Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
2 Egy hét a világpolitikában 0 Johnson harapófogóban 0 Magára talál-e Afrika? 0 Arab diplomáciai akciók De Gaulle Lengyelországban E Egyre összébb zárul Johnson harapófogója, amelynek egyik ága Washington vietnami háborújának fokozódó kudarca, a másik ága pedig az egyre közeledő amerikai elnökválasztás. S mint korábban is, Johnson ebből a harapófogóból Észak- Vietnam terrorbombázásának erősbítésével vél kimenekülni. Vasárnap Haiphongnak, a VDK legnagyobb kikötővárosának lakónegyedeit és gazdasági létesítményeit bombázta az amerikai légierő, s a héten a különböző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott kép: az Egyesült Államok elhatározta, a légi háború újabb eszkalációját, Észak-Vietnam kikötőinek támadását. Washington már augusztus eleje óta gyors ütemben fokozta a VDK elleni légiháborút, egyre szaporította — a vezérkari főnökök kívánságának megfelelően — a bombázási célpontok listáját. S a vitából, amely augusztus óta tartott a ״ héják” és a ״ galambok” között, ismét csak a ״ héják” kerültek ki győztesen. Még augusztus végén a szenátus ״ héja-beállítottságú” katonai készenléti bizottsága előtt McNamara hadügyminiszter, mint ésszerűtlent, elutasította a három fő vietnami kikötő blokádját, kétségesnek mondotta egy ilyen hadművelet hatékonyságát és figyelmeztetett a nemzetközi kockázatokra. Szeptember 1-én, sajtóértekezletén Johnson azt a látszatot keltette, hogy a hadügyminiszterrel ért egyet. A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehér Ház menteni az „odadobott” hadügyminiszter presztizsét, nyilvánvalóvá vált, hogy McNamara kijelentései ellenére újabb eszkaláció megy végbe Vietnamban. Ezek a támadások, amelyek célja megfojtani a kikötőket, elválasztani őket az ország belterületétől, a megfigyelők szerint egy még szélesebb légi offenzíva előjátékát jelentik. A kinshasai afrikai csúcsértekezlet olyan időszakban ült össze, amikor a felszabadulási hullám csúcspontján túljutott Afrika az elmúlt egykét évben éppenséggel afféle hullámvölgybe került. Megnyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirációjú katonai pucscsokban, s az egyes afrikai államok meddő, egymás közötti viszályaiban. Holott különösen a rhodesiai és délafrikai fajvédő fehérek akciói és ezzel szemben mindkét országban új lendületet kapott, de támogatást váró partizánmozgalom sürgetően követeli a független Afrika magára találását. Az Afrikai Egységszervezet pedig lényegében továbbra is tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek már megszületésekor jellemezték, radikális előrelépést tehát aligha lehetett elvárni tőle. A kinshasai csúcstalálkozón hozott határozatokat elsősorban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált, — sajnos sokszor megalapozatlan — remények szemszögéből kell vizsgálni. S ekként fontosnak minősíthetjük azokat a határozatokat, amelyek a portugál gyarmatokon harcoló függetlenségi mozgalmak egységére szólítanak fel, vagy azt a közvetítési kísérletet, amely a nigériai polgárháború megoldását szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak céljait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jóllehet a rhodesiai fehér rezsimmel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lényeges eredménye, hogy — erős vita után ugyan — az afrikai államok rokonszenvüket nyilvánították az EAK iránt és követelték, hogy az izraeli fegyveres erők vonuljanak ki Egyiptom feré Az EAK iránti rokonszenv megnyilvánulása a kinshasai csúcstalálkozón fontos része annak a diplomáciai offenzívának, amelyet az arab államok indítottak a hétfőn megnyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ-közgyűlési ülésszak előtt. Mint ismeretes, a khartoumi csúcsértekezleten az arab államok a közel-keleti válság politikai megoldása mellett döntöttek. Látható, hogy az arab államok megfelelő következtetéseket vontak le a rendkívüli közgyűlés nyári vitáiból és ezért igyekeznek kiszélesíteni az igazságos ügyüket támogató országok körét, s egyengetni a megfelelő rendezés útját. A héten Belgrádban és Moszkvában járt az EAK külügyminisztere, Johnsonnal lépett diplomáciai érintkezésbe Fejszál szaúd-arábiai király, Naszszer külpolitikai tanácsosa Indiába és Pakisztánba látogat, s a kairói Al Ahram sejtetni engedte, hogy „jelentős szinten” ismét érintkezésbe lépnek De Gaulle francia elnökkel. A francia elnök e héten fejezte be lengyelországi hivatalos látogatását, amely második szocialista országbeli útja volt. Ami a francia— lengyel közvetlen kapcsolatokat illeti, a látogatást egyértelműen nagy előrelépésnek tekinthetjük. De Gaulle varsói tárgyalásai az európai államok külpolitikai tárgyalásainak láncolatában a realista szemlélet és magatartás jelentőségét, húzták alá. Különösen lényegesek De Gaulle-nak az Odera—Neisse határ sérthetetlenségéről Varsóban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajdaságokban tett kijelentései. Ezek a kijelentések viszont nagy elégedetlenséget váltottak ki Nyugat-Németországban. Pedig a bonni kormány állítólag saját ״ keleti politikájának” ״ eladását” szorgalmazta, kérte De Gaulle-től. napia Közlemény Antonin Novotny jugoszláviai látogatásáról Brioni: A Brioniban kiadott közlemény szerint Antonin Novotny és Joszip Broz Tito eszmecserét folytatott a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a közel-keleti válságra. A jugoszláv államfő tájékoztatta a csehszlovák államfőt azokról a megbeszélésekről, amelyeket a közelmúltban folytatott egyes arab országok vezetőivel, valamint Jugoszlávia eddigi tevékenységéről e válság megoldása érdekében. A két elnök egyetértett abban, hogy további széleskörű tevékenységre van még szükség az arab országok elleni izraeli agresszió következményeinek kiküszöbölésére. Megelégedésüknek adtak kifejezést azért, hogy a CSKP és a JKSZ kapcsolatai mind sikeresebben fejlődnek és egyetértettek abban, hogy e kapcsolatot tovább kell mélyíteni. Antonin Novotny meghívta Joszip Broz Titót, hogy tegyen baráti látogatást Cseh- Szlovákiában. Tito elnök a meghívást örömmel elfogadta. Japán —amerikai tárgyalások Washington: Washingtonban pénteken véget értek a japán —amerikai miniszteri vegyes bizottság tárgyalásai. A kiadott közös közlemény szerint a két ország küldöttsége megelégedéssel állapította meg, hogy Japán és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai állandóan bővülnek. A két fél tájékoztatta egymást a szocialista országokkal szembeni kereskedelempolitikájáról. ▲MER öngyilkos lett Kairó. Nyugati hírügynökségek a kairói rádióban felolvasott közleményre hivatkozva jelentik, hogy Abdel Hakim Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek volt főparancsnok-he lyettese, akit a közelmúltban államellenes összeesküvés vádjával házi őrizetbe vettek, csütörtökön öngyilkosságot követett el, meghalt és szülővárosában eltemették. Amer megmérgezte magát. Zavargások Chicagóban Chicago: Csütörtökön éjszaka újabb faji zavargások törtek ki Chicago néger negyedében. A zavargásokat az váltotta ki, hogy a rendőrség brutálisan rátámadt a néger diákok egyik ülésére és egy 18 éves lányt véresre vert. Az incidens után a négernegyed utcáit felháborodott tömegek árasztották el A négerek kőzáport zúdítottak az ellenük kivezényelt rendőrökre és kocsikat fordítottak fel. Három rendőr és két polgári személy megsebesült. i 1967. SZEPTEMBER 16. Nyugati jelentés szerint Több mint 2400 amerikai gép veszett el Vietnamban London. A 38 nyugati állam által fenntartott londoni stratégiai tanulmányok intézete most közzé tett új jelentése szerint az Egyesült Államok öt év alatt 3400 repülőgépet és helikoptert vesztett a vietnami háború következtében, míg a VDK légierejének veszteségeit a jelentés körülbelül ötvenre teszi. Ez év júliusában összesen 465 000 főnyi amerikai katonaság tartózkodott Vietnamban. Az összlétszám 1968 közepéig valószínűleg eléri ▼agy túlhaladja az 570 000 főt —– hangzik a jelentés. Egy év alatt négy háború folyt a világon, (a vietnami, a jemeni, az arab—izraeli és a nigériai polgárháború), de a katonai erők bevetésével lezajlott nagyobb események vagy zavargások száma 1966 júliusától 1967 júliusáig elérte a 38- at. A portugál gyarmatokon folyó hadműveleteket a jelentés csupán az utóbbi kategóriába sorolja. Israel hajthatatlan Az ENSZ-közgyűlés előtt Izrael is élénk diplomáciai tevékenységet fejt ki. Abba Eban külügyminiszter több nyilatkozatban szögezte le, hogy kormányának álláspontja változatlan. ״ Türelmesen várunk jelenlegi pozíciónkban arra, hogy eljöjjön a béketárgyalások ideje az arab országokkal” — mondotta Abba Elbán New Yorkba indulása előtt az egyik Tel Aviv-i esti lapnak adott interjújában. A külügyminiszter hangsúlyozta, Izraelre hosszú politikai harc vár, hogy megőrizze a júniusi hatnapos háborúban kivívott eredményeket Izrael az ENSZ-ben nem fogad el semmi olyan megoldást, amely biztonságát veszélyeztethetné. A miniszter elvetette Tito jugoszláv elnök közvetítő javaslatait Izrael nem bízhatja magát nemzetközi garanciákra, sem a tengeri hatalmak nyilatkozataira — mondotta. — Nem számít az ENSZ-re és azokra sem, akik mérsékeltebb arab irányzatban bíznak.* Zsákutcába jutott a három nagy izraeli munkáspárt: a Mapai, a Rali és az Abdut hónapok óta tervezett fúziója. Alapvető ellentétek vetődtek fel a választási törvény körül. Eskol miniszterelnök a Mapai párt képviseletében közvetlenül beavatkozik most a vitákba. A Vénusz 4. úton a Vénusz felé Moszkva. Az 1967. július 12-én felbocsátott Vénusz—4. szovjet automatikus űrállomás 1967. október 18-án fog találkozni a Vénusz bolygóval — írja a TASZSZ számára készített cikkében Szkorodumov mérnök. Földi parancsra július 29-én módosították a Vénusz—4. röppályáját és az űrállomásról ezután érkezett telemetrikus adatok, valamint a mérések arra mutatnak, hogy az űrállomás új röppályára került és a kitűzött programnak megfelelően folytatja útját Szeptember 15-ig a Vénusz—4: 39 638 000 kilométerre távolodott már el a Földtől. Az űrállomás berendezése és műszerei kifogástalanul működnek. A szükséges villanyáramot napfény elemektől kapja. Az űrállomás belsejében a hőmérséklet nem haladja meg a húsz Celsiust jóllehet a Vénusz—4, jelentősen közelebb került a Naphoz. De Gaulle Jugoszláviába látogat Párizs: Marko Nikesics jugoszláv külügyminiszter De Gaulle elnökkel történt találkozása után kijelentette, hogy átnyújtotta neki Tito jugoszláv elnök meghívását Jugosz láviába. Nikezics hozzáfűzte, hogy De Gaulle elnök a meghívást elfogadta. A hivatalos látogatás időpontját később állapítják meg. Mongóliai riportsorozat I. A Hangaj hegység felett Érthető izgalommal és várakozással készülődtem mongóliai utamra. Leszámítva a himlőoltás okozta lázat, a Budapest—Moszkva közötti repülőút a lehető legsimább volt. Kitűnőek ezek az IL— 18-as gépek. A seremetyevói repülőtéren várakoztunk néhány órát, majd egy TV— 104-es géppel folytattuk utunkat Irkutok felé. A gép este 10 órakor gyújtotta be motorjait. Óránkat két órával előbbre igazítottuk Moszkvában. Alattunk millió fényben villódzott Moszkva, mintha megfordult volna a csillagos égbolt. Aztán eltűntek a csillagok alólunk, s átfúrtuk a felhőket. A mögöttem lévő sorokban mongol emberek ültek. Úgy, olyan könnyedén, mintha mindennap TU—104-esen utazgatnának. Ahogy elértük a 10 ezer méteres magasságot, csendesen szunyókáltak. Indiaiak, lengyelek és pakisztániak utaztak még. A pakisztániak között ült a főláma is, öreges, ráncos arca titokzatosan, bölcsen roskadt mellére. Lehunyta a szemeit, de látszott, hogy nem alszik. Omszkban másfél órát pihentünk. A gép üzemanyagot vett fel, a személyzet átvizsgálta a gépet és beszállásra szólított a stewardes. Omszkban megint előre igazítottuk az óránkat három órával, s mire a levegőbe emelkedtünk hajnal volt, távolkelet kapujában felkelt a Nap. A tajga felett szép a reggel. A végtelen erdőségek zöldjei között tavak, mocsarak. Néhol egy-egy település. Szabályos köralakú falvak, a házak mögött megművelt földszeletek. Láttam egy tavat a magasból, amely szabályos köralakú volt, mintha mérnöki körző rajzolta volna meg határait, partjait. Magasan járt a Nap, amikor megérkeztünk Irkutokba. Itt újabb két órával hajtottuk előre a kismutatót. Otthon ebben az időben zárták el a tévét, hogy aztán nyugovóra térjenek. Mi, a gyors repülőgépek segítségével ezt az éjszakát „elblicceltük”. A repülőtér tranzit éttermében kiadós reggelit kaptunk. A szokásos vámvizsgálat következett, majd a váróteremben vártuk gépünk indulásának idejét. Az irkutoki repülőtér igen nagy és forgalmas. Sorba állnak a gépek, hogy zöld utat kapjanak a felszálláshoz. Peking felől egy IL—18-as kínai gép érkezett. Minden utas gomblyukában Mao zománcba rajzolt arcmása. A Tokióból érkező skandináv utasok mozgalmas hangulatot varázsoltak a tranzitváróba. Egyik szőrme sapkát vásárol, mire mindenkinek megjön a kedve egy szibériai kucsmára. Végre minket szólítanak, hogy szálljunk be az Ulánbátor felé induló Ati—24-es gépbe. A gép szárnya a törzs fölött helyezkedik el, négymotoros masina, ötven személyes, ötezer méter magasan repül 5—600 kilométeres óránkénti sebeséggel. A gép oldalán: MONGÓLIA. Fiatal mongol tiszt a pilóta és idősebb hölgy a stewardes. A pakisztáni láma az előttem lévő ülésen foglal helyet, úgy látszik ő is Ulánbátorba igyekszik. (Később találkoztam még a lámával az Ulánbátori múzeumban is.) Az AN—24-es könnyen felszáll és mi búcsút intünk Szibériának, várjuk, hogy útunk végállomására érkezzünk. A Bajkál-tó felett szépséges látvány tárul felénk. A kék szinű tisztaságban itt-ott hajókaravánok füstölögnek. A tó partja lenyűgözően szép. A meredek hegyoldal, amely a vízig ereszkedik, szabályosan csipkézi a partot. A víz szélén autóút és vasút kanyarog. Átrepülve a Bajkál felett érdeklődöm, hogy mikor érkezünk Mongólia fölé. — Azonnal feltűnik a Hangaj hegység — mondja a stewardes. Ott van Mongólia alattunk. Kopár hegygerinc, kopár völgy. Egyetlen fát, egyetlen bokrot nem lehet látni a sima gyűrődéseken. Végre valahol életjelet fedezünk fel: apró fehér gombák. A mongol emberek lakóhelye, fehér színű sátra, a ger, vagy ismertebb nevén jurta. A Hanga ■hegység sima fövényén állatok tűnnek fel. A gép lassan ereszkedik. A Tola folyó még vékonyka csíknak látszik, de már közeledünk Ulánbátorhoz. Szélesebb lesz a folyó víztükre, egy libbenés, majd egy fordulat és betonon fut az AN—24-es gép. Itt lennénk hát Ulánbátorban, a nomád pásztorok fővárosában. A repülőtéren több AN—24-es gép várakozik és egy tucat kisebb, kétfedelű repülő, a helyi forgalom gépjei. Aliig autónk a város felé robog, adatokat forgatok a fejemben. Ez az ország tizenhatszor akkora, mint Magyarország, nagyobb, mint Anglia, Franciaország, Spanyolország és Portugália együttvéve. A lakóinak száma viszont kevesebb, mint Budapesté. Az 1 millió 531 ezer négyzetkilométeres területen alig több, mint egymillió ember él. Az országnak háromnegyed része sztyeppe. Nagyok a hőmérsékleti különbségek: nyáron plusz 46 fok, télen mínusz 50 fokot mutat a higanyoszlop. A napi ingadozásról gyorsan meggyőződtem magam is. Amikor kiszálltunk a Hotel Ulánbátor előtt körülbelül negyven fok meleg volt. Alig telt el másfél óra, beborult az ég, esni kezdett az eső és a hőmérséklet 18 fokra süllyedt. Az előbb egy vékonyka ingben is melegünk volt, most orkánkabátot kellett felvenni. Érdekesen viselkedtek a mongol emberek: amikor sütött a nap, fejük felett ernyővel jártak-keltek. Az esőben sokan becsukták ernyőiket, s nem siettek tető alá. Mintha mi sem történt volna. Másnap a közeli __ 40 kilométerre lévő — SZANG1NO üdülőbe látogattunk. Szép, oszlopos bejárata előtt állatszobrok: vadló, kecske, jak. Az üdülő vezetői barátságosan fogadtak bennünket, kedvenc pálinkájukat kínálták, az Archit. Olyan ez a pálinka, mint az orosz vodka, csak valamivel keményebb. Poharazgatás közben magyar szó üti meg a fülemet az udvar felől. Érdeklődöm, hogy kik azok. A szomszédos biokombinát magyar építői. — mondták a kérdésemre. Gazdagh István A Hangaj hegység vidéke. — Kopár, úttalan táj.