzeti elektronikus számítórendszerre bízták az egész manőver végrehajtását. A Gemini 11. 14.59 órakor pontosan az Atlanti-óceán kijelölt körzetében szállt le. Az anyahajóról azonnal megindultak felé a helikopterek. A kabin körülbelül 8 kilométernyire úszott a vizen a Guamtól. A rádión nyert értesülések alapján a Kennedyfokon hivatalosan bejelentették, hogy az űrhajósok kitűnő fizikai állapotban vannak. Vágják a silókukoricát a Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai üzemegységében. — Szokolai felv. A baráti hadseregek hadgyakorlata A katonák elfoglalják helyüket. A magyar néphadsereg csapatai, amelyek részt vesznek a „Vitává” hadgyakorlaton, szeptember 14-én hajnalban megkezdték a menetet. Befejeződött a kórházépítési konferencia rencia résztvevői tíz év kórházépítési tapasztalatainak tükrében elemezték a távlati igények műszaki követelményeit, a technológiai tervezés időszerű kérdéseit, valamint a kórházak műszaki tervezésével kapcsolatos teendőket. A konferencia utolsó napján, a délelőtti program keretében, Valentiny Károly, az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetője elnökölt. A műszaki tervezés problémáiról Ulrich Ferenc építészmérnök és Horváth Miklós gépészmérnök tartott vitaindító előadást. Délután Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója látta el a konferencia elnöki teendőit. Mányoki László építészmérnök „A tervezői tevékenység határai és hatása” címmel tartott előadást. Valentiny Károly, az ÉM főosztályvezetője a konferencia zárszavában elmondotta, hogy a rendezvény, melyet a szakemberek nagy érdeklődése kísért, teljesítette a hozzáfűzött reményeket, és jelentősen segítette a hazai kórházéptés korszerűbbé tételét A viták során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hatalmas kórházi objektumok típustervek alapján történő építésére nincs lehetőség, az egyes zárt kórházi egységek tipizálására azonban a jövőben nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. A konferencia pozitív tapasztalatai alapján határozat született az ilyen jellegű rendezvények rendszeressé tételére. A tervek szerint kéthárom évenként tartanak hasonló méretű és jellegű tanácskozást. Tegnap délután befejezte munkáját az I. kórházépítési konferencia. Az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Építőművészek Szövetsége meghívására mintegy 250 hazai és külföldi szakember érkezett három nappal ezelőtt Pécsre, hogy az Orvostudományi Egyetem új klinikai tömbjének előadótermében rendezett tapasztalatcserén részt vegyen. A konfe